A gazdasági válság, amely az ingatlanpiacot is visszavetette, jó időre visszaszorította a "lakásmaffiát". Persze az eddig ingatlanbűnözőként tevékenykedő honfitársaink nem vállaltak munkát napi 8 órában, de a piac pangása egy időre valóban megfékezte e tevékenységet, a bűnözők pedig más területen kamatoztatták „szakértelmüket”. Az idei év végén azonban igen erős eladói nyomás jelentkezett az ingatlanpiacon, mégpedig a rögzített árfolyamon való végtörlesztés okán, így ismét megjelentek a bűnözők.

A bűnözést nagyjából ugyanazok a gazdasági törvényszerűségek mozgatják, mint a piacokat. A bűnöző célja a gyors és biztonságos pénzszerzés. Tehát az, hogy a lehető legkisebb befektetéssel a lehető legnagyobb haszonra tegyen szert, miközben természetesen a lebukás veszélyét is minimalizálni szeretné. Ha jól belegondolunk, ez nem más, mint a közgazdaságtan egyik sarokkövének, a megtérülés elvének egy sajátos megnyilvánulása. Aminek abból a szempontból van jelentősége, hogy a bűnözés mindig ott fog feltűnni és számszerű növekedést mutatni, ahol a legnagyobb hasznot várhatja.

Az elmúlt egy hónapban az elkövetett bűncselekményeket elemezve egyértelműen megállapítható, hogy az eladói nyomás hatására a korábbi „klasszikus” lakásmaffia reneszánszát kezdi élni.

Itt nem azokról van szó, akik kihasználva a lehetőséget, most rendkívül olcsón vesznek ingatlanokat. Az ingatlanpiacon megjelenő, a bedőlt hitelek fedezetét képező ingatlanok tulajdonjogát megszerző személyeket, bármilyen összegért is szerezzék meg azt, nem lehet az ingatlanbűnözés körébe sorolni. Nem bűncselekményről van szó, még akkor sem, ha ez a tevékenység az adósokban visszás érzéseket vált ki. Aki hitelből vásárolt ingatlant, az a hitelszerződésben vállalta, hogy fizetésképtelensége esetén az ingatlan tulajdonjogát elveszítheti, a hitelt nyújtó pénzintézet gyakorolhatja zálogjogát, és értékesítheti az ingatlant.

Az úgynevezett ingatlanbűnözést két jól elhatárolható csoportba oszthatjuk. Az első csoportba a bérbe vett ingatlant hamis okmányokkal eladók sorolhatók, míg a második „klasszikus” lakásmaffia csoportba a valamilyen okból kiszolgáltatott személyek lakását, ingatlanját megszerző bűnözők sorolhatóak.

A „klasszikus” lakásmaffia tagjai olyan embereket kutatnak fel, akik ingatlantulajdonnal rendelkeznek, azonban valamilyen okból (idős kor, szellemi vagy pszichikai problémák, szenvedélybetegség, kábítószer élvezet, alkoholizmus stb.) kiszolgáltatott helyzetbe kerültek, illetve a társadalom peremére szorultak. E személyeknek rendkívül könnyen a bizalmukba lehet férkőzni, és ha ez megtörtént, akkor már csak egy lépés, hogy rávegyék arra, hogy aláírja azt a bizonyos szerződést, amellyel az áldozat végleg hajléktalanná, esetleg a modern kor legsötétebb intézményének, az úgynevezett csicskáztatásnak, a rabszolgaság e felháborító, visszataszító, és minden jóérzésű emberben elutasítást kiváltó formájának az elszenvedőjévé válhatnak.

Jelenleg családok tömegei kerültek erre a bizonyos „kiszolgáltatottsági” határra. E családok számára a rögzített árfolyamon való végtörlesztés lehetősége még akkor is kecsegtető megoldásnak tűnik, ha ennek az az ára, hogy lakásuktól akár a tényleges piaci ár alatt megváljanak. Azonban erre a lehetőségre a bűnözők is felfigyeltek, és már konkrét bűncselekmények gyanúja is felmerült: a megkötött adásvételi szerződés alapján az áldozat nem kapta meg az ellenértéket, illetve az ellenértékből kizárólag a végtörlesztés történt meg. A már megtörtént esetekben 3-5 millió forintos végtörlesztést követően kerültek az ingatlan tulajdonjogok átírásra, és gyanú merült fel arra, hogy az áldozatok nem kapták meg a végtörlesztésen felül, a szerződés alapján nekik járó több millió forintot.

A módszer rendkívül egyszerű, a bűnözők az eladónak egy meglehetősen kecsegető ajánlatot tesznek, vagy elfogadják az általa meghirdetett vételárat. Ezután szerződést kötnek ügyvéd jelenlétében, amely természetesen csak akkor lesz érvényes, amennyiben a végtörlesztés alapján a pénzintézet kiadja a jelzálogjog törléséhez a hozzájárulást. Az adóssal abban állapodnak meg a bűnözők, hogy a szerződés aláírásakor nem adnak foglalót vagy előleget, hanem a teljes törlesztési összeget a pénzintézetnél fizetik meg, a fennmaradó vételárrészt azonban csak a tulajdonjog bejegyzését követően fogják átadni. Ennek persze feltétele, hogy az eladó a szerződésben hozzájáruljon a tulajdonjog bejegyzéséhez.

A tudomásomra jutott egyik esetben a szerződést készítő és ellenjegyző ügyvéd a felek előtte kinyilvánított akaratát rögzítette, sőt a későbbi áldozat figyelmét fel is hívta arra, hogy csak abban az esetben járuljon hozzá a tulajdonjog bejegyzéséhez, ha a teljes vételárat megkapta. Az eladó azonban, mivel megbízott a rendkívül „szimpatikus” vevőben, hozzájárulását adta a tulajdonjog bejegyzéséhez. Sokan viszont azért dönthetnek így, mert rendkívül fontos számukra a minél gyorsabb eladás, ezért bármilyen feltételbe belemennek.

Nagyon fontos tehát, hogy a végtörlesztők, ha lakásuk vagy ingatlanjuk eladására kényszerülnek, legyenek óvatosak és körültekintőek. Minden esetben csak a teljes vételár megfizetését követően járuljanak hozzá a tulajdonjog bejegyzéséhez, és csak ezt követően kerüljön sor a birtokba adásra is.

A fenti esetek is bizonyítják, hogy az ingatlanbűnözéssel, a lakásmaffiával továbbra is számolni kell.