Valaki azt irta nekem a napokban, hogy ezzel a témával pont azt vonzom a klubba ami ellen harcolni szeretnék.

Nektek mi a véleményetek? A szegénység sajnos létező jelenség amit nem szabad figyelmen kívül hagyni. Aki benne él naponta tapasztalja káros és romboló hatását a személyiségre. A fizikai nyomor megnyomorítja az emberi lelkeket is. Aki pedig elkerüli ezt a terhet , annak is érdemes elgondolkodnia miatta. Meddig feszíthető a húr? Mikor nincs már ereje tovább elviselni ezt a súlyos terhet az emberi léleknek, borotvaélen táncoló, a szakadék szélén egyensúlyozó embertársaink mikor fogják egyszerre és egy emberként kiálltani ELÉG volt!

Válasz

Üdvözlök mindekit!
Nem vagyok egy tehetős ember, megkell gondolnom mire és mikor költök valamire. Sajnos vannak olyan emberek akik önhibájukon kívül kerülnek lehetetlen körülmények közé. Én elsősorban azoknak az embereken segítek, akik tenni is akarnak azért, hogy kilábaljanak ebből az " állapotból ".
De engedjék, / engedjétek / meg, hogy elmondjak egy számomra szívszorító történetet, amelynek részese voltam. Amíg egészségi állapotom nem romlott meg és dolgoztam, sokat jártam az országot. Budapesten az egyik élelmiszer boltban történt az eset.
Arra lettem figyelmes, hogy egy idős megtört nénikét cibálnak be egy talán raktárhelyiségbe, írdatlan hangzavar mellett. Miközben látom, hogy szegény egy kiflivéget rágcsálgat.
Mindennek lehordták, megszégyenítették, cibálták, ordítoztak vele, mert elemelt egy kiflit mert éhes volt.
Mondanom sem kell nem tudtam szó nélkül hagyni az egészet, főleg az iránta történt eljárás miatt. Kértem, hogy engedjék el szerencsétlent és tudtam a nénivel egy pár szót váltani. Elmondta, hogy napok óta nem evett és már élelmiszerre sem tud költeni. Ami még megvolt neki, egy kis fűtetlen, sötét lyuk, ahol megtudta húzni magát. Elmesélte, hogy 1 év leforgása alatt elvesztette férjét, két fiát és annyira megtört, hogy úgy érzi neki már nincs kiút. Biztos vagyok benne, hogy nem hazudott, elég jó emberismerettel rendelkezem. Persze mit is tehettem? Kértem, fogjon egy kosarat és töltse meg olyan áruval amire szüksége van, ezt én fizetem. Nem akarta elfogadni, szégyelte, hogy ilyen heyzetbe került.
A bolt dolgozói részéről a méltatlan eljárás miatt én tettem panaszt. Hát nem is lettem ezért népszerű.....
Nem tudom mitörténhetett a nénikével, sajnos semmit nem tudok felőle.

Válasz

A felsoroltak közül nem szoktam adni senkinek,mert nem érdemlik meg,- a gyermeket kivéve, ő nem tehet arról, h nélkülöznie kell.-
De vannak akik nincsenek a felsorolosban, de nagyon rászorúltak, azoknak adományozok,pedig nincs nekem sem sok,de ŐK még nálam is rászorúltabbak.-pl. árvízkárosúltak,földrengés egyéb kár pusztított település lakói, v. csupán árvák. Balesetben elvesztették hozzátartozóikat. Aki tehet arról,h odakerült a perifériára azt nem sajnálom és nem segítem,mert maga tehet arról, h ott van. -Dávid-Góliát fivére

Válasz

Küzdök az elszegényedés ellen!

Azért hozták létre a SevenDayWealth befektetői klubot, hogy e kimagasló hozamlehetőségeket a nagyközönség számára is hozzáférhetővé tegyék, ezáltal olyan tőkéket is beemelhessenek a kereskedéseikbe, amik eddig el voltak zárva ezektől a lehetőségtől.
Webhely: http://www.7daywealth.com/index2.php?siteId=kz42362

ÁTLAGEMBEREK SZÁMÁRA ELKÉPZELHETETLEN HOZAMOK!
10 DOLLÁRBÓL MILLIÓK?

Válasz

Igen sajnos én sem tudnám eldönteni kinek adjak én talán aki gyógyszerre kér tudom magamról milyen sokba kerül a gyógyszerem egy hónapba.De talán a kutyás koldusnak is adnék ha lenne, talán azért mert lehet hogy az a jószág az egyetlen igaz barátja,nem lopja meg,hűségesen kitart mellette.Sajnos mivel fogyatékkal élő vagyok és sajnos még a férjem is meghalt nekem is a kutyám az igazi barátom.És tudja hogy szeretetet kap tőlem akár milyen kicsi is jut nekem de meg felezem vele.Rokkant nyugdíjból tengődök de nem tudnák ki menni az utcára kéregetni,mikor még nem lettem rokkant és tudtam járni dolgozni bizony volt hogy adtam a koldulónak még ha csak pár ftot is de a lelkiismeretem nyugodt maradt hogy tudtam adni.Ma már sajnos én szorulnák segítségre de a jó isten mindig segít hogy legalább a minden napi meg legyen.Egy fogyatékkal élő mozgás korlátozott özvegy asszony.

Válasz

Igaza van kedves István, én is a pillanatatban eszembe jutott helyzeteket irtam fel, lehetett volna még nagyon sok lehetőséget oda irni. Az őszinte alkoholistánál én arra gondoltam, hogy italra kér.
Az az igazság, hogy én roppant kellemetlenül érzem magam, amikor odajönnek hozzám és kérnek cigire, kenyérre, vagy kávéra hiszen nekem is kevés pénzem van, és azért jut kenyérre, mert nem dohányzom, nem kávézom, akciós termékeket vásárolok, hogy egész hónapban minden napra jusson valami az asztalra. Belefáradok az állandó osztom, szorzom összeadom, kivonom játékba, és akkor jön egy valaki aki aki igazán mellőzhető dolgokra kunyerál pénzt. Egyrészt sajnálom, másrészt, ha odaadom a még meglévőt is, másnap én is állhatok ki a piac téri bejárathoz könyörögni. Nem jól van ez valahogy az biztos. Belegondoltam már én tudnék-e kérni valakitől. Hát nem tudom, képes lennék-e rá, ugyérzem elsüllyednék szégyenemben.
Aki kéreget az már feladta minden tartását . Ezért is veszélyes ez a helyzet nagyon.

Válasz

Kicsit csalódott vagyok egyrészt a szavazás egy hónapos differenciálatlanságáért, másrészt azért, hogy én vagyok az első hozzászóló ennél a szavazásnál. Igaz, ami igaz, én sem biztos hogy a kutyás koldúsnak adnék elveim szerint, de az sem biztos előre, hogy éppen nem fogok adni, ha látom. Van tehát egy picike bajom a kérdőivvel. Mi az hogy őszinte alkoholista például? Az lenne az őszinte alkoholista, aki piás legelettel arcomba bámul és kér egy huszast mondva hogy piára kell, vagy az az aki már borvörös orra okán le se tudja tagadni abúzusát. Világos, hogy nincsen előregyártott szabály, hogy kinek kell kinek nem kell adni. De akkor érzelmi állapotunk dönti el hogy adott pillanatban kinek adunk és kinek nem? Bennem sokéves koldusokkal való gyakori tapasztalataim alapján az motivál leginkább, hogy mindenkinek adnék, de néha nekem kevesebb a pénzem, mint annak a koldusnak. Ha valaki azt mondaná, hogy ez egy hülye vicc, az téved. Egy alkalommal egy fiatalember szólított meg, hogy nincsen hazautazásra pénze, 400 Ftra lenne szüksége, de megelégszik, ha egy pár zsömlére adok neki. Nem vagyok nyomozóhatóság, és gyakran baleknak érzem magam, a majdnem ötszáz forintomat az utolsó fillérig odaadtam. Szóval én igazán egy olyan kockára szavaznék, hogy nem döntöm el előre.

Válasz