HAVAS ÉVA: A SZEGÉNYSÉG FOGALMA, MÉRHETŐSÉGE

 

Bevezető megjegyzések

A mindennapokban a szegénység fogalmát a legkülönfélébb jelentéstartalommal használjuk. Legtöbbször a szegény jelzői értelemben használatos. A szegény anyagi és nem anyagi helyzet jelzője is lehet. Vonatkozhat egy emberre és emberek csoportjára is. Az, hogy kit és milyen esetben és miért tartunk szegénynek, minden esetben viszonylagos. A szegénység nem egyértelműen beazonosítható, időről időre, helyről helyre változó.

A szegénység fogalma a tudományos életben is többféle tartalommal bír. Az elemzők egy része a szegénységet leszűkítve vizsgálja, és jövedelmi illetve anyagi szegénységről beszél. A II. világháború után Magyarországon sem a szegény kifejezést használták, hanem  többszörösen hátrányos helyzetről illetve deprivációról beszéltek. A szegénységnek nincs mindenki számára elfogadott, örökérvényű definíciója.

 

Abszolút és relatív, objektív és szubjektív szegénységmegközelítésekSzegénység objektív jellegű meghatározása

Az objektív jellegű szegénységmeghatározások nem veszik figyelembe az egyének, a háztartások véleményét saját helyzetükre vonatkozóan.

Az első szegénységvizsgálatokra az 1600-as évek végén, az 1700-as évek elején került sor. A pauperizmus és a nyomor első rendezett leírása John Bellers nevéhez fűződik.

A következő nagy lépést Charles Booth vizsgálatai jelentették. Ő a korabeli népszámlálási adatokból indult ki, az abból nyert információkat egészítette ki a saját megfigyelési eredményeivel. Célja London társadalomi-gazdasági rétegződésének részletes és sokoldalú bemutatása volt. Ő használta először a szegénységi határ kifejezést. London lakosságát nyolc társadalmi- gazdasági osztályba sorolta, melyekből négy a szegénységi határ alatt, négy pedig felette helyezkedett el.

A szegénységmérés úttörője Seebohn Rowentreet tekintik. Ő a szegénység mércéjét számszerűsíthető formában határozta meg. Az ő nevéhez fűződik a létminimum tételes meghatározásának módszere, azoknak a javaknak és szolgáltatásoknak a számbavétele, amelyek a létfenntartáshoz, a minimálisan elismert emberi szükségletek kielégítéséhez szükségesek. Ezt a szükségletalapú, fogyasztói kosárral meghatározott szegénységi mérőszámot nevezzük abszolút típusú szegénységmérési módszernek. E szerint a társadalomban azok az egyének, illetve családok tekinthetők szegénynek, akiknek a jövedelme nem teszi lehetővé a létminimumként elismert szükségletek kielégítését.

Később, a nyugati országok jóléti szintjének emelkedésével párhuzamosan az abszolút szegénységmegközelítések háttérbe szorultak és helyüket a relatív típusú szegénységmérési módszerek vették át.

A relatív szegénységi küszöb meghatározásánál a vizsgált ország népességének jövedelemeloszlásából indulnak ki. A szegénységet egyenlőtlenségi kérdésnek tekintik. A küszöböt a mediánjövedelem vagy az átlagjövedelem bizonyos hányadával határozzák meg. A mediánjövedelem kiszámításához az ország lakosságát egy főre, vagy egy fogyasztási egységre jutó jövedelme alapján sorba rendezik, és a sor közepén lévő személy jövedelme képviseli a mediánt, vagyis hozzá képest pontosan ugyanannyi embernek van kevesebb, illetve több jövedelme.

A relatív szegénységi küszöb a jövedelem eloszlását használja fel a szegénység meghatározásához.

A deprivációs alapú szegénységszámítási módszerek a társadalmilag elfogadottnak tekintett javak és szolgáltatások köréből indulnak ki. Peter Townsend számba veszi a családok rendelkezésére álló javakat és szolgáltatásokat. Megállapítja, hogy melyek azok, amelyek a társadalom többsége számára rendelkezésre állnak, melyek azok amelyek kevésbé elterjedtek. A javakkal való rendelkezést, illetve azok hiányát egy deprivációs indexben összesíti. Módszerének előnye, hogy nem szűkíti le a szegénység fogalmát csak a jövedelem hiányára.

 

Szegénység szubjektív jellegű meghatározása

A KSH folyamatosan publikál szubjektív típusú szegénységi küszöböt is. A szubjektív szegénységi küszöb a vizsgált egyén illetve háztartás saját jövedelmi helyzetének értékelésén alapul. A szubjektív szegénység számbavételének egyik legegyszerűbb módja, ha az emberektől közvetlenül megkérdezzük, hogy önmagukat a szegények közé sorolják e.

Meghatározható jelentőségű szegénységi határvonal a hivatalos szegénységi küszöb. Ebben az esetben a küszöböt a kormány által meghatározott és elismert minimális standard alapján állapítják meg. Fontos politikai üzenete van annak, hogy a számított szegénységi küszöbök milyen távol vannak a hivatalos, politikailag elismert szegénységi határtól.

A szegénység abszolút és relatív megközelítése esetén is a végső mérőeszköz legtöbbször a jövedelem. Egy adott jövedelemszinttel is különböző életszakaszban, különböző kulturális háttérrel, különböző piaci és tágabb környezeti feltételek mellett eltérő életminőséget, jóléti szintet lehet elérni.

 

A szegénység fogalmát napjainkban egyre inkább a társadalmi kirekesztés, kirekesztődés fogalomköre váltja fel. A társadalmi kirekesztés elleni tevékenységnek sokoldalúnak kell lennie, fel kell ölelnie a munkához, foglalkoztatáshoz szorosan nem kapcsolódó területeket, a lakáshelyzetet, az egészségügy, az oktatás és képzés, a közlekedés, a kommunikáció, a szociális ellátórendszer és a társadalmi segítségnyújtás kérdéseit. A társadalmi kirekesztettség nem egy olyan elszigetelődési folyamat, amelynek során az egyes embereknek, társadalmi csoportoknak nincs választási lehetőségük.

Szegénység definíciója: szegénynek kell tekinteni egy személyt, egy családot, illetve egy embercsoportot abban az esetben, ha a rendelkezésükre álló erőforrások (anyagi, kulturális, társadalmi) oly mértékben korlátozottak, hogy kizárják őket a minimálisan megkövetelhető életformából abban az országban ahol élnek.

 

A szegénység méréséhez kapcsolódó fogalmak

Szegénységi küszöb:

A szegénységi küszöb egy olyan jövedelemszint, olyan határvonal, amely alatt az embereket szegénynek tekintjük, s amely fölött már nem soroljuk őket a szegények közé.

 

Szegénységi arány:

Arra ad választ, hogy az össznépességen belül személyek, illetve a háztartások mekkora hányada, hány százaléka esik a küszöbérték alá.

 

Sen-index:

A szegénység intenzitása, a szegénységi rés nem más, mint a szegények jövedelmének a szegénységi küszöbtől számított átlagos távolsága. Ennek százalékban kifejezett értéke a relatív szegénységi rés. 0 és 1 közötti értéket vehet fel. 0 értéket akkor vesz fel, ha a szegények között teljes a jövedelemegyenlőség. Minél közelebb van 1-hez, annál mélyebb a szegénység.

 

Risk- mutató:

Ezt a viszonyszámot a szegények átlagostól eltérő társadalmi-gazdasági struktúrájának vizsgálatára alkalmazzák.

 

A jövedelmek egyenlőtlenségére leggyakrabban használt mérőszámok

A decilis eloszlás:

Egy ország jövedelmi viszonyait leíró decilis eloszláson azt értjük, hogy a megfigyelt személyek, illetve háztartások megfelelő jövedelmi értékeinek nagyság szerint sorba rendezéséből kapott jövedelmi tizedek milyen arányokban részesednek az összjövedelmből. Az ország lakosságát jövedelmük alapján sorba rendezzük, az így rendezett személyeket tíz egyenlő részre osztjuk. Egy decilisbe a vizsgált emberek egytizede kerül.

 

A két szélső decilis jövedelmi aránya:

A tizedik decilisbe és az első decilisbe tartozók átlagjövedelmének egymáshoz viszonyított aránya. Minél nagyobb ez a szám, annál egyenlőtlenebb a társadalom.

 

Robin-Hood index:

Arra ad választ, hogy az átlag fölött élők jövedelméből mennyit kellene átcsoportosítani a szegényebbek javára ahhoz, hogy a teljes jövedelmi egyenlőség megvalósuljon.

 

Éltető-Frigyes index:

Az átlag fölötti jövedelemből élők átlagjövedelmének az átlag alattiak százalékában kifejezett értéke.

 

Gini-mutató:

 

A jövedelmi egyenlőtlenség legegyszerűbb szintetikus mutatója. Érzéketlen az egyenlőtlenségek természetére.