http://hetivalasz.hu/jegyzet/vitara-alkalmatlan-41436

Amikor meghallottam, hogy Tarlós István fontolgatja Kertész Ákos díszpolgári címének visszavonását, még egyet is értettem.

Most, amikor azt olvasom, Schmitt Pál levelet írt Orbán Viktornak, amelyben felkérte, hogy úgy alkossák meg a kitüntetésekről szóló sarkalatos törvényt, hogy a díjak visszavonhatók legyenek (azaz: elvenné Kertésztől a Kossuth-díjat), nagyon nem értek egyet.

Schmitt javaslata (amely nyilván nagyon a sajátja és tövig kell rágnunk a körmünket, hogy a kormány támogatja-e, miután Halász János, a nemzeti erőforrás tárca államtitkára már hétfőn az Országgyűlésben azt mondta, hogy amennyiben Kertész Ákos nem kér bocsánatot, a kormány szemében méltatlanná válik a Kossuth-díjra) több mint a kötelezően kifüggesztendő NENYI röhejessége, a kötelezően kihelyezendő Alkotmány Asztala bornírtsága, tér- és időtévesztése. A magyar nyelv védelméről való papolás majd a helyesírási hibáktól hemzsegő elnöki dokumentumok, kézzel írt „álamfők" is rombolták az elnöki intézmény tekintélyét, ez az akció viszont még azoknál is brutálisabban.

Ez ugyanis nem az a nemzet érdekét, lelkiismeretét szem előtt tartó tökösség, amely Sólyom Lászlót jellemezte, amikor megtagadta Horn Gyula kitüntetését, aki a karhatalmisták (azaz önmaga) '56-os tevékenységét egy Welt-interjúban nem sokkal korábban a „törvényes rend fenntartásában" határozta meg.

Ha Kertész Ákos az idei Kossuth-díj listán szerepelne, és írása után leszednék onnan, vagy Schmitt megtagadná a kitüntetését, érthető lenne, nem volna semmi gond.

De a köztársasági elnök levelet ír a miniszterelnöknek, hogy változtassanak a törvényen, hogy aztán ő visszavehesse a díjat Kertésztől?

Egy súlycsoportba hozni egy vén írót, akinek elment az esze, az egész magyar köztársasággal? Kertész Ákossal hadakozik a magyar állam? Ne már!

Kertész elhíresült mondatai vállalhatatlanok, ez nem vitás. Nyíltan rasszista, magyargyűlölő mondatok, egyrészt, másrészt rossz mondatok is. Aki mentegetni próbálja őket József Attilával, Adyval, az hazudik, az csőlátású, csak a „mi kutyánk kölyke"-gondolkodásra képes nulla. Nem, kedves Radnóti Sándor, Kertész nem a magyarság szempontjából ír, nem azért aggódik, e helyett rohadtul kívülállóként gyűlölködik, máskülönben úgy fogalmazott volna, hogy „MI, magyarOK genetikusan alattvalóK VAGYUNK, csöndben zabáljUK a moslékot, stb. Vagy netán Kertész önmagát tartja felelősnek a holokausztért? Ugye, ezt nem kell komolyan vennem? Aki csöndben marad a baloldalon egy efféle írás után, szintén szégyellheti magát. Szerencsére nem csak ilyenek akadtak. Tisztelet illeti Tamás Gáspár Miklóst, Révész Sándort, Mester Ákost, akik nyíltan, tiszta fejjel voltak képesek helyén kezelni a hánytató hiányában egyébiránt remekül alkalmazható, imígyen alkalom adtán rendkívül hasznos írást.

Egy, az Amerikai Népszavában megjelent publicisztika kitárgyalási szintje: a magyar lapok, a pesti utca, meg a vidéki utcák, kocsmák, stb. Az állam - és feje - lealacsonyítja magát erre a szintre, ha reagál, ha szankciókat akar, ha az államapparátus gépezetét beindítja néhány elmeroggyant sor miatt.

Egyébként még publicisztikai szinten sem hiszem, hogy a bőszülés bármire jó lenne. Ki az a Kertész Ákos? Van hatalma neki? Veszélyes? Dehogy. Írása alapján jobb időket is megélt, saját paranoiájába és frusztrációiba csavarodott, szerencsétlen, gonosz vénembernek tűnik fel. A villamoson is akad ilyenből minden nap, csak az nem ír, hanem szóban hőbörög és utál mindenkit, esetleg oda-odacsap a botjával a gyerekek felé. Ilyenekkel az, aki erős, nem foglalkozik. Illedelmesen félrenéz inkább. Szánja, esetleg (az első, zsigeri „elmész te az anyádba"-érzés után, persze, amely nyilván jön egy ilyen cikknél, de két nagy levegő és elmúlik, próbálja ki bárki).

A történet ugyanis annyi, hogy született egy véleménycikk. Annyira abszurd írás, hogy vitára teljességgel alkalmatlan. Csupán a szerzőjéről, annak szomorú mentális állapotáról számol be. Ezért érthető, hogy ilyen embert nem szeretne díszpolgárai között tudni a főváros. A díszpolgárság ugyanis állapot. Ha megkaptad, onnantól díszpolgár vagy, viseled, annyit jelent, hogy az a város téged szeret, megbecsül, büszke rád. Hát, érthető, ha ezek után a város nem szereti Kertészt és elveszi tőle ezt a címet. A szeretünk-érzést ugyanis el lehet játszani, például egy ilyen cikkel.

A Kossuth-díj egészen mást jelent. Annyit, hogy letettél valamit az asztalra a szakmádban. Kiemelkedőt alkottál életed során. Jászai-díjat sem veszünk el színésztől, ha mondjuk részegen karambolozik, Pulitzer-díjat sem újságírótól, ha baromságot ír később. Attól a teljesítmény még teljesítmény marad. A korábbi. Ha az állam által kitüntetett művész esetleg meg talál őrülni időközben, azt sajnáljuk, nos, akkor van egy időközben megőrült Kossuth-díjasunk. Az állam a kronológia miatt semmilyen presztízsveszteséget nem szenved el ettől, hiszen akkor tüntette ki, amikor még nem volt, vagy nem volt nyilvánvaló az őrülete. A Kossuth-díj ugyanis elvileg teljesítményért jár, nem annyit jelent csak, hogy mi téged szeretünk.

Másrészt akármilyen borzalmas vagy röhejes véleményért állami szankciókat alkalmazni...Gondolkodjanak már, kedves kormány, tisztelt elnök úr!

(A Jobbikot is felszólongathatnám, de tőlük nem várom el, hogy gondolkodjanak. Ők ugye feljelentik Kertészt közösség elleni izgatásért, miközben saját képviselőik izgató mondatait tapsikolják, mert az épp nem a magyarok közössége, hanem az „idegenek" ellen irányul. Gratulálok. Sikerült megint aláhúzni, hogy magyar fajvédő politikai erővel állunk szemben. Igen, szemben állunk.)

Summa summarum: aki ágyúval lövöldözi a verebet, maga válik nevetségessé.

 http://www.mno.hu/portal/807462

Balogh Roland - Pilhál Tamás
Nem kért bocsánatot magyargyűlölő cikkéért Kertész Ákos, aki szerint Magyarországon nem kérhetik rajta számon, amit az Amerikai Népszavának írt. A lap kiállt Kertész mellett, ugyanakkor Tamás Gáspár Miklós helytelennek és igaztalannak nevezte kollégája írását. Szabad György volt házelnök egy Kossuth-idézettel üzent Kertésznek. A Jobbik visszavonatná az író kitüntetéseit.

Amit írt, azt az Amerikai Népszavának írta, s azt itthon nem kérhetik rajta számon – ezzel védekezett az MTI-nek nyilatkozva tegnap Kertész Ákos, aki hétfőn egy magyargyűlölő cikket jelentetett meg az amerikai lapban. Így fogalmazott: „A magyar genetikusan alattvaló. (…) A magyar a legsúlyosabb történelmi bűnökért sem érez egy szikrányi lelkiismeret-furdalást, hogy mindent másra hárít, hogy mindig másra mutogat, hogy boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot, és nem akar tudni róla, hogy le fogják szúrni. Hogy se tanulni, se dolgozni nem tud és nem akar, csak irigyelni, és ha módja van, legyilkolni azt, aki munkával, tanulással, innovációval viszi valamire. (…) Ma már a második világháború borzalmaiért, a holokausztért egyedül a magyar a felelős, mert a magyar nép az (a német néppel ellentétben), amelyik se be nem vallotta, meg nem gyónta a bűneit, se töredelmes bűnbánatot nem tanúsított, se meg nem fogadta, hogy soha többé, se bűnbocsánatért nem esdekelt. Így aztán nem is kapott soha föloldozást!”
Az országos felháborodás ellenére a Kossuth-díjas író eddig nem kért bocsánatot. Közölte: nem számított arra, hogy a cikk olyan reakciót vált ki, mint amilyet a Jobbik produkált. Mirkóczki Ádám Jobbik-szóvivő ugyanis közölte: megvizsgálják annak a lehetőségét, hogyan lehet visszavonatni Kertész állami kitüntetéseit, és kezdeményezik budapesti díszpolgári címének visszavonását. – Aki ilyen kijelentéseket tesz, az nemhogy állami kitüntetésekre, de a magyar állampolgárságra sem méltó – jelezte Mirkóczki. Kertész úgy reagált: ha a Jobbik úgy gondolja, hogy ezt meg lehet tenni, s találnak rá jogalapot, akkor erre ő nem tud mit mondani.
Az Amerikai Népszava tegnap egy zavaros írásban vette védelmébe Kertészt. Szerintük a „cikkre adott negatív reakciók többsége gyűlölködő, antiszemita, rasszista (sic!) és suttyó”. Magyarázatuk szerint a „genetikai” kifejezést nem faji, hanem „nemzeti sajátságként” kell értelmezni. „A mi értelmezésünk szerint Kertész Ákos szavaiból a mély hazaszeret (sic!), a magyarság volt és bekövetkező sorstragédiáiért érzett fájdalom és felelősség fejeződik ki” – közölték.
Tamás Gáspár Miklós filozófus, akinek cikkeit rendszeresen utánközli az Amerikai Népszava, viszont helytelennek és igaztalannak nevezte Kertész gondolatait. (A filozófus lapunknak írt levele keretben olvasható.) Ugyanakkor kérdésünkre, hogy elhatárolódik-e kollégájától, azt felelte: az elhatárolósdival nem ért egyet, ebben a játékban nem szeretne részt venni.
Megkerestük az Amerikai Népszava hirdetőit is, mi a véleményük a cikkben elhangzottakról. Egyiküknél, egy New Yorkban és Fairfieldben magyar hentesüzemet működtető cégnél – amely tíz éve hirdet a lapnál – nem olvasták az írást, de miután fölolvastuk nekik, megdöbbentek annak tartalmán. Közölték, szomorú, ha valaki ilyet ír, mond és gondol a magyarokról, hiszen ők is keményen dolgoznak az Egyesült Államokban. Közölték: fontolóra veszik, hogy elhatárolódjanak a lapban leírtaktól, és viszszavonják hirdetésüket. Egy másik hirdetőnél, a Ronai & Ronai ügyvédi irodában sem ismerték a cikket, kérték, küldjük el a szöveget. Választ későbbre ígértek.
A lapnak sok ismert balliberális publicistája van (így Vásárhelyi Mária, Andrassew Iván, Para-Kovács Imre), akiket telefonon,
e-mailben próbáltunk, próbálunk elérni, egyelőre hiába. Mindenesetre várjuk véleményüket Kertész magyargyűlölő mondatairól, s azt, vajon elhatárolódnak-e tőle.
Szabad György volt házelnök lapunkon keresztül egy 1883-as Kossuth-idézettel üzent Kertésznek: „Én ember és ember között faj, nyelv, vallásfelekezet miatt sohasem tettem, s nem is fogok tenni különbséget; az antisemitikus agitatiót, mint a XIX. század embere szégyellem, mint magyar restellem, mint hazafi kárhoztatom.” Szabad György szerint, aki Kossuth-díjat nyert, legalább ennyit illene, hogy tudjon, vagy ha nem tud, akkor gondolkodjék el rajta.

http://www.nol.hu/velemeny/20110906-elfogadjuk_

Kertész Ákos

Népszabadság - Gárdi Balázs

Kertész Ákos ezt írta az Amerikai Népszavába: „A magyar genetikusan alattvaló. (...) a magyar a legsúlyosabb történelmi bűnökért sem érez egy szikrányi lelkiismeret-furdalást, hogy mindent másra hárít, hogy mindig másra mutogat, hogy boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot, és nem akar tudni róla, hogy le fogják szúrni. Hogy se tanulni, se dolgozni nem tud és nem akar, csak irigyelni, és ha módja van, legyilkolni azt, aki munkával, tanulással, innovációval viszi valamire.” Magyar a kedves olvasó? Igen? Ilyen a kedves olvasó? Nem? Akkor kénytelen azt gondolni, hogy Kertész Ákos a magyarokat rágalmazza. Minket. Szerte a hálón a nyilasok hű utódai, a tömeggyilkosok szellemi örökösei is ezt gondolják, azzal persze, hogy Kertész Ákos azért gyalázza a magyarokat, mert egy „zsidó tetű”, aki mint ilyen, nem is lehet magyar. És mit gondol az olvasó? Magyar a Kertész Ákos? Igen? Genetikusan alattvaló a Kertész Ákos? Nem? Akkor hogy gondolta a Kertész Ákos, hogy igaz lehet, amit ír?

Nyilván úgy, ahogy a „jobboldali” magyargyalázók gondolják, akik az 1994-ben elbukott választás után úgy vélték, hogy „az ország lakossága bebizonyította: nem érdemli meg a szabadságot. Nem tud vele mit kezdeni. Magyarország polgárai... felhagytak a gondolkodás luxusával” (Csermely Péter). A 2004-ben elbukott népszavazás után pedig a magyarok „bendősovinizmusát” gyalázták, az éltollnokuk pedig megállapította: „A magyar népesség alapvetően a homo kádáricus alfajához tartozik. Erre a speciesre a tudósok szerint az alábbi tulajdonságok a jellemzők: gyáva, önző, irigy, lusta, kicsinyes, sunyi, hazudós” (Bencsik András).

Hogy van ez? Önmagukat magyarnak tartó emberek teljes meggyőződéssel olyasmit írnak, aminek ők maguk az eleven cáfolatai. Hiszen magukat nem tartják olyannak, mint amilyeneknek „a”magyarokat állítják. A nemzeti önostorozás egész hagyománya ilyen. Berzsenyi, Kölcsey, Vörösmarty, Ady... Igaznak tartunk egy általánosítást, amiről tudjuk, hogy nem igaz. Ártatlan dolog ez? Esetleg hasznos?