A munka új kiáltványa:
A munkavégzés 12 alaptörvénye

Mottó
A munkaszervezet változása előtt a munkaszervezetben dolgozó ember változik meg. Minden érdemi változás bázisa az ember változása.


Milyen közmegállapodáson nyugvó értékteremtési és munkavégzési szemlélettel érdemes dolgozni akkor, ha a munkaszervezet és benne az ember meg akarja menteni magát a jobbik önmagának?
A válság értelmes átmenet és ajándék, ha segít megtalálni tulajdonosoknak, vezetőknek és munkatársaknak a közös értékszemléleti alapokat. Csak ebből következhet nemcsak a pillanatban, hanem hosszútávon is értelmes gondolat, hiteles szó és érdemi tett.
Nézzük a címben szereplő javaslatot: milyen közmegállapodásokkal emelhetjük ki vezetőként válságbeli önmagából a munkaszervezetünket.

1. A vizionális működés törvénye: jövőkép és felelősség
Világos szervezeti és ehhez illeszkedő egyéni jövőképpel dolgozunk, aminek következménye, hogy felelősséget akarunk vállalni Közösségünk jövőjéért. Gondozzuk Ügyfeleinket: minden szavunk gondolatunk és cselekedetünk célja, hogy ügyfeleink örökre az ügyfeleink maradjanak (örök ügyfél).

2. A misszió törvénye: elkötelezettség és ügyfél
Személyes elkötelezettségünk van munkavégzésünk előremutató hasznosságában, a munkaszervezet működésében és a munkafolyamatainkban: a munkánk az ügyünk és szolgálunk, ezáltal lehet csak valóban Ügyfelünk.

3. A Teljességre törekvés törvénye: MAXIMALIZMUS
Saját szabad akaratunkból döntünk arról, hogy hol és milyen munkát végzünk, így soha sem érdemes ezt silányabban tennünk, mint a legjobb tudásunk szerint.

4. A pozitivitás törvénye: cselekvés és megoldás
A valósággal szembenéző és – legyen az bármilyen – mindenkoron optimista, ezért cselekvő emberekben hiszünk, akik a megoldásokat keresik.

5. A transzparencia törvénye: láthatóság és Érthetőség
A munkavégzésünket láthatóvá kell tennünk úgy, hogy az önmagától érthetővé (trans parentem) is  váljon, mert a transzparencia mindent átvilágító fénye nem igényel idegenvezetőt. Minden, amit transzparenssé teszünk, tisztul, fejlődik és átláthatóvá válik.

6. A teljesítménykultúra törvénye: eredmény és érték
Eredményeket akarunk elérni és nem pedig tevékenykedni, és az értéket teremtő teljesítményünkért akarunk felelősséget vállalni, amit mérhetővé teszünk.

7. A minőség törvénye: megelőzés és proaktivitás
Teljesítményünk egyetlen objektív mércéje a külső és belső ügyfeleink elégedettsége. Nem az eredmény, hanem az eredményhez vezető folyamat minőségéért akarunk felelősséget vállalni (folyamatfelelősség), úgy, hogy megállapodásokban rögzített ügyfélelvárásokat akarjuk meghaladni (pozitív eltérés). Mindig a jobb szállító szerepének felvételére törekszünk, aki – szándéka szerint – hamarabb és jobban akarja tudni, hogy mi jobb az ügyfelének, mint az ügyfél saját maga.

8. A sztenderdizálás törvénye: a jobbítás állandósítása
Nem jól akarunk dolgozni, hanem jobban, ezért nem elérni, hanem meghaladni akarjuk a a külső és belső ügyfeleink által meghatározott teljesítményszinteket. Kiegyensúlyozottá (robusztussá) tesszük munkafolyamatainkat úgy, hogy közben a fejlődést állandósítjuk. Mindenki, minden munkafolyamatát, minden nap, minden órában.

9. A kozmosz törvénye: rend és egyszerűség
A rend iránti emberi hajlamban hiszünk és az ezt megteremteni képes eszközökben, így születik a rendszer. A rend iránya pedig mindig az egyszerűség. 

10. A együttműködés törvénye: közösségi szinergia
Mindig és minden körülmények között maradéktalanul és előremutatóan együttműködőek vagyunk egymással nemre, korra, rangra és beosztásra tekintet nélkül. Minden egyéni igazságunknál magasabb rendűnek tartjuk a közösségi energiák összhangjának megteremtését.

11. A konszenzus törvénye: egyetértés és Azonosulás
Az egyetértés rendszerében hiszünk és nem az elfogadásban (kompromisszum). A saját és mások ügyeivel csak így lesz valódi azonosulásunk.

12. Az egység törvénye: Közösségi Felelősségvállalás
Nem megannyi működési rendszerünk és stratégiánk van, hanem egy; nem megannyi víziónk és missziónk, hanem egy; nem megannyi értékrendünk, hanem egy. Egy, amit közösen vállalunk. A munkavégzés közösségi szerepre rendel és a legmagasabb számértéke az egy. Kizárólag magunkért felelősséget vállalni nem érdemes, csak mindenkiért, akivel dolgozunk.

A pontoknak külön-külön is van jelentése, de értelme csak egészben. A változásnak külön-külön is van valósága, de igazsága csak egészben.
Nincs több időnk a felelőtlenségre, és jövőképtelenségre.
Nincs több időnk az elkötelezettség hiányára.
Nincs több időnk a minimalizmusra, arra, hogy lehet rosszabbul dolgozniuk egyes munkatársaknak mint a legjobb tudásuk szerint és ez mindenkit mérgez.
Nincs több időnk a negatív emberekre, aki szívják az építő energiákat és ahogy Márai írta, áramtolvajok.
Nincs több időnk az átláthatatlanságra és a munkaszervezeti okok és célok követhetetlenségére.
Nincs több időnk az eredményektől és értékektől függetlenül hablatyolt teljesítményre, aminek mérhetetlenségébe a saját hamis védelmünk érdekében kapaszkodunk.
Nincs több időnk a minőség rossz sztereotípiáira, melyek elidegenítik mindenkitől azt a valódi célt, hogy az ügyfél elégedettsége a mértékegysége minden minőségi munkavégzési rendszernek.
Nincs több időnk arra a hamis látszatra, hogy önmagában értelmes cél lehet a munkaszervezeti működés állandósítása.
Nincs több időnk arra a badarságra, hogy a különböző pénzügyi és informatikai rendszerek bevezetése teremt majd rendet, erre csak a rend fogalmát belülről ismerő ember képes.
Nincs több időnk a destruktivitásra és nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy ne legyünk maradéktalanul együttműködőek egymással és energiáinkat egymás ellen emésszük fel.
Nincs több időnk az állandó kompromisszumokra, rendszerekre, melyek csak az elfogadásunkat akarják egyetértésünk helyett és közben szép lassan  kivonulunk közösen vállalt ügyeink mögül. A munkaidőnket adjuk, de a hitünket, eszünket, szívünket már nem, amikor dolgozunk.
Nincs több időnk arra hamis látszatra, hogy lehet csak magunkért felelősséget vállalni.
Nincs több időnk, mert akkor lesz csak tényleg válság. Válság a munkát végző emberi humánumban.
Tessék tollat ragadni, Kedves Vezetők és megírni az értékelvek saját verzióját. És tessék tollat adni minden munkatársnak, hogy aláírásukkal vállalhassák egyetértésüket. Különben a válság nem értelmes átmenet lesz a munkaszervezetben, hanem állapot. Út a végelgyengüléshez.

Csikesz Tamás