Bokor János előadóművész idei erdélyi turnéja kapcsán a Székely Újságnak adott interjújában úgy nyilatkozik, hogy a magyar nótát "a most felnövekvő ifjúság valószínűleg már nem fogja énekelni". További idézet az interjúból:

 

"Azt kell mondanom, hogy nincsenek egyéniségek. Olyan egyéniségek, amik régen voltak. Megszűntek, nem tudom, milyen okból kifolyólag - politikai vagy anyagi vagy egyéb - azok a helyzetek, hogy az emberek kommunikáljanak, társalogjanak, megszűntek azok az életformák, amik régen jellemezték az ember életét, a társadalmat, hogy lakodalomban, családi összejövetelen, disznótoron, amikor a családtagok összegyűltek, mindenki "elmondta" a maga nótáját. A kisgyerek, aki mindig jelen volt ezeken az eseményeken, az fülelt, és természetes módon megtanulta ezeket a nótákat."/Bokor János/

 

Bokor úr fenti kijelentésével a nóta problémakörének nagyon lényeges okaira mutat rá. Az a társadalom, amelyben Bokor János felnőtt, de még az is, amelyikben én felcseperedtem, mára teljesen letűnt, teljesen szétesett. Az emberek nem vagy alig társalognak, a korábbi életformák megszűntek. A lakodalmak, ahol még tartják, már nem a régiek, nincs benne cigányzenekar, csak szintetizátoros gépzene. Disznótor faluban is alig van, mert "nem éri meg" felnevelni a jószágot, mert legtöbben már hozzászoktak a külföldi, olcsóbb és silányabb minőséghez, és 2.000 Ft-ot már nem adnak egy kiló házisertés-szalámiért, ha a Tescóban 1500-ért vehetnek valamilyen silány, egészségromboló élelmiszert.

A cigány muzsikusok a falvakból kihaltak, már nem húzzák a falusi búcsúban vagy kultúrházban, és a legnagyobb nótaénekes előadóművész temetésére sem mennek el önzetlenül, tiszteletből azok, akik megmaradtak. A kisgyerek pedig, és a kamaszok is, az X-faktor, a Megasztár és a bulvársorozatok szereplőit fülelik és ajnározzák, mert társadalmi érvényesülésük képzete és libidójuk szép, ifjú hölgy vagy jóképű, tökös srác szereplésével van összekapcsolva, aki külföldi popsztár dalát énekli.A mai X-faktor generáció már - a globális háttérhatalom és kollaboráns helytartói érdekeinek megfelelően - egy teljesen idegen, kozmopolita, pláza igény szerint lealacsonyított, magyar kultúrát kizáró közegben nőtt fel liberális gyökértelenségben, nemzet- és magyarellenességben. Mire az X-faktor generáció érett korba lép, a magyar nóta kihal, mert sem hozzáértő hallgatója, sem megfelelő előadója nem lesz már akkor. Az X-faktor generáció értékítéletében a magyar nóta és a cigányzene múzeumba való, ősök zenéje, amelynek nincs hatása érzelmi életükre, mert már nem találkoztak, mert nem találkozhattak azzal a társadalmi közeggel, amelyből ez a zene és nóta termett, és olyan érzelmekkel, mely ezt a világot fűti, és ha némelyik ifjúnak volna is affinitása rá, a fogyasztói csoporthoz tartozás érvényesülés-orientált érdeke miatt idegenkedik tőle. Ennek a generációnak már nincs magyar tudata, csekély kivételtől eltekintve, jelentős részben gazdasági okok miatt is, számára Magyarország nem lehetőség, hanem korlát az önérvényesülésben. Ebből a generációból hiányzik a hazafias érzelem, számára Magyarország nem haza, hanem csak tartózkodási hely.

A fiatal és gondolkodó értelmiségnek csakúgy, mint az ipari szakmunkásságnak nem elhanyagolható része gazdasági száműzetésben él valamely nyugati országban, mert mióta az eszüket tudják, Magyarországon csökken az életszínvonal, és a jelenlegi tendenciák alapján nemhogy a trend megfordulását, hanem a gazdasági és politikai helyzet romlását valószínűsítik. Ezek a fiatalok  globális konzumkultúrán nőnek és nőttek fel, és alig kaptak vagy semmit nem kaptak az állam kultúrpolitikájától azért, hogy magyarul érző és gondolkodó állampolgárok maradjanak kulturális preferenciáikat tekintve. Az értelmesebb része látja, hogy Magyarország gyarmatbirodalom része, periferiális terület, amelyben a rendszer, valamint - személyi összetételét, etnikai hovatartozását, rokoni-elvtársi kapcsolatrendszerét tekintve - az államvezetés jogfolytonos a Rákosi- és Kádár-rendszerrel.

A Magyarország értékmezőit aprópénzért értékesítő, kommunista nómenklatúrából átvedlett gazdasági és politikai bűnöző maffia felelős az ország gazdasági és kulturális lezülléséért. Az ellopott rendszerváltás, illetve pár százezer ember gondtalan jólétének árát évtizedekig fizeti a magyar társadalom, melynek életszínvonala és a nyugat-európai vagy skandináv jóléti államok, vagy akár csak Ausztria életszínvonala közötti különbség ma kirívóan nagyobb, mint a rendszerváltásnak hazudott országrontás előtt volt és ez a különbség nőttön nő. A hazai állapotok abszurdan perverz mivoltát jellemzi, hogy az egyik, hajdan legmagasabb rangú állami pozíciót betöltött gazember síró rajongótábora koszorújában viszontváddal él a meggyanúsítás ellen, de az ő rablott vagyonának eredete máig nincs firtatva, csak a kiskereskedőt veszi elő a hatóság, ha az alkalmazottja elfelejt számlát adni két gombóc fagylaltról.

A ma 50 éves és idősebb cigányzenészek zenei életpályára aspiráló gyerekei már nem apáiktól örökölt hagyományokat visznek tovább, hanem komolyzenei és/vagy jazz-zenei pályát választanak, ha elég tehetségesek.Mága Zoltán, aki a nagy hírű és kiváló zeneszerző és -pedagógus Farkas Gyula tanítványaként a rajkóknál kezdte zenész pályafutását, az ott tanult cigánymuzsikáját látványelemektől tobzódó, szinte a giccs kategóriába sorolható showműsor koncepciójára cserélte jó pénzért. Ilyen produkciót nem olyan régen inkább csak a kereskedelmi televíziók karoltak fel, most pedig már közműsor-szolgáltató foglalja programsorozatába.  Még a cigányzenével koncertező, hagyományos kávéházi cigányzenét játszó cigányzenekarokra is jellemző a virtuozitást előtérbe helyező koncertprogram összeállítása, a komolyzenei, popzenei és jazzátiratok keresése azok helyett a  finom harmóniák és akkordok helyett, melyet a századforduló közönsége többek között az öreg Banda Marci, Kóczé Antal, Munczy Lajos, Magyari Imre vagy Radics Béla játékából élvezett, és amelyet a háború után még megtaláltunk Pertis Jenő, Lakatos Sándor, Járóka Sándor vagy Banyák Kálmán briliáns produkcióiban. Ennek a finom hangolásnak utolsó élő képviselője és nagy tanúja Boross Lajos.

50 évvel ezelőtt létezett olyan, hogy hivatásos magyarnóta-énekes: Madarász Katalin az utolsó jeles képviselője ennek, aki 50 éve kizárólag ennek és ebből él. Ma egy 30-éves énekes számára - Tolnay András kivételével - az éneklésből nemhogy megélni nem lehet, de még a fellépéssel járó költségek sem térülnek meg.
Mióta a kereskedelmi televíziókban megfelelő pénzért szinte bárki énekelhet, és bárki készíthet CD-t, DVD-t vagy kazettát, és ennek szakmai minőségét senki nem ellenőrzi, az internet tele van silányabbnál silányabb produkciókkal. Sajnos olyan produkciókkal is, melyeket szakmában ismert előadók tanítványai adnak elő - szomorú jelensége a szakmának, hogy egyes énekesek pénzért olyan tanítványokat is felkarolnak, akiknek alkalmatlanságáról maguk is meg vannak győződve.

Mivel semmi olyan körülmény nem látszik, amely a magyar nóta és a cigányzene környezetében pozitív változást hozhatna, a következő években a műfaj megítélésének, társadalmi elfogadottságának további romlására számítok. Ez a romlás mindaddig tart, amíg egy komoly megrázkódtatás el nem söpri a jelenlegi politikai és gazdasági rendszert, és hatalomra nem jut egy nemzeti érdekeket képviselő magyar államvezetés, amely harmadikutas, nemzet- és kultúramegtartó törekvéseit megalkuvás nélkül keresztülviszi. Minél hamarabb bekövetkezik mindez, annál több lélek marad magyarnak, amely még meg tud szólalni - Bokor János fent hivatkozott interjúban elhangzott szavaival szólva - a "szív hangján".