Nagykanizsa - Citromsziget

A Citromsziget városunk sajátságosan elkülönült része. Izoláltsága nem területi jellegű, hanem az itt élő többszörösen hátrányos helyzetű emberek negatív társadalmi megítéléséből ered. Az egykori laktanyaépületben csaknem száz önkormányzati lakás található, többségük erősen leromlott állagú. "Az épület nedves, a falak penészesek, több helyen nylonfólia borítja az ablakot üveg helyett. A mosdóhelység és a WC a folyosó végén közös használatú az adott folyosón lakókkal." (Gyermekétkeztetési Alapítvány honlapjáról) A megkopott épületegyüttes lakói többségükben roma származásúak, a diszkrimináció, az alacsony iskolázottság és munkanélküliség következményeként életkörülményeiken változtatni majdhogynem képtelenek. Ide szorultak ki városunk legszegényebb, legkiszolgáltatottabb rétegei.

Mit kell tudni a szegénységről?

A szakirodalom megkülönbözteti az abszolút és a relatív szegénységet. Abszolút szegénységről beszélünk, ha az egyén vagy a család a létminimum alatt él. Relatív szegénységről, ha az egyén vagy család erősen elmarad az adott társadalom átlagos viszonyaitól. Maga a szegénység nem homogén állapot, különbséget kell tennünk átmeneti és tartós szegénység között. A szegénység nagy része átmeneti jellegű, ennek leggyakoribb oka a munkanélküliség, és a különböző demográfiai események (az átlagosnál több gyermek születése, özvegyülés, válás, nyugdíjkorhatár elérése) Ez a helyzet új munkahely, vagy kiegészítő jövedelemforrások szerzésekor általában megszűnik. A szegénység generációkon át öröklődő, életformává szilárdult állapot is lehet. A tartós szegénységben élők folyamatosan szembesülnek lehetőségeik korlátozottságával, és olyan hátrányokat szenvednek el, amelyek hosszú távon társadalmi kirekesztődéshez vezetnek. Ezt a folyamatot erősíti a munkaerő-felvétel során alkalmazott diszkriminatív gyakorlat miatt a megélhetési források rendszertelensége, és a társas kapcsolatok fokozatos leépülése. Jellemző a családokban az egészségi állapot romlása, a gyermekek iskolai sikertelensége, a lelki betegségek és deviáns viselkedések gyakoriságának növekedése. A szegénységről kialakult kép sok esetben sztereotípiákon alapszik. Az egyik leggyakoribb előítélet a tartós szegénységben élőkkel kapcsolatban, hogy azért kerülnek ilyen helyzetbe, mert nem dolgoznak elég keményen, segélyekre berendezkedve élik életüket. Ez azt sugallja, hogy egyedül ők felelősek a helyzetükért, és az emberek parazita életmódjukat és túltámogatottságukat hangsúlyozva rázzák le magukról a társadalmi felelősségvállalás terhét. Nélkülözésüket személyes hibájuk, alkalmatlanságuk, helytelen viselkedésük következményeként könyvelik el. A szegénység azonban sokdimenziós jelenség. A személyes okokhoz (alacsony képzettségi szint, egészségügyi problémák, mentális betegségek, fogyatékosságok, etnikai-kulturális különbségek,) sok esetben hozzájárul az alapvető javak és szolgáltatások elérhetetlensége, az infrastrukturális elszigeteltség, munkahelyhiány, valamint a hátrányos megkülönböztetés. A nyomor nem csak a nélkülözők személyes problémája, és nem is csak azoké, akik elkötelezték magukat a szegénység visszaszorításának érdekében, a szociális hátrányok enyhítése mindannyiunk felelőssége. A rászorultak támogatásával esélyt kell teremteni mindenkinek a felemelkedéshez, és ezt közös cselekvéssel, toleranciával, egy emberi jogokra építő kultúrával érhetjük csak el.

Szociális munka

A szociális munka önmeghatározása szerint segítő hivatás, amely egyéneknek, családoknak, csoportoknak nyújt segítséget problémáik megoldásában, valamint hozzájárul ezek megelőzéséhez. A szociális munkás olyan egyénekkel, csoportokkal dolgozik, amelyek a társadalom perifériáján vannak vagy hátrányos megkülönböztetésben részesülnek.
Klienseik azok, akik felkeresik őket segítségért, vagy azok, akiket a társadalom arra kötelez, hogy igénybe vegyék a szociális munkások szolgáltatásait, vagyis:

• védelemre szoruló gyermekek és felnőttek
• gondoskodást igénylő idősek és fogyatékkal élők
• hajlétalan és munkanélküli emberek
• betegek
• ellenőrzés alá vont bűnelkövetők
• hátrányosan megkülönböztetettek és kirekesztettek
• szegénységben élők és szociális krízisben lévők

Tevékenységeiket végezhetik önálló szociális intézményekben (családsegítő központokban, gyermekjóléti szolgálatokban, hajléktalan szállókon), de nem szociális szervezetekben is (iskolákban, kórházakban, büntetés-végrehajtási intézetekben) Többségük állami vagy önkormányzati intézményekben dolgozik, de független szervezetek (egyházak, alapítványok, egyesületek) is igényt tartanak munkájukra.[Ágoston Magdolna]