A pénzről sok jó és elmés mondást olvashattok más könyvben. Én csak arra figyelmeztetlek benneteket, hogy a pénzszerzés ne legyen életcélotok.
Igaz, hogy a pénz egy neme az erőnek, de ez az erő csak társadalmi. A lélek nem gazdagszik pénzzel. És nem is szegényedik pénz fogytával.
Amiben a lelketek nyer, az az igazi nyereség.

Legyetek takarékosak, de a szolgák iránt bőkezűek. Minden szolgálatot jól fizessetek meg. Aki a szolgálatot tevő emberen spórol, nem úriember.

Ajándékot ha kaptok s ha azt tisztelet, becsület, szeretet nyujtja, fogadjátok el, de idővel finoman viszonozzátok. Mert az ajándék nem arravaló, hogy vagyonotokat szaporítsátok vele. A célzatos ajándékot tréfásan el kell utasítani.

Nem mindig az a szegény ember, aki nádfödeles házban lakik s kenyeret ebédel.
Mindig szegényebb az, aki (ha nagyságos és méltóságos vagy akár ekszcellenciás úr is) olyan dolgot dolgozni kénytelen, amit maga kedvéből nem dolgozna.

Minél egyszerűbben tudtok élni, annál inkább urai vagytok az életnek. Csak egy kis hajlék, a mindennapi kenyér és a tisztességes ruha legyen biztosítva, a többi ne legyen sorvasztó gondotok.
Ezzel nem azt mondom, hogy akinek pénze van, dobja el, hanem csak hogy érette ne éljen. A vagyon elvégre is biztosíték sok kellemetlenség ellen: módjával gyűjtsünk és legyünk takarékosak, csak hörcsökök ne.
Én nem írom alá Diogénes és Epiktetosz nézeteit. Amije az embernek van, ha már van, becses. Szinte hozzátartozik a testéhez. A butoraim, képeim, könyveim, kertem, házam, mintha testem tagjai volnának. De sohse feledem el, hogy ahogy a testem másodrangu értékem, a vagyonom még ennél is alábbvaló. Bizonyos vagyok abban, hogyha meghalok, nem sajnálom testem pusztulását, hát a vagyonom elhagyását se fogom sajnálni. De amíg élek, gondozom a testemet és megbecsülöm a vagyont is. A függetlenségtek biztosítására is szükséges valamelyes vagyon. A vagyon határát azonban vonjátok meg már ott, ahol a saját hajlékon kívül a napi egyszerű élelem meg van. Több vagyon már ne legyen izzasztó törekvéstek.

Nézzetek szét a világban: mily ostoba módon élnek az emberek.
Ott van a kereskedő. Vagyon-e annak az embernek tökéletes maga-tudata, mikor az egész életét azzal tölti, hogy rőffel vagy literrel, vagy kilogrammal mér reggeltől estig, ujévtől ujévig! Hát ezért jött a földtekére?
Kielégiti? Megfizetheti neki pénzzel a sors ezt az elvesztett életet?
Nézd meg az ügyvédet. Micsoda foglalkozás az, folyton szaladgálni tárgyalásokra, otthon meg irka-firkálni, törvénykönyveket bújni, csupa ostoba ügyekért, amik a másik ügyei. Ha egy ügyvéd összeirná a gondolatait, amik reggeltől estig az agyában forogtak, láthatná, hogy a koponyája voltaképpen szemetesláda. Megtelik és kiürül, neki csak az a zsír marad, ami az oldalára rakodott.
Érdemes ezért megszületni.

Bármid van, amire azt mondod enyém, ne feledd hozzágondolni: kölcsönkaptam.
Mert mindenedet az élettől kaptad s mindenedet vissza kell adnod.

Ne kérjetek soha kölcsönt. Az adósság ebbé változtatja az embert.
De ha tőletek kér valaki, adjatok mindig szívesen; - ha adhattok.
Különösen annak adjatok, akinek a szeméből a nyomoruság kérelme szól, s aki szégyenkezve kér. S az olyat ne tekintsétek ebnek, hanem testvérnek.
Ellenben ne adjatok soha kártyásnak, fényütőnek, részegesnek és hízelgőnek.
Az olyanok jobb ha elhidegülnek tőletek.

Mikor vagyonosodunk?
Az ember azt feleli:
- Amikor kapunk.
Az angyal azt feleli:
- Amikor adunk.

A pénz okos embernek: zsebben ülő szolga. Az oktalan embernek: zsebben ülő úr.