Tettem egy sétát a gettóban. Nincs körülötte drótkerítés, mégis zárt. Aki teheti elkerüli, aki benne él, többnyire ott is marad. A rendszerváltás nagy vesztesei laknak az isten háta mögötti falvakban meg nagyvárosi peremkerületekben, slumokban.

Legtöbbjük cigány, aki úgy érzi, sorsára hagyták, a többségi társadalom pedig tőlük tart, mindkét fél úgy érzi, hogy a másik kezdte a gyűlölködést. Kint mindenki tudni véli, mi kell a gettólakóknak, de megoldást még senki nem talált.

Szíve húzza a gettóba...

Ahogy az alvilágnak, a gettónak sincs romantikája, talánya annál több. S bár a szociológus szerint az ott lakók nem vetik magukat csak úgy a közéjük tévedőre, aki ismeri a gettót óvatosságra int. Péter is ezek közé tartozik, az elegáns öregúr bennfentes a Józsefvárosban. Szabadon jár-kel bárhol, sokan tisztelik, tudják, tettei alapján ítéli meg az embereket. Vele indulok délutáni körsétára az elrettentő példaként emlegetett Magdolna-és Orczy-negyedben. Végigsétálunk a Baross utcán, elhagyjuk a jobb napokat látott Kálvária teret, s elérjük a társadalom határát.  A sarkon befordulunk, elénk tárul egy másik világ.

Mindenhol kosz és szürkeség, ütött-kopott falak, málló vakolat, omladozó homlokzatok fogadnak a legendásan rossz hírű Diószeghy Sámuel utcában. Sovány, sötét árnyak suhannak el mellettünk, barna szemek méregetnek gyanakodva. "Ide senki ne jöjjön be sötétedés után, aki jót akar!- mondja Péter.- Leütnek, kirabolnak, még akár az utcán le is vetkőztetnek!" -teszi hozzá, majd mesélni kezd. Nem volt ez mindig ilyen környék, becsületes melósok laktak itt egykoron, a rendszerváltás után kezdődtek itt a bajok. "Azóta költözött be ide egy csomó bajkeverő. Nem dolgoznak, drogoznak, balhéznak...Ott, azt a boltot is a cirkusz miatt záratták be!" - mutat egy lelakatolt ajtóra.  Az egykori bolt néma, az utca kevésbé: galerik állnak kapualjakban, vagy támaszkodnak a falnak kvaterkázva, füstöl a cigaretta, hangosan szól a zene mobiltelefonokból. Szemből szakadt fazon támolyog felénk, néha torkaszakadtából ordít valamit dühösen vagy inkább kétségbeesetten. Befordulunk az egyik kapun a mocskos, lepusztult és összefirkált lépcsőházba és felmegyünk a lépcsőn. Hamar odatalálunk Kareszékhez, csak egyszer szólnak ki egy reluxa mögül, hogy van telefon eladó. Péter bedörömböl, beköszön -hangjára nyílik az ajtó.

A kis, szoba-konyhás lakásban alig van hely, minden sarok tele van pakolva. Karesz idősebb férfi, hatvanhoz közeledik, őszes borosta lepi arcát, foga hiányos, szeme vizenyős, orra tömpe, találkozhatott már néhány ököllel. Leheletén érzem a sörszagot. Megörül Péternek, hamar hallok néhány kocsmába illő poént. Karesz egész életét itt élte le, ahányszor végigmegy a Diószeghyn, minden kapualjból előre köszönnek neki. Mégsem engedi szívesen az asszonyt utcára egyedül az utcára. Itt csak annak van maradása, akit jól ismernek, annak is csak addig, amíg nem vész össze senkivel, fő a béke. Őt elfogadják, működik az "élni és élni hagyni", Karesz sem bánt senkit. Tudja ő, hogy több házban drogelosztó működik, ezért is vitték el a rendőrök nemrég a jó néhány lakót, de őt hiába faggatják, hallgat, mint a sír.

Igaz, ami igaz, nem is szeretne idő előtt oda kerülni, neki dumálhatnak a zsaruk, hogy működjön együtt, valljon a kábszeresek ellen. Karesz nem nyom fel senkit, elvan az itt lakókkal, se nem cigány se nem rasszista, csak azért haragszik szomszédaira, mert nem dolgoznak, "ezek fel nem kelnek reggel 5 ezer forintért az ágyból, inkább délután lopnak", mondja. Ez a baj velük meg a sok lakásbitorlás, feltörik az üres lakást és beköltöznek, vagy egyik bekéredzkedik egy szegény nyomorulthoz azzal, hogy fizeti a rezsit, aztán holnap már jön az egész családja Szabolcsból- onnan érkezik a legtöbb itt lakó. Meg aztán ott a pia s a kábszer, sokan attól hülyülnek el, a szomszéd is tör-zúz egész éjjel mikor "repül", reggel aztán kéri a bocsánatot. Szar egy környék ez! - összegez Karesz, de el nem költözne már innen. Megszokta, még szereti is, ő már itt marad, nem csak zsebe, szíve is húzza a gettóba. 


Ha a cikk részlete felkeltette érdeklődését, keresse a Mix Magazin februári számában.

Fotó: Mix

Forrás:http://www.mixonline.hu/Cikk.aspx?id=36631