Hivatalosan nálunk senki sem beszél szegénységről.

Állítólag azért, mert az emberek félnek ettől a fogalomtól, az éhezést, éhínséget juttatja eszükbe.

A hivatalok inkább körülírják a jelenséget, anyagi rászorultságról, szükséghelyzetről beszélnek, srendszerint azokat sorolják a szegények közé, akiknek havi jövedelme nem haladja mega minimálbér összegét.A statisztika szerint nálunk 561 ezer személy, azaz a lakosság 10,4%-a nem éri el ezt a jövedelmi szintet.

Az Európa Tanács olyan embereket, családokat, közösségeket sorolt a szegények közé, akiknek, illetve amelyeknek anyagi forrásai annyira korlátozottak, hogy kirekesztik őket az adott országban minimálisan elfogadható életstílusból. Az Európai Unióban szegénynek tartják azt, akiknek jövedelme nem éri el a háztartások átlagos jövedelmének 60 százalékát. Az unióban nagyjából minden hatedik polgárt szegénynek tartanak. Teljes számuk megközelíti a 60 milliót.

A szegénység egyik fő oka a munkanélküliség. Persze megjelenésében szerepet játszik az adott állam szociális hálója is. Szakértők szerint a szegénység közvetlenül összefügg a tartós munkanélküliséggel és a szociális rendszer jellegével, amely a szegénység csapdája is lehet. Amennyiben a szociális segélyezés rendje viszonylag kielégítő jövedelmet nyújt, a segélyezettek nem feltétlenül keresnek maguknak munkát, különösen ha itt-ott még illegálisan is jövedelemre tehetnek szert.

Hatékonynak azt a szociális rendszert tartják, amely nem a tétlenségért fizet, hanem az ilyen vagy olyan segélyt csak akkor folyósítja, ha a címzett valamilyen tevékenységet fejt ki, és javítani igyekszik munkaerőpiaci helyzetén. A szociális reform ilyen irányban halad, ami természetesen nem jelenti azt, hogy a reform után már nincs szükség bizonyos fokú szolidaritásra azokkal, akik objektív okok miatt nem képesek megszerezni a túléséshez nélkülözhetetlen jövedelmet. Megértően kell viselkednünk különösen azok iránt, akik betegség vagy fogyatékosság miatt képtelnek művelődni, szakmát tanulni.

Sajnos, a szegények sorait bővíti majd az új nyugdíjrendszer is, amely nagyjából a ki mennyit ad, annyit kap elvre épül. Azok, akik többnyire munkanélküliek voltak, és szociális segélyből éltek, ettől a rendszertől aligha várhatnak “tisztességes” nyugdíjt.

Az új rendszer már nem ismeri a minimális nyugdíjt, amely eddig a létminimum 1,1-szeresének felelt meg. A statisztika szerint a jelenleg állásban levő idős emberek mintegy egyötöde keres az országos átlagbér felénél kevesebbet. Feltehetőleg ők lesznek azok, akik mint nyugdíjasok a szegénységküszöb alá kerülnek. Ha valami még segíthet rajtuk, az a reform utáni szociális háló.

Magyarországon súlyosbodnak a megélhetési gondok. A megélhetési költségek drasztikus emelkedése, és az alacsonyan tartott bérek, juttatások, segélyek miatt egyre több család és egyedülálló ember léte és egészsége válik veszélyeztetetté. A szegénység terjedése nem csak az érintettek létét sodorja veszélybe, hanem az egész ország normális fejlődését is hátrányosan befolyásolja

.

Három-három és fél millióan élnek a létminimum küszöbén, illetve a létminimum alatt. A létminimum összegből nem biztosítható a folyamatos életvitelhez szükséges igen szerény szükségletek kielégítése sem. A létminimum környékén élők fogyasztásában döntő részt képvisel az élelmiszer és a háztartási energia. Mindkettő ára gyorsabb ütemben növekszik, mint a fogyasztói árindex. Az élelmiszerárak tényleges emelkedését a mezőgazdasági termelői árakgrasztikus növekedése jelzi a legjobban A háztartási energiaforrásokon belül a földgáz ára gyakorlatilag megduplázódott az elmúlt két évben.

Semmiféle hivatalos adat nem áll rendelkezésre, statisztikai kimutatás nem készült a regisztrációból kikerült munkanélküliek, az alkalmi és/vagy feketemunkából élők, a lumpenek, a koldusok és a hajléktalanok jövedelemforrásáról és annak alakulásáról. Ez a szélsőséges szegénységben élő réteg fiatal pályakezdőkből, a cigánykisebbség általános iskola 8. osztályát sem végzett rétege és azon idősebbek közül kerül ki, akik nem szereztek akkora munkaviszonyt, hogy valamilyen állami támogatásban részesülhessenek. Ilyen mélyszegénységben - napi 500-1000 forintból - kb. 1,2 millióan tengődnek Magyarországon.

Az elszegényedési folyamat kísérő jelensége az egészségi állapot idő előtti megromlása és a korai halálozás rendkívül magas aránya. A létminimum alatt és a mélyszegénységben élők körében hatványozottan jelentkeznek a daganatos-, a szív- és érrendszeri, a mozgásszervi és a depressziós megbetegedések, sokkal magasabb az alkoholisták és a dohányzók aránya. . A szívinfarktus aránya több mint a háromszorosa volt a szegények körében, mint a gazdagok között. Mozgásszervi betegség miatt orvoshozfordulók aránya is növekedett.

A daganatos, a szív- és érrendszeri, továbbá az immunrendszeri megbetegedések szempontjából a krónikus stressz jelenti a legsúlyosabb veszélyforrást, a krónikus stresszt pedig elsősorban a súlyosbodó megélhetési gondok, a létbizonytalanság, a megalázottság érzése, a lelki traumák idézik elő.

Az ilyen egyén teljesen elveszti a talajt a lába alól, alkoholizál, elmagányosodik, elszigetelődik, szorongóvá és depresszióssá válik. Ördögi körbe kerül

.

A szegény rétegek körében tapasztalható depressziós megbetegedések aránya pontosan a duplája a magasabb kategóriákhoz tartozó depressziósokénak. Ugyanakkor súlyos veszélyeztető tényező, hogy a depresszióban szenvedő szegények közül alig 20 százalékot kezelnek. Ez arra utal, hogy a szegények a kívántnál jóval alacsonyabb arányban fordulnak orvoshoz. Ebből egyes politikai körök azt a következtetést vonták le, hogy nincs szükség olyan intézményekre, mint amilyen az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet és az Addiktológia.

Az alábbi következtetéseketlehet levonnia kialakult helyzetből:

1. A társadalom több mint egyharmadát (létminimum alatt és mélyszegénységben élők) sújtó létbizonytalanság miatt hazánkban súlyos testi, szellemi és érzelmi leépülés tapasztalható

2. Azok, akik 1995-ben szegények voltak, mára még szegényebbé váltak, romlott az egészségi állapotuk és romlottak életkilátásaik.

3. Alapvető emberi jogok sérülnek, az egészséges élethez és a biztos megélhetéshez való jog.

4. A megélhetési gondok súlyosbodását a megélhetési költségek rohamos emelkedése, és az alacsony szinten tartott, csökkenő vásárlóerejű jövedelmek okozzák. (Nemzetközi összehasonlításban is kirívónak számít, hogy miközben hazánk az utolsó helyre szorult az OECD tagállamainak sorában a bérek és a fizetések tekintetében, a bérekre és fizetésekre kivetett 51 százalékos adózással az éllovasok között szerepel a jövedelem elvonása tekintetében.)

5. A megélhetési gondok kiéleződése a társadalmi igazságtalanság elmélyülésével párosul: Magyarországon nemzetközi méretekben is kirívóan csökkent a dolgozóknak és a rászorulóknak juttatott hányad a megtermelt hazai értékből (GDP). (Az OECD 30 állama közül nálunk nyílt a legszélesebbre az olló a legjobban és a legszerényebben kereső tíz-tíz százalék között. )

6. Úgy látjuk, hogy az elszegényedés folyamatát csak az elosztási viszonyoknak a dolgozó és a nélkülöző rétegek javára történő kiigazításával lehet feltartóztatni.

7. A létminimumnak meg kell felelnie rendeltetésének: biztosítania kell a legalapvetőbb szükségletek kielégítését! Mindenki részére szavatolni kell a létfenntartáshoz szükséges minimumot.