Az Országgyűlés elfogadta azt a törvényjavaslatot, amely többek között módosítja a Munka Törvénykönyve távolléti díj számítását. Ennek értelmében távollét (például szabadság) esetén a munkabér nem változik a munkanapok számától és a távollét időtartamától függően - értesült az OGH Hírügynökség a Szecskay Ügyvédi Iroda közleményéből.

Az új szabályozás 2013. augusztus 1. napján lép hatályba és visszamenőleg nem hatályos, azaz először a 2013. július hónapjára járó munkabérek kiszámításakor alkalmazható. Emellett módosulnak a szabadság kiadásának egyes szabályai is, amelyek részben 2013.augusztus 1-én, illetve 2014. január 1-én lépnek hatályba.

A Munka törvénykönyvének (Mt.) 2013. január 1. napjától hatályos, a távolléti díj ⃰számítására vonatkozó szabályai többféle értelmezésre adtak lehetőséget, ami sok esetben bizonytalanságot okozott a jogalkalmazás során.

A mai módosítás oka, hogy a hatályos szabályozás miatt a munkavállaló havi munkabére bizonyos esetekben – például szabadság esetén – kevesebb, illetve ritkább esetben akár több is lehetett a munkaszerződés szerinti alapbérénél, attól függően, hogy az adott hónap hány munkanapból áll.

Az elfogadott módosítás értelmében a távolléti díj összege nem függ többé az adott hónap munkanapjai számától és a távollét időtartamától sem, azaz a munkabér sem csökken vagy nő e két tényező miatt.

„A hatályos szabályozás különösen az egyenlőtlen munkaidő-beosztásban dolgozók számára okozott eltéréseket. Az új szabályozás célja, hogy a munkavállaló a munkanapok számától függetlenül mindig azonos összegben kaphassa meg a havi bérét.” – foglalta össze Keller Anikó, a Szecskay Ügyvédi Iroda ügyvédje. Egyúttal a szabályozás egyszerűsödik is, így vélhetően csökken a munkáltatók adminisztrációs munkája is.

A távolléti díj számításának új szabályai először a 2013 július hónapjára esedékes munkabérek kiszámítása során alkalmazhatóak. A módosítás a bérszámfejtéssel már lezárt időszakban esedékessé vált munkabérek számítását nem érinti.

A szabadság kiadását érintő változások a munkáltatók és munkavállalók széles körét érintik

Egy 2013. augusztus 1-vel hatályba lépő új szabály a szabadság kiadásának rugalmasságát némileg csökkenti azzal, hogy az esedékesség évét követő év végéig kiadható szabadságról a feleknek minden naptári évben külön megállapodást kell kötniük. Ráadásul, míg a hatályos szabályok szerint az alapszabadság és az életkor szerinti pótszabadság egyharmadáról lehetett a megállapodásban rendelkezni, addig augusztus 1-től a megállapodás kizárólag az életkor szerinti pótszabadságra korlátozódik. Így a módosítás értelmében a 39. életévüket be nem töltött munkavállalók esetében csökken az átvihető napok száma. Nem világos, hogyan érinti ez az új szabály a hatályba lépése előtt már megkötött megállapodások érvényességét.

Egy 2014. január 1-én hatályba lépő módosítás nyomán viszont egyértelművé válik, hogy a munkavállalóknak évente egy alkalommal járó 14 nap egybefüggő szabadság azt jelenti, hogy ennyi időre folyamatosan, megszakítás nélkül mentesíteni kell a munkavállalót a munkavégzés és a rendelkezésre állás alól.  A 14 egybefüggő szabadságos napba tehát be kell számítani azokat a napokat is, amikor a munkavállaló -– más okból, a szabadság kiadása nélkül - sem végez munkát, tehát amikor például az egyenlőtlen munkaidő-beosztású munkavállalónak a munkáltató a felgyülemlett pihenőidőt adja ki.

⃰Az Mt. alapján távolléti díjjal kell számolni (a régi Mt.-ben alkalmazott átlagkereset helyett) olyan időszakok esetében, amikor a munkáltató munkavégzés nélkül fizet a munkavállalónak (pl. szabadság alatt, felmondás esetén a felmentési időre stb.), illetve egyes juttatások megállapítása esetén (pl. végkielégítés, jogellenes felmondás esetén elmaradt munkabérként követelt kártérítésként stb.).

A jelenleg még hatályos szabályozás szerint a távolléti díjat a következők alapján kell kiszámolni: havi alapbérnél az egy órára járó alapbér meghatározása során a havi alapbér összegét osztani kell általános teljes napi munkaidő esetén 174 órával, illetve általánostól eltérő teljes napi vagy részmunkaidő esetén a 174 óra időarányos részével. Ezt a szabály kell alkalmazni egyenlőtlen munkaidő-beosztás, illetve órabéres díjazás esetén is.

Ezzel szemben az új, augusztustól hatályos szabályozás szerint: nem egységesen minden hónapra 174 órával, hanem az adott hónapra irányadó munkaórák számával kell a számításokat végezni. Ezen túlmenően az új szabályozás tartalmazza azt is, hogy egyenlőtlen munkaidő-beosztás és havibér esetén a munkavállalónak – a beosztás szerinti munkaidő mértékétől függetlenül –jár a havi alapbére.

(OGH)