Magyarországon 2011 decemberétől 150.000 forintba vagy elzárásba kerül az életvitelszerű tartózkodás közterületen. Az utcán alvást köztudottan azért választják az emberek, mert az kényelmes, meleg és biztonságos, és amúgy is lenne bőven lehetőségük máshova menni. Ahogy nyilván a 150 ezret is zsebből kipengetik azok a rohadt lázadók, akik viccből szegnek törvényt. Gratulálhatunk a kormányunknak, mely az ilyen esetekkel hétről hétre bebizonyítja, hogy nem csak teljesen alkalmatlan a nehéz ügyek kezelésére, de az embertelenségnek a legalja csőcselékre sem jellemző módján gondolkozik a társadalmi problémákról és az emberről.

Zéró tolerancia

A hajléktalantörvény bevezetését a konzervatív problémamegoldási módszer, a zéró tolerancia elve ihlette. Eszerint nincs kímélet semmilyen "bűnnel" szemben, a kis kihágások elkövetőit kell szigorúan megtorolni: csínytevésekbe bocsátkozó fiatalokat, közlekedési szabálysértőket. A zéró tolerancia-elv kriminalizál mindenkit, akit az utca frusztrált és introvertált nyárspolgára nem néz szívesen: a kábítószer-fogyasztókat, a szegényeket, és a hajléktalanokat is. A módszer a rendteremtés látszatát kelti, és jól hozza a szavazatokat, miközben rendkívül ártalmas, hiszen a problémákat nem oldja meg, csak tovább mélyíti a feszültséget.

Bevezetésével New York polgármestere nyert választást a '90-es években, ezután a nyugati nagyvárosok többségén végigsöpört. Ám az érintett városok legtöbbjében egy dolog másképp történt: előbb kiépítették a megfelelő ellátórendszert, minden utcán alvó számára biztosítottak krízisellátást, megfelelő minőségű és kapacitású szállókat a hajléktalanoknak, szociális bérlakásokat. A skandináv államokban annyira erős a szociális háló, hogy az emberek nem is juthatnak az utcára, csak ha kifejezetten akarnak. Utána joggal kriminalizálták azokat, akik mégis az utcán aludtak. Nálunk viszont előbb jött a tiltás, és még utána se biztosították minden hajléktalan helyét.

A magyar állam nem biztosítja a lakhatást

A 2000-es AB-határozat kimondja, hogy az állam nem köteles a lakhatást biztosítani. Ez az elvek szintjén rendben is van, "ki akarna hónapról hónapra küzdeni a maga fenntartásáért, ha amúgy is kapna lakást", mondanák sokan. Mielőtt sajnálni kezdenénk a hajléktalanoktól az üres lakásokat, ne felejtsük el, hogy nekik is fizetniük kellene érte, és ezek a legrosszabb állapotú lakások, melyeket másképp nem lehetne hasznosítani. Ráadásul egy-egy kis lakásba több hajléktalan kerülne. Az üresen álló önkormányzati lakások fenntartása így pénzbe is kerül, míg ha kiadnák szociális bérlakásoknak, keresni is lehetne rajtuk!

A mostani hajléktalan-helyzet

Az átmeneti melegedők és hajléktalanszállók fenntartását így is fizeti az önkormányzat. Ezek túlzsúfoltak és nem biztonságosak, bekerülni szigorú szabályoknak megfelelve, sokszor több órás várakozások után lehetséges. Ezt a harcot minden este meg kell vívni a fedél nélkülieknek a melegben alvásért. Ráadásul nincs személyes szabadság, gyakoriak a rablások, verekedések.

Az Origo szerint tavaly márciusban 1150 ember aludt közterületen, mások szerint kb. ugyanennyien alszanak a szabad ég alatt, nem látható helyen. Éjjeli menedékhelyen 2044, átmeneti szálláson 2774 ember aludt ekkor. Számuk állítólag évek óta nem változik lényegesen, de a különböző forrásokban nagyok az eltérések.

Szociális bérlakásokat!

A rendszeres, ilyen és ilyen akciók fölhívják a figyelmet arra, hogy Budapesten több, mint 72 000 lakás áll üresen. Persze ezeknek egy része eladó, vagy átmenetileg használatlan, vagy más célra tartják. De a kerületek tulajdonában is áll minimum 2000 üres lakás, az előbb idézett két forrás szerint. Felmerül a kérdés: ha a kb. 8000 hajléktalannak akár lehetne is találni lakást, akkor miért hagyják hát, hogy fedél nélkül éljenek?

Bárkiből lehet hajléktalan!

A hajléktalanokat a többség érdemtelen, alkoholista embernek tartja, akik maguknak köszönhetik helyzetüket. Közben a rendszeres (ilyen és ilyen) kegyetlen kilakoltatások bizonyítják, hogy rengeteg embernek forog veszélyben a lakhatása. A konzervatív politika fő védelmezettjei, a becsületesen dolgozó családosok számára is - akik akár sok gyermeküket nevelik egy kis lakásban, és hónapról hónapra épp, hogy fenn tudják tartani magukat - felmerül a kérdés napról napra, hogy hajléktalanná válnak-e, vagy nem. 

Rendőrök állják körül a kilakoltatás ellen tiltakozókat

A szociális bérlakásrendszer kialakítása megoldása lehetne a lakásukat elvesztő szegények problémáinak, és többletköltségbe se kerülne. Emberek, ébredjünk már föl! Válság idején senki sincs biztonságban! Ha te jutnál oda, akkor is egyetértenél a kemény problémakezeléssel? Mikor adja fel végre a vezetés a kegyetlen büntető-megtorló politikát, és mikor tesz végre a problémák megoldásáért?

Képek forrása: Blikk, szm.hu,