Hátrányos helyzetű fiatalok neveléseMottó: „A világon 2005-ben több mint 1 milliárd gyermek és fiatal él szegénységben” (UNICEF)Az UNICEF szerint a világon minden második gyermek hiányt szenved az élethez és a fejlődéshez szükséges alapvető dolgokban. A tiszta ivóvízben, a megfelelő étkezésben, gyógyszerezésben és az oktatásban. A szegénység, mint a társadalmi kirekesztődés problémája, rendkívül összetett, sokoldalú, bonyolult társadalmi jelenség. Leginkább érintett rétegek, csoportok: a roma közösség nagy része, a fogyatékkal élő, illetve a megváltozott munkaképességű emberek jelentős hányada, a hajléktalanok és otthon nélkül élők, a rossz egészségi állapotú vagy szenvedély beteg emberek, a foglalkoztatásból tartósan kiszorulók és a hátrányos helyzetű településen élők, családjuk és gyermekeik.Sok iskolában keveredik a szegény körülmények között élő gyermek és a rendezett családban felnövő kis utód. Ebben az esetben az iskola szociális funkciója is megnövekszik és a pedagógusok is sok-sok sajátos feladattal találhatják magukat szemben. A kevésbé tehetős nebulók sokszor érzik magukat eleve hátrányban, az általuk „gazdagnak” nevezett társaikkal szemben. Félnek az előítéletektől és nagyon sokszor visszahúzódóak, vagy teljesen szélsőséges viselkedésűek. Az ő tanításuk, a társadalomba illesztésük nagy feladat minden nevelő számára. Elfogadtatni helyzetüket és a lehető legtöbb segítséget nyújtani nekik, nem éreztetve rossz anyagi mivoltuk miatti kivételezést. Legfontosabb „sikerserkentő” esetükben talán az emberi hang megtalálása. A tanulók az iskolában egy átmeneti szakaszon mennek át. A gyermekkorból fokozatosan haladnak a felnőttkor felé. Keresik saját énjüket, azt, ami később végigkíséri egész életüket. Legfontosabb ebben az időszakban a partnerség szerepe. Ha partnerként kezelik őket és nem „eszközként”, akkor hálásak lesznek érte, és mindent megtesznek, hogy megfeleljenek az elvárásoknak. A hátrányos helyzetű fiataloknál ennek különösen nagy a jelentősége, mert a pénzen kívül talán ebben nélkülöznek a legtöbbet. Az ő esetükben különösen igaz az, hogy kevés az, aki partnernek tekinti őket. Ebben nagyon nagy szerepe van a tanár személyiségének. És ez még jobban igaz a csonka családban felnövő gyermek esetében. A hátrányos helyzetű fiatalok sokkal több „miérttel” küzdenek. Sokszor jön elő bennük: „Neki miért, és nekem miért nem?” kérdés. Legyen szó akár csak az étkezésről, de gondolhatunk itt a márkás ruhákra, táskákra, órákra és ugye újabban az egyre jobban elszaporodó mobiltelefonokra is. Képtelenek megérteni, elfogadni, és leginkább feldolgozni helyzetüket. Nem látják értelmét a tanulásnak. Nem lebeg előttük semmiféle cél. Nem jelent szemükben sokat az értelmes időtöltés. Sokszor emlegetik példaként szüleiket, hisz ők is sokszor érettségivel munkanélküliek, és akkor ők minek tanuljanak. Ebben a zavaros, nehezen átlátható világukban, nagyon nagy szerepe van a pedagógusok tanácsainak, a helyes irányba terelő szavaknak, és a hosszú úton elhelyezett „eligazító tábláknak”. Esetükben már sikernek mondható a szinten tartás is. Ha megtartjuk a tudás iránti érdeklődésüket, és nem hagyjuk elsüllyedni őket a társadalom süllyesztőjében.

Leglátványosabbak, legkézenfoghatóbbak azonban az anyagi terhet csökkentő módszerek. Ez lehet társadalmi szintű és lehet külön egy-egy intézményen belüli is. Az utóbbira jó példa lehet a tanuló tanulásra ösztönzése az által, hogy minél jobb osztályzat elérése esetén kedvezményt kap az iskolaétkezésben. A társadalom által nyújtott családtámogató szolgáltatások célja, hogy a szülőket támogassa szülői szerepükben. 1998. évi LXXXIV. törvény szól a családok támogatásáról. A törvény célja, hogy elősegítse a családok szociális biztonságát és, a gyermeknevelés anyagi terheit csökkentse. Ennek érdekében meghatározzák az állam által nyújtandó családtámogatási ellátások rendszerét, formáit, az ellátások jogosultsági feltételeit, valamint az ellátások megállapításával és folyósításával kapcsolatos legfontosabb hatásköri és eljárási szabályokat. A családtámogatási ellátási formák a következők lehetnek: nevelési ellátás, gyermekgondozási támogatás, anyasági támogatás. A nevelési ellátással a gyermek nevelési, iskoláztatási költségeihez nyújt támogatást az állam, a családi pótlék, vagy az iskolázási támogatás formájában. A gyermekgondozási támogatás lényege, hogy a gyermeket nevelő szülő, nevelőszülő, gyám megélhetése alapjául, havi rendszerességgel jogosult. Két formája létezik, a gyermekgondozási segély és a gyermeknevelési támogatás. Leginkább ez a támogatási forma az, ami a hátrányos helyzetű családok számára némi segítséget jelenthet. Az anyasági támogatás a gyermek születése utáni hónapokban nyújt segítséget.

Összegzésként annyit mondhatnánk, hogy a hátrányos helyzetű családok többsége kis községekben él. Közöttük sokszor találunk az átlagosnál nagyobb méretű családokat, legfőképpen a roma családok esetében. A hátrányos helyzetben lévő tanulók közül majdnem minden ötödik elvesztette az egyik szülőjét, és feltűnő esetükben a szülök aluliskolázottsága is. A családok több mint felében csak egyetlen kereső van, magas az „inaktív” szülők aránya. Az elszegényedés, a hátrányos helyzetbe kerülés egy folyamat eredménye. Ami akár indulhat a nagyszülőktől is, vagy még régebbről. A másik eset az, amikor a fiatalok szüleinek az életében következik be valamilyen hirtelen törés, és ennek következtében indul meg a társadalmi lecsúszás folyamata. Ez lehet baleset, esetleg haláleset a családban, munkaképtelenség, tartós munkanélküliség, a helyi adottságok kedvezőtlen alakulása. Mivel ha ilyen esetben nincsenek elegendő tartalékok, vagy egy segítő kéz, megindulhat egy sokszor visszafordíthatatlan folyamat, elindul a szekér lefelé a lejtőn és, ha az ember beleesik abba a bizonyos mély gödörbe, onnan már nagyon nehéz kimászni. De feladni sohasem szabad.

Mujahid Zoltán