Hír: Néhány gondolat ami a rendör iskolák tananyagaiban nem,

Szeretettel köszöntelek a Célkeresztben - MONDJ IGAZAT közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 547 fő
  • Képek - 264 db
  • Videók - 544 db
  • Blogbejegyzések - 667 db
  • Fórumtémák - 12 db
  • Linkek - 203 db

Üdvözlettel,

Célkeresztben - MONDJ IGAZAT vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Célkeresztben - MONDJ IGAZAT közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 547 fő
  • Képek - 264 db
  • Videók - 544 db
  • Blogbejegyzések - 667 db
  • Fórumtémák - 12 db
  • Linkek - 203 db

Üdvözlettel,

Célkeresztben - MONDJ IGAZAT vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Célkeresztben - MONDJ IGAZAT közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 547 fő
  • Képek - 264 db
  • Videók - 544 db
  • Blogbejegyzések - 667 db
  • Fórumtémák - 12 db
  • Linkek - 203 db

Üdvözlettel,

Célkeresztben - MONDJ IGAZAT vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Célkeresztben - MONDJ IGAZAT közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 547 fő
  • Képek - 264 db
  • Videók - 544 db
  • Blogbejegyzések - 667 db
  • Fórumtémák - 12 db
  • Linkek - 203 db

Üdvözlettel,

Célkeresztben - MONDJ IGAZAT vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

 

Események
<< Február 2011 >>
H K Sz Cs P Szo V
  1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28            
Naplóm/Verseim Navigáció Kiemelt hírek Grp-zapper Gárda könyv

Változás!
Megrendelhető: mgmkonyv@gmail.com címen!
Ár: 3.000 Ft/db. + postai utánvét költség.

A könyv Budapesten átvehető előre egyeztetett helyen és időpontban.
RSS
Hírek

Letöltések

RSS - Jövőnk.infó RSS - Hunszkíta Rádió
Security System 1.8.7 © 2006-2008 by BS-Fusion Deutschland
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése
Néhány gondolat, ami a rendőriskolák tananyagában valószínűleg nem, vagy nem így szerepel.
Néhány gondolat, ami a rendőriskolák tananyagában valószínűleg nem, vagy
nem így szerepel.

Mivel ti, akik fegyveres testületek állományába tartoztok, szolgálatteljesítésetek során olyan - akár az élet kioltását eredményező – jogosítványokkal is rendelkeztek, amelyek meghaladják a közhatalom többi birtokosának jogkörét, és mivel az intézkedések foganatosítása során jellemzően pillanatok alatt kell döntést hoznotok, fontos, hogy a reátok ruházott hatalommal készségszinten, annak eredeti rendeltetése szerint tudjatok bánni.

Ennek érdekében néhány - látszólag magától értetődő, ám pont ezért sokszor nem kellően átgondolt - dolgot szeretnék rövid, folytatásos szemelvényekben, a mindennapostól eltérő összefüggésekben bemutatni nektek, annak reményében, hogy mielőtt parancsra megint kezet emeltek nemzetetekre, talán átsuhannak gondolataitok között az itt olvasottak.

A civil többség szeretne bizalommal fordulni hozzátok, mert hinni akarják: közéjük tartoztok. Hiszen szüleitek együtt dolgoztak, együtt jártatok iskolába és gyermekeitek ugyanabba a jövőbe nőnek bele, amit most együtt hagytok rájuk. Ismernek titeket, tudják, kik vagytok, hol laktok. Nekik nem csak egy szám vagytok a sisakotokon.

Számítanak rátok.

De érdemtelenné is válhattok az előlegezett bizalomra. Azt is rendezni fogják valahogyan. Ne feledd:
Ismernek titeket, tudják kik vagytok, hol laktok. Nekik nem csak egy szám vagytok a sisakotokon.

Számíthattok rájuk.

Tudom, hogy roppant nehéz dolgotok van, de lassan döntenetek kell. Döntsetek jól.

Minden jót kívánok Nektek.

Dr. Szakál Antal

1. Védelmi szükségletek, szervezett és önszerveződő védelem:

A védelem biztosítása elengedhetetlen feltétele az államba szerveződött közösség túlélésének, ezért erre a közösség minden tagja kötelezett. Az általános kötelezettséggel párhuzamosan már az államszervezet kialakulásának korai szakaszában a termelő tevékenységet végzőktől elkülönültek azok (katonák), akiket a védelmi feladatok ellátására tartott a közösség. Később, a társadalmak bonyolultabbá válásával megjelentek azon szervezetek (hadsereg, később a rendőrség), amelyek a
közösség külső és belső védelmére lettek létrehozva.

Amennyiben a szervezetek rendeltetésüknek megfelelően működnek és az ellátandó feladat nem haladja meg működőképességük határát, a tevékenység intézményi kereteken belül, jogilag szabályozott mederben zajlik.

Ha a közösséget fenyegető veszély mértéke meghaladja a testületek teljesítőképességét (háború, katasztrófahelyzet) a testületek a társadalom egyéb kapacitásainak bevonásával, az eredeti intézményi kereteken túlterjeszkedve, de továbbra is szabályozott mederben látják el feladatukat.

Ti, amikor az eredeti intézményi keretek között fejtitek ki tevékenységeteket, véditek, amikor a baj nagy volta miatt az intézményi kereteken kívüli erők és eszközök is tömegesen bevonásra kerülnek, akkor jellemzően védelemre szervezitek nemzeteteket.

Idáig egyértelmű.

De mi történik akkor, ha a testületek nem az eredeti rendeltetésük szerint, vagy ami a legrosszabb, azzal ellentétesen kezdenek el működni? Másként: amikor a társadalom védelmi mechanizmusai elégtelenné válnak vagy magára a közösségre támadnak?

Ha ez a helyzet kialakul, akkor nyilvánvaló, hogy a testületek tevékenysége intézményi kereteken belül, de már nem a törvényes mederben zajlik.

Amennyiben ez a lappangási időszak elteltével teljes kétséget kizáróan érzékelhetővé válik, a társadalom a túlélés biztosítása végett magához vonja a szervezetekre ruházott hatáskört, alulról önszerveződésbe kezd és megpróbálja ellátni a védelmi funkciókat biztosan az intézményi kereteken kívül és nem feltétlenül a hatályos jogszabályok szabályozta mederben. Biztosan észrevettétek, hogy ez már elkezdődött és halad feltartóztathatatlanul. (Az önszerveződő erőkhöz való viszonyulásotok –dezertálásotok- kérdéséről később lesz szó)

A következő lépés a közpusztítóvá vált intézményrendszer felszámolása és az intézményrendszer működtetésében részt vevők felelősségének megállapítása. Az ilyen esetekben eljáró szervek nem formalizáltak (népbíróságok), az ítéletek inkább megtorló jellegűek és mértéküket tekintve jellemzően nincsenek arányban a tanúsított magatartással.

A hivatásos szolgálatot teljesítők nincsenek sem felmentve, sem eltiltva a gondolkozástól.

Sőt. Rendkívüli jogosítványaitok miatt közérdekű, hogy időről időre lefolytassátok magatokban a „kellene lenni” és a „van” összevetésén alapuló lojalitásvitát, mert e nélkül könnyen eszközeivé válhattok olyan törekvéseknek is, amelyekkel egyébként soha nem azonosulnátok, és elszenvedői lehettek olyan büntetéseknek, amelyek súlyosságukat tekintve messze meghaladják egyéni felelősségetek mértékét.

A rend hiánya szükségessé teszi az alapvető szabályok újragondolását. Senkit ne tévesszen meg: bár már forradalomról, alkotmányozó nemzetgyűlésről, társadalmi szerződésről és paradigmaváltásról beszélnek, ami a közéletben most zajlik még nem az.

De lassanként megteremti az igényt.

(folyt.köv.)

Néhány gondolat, ami a rendőriskolák tananyagában valószínűleg nem, vagy
nem így szerepel. (folytatás)

Előzmény

Vizsgáljuk meg közelebbről a védelemre hivatott szervezetek működési sajátosságait, belülről kifelé haladva.

Ezen szervezetek tevékenységüket a közösség érdekében fejtik ki, mely teljesítéséhez közhatalommal ruházzák fel őket.

Tehát: cél a közjó, eszköz a közhatalom.

A testületek egy jogállamban a törvényekben meghatározott feladatokat a törvényekben
meghatározott módon kötelesek ellátni – mivel munkáltatói szerepük is van – befelé és kifelé egyaránt. Ha nem azt, vagy nem úgy teszik, akkor vagy az állam nem jogállam, vagy a szervezetek nem felelnek meg az elvárásoknak. (Vagy mindkettő, illetve egyik sem.)

A közhatalom a szervezeten belül a hierarchiában, a társadalom felé az erőszak alkalmazására felhatalmazottságban és a rendészeti jogosítványokban ismerhető fel.

2. Hierarchia. Kötelesség, jogosítványok. Kiválasztódás, torzulások

Ti, akik ezen szervezetek valamelyikében szolgáltok, feladataitokat szigorú alá-fölérendeltségi rendszerben látjátok el. A hierarchia piramisában a magasabb szintekhez több kötelesség tartozik, ezek ellátásához többletjogosítványok rendelésére kerül sor. Minél magasabb a szint, annál nyomasztóbb a felelősség (példamutatás, utánpótlás, képzés, felszerelés, szolgálatvezénylés, szolgálati rend fenntartása, szociális gondoskodás…), de ezzel párhuzamosan a jogosultságok köre is nő. A jog a kötelesség teljesítését lehetővé tevő eszköz.

A hierarchia csak azok között értelmezhető, akik között valamilyen cél- vagy feladatközösség fellelhető, ennek hiányában értelmetlen lenne a kérdést vizsgálni. (Miért is mondhatná meg egyébként akárki valakinek, hogy mikor,hol,kivel,hogyan,mit csináljon?) Ennek megfelelően a jogosítványtöbblet csak a feladatot végzőkkel kapcsolatban, a feladat végzésekor, annak idejére illeti meg a címzetteket. Ha ezen a körön kívül gyakorolja valaki közületek jogait, az nem törvényes.

(Tapasztaltatok már olyat, hogy valaki, aki egyébként szolgálati időben sem látja el feladatait, szolgálati időn túl is igényt tart bizonyos jogosultságokra?)

A társadalom számára kiemelt fontossággal bír, hogy egyes magas pozíciók folyamatosan a legalkalmasabb emberekkel legyenek betöltve. Jó esetben ezek a személyek az eltöltött idővel, a szükséges képesítések megszerzésével és a történések során tanúsított magatartásukkal hitelesítődve válnak vezetett közösségeik természetes nemeseivé.

Kiválasztódnak közületek.

Hozzáértésük, emberségük nem kérdőjeles, tekintélyüket nem kell kikényszeríteni. Elismerik feljebbvalóikat, bennük követendő példát látnak, az azonos szintűekkel és az alárendeltekkel kölcsönösen tisztelik egymást, az utánpótlás nevelését – mivel felismerik a poszttal járó kötelességük folyamatos teljesítéséhez fűződő közérdeket - legfontosabb feladataik egyikének érzik.

A hozzáállásukban, életvitelükben beállt változások esetén, saját jogon szerzett közösségi pozícióikat bármikor elveszíthetik, és ha méltatlanná válnak bizalmatokra, az feltétlenül következményekkel jár.

Ezek a közérdeket szolgáló hierarchia jellemzői.

(Egyébként hatályos törvényeink is erről szólnak. Mivel a jogrendet az érvényesülés igényével alakítják ki, a törvény szemszögéből nézve teljesen egyértelmű, hogy minden beosztásban csak a megfelelő utat bejárt, megfelelő ismeretekkel, kifogástalan tartással és életvitellel rendelkező emberek teljesíthetnek közszolgálatot. Elméletileg.)

Most nézz szét magad körül és tudatosítsd magadban, amit látsz.

A hierarchia kóros elváltozása határozott tüneteket produkál.

A vezetők számára a jog nem a kötelesség teljesítésének eszköze, sokkal inkább cél lett, amely magasabb fizetésben, szolgálati autóban, mobiltelefonban és egyéb kiváltságokban testesül meg.

Az így kiválasztott - vagy legújabban önjelölt - vezető nem a közös célok elérésére törekszik, jogosítványait szolgálaton kívül és olyanokkal szemben is érvényesíteni akarja, akikkel egyébként nem áll hierarchikus viszonyban. Nem birtokolja, hanem bitorolja a beosztásával járó közhatalmat.
Hozzáértésről, tekintélyről szó sincs, eszköztárában a bizonytalanságban tartás, a fenyegetés, a korrumpálás és a nyílt vagy leplezett zsarolás található.

A kötelességgel nem, de a beosztással járó címmel teljes mértékben azonosul, az személyiségének elsődleges forrásává válik, ahhoz az ésszerűség határain túl is ragaszkodik. A következő lépcsőfokon állót a háta mögött fúrja, az azonos szinten lévőket gáncsolja, lehetséges utódait tűzzel-vassal irtja.

Pozícióját a társadalom szempontjából nézve érdemtelenül szerzi.

Hibáinak – ha azok nem sértenek rendszerbiztonsági érdekeket – a zsarolhatóságon kívül nincs következménye. Amennyiben megfelelő szívességtevő és/vagy viszontkompromittáló képességgel rendelkezik, akár még fentebb is léphet a ranglétrán.

A kontraszelekció nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az amúgy érdemtelenül kiválasztottak a hétköznapit meghaladó képességekkel rendelkezzenek. Szánalmasabb formája a csoportérdekű kiválasztásnak, ha a könnyebb vezérelhetőség végett a hétköznapinál szerényebb képességű személyeket helyeznek pozícióba („kontárszelekció”). Napjainkban a jelenség egyre inkább tetten érhető, ezt te is tudod.

Ezek a szűk csoportérdekeket szolgáló hierarchia vázlatos jellemzői.

A fegyveres testületek állománya az ilyen jelenségekkel szemben törvényekben biztosított egyéni jogorvoslati és az érdekvédelmi tevékenységben megvalósuló kollektív védelemben részesül. A nem rendeltetésszerű joggyakorlás súlyosabb esetei a büntetőjog által fenyegetettek. (Elméletileg.)

Ám amennyiben az 1. pontban írt torzulások kialakulnak a fegyveres testületeknél, annak nem csak kifelé irányuló hatásai vannak. A társadalomra támadó rendvédelmi intézményrendszer szükségszerűen saját állományának egészséges részére is veszélyes.

A jogorvoslati fórumrendszer

működésképtelenné válik, az általában járó jogok rendszeresen alulmaradnak a nevekhez köthető konkrét érdekekkel szemben, majd előbbiek lassan elhalnak, utóbbiak kusza, fojtogató szövedékké válnak.

Ha nem tartozol valamely klikkhez, Te is ettől fuldokolsz. (folyt.köv.)

Az előző pontban a hierarchikus rendszerről volt szó. A következőben nézzük leglényegesebb
jellemzőjüket, az utasítás adást, annak is egy speciális változatát.

4. A parancs

A hierarchikus rendszerek fő jellemzője a fentről lefelé működő utasításadási jog és a végrehajtási kényszer. A fegyveres testületeknél ez a parancs - a legmarkánsabb kötőerővel bíró közigazgatási aktus - intézményében jelenik meg.
A parancs meghatározott szolgálati tevékenység vagy feladat feltétel nélküli végrehajtására vonatkozó, szóban vagy írásban kifejezett akaratnyilvánítás, büntetés terhe alatt végrehajtandó kényszerítő követelmény.
A közérdekű cél elérése érdekében a jogrend közhatalommal ruházza fel a kiadót a végrehajtó felé, a végrehajtót más személyek irányába. Kiadója felelősséggel tartozik érte, végrehajtója szélsőséges esetben életét áldozva is köteles azt végrehajtani.
A parancsteljesítés meghiúsulásának szervezeten kívüli és belső okai lehetnek. Az állam a büntetőjog eszköztárát felvonultatva a külső hatásokkal szemben a hivatalos személy elleni erőszak, belső engedetlenség esetére a függelemsértés tárgykörébe tartozó tényállások megalkotásával igyekszik az akadályállítástól elrettenteni, illetve a már megtörténtet megtorolni.
A kiadott parancs elfogadottságának vannak a parancsadó személyhez és az adott társadalmi berendezkedéshez köthető feltételei. A paranccsal kapcsolatos kollektív elképzeléseink mélyen gyökereznek kultúránkban, de más hagyományokhoz hasonlóan ezek is jelentős változásokon estek át.
Ha távolabb megyünk vissza az időben, megállapítható, hogy a parancsot adók és a parancsot végrehajtók között jelentős távolság tátongott. Akik parancsnokló szerepbe kerültek, a szabályt erősítő néhány kivételtől eltekintve, eleve erre lettek nevelve, az ezzel kapcsolatos ismereteket, elvárásokat gyermekkoruktól szívták magukba. Műveltségüket, képzettségüket, tartásukat és az aktuális viszonyokról rendelkezésükre álló információkat tekintve messze a vezetettek előtt jártak, ennek ellenére a legszélsőségesebb helyzetekben általában jellemző volt a vezetettekkel viselt sorsközösségük. A társadalom elitje az első sorokban harcolt és halt meg.
Napjainkra ez a helyzet gyökeresen megváltozott. Akik parancsadási joggal rendelkeznek, azok általában a vezetettekkel azonos kulturális környezetben nevelkednek. Korai szocializációjuk a nélkül zajlik, hogy abban későbbi közösségi vezető funkcióiknak legalább morzsái felismerhetők lennének.
Tömegtermékek ők is.
Műveltségük az általánosnak megfelelően felszínes, képzettségük szintje a szakoktatási rendszer állapotát tükröző, általában alacsony. Tartásukat, ha van, nem példaként mutatják fel, inkább titkolni kénytelenek, hiszen a rendszer szelekciós mechanizmusai ezt akadályként ismerik fel és kíméletlenül rostálnak. Az aktuális viszonyokról való tájékozottságuk sem emeli már őket a vezetettek fölé, hiszen az információk zöme bárki által szabadon elérhető. Minél nagyobb a veszély, a magasabb szintű parancsnokok annál inkább igyekeznek távol maradni a történésektől. A társadalom elitje a bunkerbe jutásért harcol, hogy bármit túlélhessen. Nem szebbek, nem okosabbak, nem jobbak, nem tájékozottabbak, nem vállalnak vezetetteikkel semmiféle közösséget.
Tovább haladva a szemlélődésben megállapítható, hogy a 3. pontban írt szelekciós jelenségek miatt mostanra a vezetettek bármely területen legalább olyan, ha nem magasabb minőséget képesek felmutatni, mint vezetőik.
A parancsot működőképessé tevő elöljárói tekintély személyhez kötődő feltételei lassan elfogytak.
Egy olyan politikai berendezkedésben, ahol a hatalmat a társadalmat alkotó néptől eredeztetik, parancsadásra jogosultságuk - egyéni kiválóságuk hiányában – még érthető lenne, ha a kiadott parancsok a lehető legszélesebb érdekeket szolgálnák. De ez a lehetőség is elolvad, amikor felhatalmazottságukat felhasználva csak szűk csoport-, rosszabb esetben magánérdekeket szolgáló tevésre vagy tevéstől való tartózkodásra utasítják a végrehajtókat.
A hatalomgyakorlás így lesz hatalmaskodássá.
A parancsolás, parancsolgatássá.
Nem is kell boncolgatnom. Ha édesanyád magyarul beszélt hozzád, akkor pontosan érted a
különbséget.
(folyt. köv.)


· postaimre - 2010 12 21 ¦ 15:44:30 · 23 hozzászólás · 3627 megnyitás · Nyomtatás
Hozzászólások
Oldal: 1 / 3: 123
# | Alexandros Alexandros - 2010 12 21 ¦ 19:03:51
Már csak egyet nevelnek beléjük agymosás szinten.
Te vagy az Úr és mindenki más (polgár) feltételezett ellenség. Nem is tekintenek másként az emberre.
Másik parancsolat. Parancs végrehajtás, vagy rámegy a családod s életed. Akinek még van kis erkölcsi normája, jobb lenne ha sürgősen venné az útilaput.
Én is csak azt üzenném minden rendőrnek katonának így karácsony közeledte, hogy a szeretet estéjén nézzen a szemébe gyermekeinek és gondoljon minden ismerőse, barátja, szomszédja gyermekére.
Mai döntése a családja, gyermeke HOLNAPJA!
# | postaimre postaimre - 2010 12 21 ¦ 20:49:45
Alex, meg kell tanítani őket is gondolkodni valahogy és ez csak egyenesen, könyörtelenül és gáncs nélkül működik. Az öregebbje érti tán már a csíziót, de sok köztük a zöldfülű, aki serifnek hiszi magát és fogalma sincs, mibe keveredett. Nem kellene meghalnia neki sem csak azért mert hülye!
# | SzuhaMaka SzuhaMaka - 2010 12 22 ¦ 01:51:47
Nos, Szakál mester szavait soha semmilyen körülmények között nem lehet félreérteni! Mint mindig, most is egyenesen, egyértelműen, minden kétséget, és félreértelmezhetőséget kizárva, végtelenül precízen fogalmaz!
Se sallang, se mellébeszélés! Pont csak annyi amennyi egyszerre szükséges és elégséges az általa közölni kívánt realitás tökéletes megértéséhez!
Lám, lám, milyen tökéletes példája ez annak hogy a kevesebb néha több! Ahogyan azt Imre is megmondta: ..."Mindent le kell egyszerűsíteni amennyire csak lehet, de annál nem jobban!"...
Ezért mindenképp jár a respekt!
meghajol meghajol meghajol
# | parlagfu parlagfu - 2010 12 22 ¦ 07:12:34
Nem lehet csodálkozni elszálltságukon, mikor egy tárgyaláson az alperes béerfika jogi képviselője kijelenti a római egyezményre hívatkozás után: A nemzetközi egyezmények az államra vonatkoznak nem a rendőrségre. Eszerin államfeletti szervezet!
# | tillati tillati - 2010 12 22 ¦ 11:15:47
No Antibátyám... azt hittem elmarad a desszert a gulyás után...Isten Áldjon !WinkHelló
# | Kameleon Kameleon - 2010 12 22 ¦ 11:21:58
# | postaimre postaimre - 2010 12 22 ¦ 11:37:45
SZM ezt is ritkán olvasni tőled, de sajnos Tóni minden egyes szava szín tiszta igazság!
Kaméleon, nem hiszem, hogy ennyivel megússza, aki nem ért a szóból!
# | Kameleon Kameleon - 2010 12 22 ¦ 11:42:37
Imre, az orgazmus eléréséhez szükséges az előjáték!
# | postaimre postaimre - 2010 12 22 ¦ 12:10:19
kaméleon, ezért írtam a vaselinnel, vagy nélküle című írásom is. Erre pettingelhetnek, de most már tényleg szét kell csapni köztük, s lehetőleg a főbűnözőiket kell megtérdeltetni, s úgy, hogy ezt egymással tegyék meg!
# | einzwei einzwei - 2010 12 22 ¦ 13:29:17
Kameleon!
nagyon jó a videó,csak az almát is össze kell szedetni!
Oldal: 1 / 3: 123
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Powered by PHP-Fusion copyright © 2002 - 2011 by Nick Jones.
Released as free software without warranties under GNU Affero GPL v3.
Theme designed by Max Toball
Copyright by Posta Imre / 2010
Generálási idő: 1.03 másodperc
2,133,256 egyedi látogató
Események
<< Február 2011 >>
H K Sz Cs P Szo V
  1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28            
Naplóm/Verseim Navigáció Kiemelt hírek Grp-zapper Gárda könyv

Változás!
Megrendelhető: mgmkonyv@gmail.com címen!
Ár: 3.000 Ft/db. + postai utánvét költség.

A könyv Budapesten átvehető előre egyeztetett helyen és időpontban.
RSS
Hírek

Letöltések

RSS - Jövőnk.infó RSS - Hunszkíta Rádió
Security System 1.8.7 © 2006-2008 by BS-Fusion Deutschland
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése
Néhány gondolat, ami a rendőriskolák tananyagában valószínűleg nem, vagy nem így szerepel.
Néhány gondolat, ami a rendőriskolák tananyagában valószínűleg nem, vagy
nem így szerepel.

Mivel ti, akik fegyveres testületek állományába tartoztok, szolgálatteljesítésetek során olyan - akár az élet kioltását eredményező – jogosítványokkal is rendelkeztek, amelyek meghaladják a közhatalom többi birtokosának jogkörét, és mivel az intézkedések foganatosítása során jellemzően pillanatok alatt kell döntést hoznotok, fontos, hogy a reátok ruházott hatalommal készségszinten, annak eredeti rendeltetése szerint tudjatok bánni.

Ennek érdekében néhány - látszólag magától értetődő, ám pont ezért sokszor nem kellően átgondolt - dolgot szeretnék rövid, folytatásos szemelvényekben, a mindennapostól eltérő összefüggésekben bemutatni nektek, annak reményében, hogy mielőtt parancsra megint kezet emeltek nemzetetekre, talán átsuhannak gondolataitok között az itt olvasottak.

A civil többség szeretne bizalommal fordulni hozzátok, mert hinni akarják: közéjük tartoztok. Hiszen szüleitek együtt dolgoztak, együtt jártatok iskolába és gyermekeitek ugyanabba a jövőbe nőnek bele, amit most együtt hagytok rájuk. Ismernek titeket, tudják, kik vagytok, hol laktok. Nekik nem csak egy szám vagytok a sisakotokon.

Számítanak rátok.

De érdemtelenné is válhattok az előlegezett bizalomra. Azt is rendezni fogják valahogyan. Ne feledd:
Ismernek titeket, tudják kik vagytok, hol laktok. Nekik nem csak egy szám vagytok a sisakotokon.

Számíthattok rájuk.

Tudom, hogy roppant nehéz dolgotok van, de lassan döntenetek kell. Döntsetek jól.

Minden jót kívánok Nektek.

Dr. Szakál Antal

1. Védelmi szükségletek, szervezett és önszerveződő védelem:

A védelem biztosítása elengedhetetlen feltétele az államba szerveződött közösség túlélésének, ezért erre a közösség minden tagja kötelezett. Az általános kötelezettséggel párhuzamosan már az államszervezet kialakulásának korai szakaszában a termelő tevékenységet végzőktől elkülönültek azok (katonák), akiket a védelmi feladatok ellátására tartott a közösség. Később, a társadalmak bonyolultabbá válásával megjelentek azon szervezetek (hadsereg, később a rendőrség), amelyek a
közösség külső és belső védelmére lettek létrehozva.

Amennyiben a szervezetek rendeltetésüknek megfelelően működnek és az ellátandó feladat nem haladja meg működőképességük határát, a tevékenység intézményi kereteken belül, jogilag szabályozott mederben zajlik.

Ha a közösséget fenyegető veszély mértéke meghaladja a testületek teljesítőképességét (háború, katasztrófahelyzet) a testületek a társadalom egyéb kapacitásainak bevonásával, az eredeti intézményi kereteken túlterjeszkedve, de továbbra is szabályozott mederben látják el feladatukat.

Ti, amikor az eredeti intézményi keretek között fejtitek ki tevékenységeteket, véditek, amikor a baj nagy volta miatt az intézményi kereteken kívüli erők és eszközök is tömegesen bevonásra kerülnek, akkor jellemzően védelemre szervezitek nemzeteteket.

Idáig egyértelmű.

De mi történik akkor, ha a testületek nem az eredeti rendeltetésük szerint, vagy ami a legrosszabb, azzal ellentétesen kezdenek el működni? Másként: amikor a társadalom védelmi mechanizmusai elégtelenné válnak vagy magára a közösségre támadnak?

Ha ez a helyzet kialakul, akkor nyilvánvaló, hogy a testületek tevékenysége intézményi kereteken belül, de már nem a törvényes mederben zajlik.

Amennyiben ez a lappangási időszak elteltével teljes kétséget kizáróan érzékelhetővé válik, a társadalom a túlélés biztosítása végett magához vonja a szervezetekre ruházott hatáskört, alulról önszerveződésbe kezd és megpróbálja ellátni a védelmi funkciókat biztosan az intézményi kereteken kívül és nem feltétlenül a hatályos jogszabályok szabályozta mederben. Biztosan észrevettétek, hogy ez már elkezdődött és halad feltartóztathatatlanul. (Az önszerveződő erőkhöz való viszonyulásotok –dezertálásotok- kérdéséről később lesz szó)

A következő lépés a közpusztítóvá vált intézményrendszer felszámolása és az intézményrendszer működtetésében részt vevők felelősségének megállapítása. Az ilyen esetekben eljáró szervek nem formalizáltak (népbíróságok), az ítéletek inkább megtorló jellegűek és mértéküket tekintve jellemzően nincsenek arányban a tanúsított magatartással.

A hivatásos szolgálatot teljesítők nincsenek sem felmentve, sem eltiltva a gondolkozástól.

Sőt. Rendkívüli jogosítványaitok miatt közérdekű, hogy időről időre lefolytassátok magatokban a „kellene lenni” és a „van” összevetésén alapuló lojalitásvitát, mert e nélkül könnyen eszközeivé válhattok olyan törekvéseknek is, amelyekkel egyébként soha nem azonosulnátok, és elszenvedői lehettek olyan büntetéseknek, amelyek súlyosságukat tekintve messze meghaladják egyéni felelősségetek mértékét.

A rend hiánya szükségessé teszi az alapvető szabályok újragondolását. Senkit ne tévesszen meg: bár már forradalomról, alkotmányozó nemzetgyűlésről, társadalmi szerződésről és paradigmaváltásról beszélnek, ami a közéletben most zajlik még nem az.

De lassanként megteremti az igényt.

(folyt.köv.)

Néhány gondolat, ami a rendőriskolák tananyagában valószínűleg nem, vagy
nem így szerepel. (folytatás)

Előzmény

Vizsgáljuk meg közelebbről a védelemre hivatott szervezetek működési sajátosságait, belülről kifelé haladva.

Ezen szervezetek tevékenységüket a közösség érdekében fejtik ki, mely teljesítéséhez közhatalommal ruházzák fel őket.

Tehát: cél a közjó, eszköz a közhatalom.

A testületek egy jogállamban a törvényekben meghatározott feladatokat a törvényekben
meghatározott módon kötelesek ellátni – mivel munkáltatói szerepük is van – befelé és kifelé egyaránt. Ha nem azt, vagy nem úgy teszik, akkor vagy az állam nem jogállam, vagy a szervezetek nem felelnek meg az elvárásoknak. (Vagy mindkettő, illetve egyik sem.)

A közhatalom a szervezeten belül a hierarchiában, a társadalom felé az erőszak alkalmazására felhatalmazottságban és a rendészeti jogosítványokban ismerhető fel.

2. Hierarchia. Kötelesség, jogosítványok. Kiválasztódás, torzulások

Ti, akik ezen szervezetek valamelyikében szolgáltok, feladataitokat szigorú alá-fölérendeltségi rendszerben látjátok el. A hierarchia piramisában a magasabb szintekhez több kötelesség tartozik, ezek ellátásához többletjogosítványok rendelésére kerül sor. Minél magasabb a szint, annál nyomasztóbb a felelősség (példamutatás, utánpótlás, képzés, felszerelés, szolgálatvezénylés, szolgálati rend fenntartása, szociális gondoskodás…), de ezzel párhuzamosan a jogosultságok köre is nő. A jog a kötelesség teljesítését lehetővé tevő eszköz.

A hierarchia csak azok között értelmezhető, akik között valamilyen cél- vagy feladatközösség fellelhető, ennek hiányában értelmetlen lenne a kérdést vizsgálni. (Miért is mondhatná meg egyébként akárki valakinek, hogy mikor,hol,kivel,hogyan,mit csináljon?) Ennek megfelelően a jogosítványtöbblet csak a feladatot végzőkkel kapcsolatban, a feladat végzésekor, annak idejére illeti meg a címzetteket. Ha ezen a körön kívül gyakorolja valaki közületek jogait, az nem törvényes.

(Tapasztaltatok már olyat, hogy valaki, aki egyébként szolgálati időben sem látja el feladatait, szolgálati időn túl is igényt tart bizonyos jogosultságokra?)

A társadalom számára kiemelt fontossággal bír, hogy egyes magas pozíciók folyamatosan a legalkalmasabb emberekkel legyenek betöltve. Jó esetben ezek a személyek az eltöltött idővel, a szükséges képesítések megszerzésével és a történések során tanúsított magatartásukkal hitelesítődve válnak vezetett közösségeik természetes nemeseivé.

Kiválasztódnak közületek.

Hozzáértésük, emberségük nem kérdőjeles, tekintélyüket nem kell kikényszeríteni. Elismerik feljebbvalóikat, bennük követendő példát látnak, az azonos szintűekkel és az alárendeltekkel kölcsönösen tisztelik egymást, az utánpótlás nevelését – mivel felismerik a poszttal járó kötelességük folyamatos teljesítéséhez fűződő közérdeket - legfontosabb feladataik egyikének érzik.

A hozzáállásukban, életvitelükben beállt változások esetén, saját jogon szerzett közösségi pozícióikat bármikor elveszíthetik, és ha méltatlanná válnak bizalmatokra, az feltétlenül következményekkel jár.

Ezek a közérdeket szolgáló hierarchia jellemzői.

(Egyébként hatályos törvényeink is erről szólnak. Mivel a jogrendet az érvényesülés igényével alakítják ki, a törvény szemszögéből nézve teljesen egyértelmű, hogy minden beosztásban csak a megfelelő utat bejárt, megfelelő ismeretekkel, kifogástalan tartással és életvitellel rendelkező emberek teljesíthetnek közszolgálatot. Elméletileg.)

Most nézz szét magad körül és tudatosítsd magadban, amit látsz.

A hierarchia kóros elváltozása határozott tüneteket produkál.

A vezetők számára a jog nem a kötelesség teljesítésének eszköze, sokkal inkább cél lett, amely magasabb fizetésben, szolgálati autóban, mobiltelefonban és egyéb kiváltságokban testesül meg.

Az így kiválasztott - vagy legújabban önjelölt - vezető nem a közös célok elérésére törekszik, jogosítványait szolgálaton kívül és olyanokkal szemben is érvényesíteni akarja, akikkel egyébként nem áll hierarchikus viszonyban. Nem birtokolja, hanem bitorolja a beosztásával járó közhatalmat.
Hozzáértésről, tekintélyről szó sincs, eszköztárában a bizonytalanságban tartás, a fenyegetés, a korrumpálás és a nyílt vagy leplezett zsarolás található.

A kötelességgel nem, de a beosztással járó címmel teljes mértékben azonosul, az személyiségének elsődleges forrásává válik, ahhoz az ésszerűség határain túl is ragaszkodik. A következő lépcsőfokon állót a háta mögött fúrja, az azonos szinten lévőket gáncsolja, lehetséges utódait tűzzel-vassal irtja.

Pozícióját a társadalom szempontjából nézve érdemtelenül szerzi.

Hibáinak – ha azok nem sértenek rendszerbiztonsági érdekeket – a zsarolhatóságon kívül nincs következménye. Amennyiben megfelelő szívességtevő és/vagy viszontkompromittáló képességgel rendelkezik, akár még fentebb is léphet a ranglétrán.

A kontraszelekció nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az amúgy érdemtelenül kiválasztottak a hétköznapit meghaladó képességekkel rendelkezzenek. Szánalmasabb formája a csoportérdekű kiválasztásnak, ha a könnyebb vezérelhetőség végett a hétköznapinál szerényebb képességű személyeket helyeznek pozícióba („kontárszelekció”). Napjainkban a jelenség egyre inkább tetten érhető, ezt te is tudod.

Ezek a szűk csoportérdekeket szolgáló hierarchia vázlatos jellemzői.

A fegyveres testületek állománya az ilyen jelenségekkel szemben törvényekben biztosított egyéni jogorvoslati és az érdekvédelmi tevékenységben megvalósuló kollektív védelemben részesül. A nem rendeltetésszerű joggyakorlás súlyosabb esetei a büntetőjog által fenyegetettek. (Elméletileg.)

Ám amennyiben az 1. pontban írt torzulások kialakulnak a fegyveres testületeknél, annak nem csak kifelé irányuló hatásai vannak. A társadalomra támadó rendvédelmi intézményrendszer szükségszerűen saját állományának egészséges részére is veszélyes.

A jogorvoslati fórumrendszer

működésképtelenné válik, az általában járó jogok rendszeresen alulmaradnak a nevekhez köthető konkrét érdekekkel szemben, majd előbbiek lassan elhalnak, utóbbiak kusza, fojtogató szövedékké válnak.

Ha nem tartozol valamely klikkhez, Te is ettől fuldokolsz. (folyt.köv.)

Az előző pontban a hierarchikus rendszerről volt szó. A következőben nézzük leglényegesebb
jellemzőjüket, az utasítás adást, annak is egy speciális változatát.

4. A parancs

A hierarchikus rendszerek fő jellemzője a fentről lefelé működő utasításadási jog és a végrehajtási kényszer. A fegyveres testületeknél ez a parancs - a legmarkánsabb kötőerővel bíró közigazgatási aktus - intézményében jelenik meg.
A parancs meghatározott szolgálati tevékenység vagy feladat feltétel nélküli végrehajtására vonatkozó, szóban vagy írásban kifejezett akaratnyilvánítás, büntetés terhe alatt végrehajtandó kényszerítő követelmény.
A közérdekű cél elérése érdekében a jogrend közhatalommal ruházza fel a kiadót a végrehajtó felé, a végrehajtót más személyek irányába. Kiadója felelősséggel tartozik érte, végrehajtója szélsőséges esetben életét áldozva is köteles azt végrehajtani.
A parancsteljesítés meghiúsulásának szervezeten kívüli és belső okai lehetnek. Az állam a büntetőjog eszköztárát felvonultatva a külső hatásokkal szemben a hivatalos személy elleni erőszak, belső engedetlenség esetére a függelemsértés tárgykörébe tartozó tényállások megalkotásával igyekszik az akadályállítástól elrettenteni, illetve a már megtörténtet megtorolni.
A kiadott parancs elfogadottságának vannak a parancsadó személyhez és az adott társadalmi berendezkedéshez köthető feltételei. A paranccsal kapcsolatos kollektív elképzeléseink mélyen gyökereznek kultúránkban, de más hagyományokhoz hasonlóan ezek is jelentős változásokon estek át.
Ha távolabb megyünk vissza az időben, megállapítható, hogy a parancsot adók és a parancsot végrehajtók között jelentős távolság tátongott. Akik parancsnokló szerepbe kerültek, a szabályt erősítő néhány kivételtől eltekintve, eleve erre lettek nevelve, az ezzel kapcsolatos ismereteket, elvárásokat gyermekkoruktól szívták magukba. Műveltségüket, képzettségüket, tartásukat és az aktuális viszonyokról rendelkezésükre álló információkat tekintve messze a vezetettek előtt jártak, ennek ellenére a legszélsőségesebb helyzetekben általában jellemző volt a vezetettekkel viselt sorsközösségük. A társadalom elitje az első sorokban harcolt és halt meg.
Napjainkra ez a helyzet gyökeresen megváltozott. Akik parancsadási joggal rendelkeznek, azok általában a vezetettekkel azonos kulturális környezetben nevelkednek. Korai szocializációjuk a nélkül zajlik, hogy abban későbbi közösségi vezető funkcióiknak legalább morzsái felismerhetők lennének.
Tömegtermékek ők is.
Műveltségük az általánosnak megfelelően felszínes, képzettségük szintje a szakoktatási rendszer állapotát tükröző, általában alacsony. Tartásukat, ha van, nem példaként mutatják fel, inkább titkolni kénytelenek, hiszen a rendszer szelekciós mechanizmusai ezt akadályként ismerik fel és kíméletlenül rostálnak. Az aktuális viszonyokról való tájékozottságuk sem emeli már őket a vezetettek fölé, hiszen az információk zöme bárki által szabadon elérhető. Minél nagyobb a veszély, a magasabb szintű parancsnokok annál inkább igyekeznek távol maradni a történésektől. A társadalom elitje a bunkerbe jutásért harcol, hogy bármit túlélhessen. Nem szebbek, nem okosabbak, nem jobbak, nem tájékozottabbak, nem vállalnak vezetetteikkel semmiféle közösséget.
Tovább haladva a szemlélődésben megállapítható, hogy a 3. pontban írt szelekciós jelenségek miatt mostanra a vezetettek bármely területen legalább olyan, ha nem magasabb minőséget képesek felmutatni, mint vezetőik.
A parancsot működőképessé tevő elöljárói tekintély személyhez kötődő feltételei lassan elfogytak.
Egy olyan politikai berendezkedésben, ahol a hatalmat a társadalmat alkotó néptől eredeztetik, parancsadásra jogosultságuk - egyéni kiválóságuk hiányában – még érthető lenne, ha a kiadott parancsok a lehető legszélesebb érdekeket szolgálnák. De ez a lehetőség is elolvad, amikor felhatalmazottságukat felhasználva csak szűk csoport-, rosszabb esetben magánérdekeket szolgáló tevésre vagy tevéstől való tartózkodásra utasítják a végrehajtókat.
A hatalomgyakorlás így lesz hatalmaskodássá.
A parancsolás, parancsolgatássá.
Nem is kell boncolgatnom. Ha édesanyád magyarul beszélt hozzád, akkor pontosan érted a
különbséget.
(folyt. köv.)


· postaimre - 2010 12 21 ¦ 15:44:30 · 23 hozzászólás · 3627 megnyitás · Nyomtatás
Hozzászólások
Oldal: 1 / 3: 123
# | Alexandros Alexandros - 2010 12 21 ¦ 19:03:51
Már csak egyet nevelnek beléjük agymosás szinten.
Te vagy az Úr és mindenki más (polgár) feltételezett ellenség. Nem is tekintenek másként az emberre.
Másik parancsolat. Parancs végrehajtás, vagy rámegy a családod s életed. Akinek még van kis erkölcsi normája, jobb lenne ha sürgősen venné az útilaput.
Én is csak azt üzenném minden rendőrnek katonának így karácsony közeledte, hogy a szeretet estéjén nézzen a szemébe gyermekeinek és gondoljon minden ismerőse, barátja, szomszédja gyermekére.
Mai döntése a családja, gyermeke HOLNAPJA!
# | postaimre postaimre - 2010 12 21 ¦ 20:49:45
Alex, meg kell tanítani őket is gondolkodni valahogy és ez csak egyenesen, könyörtelenül és gáncs nélkül működik. Az öregebbje érti tán már a csíziót, de sok köztük a zöldfülű, aki serifnek hiszi magát és fogalma sincs, mibe keveredett. Nem kellene meghalnia neki sem csak azért mert hülye!
# | SzuhaMaka SzuhaMaka - 2010 12 22 ¦ 01:51:47
Nos, Szakál mester szavait soha semmilyen körülmények között nem lehet félreérteni! Mint mindig, most is egyenesen, egyértelműen, minden kétséget, és félreértelmezhetőséget kizárva, végtelenül precízen fogalmaz!
Se sallang, se mellébeszélés! Pont csak annyi amennyi egyszerre szükséges és elégséges az általa közölni kívánt realitás tökéletes megértéséhez!
Lám, lám, milyen tökéletes példája ez annak hogy a kevesebb néha több! Ahogyan azt Imre is megmondta: ..."Mindent le kell egyszerűsíteni amennyire csak lehet, de annál nem jobban!"...
Ezért mindenképp jár a respekt!
meghajol meghajol meghajol
# | parlagfu parlagfu - 2010 12 22 ¦ 07:12:34
Nem lehet csodálkozni elszálltságukon, mikor egy tárgyaláson az alperes béerfika jogi képviselője kijelenti a római egyezményre hívatkozás után: A nemzetközi egyezmények az államra vonatkoznak nem a rendőrségre. Eszerin államfeletti szervezet!
# | tillati tillati - 2010 12 22 ¦ 11:15:47
No Antibátyám... azt hittem elmarad a desszert a gulyás után...Isten Áldjon !WinkHelló
# | Kameleon Kameleon - 2010 12 22 ¦ 11:21:58
# | postaimre postaimre - 2010 12 22 ¦ 11:37:45
SZM ezt is ritkán olvasni tőled, de sajnos Tóni minden egyes szava szín tiszta igazság!
Kaméleon, nem hiszem, hogy ennyivel megússza, aki nem ért a szóból!
# | Kameleon Kameleon - 2010 12 22 ¦ 11:42:37
Imre, az orgazmus eléréséhez szükséges az előjáték!
# | postaimre postaimre - 2010 12 22 ¦ 12:10:19
kaméleon, ezért írtam a vaselinnel, vagy nélküle című írásom is. Erre pettingelhetnek, de most már tényleg szét kell csapni köztük, s lehetőleg a főbűnözőiket kell megtérdeltetni, s úgy, hogy ezt egymással tegyék meg!
# | einzwei einzwei - 2010 12 22 ¦ 13:29:17
Kameleon!
nagyon jó a videó,csak az almát is össze kell szedetni!
Oldal: 1 / 3: 123
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Powered by PHP-Fusion copyright © 2002 - 2011 by Nick Jones.
Released as free software without warranties under GNU Affero GPL v3.
Theme designed by Max Toball
Copyright by Posta Imre / 2010
Generálási idő: 1.03 másodperc
2,133,256 egyedi látogató
Események
<< Február 2011 >>
H K Sz Cs P Szo V
  1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28            
Naplóm/Verseim Navigáció Kiemelt hírek Grp-zapper Gárda könyv

Változás!
Megrendelhető: mgmkonyv@gmail.com címen!
Ár: 3.000 Ft/db. + postai utánvét költség.

A könyv Budapesten átvehető előre egyeztetett helyen és időpontban.
RSS
Hírek

Letöltések

RSS - Jövőnk.infó RSS - Hunszkíta Rádió
Security System 1.8.7 © 2006-2008 by BS-Fusion Deutschland
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése
Néhány gondolat, ami a rendőriskolák tananyagában valószínűleg nem, vagy nem így szerepel.
Néhány gondolat, ami a rendőriskolák tananyagában valószínűleg nem, vagy
nem így szerepel.

Mivel ti, akik fegyveres testületek állományába tartoztok, szolgálatteljesítésetek során olyan - akár az élet kioltását eredményező – jogosítványokkal is rendelkeztek, amelyek meghaladják a közhatalom többi birtokosának jogkörét, és mivel az intézkedések foganatosítása során jellemzően pillanatok alatt kell döntést hoznotok, fontos, hogy a reátok ruházott hatalommal készségszinten, annak eredeti rendeltetése szerint tudjatok bánni.

Ennek érdekében néhány - látszólag magától értetődő, ám pont ezért sokszor nem kellően átgondolt - dolgot szeretnék rövid, folytatásos szemelvényekben, a mindennapostól eltérő összefüggésekben bemutatni nektek, annak reményében, hogy mielőtt parancsra megint kezet emeltek nemzetetekre, talán átsuhannak gondolataitok között az itt olvasottak.

A civil többség szeretne bizalommal fordulni hozzátok, mert hinni akarják: közéjük tartoztok. Hiszen szüleitek együtt dolgoztak, együtt jártatok iskolába és gyermekeitek ugyanabba a jövőbe nőnek bele, amit most együtt hagytok rájuk. Ismernek titeket, tudják, kik vagytok, hol laktok. Nekik nem csak egy szám vagytok a sisakotokon.

Számítanak rátok.

De érdemtelenné is válhattok az előlegezett bizalomra. Azt is rendezni fogják valahogyan. Ne feledd:
Ismernek titeket, tudják kik vagytok, hol laktok. Nekik nem csak egy szám vagytok a sisakotokon.

Számíthattok rájuk.

Tudom, hogy roppant nehéz dolgotok van, de lassan döntenetek kell. Döntsetek jól.

Minden jót kívánok Nektek.

Dr. Szakál Antal

1. Védelmi szükségletek, szervezett és önszerveződő védelem:

A védelem biztosítása elengedhetetlen feltétele az államba szerveződött közösség túlélésének, ezért erre a közösség minden tagja kötelezett. Az általános kötelezettséggel párhuzamosan már az államszervezet kialakulásának korai szakaszában a termelő tevékenységet végzőktől elkülönültek azok (katonák), akiket a védelmi feladatok ellátására tartott a közösség. Később, a társadalmak bonyolultabbá válásával megjelentek azon szervezetek (hadsereg, később a rendőrség), amelyek a
közösség külső és belső védelmére lettek létrehozva.

Amennyiben a szervezetek rendeltetésüknek megfelelően működnek és az ellátandó feladat nem haladja meg működőképességük határát, a tevékenység intézményi kereteken belül, jogilag szabályozott mederben zajlik.

Ha a közösséget fenyegető veszély mértéke meghaladja a testületek teljesítőképességét (háború, katasztrófahelyzet) a testületek a társadalom egyéb kapacitásainak bevonásával, az eredeti intézményi kereteken túlterjeszkedve, de továbbra is szabályozott mederben látják el feladatukat.

Ti, amikor az eredeti intézményi keretek között fejtitek ki tevékenységeteket, véditek, amikor a baj nagy volta miatt az intézményi kereteken kívüli erők és eszközök is tömegesen bevonásra kerülnek, akkor jellemzően védelemre szervezitek nemzeteteket.

Idáig egyértelmű.

De mi történik akkor, ha a testületek nem az eredeti rendeltetésük szerint, vagy ami a legrosszabb, azzal ellentétesen kezdenek el működni? Másként: amikor a társadalom védelmi mechanizmusai elégtelenné válnak vagy magára a közösségre támadnak?

Ha ez a helyzet kialakul, akkor nyilvánvaló, hogy a testületek tevékenysége intézményi kereteken belül, de már nem a törvényes mederben zajlik.

Amennyiben ez a lappangási időszak elteltével teljes kétséget kizáróan érzékelhetővé válik, a társadalom a túlélés biztosítása végett magához vonja a szervezetekre ruházott hatáskört, alulról önszerveződésbe kezd és megpróbálja ellátni a védelmi funkciókat biztosan az intézményi kereteken kívül és nem feltétlenül a hatályos jogszabályok szabályozta mederben. Biztosan észrevettétek, hogy ez már elkezdődött és halad feltartóztathatatlanul. (Az önszerveződő erőkhöz való viszonyulásotok –dezertálásotok- kérdéséről később lesz szó)

A következő lépés a közpusztítóvá vált intézményrendszer felszámolása és az intézményrendszer működtetésében részt vevők felelősségének megállapítása. Az ilyen esetekben eljáró szervek nem formalizáltak (népbíróságok), az ítéletek inkább megtorló jellegűek és mértéküket tekintve jellemzően nincsenek arányban a tanúsított magatartással.

A hivatásos szolgálatot teljesítők nincsenek sem felmentve, sem eltiltva a gondolkozástól.

Sőt. Rendkívüli jogosítványaitok miatt közérdekű, hogy időről időre lefolytassátok magatokban a „kellene lenni” és a „van” összevetésén alapuló lojalitásvitát, mert e nélkül könnyen eszközeivé válhattok olyan törekvéseknek is, amelyekkel egyébként soha nem azonosulnátok, és elszenvedői lehettek olyan büntetéseknek, amelyek súlyosságukat tekintve messze meghaladják egyéni felelősségetek mértékét.

A rend hiánya szükségessé teszi az alapvető szabályok újragondolását. Senkit ne tévesszen meg: bár már forradalomról, alkotmányozó nemzetgyűlésről, társadalmi szerződésről és paradigmaváltásról beszélnek, ami a közéletben most zajlik még nem az.

De lassanként megteremti az igényt.

(folyt.köv.)

Néhány gondolat, ami a rendőriskolák tananyagában valószínűleg nem, vagy
nem így szerepel. (folytatás)

Előzmény

Vizsgáljuk meg közelebbről a védelemre hivatott szervezetek működési sajátosságait, belülről kifelé haladva.

Ezen szervezetek tevékenységüket a közösség érdekében fejtik ki, mely teljesítéséhez közhatalommal ruházzák fel őket.

Tehát: cél a közjó, eszköz a közhatalom.

A testületek egy jogállamban a törvényekben meghatározott feladatokat a törvényekben
meghatározott módon kötelesek ellátni – mivel munkáltatói szerepük is van – befelé és kifelé egyaránt. Ha nem azt, vagy nem úgy teszik, akkor vagy az állam nem jogállam, vagy a szervezetek nem felelnek meg az elvárásoknak. (Vagy mindkettő, illetve egyik sem.)

A közhatalom a szervezeten belül a hierarchiában, a társadalom felé az erőszak alkalmazására felhatalmazottságban és a rendészeti jogosítványokban ismerhető fel.

2. Hierarchia. Kötelesség, jogosítványok. Kiválasztódás, torzulások

Ti, akik ezen szervezetek valamelyikében szolgáltok, feladataitokat szigorú alá-fölérendeltségi rendszerben látjátok el. A hierarchia piramisában a magasabb szintekhez több kötelesség tartozik, ezek ellátásához többletjogosítványok rendelésére kerül sor. Minél magasabb a szint, annál nyomasztóbb a felelősség (példamutatás, utánpótlás, képzés, felszerelés, szolgálatvezénylés, szolgálati rend fenntartása, szociális gondoskodás…), de ezzel párhuzamosan a jogosultságok köre is nő. A jog a kötelesség teljesítését lehetővé tevő eszköz.

A hierarchia csak azok között értelmezhető, akik között valamilyen cél- vagy feladatközösség fellelhető, ennek hiányában értelmetlen lenne a kérdést vizsgálni. (Miért is mondhatná meg egyébként akárki valakinek, hogy mikor,hol,kivel,hogyan,mit csináljon?) Ennek megfelelően a jogosítványtöbblet csak a feladatot végzőkkel kapcsolatban, a feladat végzésekor, annak idejére illeti meg a címzetteket. Ha ezen a körön kívül gyakorolja valaki közületek jogait, az nem törvényes.

(Tapasztaltatok már olyat, hogy valaki, aki egyébként szolgálati időben sem látja el feladatait, szolgálati időn túl is igényt tart bizonyos jogosultságokra?)

A társadalom számára kiemelt fontossággal bír, hogy egyes magas pozíciók folyamatosan a legalkalmasabb emberekkel legyenek betöltve. Jó esetben ezek a személyek az eltöltött idővel, a szükséges képesítések megszerzésével és a történések során tanúsított magatartásukkal hitelesítődve válnak vezetett közösségeik természetes nemeseivé.

Kiválasztódnak közületek.

Hozzáértésük, emberségük nem kérdőjeles, tekintélyüket nem kell kikényszeríteni. Elismerik feljebbvalóikat, bennük követendő példát látnak, az azonos szintűekkel és az alárendeltekkel kölcsönösen tisztelik egymást, az utánpótlás nevelését – mivel felismerik a poszttal járó kötelességük folyamatos teljesítéséhez fűződő közérdeket - legfontosabb feladataik egyikének érzik.

A hozzáállásukban, életvitelükben beállt változások esetén, saját jogon szerzett közösségi pozícióikat bármikor elveszíthetik, és ha méltatlanná válnak bizalmatokra, az feltétlenül következményekkel jár.

Ezek a közérdeket szolgáló hierarchia jellemzői.

(Egyébként hatályos törvényeink is erről szólnak. Mivel a jogrendet az érvényesülés igényével alakítják ki, a törvény szemszögéből nézve teljesen egyértelmű, hogy minden beosztásban csak a megfelelő utat bejárt, megfelelő ismeretekkel, kifogástalan tartással és életvitellel rendelkező emberek teljesíthetnek közszolgálatot. Elméletileg.)

Most nézz szét magad körül és tudatosítsd magadban, amit látsz.

A hierarchia kóros elváltozása határozott tüneteket produkál.

A vezetők számára a jog nem a kötelesség teljesítésének eszköze, sokkal inkább cél lett, amely magasabb fizetésben, szolgálati autóban, mobiltelefonban és egyéb kiváltságokban testesül meg.

Az így kiválasztott - vagy legújabban önjelölt - vezető nem a közös célok elérésére törekszik, jogosítványait szolgálaton kívül és olyanokkal szemben is érvényesíteni akarja, akikkel egyébként nem áll hierarchikus viszonyban. Nem birtokolja, hanem bitorolja a beosztásával járó közhatalmat.
Hozzáértésről, tekintélyről szó sincs, eszköztárában a bizonytalanságban tartás, a fenyegetés, a korrumpálás és a nyílt vagy leplezett zsarolás található.

A kötelességgel nem, de a beosztással járó címmel teljes mértékben azonosul, az személyiségének elsődleges forrásává válik, ahhoz az ésszerűség határain túl is ragaszkodik. A következő lépcsőfokon állót a háta mögött fúrja, az azonos szinten lévőket gáncsolja, lehetséges utódait tűzzel-vassal irtja.

Pozícióját a társadalom szempontjából nézve érdemtelenül szerzi.

Hibáinak – ha azok nem sértenek rendszerbiztonsági érdekeket – a zsarolhatóságon kívül nincs következménye. Amennyiben megfelelő szívességtevő és/vagy viszontkompromittáló képességgel rendelkezik, akár még fentebb is léphet a ranglétrán.

A kontraszelekció nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az amúgy érdemtelenül kiválasztottak a hétköznapit meghaladó képességekkel rendelkezzenek. Szánalmasabb formája a csoportérdekű kiválasztásnak, ha a könnyebb vezérelhetőség végett a hétköznapinál szerényebb képességű személyeket helyeznek pozícióba („kontárszelekció”). Napjainkban a jelenség egyre inkább tetten érhető, ezt te is tudod.

Ezek a szűk csoportérdekeket szolgáló hierarchia vázlatos jellemzői.

A fegyveres testületek állománya az ilyen jelenségekkel szemben törvényekben biztosított egyéni jogorvoslati és az érdekvédelmi tevékenységben megvalósuló kollektív védelemben részesül. A nem rendeltetésszerű joggyakorlás súlyosabb esetei a büntetőjog által fenyegetettek. (Elméletileg.)

Ám amennyiben az 1. pontban írt torzulások kialakulnak a fegyveres testületeknél, annak nem csak kifelé irányuló hatásai vannak. A társadalomra támadó rendvédelmi intézményrendszer szükségszerűen saját állományának egészséges részére is veszélyes.

A jogorvoslati fórumrendszer

működésképtelenné válik, az általában járó jogok rendszeresen alulmaradnak a nevekhez köthető konkrét érdekekkel szemben, majd előbbiek lassan elhalnak, utóbbiak kusza, fojtogató szövedékké válnak.

Ha nem tartozol valamely klikkhez, Te is ettől fuldokolsz. (folyt.köv.)

Az előző pontban a hierarchikus rendszerről volt szó. A következőben nézzük leglényegesebb
jellemzőjüket, az utasítás adást, annak is egy speciális változatát.

4. A parancs

A hierarchikus rendszerek fő jellemzője a fentről lefelé működő utasításadási jog és a végrehajtási kényszer. A fegyveres testületeknél ez a parancs - a legmarkánsabb kötőerővel bíró közigazgatási aktus - intézményében jelenik meg.
A parancs meghatározott szolgálati tevékenység vagy feladat feltétel nélküli végrehajtására vonatkozó, szóban vagy írásban kifejezett akaratnyilvánítás, büntetés terhe alatt végrehajtandó kényszerítő követelmény.
A közérdekű cél elérése érdekében a jogrend közhatalommal ruházza fel a kiadót a végrehajtó felé, a végrehajtót más személyek irányába. Kiadója felelősséggel tartozik érte, végrehajtója szélsőséges esetben életét áldozva is köteles azt végrehajtani.
A parancsteljesítés meghiúsulásának szervezeten kívüli és belső okai lehetnek. Az állam a büntetőjog eszköztárát felvonultatva a külső hatásokkal szemben a hivatalos személy elleni erőszak, belső engedetlenség esetére a függelemsértés tárgykörébe tartozó tényállások megalkotásával igyekszik az akadályállítástól elrettenteni, illetve a már megtörténtet megtorolni.
A kiadott parancs elfogadottságának vannak a parancsadó személyhez és az adott társadalmi berendezkedéshez köthető feltételei. A paranccsal kapcsolatos kollektív elképzeléseink mélyen gyökereznek kultúránkban, de más hagyományokhoz hasonlóan ezek is jelentős változásokon estek át.
Ha távolabb megyünk vissza az időben, megállapítható, hogy a parancsot adók és a parancsot végrehajtók között jelentős távolság tátongott. Akik parancsnokló szerepbe kerültek, a szabályt erősítő néhány kivételtől eltekintve, eleve erre lettek nevelve, az ezzel kapcsolatos ismereteket, elvárásokat gyermekkoruktól szívták magukba. Műveltségüket, képzettségüket, tartásukat és az aktuális viszonyokról rendelkezésükre álló információkat tekintve messze a vezetettek előtt jártak, ennek ellenére a legszélsőségesebb helyzetekben általában jellemző volt a vezetettekkel viselt sorsközösségük. A társadalom elitje az első sorokban harcolt és halt meg.
Napjainkra ez a helyzet gyökeresen megváltozott. Akik parancsadási joggal rendelkeznek, azok általában a vezetettekkel azonos kulturális környezetben nevelkednek. Korai szocializációjuk a nélkül zajlik, hogy abban későbbi közösségi vezető funkcióiknak legalább morzsái felismerhetők lennének.
Tömegtermékek ők is.
Műveltségük az általánosnak megfelelően felszínes, képzettségük szintje a szakoktatási rendszer állapotát tükröző, általában alacsony. Tartásukat, ha van, nem példaként mutatják fel, inkább titkolni kénytelenek, hiszen a rendszer szelekciós mechanizmusai ezt akadályként ismerik fel és kíméletlenül rostálnak. Az aktuális viszonyokról való tájékozottságuk sem emeli már őket a vezetettek fölé, hiszen az információk zöme bárki által szabadon elérhető. Minél nagyobb a veszély, a magasabb szintű parancsnokok annál inkább igyekeznek távol maradni a történésektől. A társadalom elitje a bunkerbe jutásért harcol, hogy bármit túlélhessen. Nem szebbek, nem okosabbak, nem jobbak, nem tájékozottabbak, nem vállalnak vezetetteikkel semmiféle közösséget.
Tovább haladva a szemlélődésben megállapítható, hogy a 3. pontban írt szelekciós jelenségek miatt mostanra a vezetettek bármely területen legalább olyan, ha nem magasabb minőséget képesek felmutatni, mint vezetőik.
A parancsot működőképessé tevő elöljárói tekintély személyhez kötődő feltételei lassan elfogytak.
Egy olyan politikai berendezkedésben, ahol a hatalmat a társadalmat alkotó néptől eredeztetik, parancsadásra jogosultságuk - egyéni kiválóságuk hiányában – még érthető lenne, ha a kiadott parancsok a lehető legszélesebb érdekeket szolgálnák. De ez a lehetőség is elolvad, amikor felhatalmazottságukat felhasználva csak szűk csoport-, rosszabb esetben magánérdekeket szolgáló tevésre vagy tevéstől való tartózkodásra utasítják a végrehajtókat.
A hatalomgyakorlás így lesz hatalmaskodássá.
A parancsolás, parancsolgatássá.
Nem is kell boncolgatnom. Ha édesanyád magyarul beszélt hozzád, akkor pontosan érted a
különbséget.
(folyt. köv.)


· postaimre - 2010 12 21 ¦ 15:44:30 · 23 hozzászólás · 3627 megnyitás · Nyomtatás
Hozzászólások
Oldal: 1 / 3: 123
# | Alexandros Alexandros - 2010 12 21 ¦ 19:03:51
Már csak egyet nevelnek beléjük agymosás szinten.
Te vagy az Úr és mindenki más (polgár) feltételezett ellenség. Nem is tekintenek másként az emberre.
Másik parancsolat. Parancs végrehajtás, vagy rámegy a családod s életed. Akinek még van kis erkölcsi normája, jobb lenne ha sürgősen venné az útilaput.
Én is csak azt üzenném minden rendőrnek katonának így karácsony közeledte, hogy a szeretet estéjén nézzen a szemébe gyermekeinek és gondoljon minden ismerőse, barátja, szomszédja gyermekére.
Mai döntése a családja, gyermeke HOLNAPJA!
# | postaimre postaimre - 2010 12 21 ¦ 20:49:45
Alex, meg kell tanítani őket is gondolkodni valahogy és ez csak egyenesen, könyörtelenül és gáncs nélkül működik. Az öregebbje érti tán már a csíziót, de sok köztük a zöldfülű, aki serifnek hiszi magát és fogalma sincs, mibe keveredett. Nem kellene meghalnia neki sem csak azért mert hülye!
# | SzuhaMaka SzuhaMaka - 2010 12 22 ¦ 01:51:47
Nos, Szakál mester szavait soha semmilyen körülmények között nem lehet félreérteni! Mint mindig, most is egyenesen, egyértelműen, minden kétséget, és félreértelmezhetőséget kizárva, végtelenül precízen fogalmaz!
Se sallang, se mellébeszélés! Pont csak annyi amennyi egyszerre szükséges és elégséges az általa közölni kívánt realitás tökéletes megértéséhez!
Lám, lám, milyen tökéletes példája ez annak hogy a kevesebb néha több! Ahogyan azt Imre is megmondta: ..."Mindent le kell egyszerűsíteni amennyire csak lehet, de annál nem jobban!"...
Ezért mindenképp jár a respekt!
meghajol meghajol meghajol
# | parlagfu parlagfu - 2010 12 22 ¦ 07:12:34
Nem lehet csodálkozni elszálltságukon, mikor egy tárgyaláson az alperes béerfika jogi képviselője kijelenti a római egyezményre hívatkozás után: A nemzetközi egyezmények az államra vonatkoznak nem a rendőrségre. Eszerin államfeletti szervezet!
# | tillati tillati - 2010 12 22 ¦ 11:15:47
No Antibátyám... azt hittem elmarad a desszert a gulyás után...Isten Áldjon !WinkHelló
# | Kameleon Kameleon - 2010 12 22 ¦ 11:21:58
# | postaimre postaimre - 2010 12 22 ¦ 11:37:45
SZM ezt is ritkán olvasni tőled, de sajnos Tóni minden egyes szava szín tiszta igazság!
Kaméleon, nem hiszem, hogy ennyivel megússza, aki nem ért a szóból!
# | Kameleon Kameleon - 2010 12 22 ¦ 11:42:37
Imre, az orgazmus eléréséhez szükséges az előjáték!
# | postaimre postaimre - 2010 12 22 ¦ 12:10:19
kaméleon, ezért írtam a vaselinnel, vagy nélküle című írásom is. Erre pettingelhetnek, de most már tényleg szét kell csapni köztük, s lehetőleg a főbűnözőiket kell megtérdeltetni, s úgy, hogy ezt egymással tegyék meg!
# | einzwei einzwei - 2010 12 22 ¦ 13:29:17
Kameleon!
nagyon jó a videó,csak az almát is össze kell szedetni!
Oldal: 1 / 3: 123
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Powered by PHP-Fusion copyright © 2002 - 2011 by Nick Jones.
Released as free software without warranties under GNU Affero GPL v3.
Theme designed by Max Toball
Copyright by Posta Imre / 2010
Generálási idő: 1.03 másodperc
2,133,256 egyedi látogató
Események
<< Február 2011 >>
H K Sz Cs P Szo V
  1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28            
Naplóm/Verseim Navigáció Kiemelt hírek Grp-zapper Gárda könyv

Változás!
Megrendelhető: mgmkonyv@gmail.com címen!
Ár: 3.000 Ft/db. + postai utánvét költség.

A könyv Budapesten átvehető előre egyeztetett helyen és időpontban.
RSS
Hírek

Letöltések

RSS - Jövőnk.infó RSS - Hunszkíta Rádió
Security System 1.8.7 © 2006-2008 by BS-Fusion Deutschland
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése
Néhány gondolat, ami a rendőriskolák tananyagában valószínűleg nem, vagy nem így szerepel.
Néhány gondolat, ami a rendőriskolák tananyagában valószínűleg nem, vagy
nem így szerepel.

Mivel ti, akik fegyveres testületek állományába tartoztok, szolgálatteljesítésetek során olyan - akár az élet kioltását eredményező – jogosítványokkal is rendelkeztek, amelyek meghaladják a közhatalom többi birtokosának jogkörét, és mivel az intézkedések foganatosítása során jellemzően pillanatok alatt kell döntést hoznotok, fontos, hogy a reátok ruházott hatalommal készségszinten, annak eredeti rendeltetése szerint tudjatok bánni.

Ennek érdekében néhány - látszólag magától értetődő, ám pont ezért sokszor nem kellően átgondolt - dolgot szeretnék rövid, folytatásos szemelvényekben, a mindennapostól eltérő összefüggésekben bemutatni nektek, annak reményében, hogy mielőtt parancsra megint kezet emeltek nemzetetekre, talán átsuhannak gondolataitok között az itt olvasottak.

A civil többség szeretne bizalommal fordulni hozzátok, mert hinni akarják: közéjük tartoztok. Hiszen szüleitek együtt dolgoztak, együtt jártatok iskolába és gyermekeitek ugyanabba a jövőbe nőnek bele, amit most együtt hagytok rájuk. Ismernek titeket, tudják, kik vagytok, hol laktok. Nekik nem csak egy szám vagytok a sisakotokon.

Számítanak rátok.

De érdemtelenné is válhattok az előlegezett bizalomra. Azt is rendezni fogják valahogyan. Ne feledd:
Ismernek titeket, tudják kik vagytok, hol laktok. Nekik nem csak egy szám vagytok a sisakotokon.

Számíthattok rájuk.

Tudom, hogy roppant nehéz dolgotok van, de lassan döntenetek kell. Döntsetek jól.

Minden jót kívánok Nektek.

Dr. Szakál Antal

1. Védelmi szükségletek, szervezett és önszerveződő védelem:

A védelem biztosítása elengedhetetlen feltétele az államba szerveződött közösség túlélésének, ezért erre a közösség minden tagja kötelezett. Az általános kötelezettséggel párhuzamosan már az államszervezet kialakulásának korai szakaszában a termelő tevékenységet végzőktől elkülönültek azok (katonák), akiket a védelmi feladatok ellátására tartott a közösség. Később, a társadalmak bonyolultabbá válásával megjelentek azon szervezetek (hadsereg, később a rendőrség), amelyek a
közösség külső és belső védelmére lettek létrehozva.

Amennyiben a szervezetek rendeltetésüknek megfelelően működnek és az ellátandó feladat nem haladja meg működőképességük határát, a tevékenység intézményi kereteken belül, jogilag szabályozott mederben zajlik.

Ha a közösséget fenyegető veszély mértéke meghaladja a testületek teljesítőképességét (háború, katasztrófahelyzet) a testületek a társadalom egyéb kapacitásainak bevonásával, az eredeti intézményi kereteken túlterjeszkedve, de továbbra is szabályozott mederben látják el feladatukat.

Ti, amikor az eredeti intézményi keretek között fejtitek ki tevékenységeteket, véditek, amikor a baj nagy volta miatt az intézményi kereteken kívüli erők és eszközök is tömegesen bevonásra kerülnek, akkor jellemzően védelemre szervezitek nemzeteteket.

Idáig egyértelmű.

De mi történik akkor, ha a testületek nem az eredeti rendeltetésük szerint, vagy ami a legrosszabb, azzal ellentétesen kezdenek el működni? Másként: amikor a társadalom védelmi mechanizmusai elégtelenné válnak vagy magára a közösségre támadnak?

Ha ez a helyzet kialakul, akkor nyilvánvaló, hogy a testületek tevékenysége intézményi kereteken belül, de már nem a törvényes mederben zajlik.

Amennyiben ez a lappangási időszak elteltével teljes kétséget kizáróan érzékelhetővé válik, a társadalom a túlélés biztosítása végett magához vonja a szervezetekre ruházott hatáskört, alulról önszerveződésbe kezd és megpróbálja ellátni a védelmi funkciókat biztosan az intézményi kereteken kívül és nem feltétlenül a hatályos jogszabályok szabályozta mederben. Biztosan észrevettétek, hogy ez már elkezdődött és halad feltartóztathatatlanul. (Az önszerveződő erőkhöz való viszonyulásotok –dezertálásotok- kérdéséről később lesz szó)

A következő lépés a közpusztítóvá vált intézményrendszer felszámolása és az intézményrendszer működtetésében részt vevők felelősségének megállapítása. Az ilyen esetekben eljáró szervek nem formalizáltak (népbíróságok), az ítéletek inkább megtorló jellegűek és mértéküket tekintve jellemzően nincsenek arányban a tanúsított magatartással.

A hivatásos szolgálatot teljesítők nincsenek sem felmentve, sem eltiltva a gondolkozástól.

Sőt. Rendkívüli jogosítványaitok miatt közérdekű, hogy időről időre lefolytassátok magatokban a „kellene lenni” és a „van” összevetésén alapuló lojalitásvitát, mert e nélkül könnyen eszközeivé válhattok olyan törekvéseknek is, amelyekkel egyébként soha nem azonosulnátok, és elszenvedői lehettek olyan büntetéseknek, amelyek súlyosságukat tekintve messze meghaladják egyéni felelősségetek mértékét.

A rend hiánya szükségessé teszi az alapvető szabályok újragondolását. Senkit ne tévesszen meg: bár már forradalomról, alkotmányozó nemzetgyűlésről, társadalmi szerződésről és paradigmaváltásról beszélnek, ami a közéletben most zajlik még nem az.

De lassanként megteremti az igényt.

(folyt.köv.)

Néhány gondolat, ami a rendőriskolák tananyagában valószínűleg nem, vagy
nem így szerepel. (folytatás)

Előzmény

Vizsgáljuk meg közelebbről a védelemre hivatott szervezetek működési sajátosságait, belülről kifelé haladva.

Ezen szervezetek tevékenységüket a közösség érdekében fejtik ki, mely teljesítéséhez közhatalommal ruházzák fel őket.

Tehát: cél a közjó, eszköz a közhatalom.

A testületek egy jogállamban a törvényekben meghatározott feladatokat a törvényekben
meghatározott módon kötelesek ellátni – mivel munkáltatói szerepük is van – befelé és kifelé egyaránt. Ha nem azt, vagy nem úgy teszik, akkor vagy az állam nem jogállam, vagy a szervezetek nem felelnek meg az elvárásoknak. (Vagy mindkettő, illetve egyik sem.)

A közhatalom a szervezeten belül a hierarchiában, a társadalom felé az erőszak alkalmazására felhatalmazottságban és a rendészeti jogosítványokban ismerhető fel.

2. Hierarchia. Kötelesség, jogosítványok. Kiválasztódás, torzulások

Ti, akik ezen szervezetek valamelyikében szolgáltok, feladataitokat szigorú alá-fölérendeltségi rendszerben látjátok el. A hierarchia piramisában a magasabb szintekhez több kötelesség tartozik, ezek ellátásához többletjogosítványok rendelésére kerül sor. Minél magasabb a szint, annál nyomasztóbb a felelősség (példamutatás, utánpótlás, képzés, felszerelés, szolgálatvezénylés, szolgálati rend fenntartása, szociális gondoskodás…), de ezzel párhuzamosan a jogosultságok köre is nő. A jog a kötelesség teljesítését lehetővé tevő eszköz.

A hierarchia csak azok között értelmezhető, akik között valamilyen cél- vagy feladatközösség fellelhető, ennek hiányában értelmetlen lenne a kérdést vizsgálni. (Miért is mondhatná meg egyébként akárki valakinek, hogy mikor,hol,kivel,hogyan,mit csináljon?) Ennek megfelelően a jogosítványtöbblet csak a feladatot végzőkkel kapcsolatban, a feladat végzésekor, annak idejére illeti meg a címzetteket. Ha ezen a körön kívül gyakorolja valaki közületek jogait, az nem törvényes.

(Tapasztaltatok már olyat, hogy valaki, aki egyébként szolgálati időben sem látja el feladatait, szolgálati időn túl is igényt tart bizonyos jogosultságokra?)

A társadalom számára kiemelt fontossággal bír, hogy egyes magas pozíciók folyamatosan a legalkalmasabb emberekkel legyenek betöltve. Jó esetben ezek a személyek az eltöltött idővel, a szükséges képesítések megszerzésével és a történések során tanúsított magatartásukkal hitelesítődve válnak vezetett közösségeik természetes nemeseivé.

Kiválasztódnak közületek.

Hozzáértésük, emberségük nem kérdőjeles, tekintélyüket nem kell kikényszeríteni. Elismerik feljebbvalóikat, bennük követendő példát látnak, az azonos szintűekkel és az alárendeltekkel kölcsönösen tisztelik egymást, az utánpótlás nevelését – mivel felismerik a poszttal járó kötelességük folyamatos teljesítéséhez fűződő közérdeket - legfontosabb feladataik egyikének érzik.

A hozzáállásukban, életvitelükben beállt változások esetén, saját jogon szerzett közösségi pozícióikat bármikor elveszíthetik, és ha méltatlanná válnak bizalmatokra, az feltétlenül következményekkel jár.

Ezek a közérdeket szolgáló hierarchia jellemzői.

(Egyébként hatályos törvényeink is erről szólnak. Mivel a jogrendet az érvényesülés igényével alakítják ki, a törvény szemszögéből nézve teljesen egyértelmű, hogy minden beosztásban csak a megfelelő utat bejárt, megfelelő ismeretekkel, kifogástalan tartással és életvitellel rendelkező emberek teljesíthetnek közszolgálatot. Elméletileg.)

Most nézz szét magad körül és tudatosítsd magadban, amit látsz.

A hierarchia kóros elváltozása határozott tüneteket produkál.

A vezetők számára a jog nem a kötelesség teljesítésének eszköze, sokkal inkább cél lett, amely magasabb fizetésben, szolgálati autóban, mobiltelefonban és egyéb kiváltságokban testesül meg.

Az így kiválasztott - vagy legújabban önjelölt - vezető nem a közös célok elérésére törekszik, jogosítványait szolgálaton kívül és olyanokkal szemben is érvényesíteni akarja, akikkel egyébként nem áll hierarchikus viszonyban. Nem birtokolja, hanem bitorolja a beosztásával járó közhatalmat.
Hozzáértésről, tekintélyről szó sincs, eszköztárában a bizonytalanságban tartás, a fenyegetés, a korrumpálás és a nyílt vagy leplezett zsarolás található.

A kötelességgel nem, de a beosztással járó címmel teljes mértékben azonosul, az személyiségének elsődleges forrásává válik, ahhoz az ésszerűség határain túl is ragaszkodik. A következő lépcsőfokon állót a háta mögött fúrja, az azonos szinten lévőket gáncsolja, lehetséges utódait tűzzel-vassal irtja.

Pozícióját a társadalom szempontjából nézve érdemtelenül szerzi.

Hibáinak – ha azok nem sértenek rendszerbiztonsági érdekeket – a zsarolhatóságon kívül nincs következménye. Amennyiben megfelelő szívességtevő és/vagy viszontkompromittáló képességgel rendelkezik, akár még fentebb is léphet a ranglétrán.

A kontraszelekció nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az amúgy érdemtelenül kiválasztottak a hétköznapit meghaladó képességekkel rendelkezzenek. Szánalmasabb formája a csoportérdekű kiválasztásnak, ha a könnyebb vezérelhetőség végett a hétköznapinál szerényebb képességű személyeket helyeznek pozícióba („kontárszelekció”). Napjainkban a jelenség egyre inkább tetten érhető, ezt te is tudod.

Ezek a szűk csoportérdekeket szolgáló hierarchia vázlatos jellemzői.

A fegyveres testületek állománya az ilyen jelenségekkel szemben törvényekben biztosított egyéni jogorvoslati és az érdekvédelmi tevékenységben megvalósuló kollektív védelemben részesül. A nem rendeltetésszerű joggyakorlás súlyosabb esetei a büntetőjog által fenyegetettek. (Elméletileg.)

Ám amennyiben az 1. pontban írt torzulások kialakulnak a fegyveres testületeknél, annak nem csak kifelé irányuló hatásai vannak. A társadalomra támadó rendvédelmi intézményrendszer szükségszerűen saját állományának egészséges részére is veszélyes.

A jogorvoslati fórumrendszer

működésképtelenné válik, az általában járó jogok rendszeresen alulmaradnak a nevekhez köthető konkrét érdekekkel szemben, majd előbbiek lassan elhalnak, utóbbiak kusza, fojtogató szövedékké válnak.

Ha nem tartozol valamely klikkhez, Te is ettől fuldokolsz. (folyt.köv.)

Az előző pontban a hierarchikus rendszerről volt szó. A következőben nézzük leglényegesebb
jellemzőjüket, az utasítás adást, annak is egy speciális változatát.

4. A parancs

A hierarchikus rendszerek fő jellemzője a fentről lefelé működő utasításadási jog és a végrehajtási kényszer. A fegyveres testületeknél ez a parancs - a legmarkánsabb kötőerővel bíró közigazgatási aktus - intézményében jelenik meg.
A parancs meghatározott szolgálati tevékenység vagy feladat feltétel nélküli végrehajtására vonatkozó, szóban vagy írásban kifejezett akaratnyilvánítás, büntetés terhe alatt végrehajtandó kényszerítő követelmény.
A közérdekű cél elérése érdekében a jogrend közhatalommal ruházza fel a kiadót a végrehajtó felé, a végrehajtót más személyek irányába. Kiadója felelősséggel tartozik érte, végrehajtója szélsőséges esetben életét áldozva is köteles azt végrehajtani.
A parancsteljesítés meghiúsulásának szervezeten kívüli és belső okai lehetnek. Az állam a büntetőjog eszköztárát felvonultatva a külső hatásokkal szemben a hivatalos személy elleni erőszak, belső engedetlenség esetére a függelemsértés tárgykörébe tartozó tényállások megalkotásával igyekszik az akadályállítástól elrettenteni, illetve a már megtörténtet megtorolni.
A kiadott parancs elfogadottságának vannak a parancsadó személyhez és az adott társadalmi berendezkedéshez köthető feltételei. A paranccsal kapcsolatos kollektív elképzeléseink mélyen gyökereznek kultúránkban, de más hagyományokhoz hasonlóan ezek is jelentős változásokon estek át.
Ha távolabb megyünk vissza az időben, megállapítható, hogy a parancsot adók és a parancsot végrehajtók között jelentős távolság tátongott. Akik parancsnokló szerepbe kerültek, a szabályt erősítő néhány kivételtől eltekintve, eleve erre lettek nevelve, az ezzel kapcsolatos ismereteket, elvárásokat gyermekkoruktól szívták magukba. Műveltségüket, képzettségüket, tartásukat és az aktuális viszonyokról rendelkezésükre álló információkat tekintve messze a vezetettek előtt jártak, ennek ellenére a legszélsőségesebb helyzetekben általában jellemző volt a vezetettekkel viselt sorsközösségük. A társadalom elitje az első sorokban harcolt és halt meg.
Napjainkra ez a helyzet gyökeresen megváltozott. Akik parancsadási joggal rendelkeznek, azok általában a vezetettekkel azonos kulturális környezetben nevelkednek. Korai szocializációjuk a nélkül zajlik, hogy abban későbbi közösségi vezető funkcióiknak legalább morzsái felismerhetők lennének.
Tömegtermékek ők is.
Műveltségük az általánosnak megfelelően felszínes, képzettségük szintje a szakoktatási rendszer állapotát tükröző, általában alacsony. Tartásukat, ha van, nem példaként mutatják fel, inkább titkolni kénytelenek, hiszen a rendszer szelekciós mechanizmusai ezt akadályként ismerik fel és kíméletlenül rostálnak. Az aktuális viszonyokról való tájékozottságuk sem emeli már őket a vezetettek fölé, hiszen az információk zöme bárki által szabadon elérhető. Minél nagyobb a veszély, a magasabb szintű parancsnokok annál inkább igyekeznek távol maradni a történésektől. A társadalom elitje a bunkerbe jutásért harcol, hogy bármit túlélhessen. Nem szebbek, nem okosabbak, nem jobbak, nem tájékozottabbak, nem vállalnak vezetetteikkel semmiféle közösséget.
Tovább haladva a szemlélődésben megállapítható, hogy a 3. pontban írt szelekciós jelenségek miatt mostanra a vezetettek bármely területen legalább olyan, ha nem magasabb minőséget képesek felmutatni, mint vezetőik.
A parancsot működőképessé tevő elöljárói tekintély személyhez kötődő feltételei lassan elfogytak.
Egy olyan politikai berendezkedésben, ahol a hatalmat a társadalmat alkotó néptől eredeztetik, parancsadásra jogosultságuk - egyéni kiválóságuk hiányában – még érthető lenne, ha a kiadott parancsok a lehető legszélesebb érdekeket szolgálnák. De ez a lehetőség is elolvad, amikor felhatalmazottságukat felhasználva csak szűk csoport-, rosszabb esetben magánérdekeket szolgáló tevésre vagy tevéstől való tartózkodásra utasítják a végrehajtókat.
A hatalomgyakorlás így lesz hatalmaskodássá.
A parancsolás, parancsolgatássá.
Nem is kell boncolgatnom. Ha édesanyád magyarul beszélt hozzád, akkor pontosan érted a
különbséget.
(folyt. köv.)


· postaimre - 2010 12 21 ¦ 15:44:30 · 23 hozzászólás · 3627 megnyitás · Nyomtatás
Hozzászólások
Oldal: 1 / 3: 123
# | Alexandros Alexandros - 2010 12 21 ¦ 19:03:51
Már csak egyet nevelnek beléjük agymosás szinten.
Te vagy az Úr és mindenki más (polgár) feltételezett ellenség. Nem is tekintenek másként az emberre.
Másik parancsolat. Parancs végrehajtás, vagy rámegy a családod s életed. Akinek még van kis erkölcsi normája, jobb lenne ha sürgősen venné az útilaput.
Én is csak azt üzenném minden rendőrnek katonának így karácsony közeledte, hogy a szeretet estéjén nézzen a szemébe gyermekeinek és gondoljon minden ismerőse, barátja, szomszédja gyermekére.
Mai döntése a családja, gyermeke HOLNAPJA!
# | postaimre postaimre - 2010 12 21 ¦ 20:49:45
Alex, meg kell tanítani őket is gondolkodni valahogy és ez csak egyenesen, könyörtelenül és gáncs nélkül működik. Az öregebbje érti tán már a csíziót, de sok köztük a zöldfülű, aki serifnek hiszi magát és fogalma sincs, mibe keveredett. Nem kellene meghalnia neki sem csak azért mert hülye!
# | SzuhaMaka SzuhaMaka - 2010 12 22 ¦ 01:51:47
Nos, Szakál mester szavait soha semmilyen körülmények között nem lehet félreérteni! Mint mindig, most is egyenesen, egyértelműen, minden kétséget, és félreértelmezhetőséget kizárva, végtelenül precízen fogalmaz!
Se sallang, se mellébeszélés! Pont csak annyi amennyi egyszerre szükséges és elégséges az általa közölni kívánt realitás tökéletes megértéséhez!
Lám, lám, milyen tökéletes példája ez annak hogy a kevesebb néha több! Ahogyan azt Imre is megmondta: ..."Mindent le kell egyszerűsíteni amennyire csak lehet, de annál nem jobban!"...
Ezért mindenképp jár a respekt!
meghajol meghajol meghajol
# | parlagfu parlagfu - 2010 12 22 ¦ 07:12:34
Nem lehet csodálkozni elszálltságukon, mikor egy tárgyaláson az alperes béerfika jogi képviselője kijelenti a római egyezményre hívatkozás után: A nemzetközi egyezmények az államra vonatkoznak nem a rendőrségre. Eszerin államfeletti szervezet!
# | tillati tillati - 2010 12 22 ¦ 11:15:47
No Antibátyám... azt hittem elmarad a desszert a gulyás után...Isten Áldjon !WinkHelló
# | Kameleon Kameleon - 2010 12 22 ¦ 11:21:58
# | postaimre postaimre - 2010 12 22 ¦ 11:37:45
SZM ezt is ritkán olvasni tőled, de sajnos Tóni minden egyes szava szín tiszta igazság!
Kaméleon, nem hiszem, hogy ennyivel megússza, aki nem ért a szóból!
# | Kameleon Kameleon - 2010 12 22 ¦ 11:42:37
Imre, az orgazmus eléréséhez szükséges az előjáték!
# | postaimre postaimre - 2010 12 22 ¦ 12:10:19
kaméleon, ezért írtam a vaselinnel, vagy nélküle című írásom is. Erre pettingelhetnek, de most már tényleg szét kell csapni köztük, s lehetőleg a főbűnözőiket kell megtérdeltetni, s úgy, hogy ezt egymással tegyék meg!
# | einzwei einzwei - 2010 12 22 ¦ 13:29:17
Kameleon!
nagyon jó a videó,csak az almát is össze kell szedetni!
Oldal: 1 / 3: 123
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Powered by PHP-Fusion copyright © 2002 - 2011 by Nick Jones.
Released as free software without warranties under GNU Affero GPL v3.
Theme designed by Max Toball
Copyright by Posta Imre / 2010
Generálási idő: 1.03 másodperc
2,133,256 egyedi látogató
Események
<< Február 2011 >>
H K Sz Cs P Szo V
  1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28            
Naplóm/Verseim Navigáció Kiemelt hírek Grp-zapper Gárda könyv

Változás!
Megrendelhető: mgmkonyv@gmail.com címen!
Ár: 3.000 Ft/db. + postai utánvét költség.

A könyv Budapesten átvehető előre egyeztetett helyen és időpontban.
RSS
Hírek

Letöltések

RSS - Jövőnk.infó RSS - Hunszkíta Rádió
Security System 1.8.7 © 2006-2008 by BS-Fusion Deutschland
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése
Néhány gondolat, ami a rendőriskolák tananyagában valószínűleg nem, vagy nem így szerepel.
Néhány gondolat, ami a rendőriskolák tananyagában valószínűleg nem, vagy
nem így szerepel.

Mivel ti, akik fegyveres testületek állományába tartoztok, szolgálatteljesítésetek során olyan - akár az élet kioltását eredményező – jogosítványokkal is rendelkeztek, amelyek meghaladják a közhatalom többi birtokosának jogkörét, és mivel az intézkedések foganatosítása során jellemzően pillanatok alatt kell döntést hoznotok, fontos, hogy a reátok ruházott hatalommal készségszinten, annak eredeti rendeltetése szerint tudjatok bánni.

Ennek érdekében néhány - látszólag magától értetődő, ám pont ezért sokszor nem kellően átgondolt - dolgot szeretnék rövid, folytatásos szemelvényekben, a mindennapostól eltérő összefüggésekben bemutatni nektek, annak reményében, hogy mielőtt parancsra megint kezet emeltek nemzetetekre, talán átsuhannak gondolataitok között az itt olvasottak.

A civil többség szeretne bizalommal fordulni hozzátok, mert hinni akarják: közéjük tartoztok. Hiszen szüleitek együtt dolgoztak, együtt jártatok iskolába és gyermekeitek ugyanabba a jövőbe nőnek bele, amit most együtt hagytok rájuk. Ismernek titeket, tudják, kik vagytok, hol laktok. Nekik nem csak egy szám vagytok a sisakotokon.

Számítanak rátok.

De érdemtelenné is válhattok az előlegezett bizalomra. Azt is rendezni fogják valahogyan. Ne feledd:
Ismernek titeket, tudják kik vagytok, hol laktok. Nekik nem csak egy szám vagytok a sisakotokon.

Számíthattok rájuk.

Tudom, hogy roppant nehéz dolgotok van, de lassan döntenetek kell. Döntsetek jól.

Minden jót kívánok Nektek.

Dr. Szakál Antal

1. Védelmi szükségletek, szervezett és önszerveződő védelem:

A védelem biztosítása elengedhetetlen feltétele az államba szerveződött közösség túlélésének, ezért erre a közösség minden tagja kötelezett. Az általános kötelezettséggel párhuzamosan már az államszervezet kialakulásának korai szakaszában a termelő tevékenységet végzőktől elkülönültek azok (katonák), akiket a védelmi feladatok ellátására tartott a közösség. Később, a társadalmak bonyolultabbá válásával megjelentek azon szervezetek (hadsereg, később a rendőrség), amelyek a
közösség külső és belső védelmére lettek létrehozva.

Amennyiben a szervezetek rendeltetésüknek megfelelően működnek és az ellátandó feladat nem haladja meg működőképességük határát, a tevékenység intézményi kereteken belül, jogilag szabályozott mederben zajlik.

Ha a közösséget fenyegető veszély mértéke meghaladja a testületek teljesítőképességét (háború, katasztrófahelyzet) a testületek a társadalom egyéb kapacitásainak bevonásával, az eredeti intézményi kereteken túlterjeszkedve, de továbbra is szabályozott mederben látják el feladatukat.

Ti, amikor az eredeti intézményi keretek között fejtitek ki tevékenységeteket, véditek, amikor a baj nagy volta miatt az intézményi kereteken kívüli erők és eszközök is tömegesen bevonásra kerülnek, akkor jellemzően védelemre szervezitek nemzeteteket.

Idáig egyértelmű.

De mi történik akkor, ha a testületek nem az eredeti rendeltetésük szerint, vagy ami a legrosszabb, azzal ellentétesen kezdenek el működni? Másként: amikor a társadalom védelmi mechanizmusai elégtelenné válnak vagy magára a közösségre támadnak?

Ha ez a helyzet kialakul, akkor nyilvánvaló, hogy a testületek tevékenysége intézményi kereteken belül, de már nem a törvényes mederben zajlik.

Amennyiben ez a lappangási időszak elteltével teljes kétséget kizáróan érzékelhetővé válik, a társadalom a túlélés biztosítása végett magához vonja a szervezetekre ruházott hatáskört, alulról önszerveződésbe kezd és megpróbálja ellátni a védelmi funkciókat biztosan az intézményi kereteken kívül és nem feltétlenül a hatályos jogszabályok szabályozta mederben. Biztosan észrevettétek, hogy ez már elkezdődött és halad feltartóztathatatlanul. (Az önszerveződő erőkhöz való viszonyulásotok –dezertálásotok- kérdéséről később lesz szó)

A következő lépés a közpusztítóvá vált intézményrendszer felszámolása és az intézményrendszer működtetésében részt vevők felelősségének megállapítása. Az ilyen esetekben eljáró szervek nem formalizáltak (népbíróságok), az ítéletek inkább megtorló jellegűek és mértéküket tekintve jellemzően nincsenek arányban a tanúsított magatartással.

A hivatásos szolgálatot teljesítők nincsenek sem felmentve, sem eltiltva a gondolkozástól.

Sőt. Rendkívüli jogosítványaitok miatt közérdekű, hogy időről időre lefolytassátok magatokban a „kellene lenni” és a „van” összevetésén alapuló lojalitásvitát, mert e nélkül könnyen eszközeivé válhattok olyan törekvéseknek is, amelyekkel egyébként soha nem azonosulnátok, és elszenvedői lehettek olyan büntetéseknek, amelyek súlyosságukat tekintve messze meghaladják egyéni felelősségetek mértékét.

A rend hiánya szükségessé teszi az alapvető szabályok újragondolását. Senkit ne tévesszen meg: bár már forradalomról, alkotmányozó nemzetgyűlésről, társadalmi szerződésről és paradigmaváltásról beszélnek, ami a közéletben most zajlik még nem az.

De lassanként megteremti az igényt.

(folyt.köv.)

Néhány gondolat, ami a rendőriskolák tananyagában valószínűleg nem, vagy
nem így szerepel. (folytatás)

Előzmény

Vizsgáljuk meg közelebbről a védelemre hivatott szervezetek működési sajátosságait, belülről kifelé haladva.

Ezen szervezetek tevékenységüket a közösség érdekében fejtik ki, mely teljesítéséhez közhatalommal ruházzák fel őket.

Tehát: cél a közjó, eszköz a közhatalom.

A testületek egy jogállamban a törvényekben meghatározott feladatokat a törvényekben
meghatározott módon kötelesek ellátni – mivel munkáltatói szerepük is van – befelé és kifelé egyaránt. Ha nem azt, vagy nem úgy teszik, akkor vagy az állam nem jogállam, vagy a szervezetek nem felelnek meg az elvárásoknak. (Vagy mindkettő, illetve egyik sem.)

A közhatalom a szervezeten belül a hierarchiában, a társadalom felé az erőszak alkalmazására felhatalmazottságban és a rendészeti jogosítványokban ismerhető fel.

2. Hierarchia. Kötelesség, jogosítványok. Kiválasztódás, torzulások

Ti, akik ezen szervezetek valamelyikében szolgáltok, feladataitokat szigorú alá-fölérendeltségi rendszerben látjátok el. A hierarchia piramisában a magasabb szintekhez több kötelesség tartozik, ezek ellátásához többletjogosítványok rendelésére kerül sor. Minél magasabb a szint, annál nyomasztóbb a felelősség (példamutatás, utánpótlás, képzés, felszerelés, szolgálatvezénylés, szolgálati rend fenntartása, szociális gondoskodás…), de ezzel párhuzamosan a jogosultságok köre is nő. A jog a kötelesség teljesítését lehetővé tevő eszköz.

A hierarchia csak azok között értelmezhető, akik között valamilyen cél- vagy feladatközösség fellelhető, ennek hiányában értelmetlen lenne a kérdést vizsgálni. (Miért is mondhatná meg egyébként akárki valakinek, hogy mikor,hol,kivel,hogyan,mit csináljon?) Ennek megfelelően a jogosítványtöbblet csak a feladatot végzőkkel kapcsolatban, a feladat végzésekor, annak idejére illeti meg a címzetteket. Ha ezen a körön kívül gyakorolja valaki közületek jogait, az nem törvényes.

(Tapasztaltatok már olyat, hogy valaki, aki egyébként szolgálati időben sem látja el feladatait, szolgálati időn túl is igényt tart bizonyos jogosultságokra?)

A társadalom számára kiemelt fontossággal bír, hogy egyes magas pozíciók folyamatosan a legalkalmasabb emberekkel legyenek betöltve. Jó esetben ezek a személyek az eltöltött idővel, a szükséges képesítések megszerzésével és a történések során tanúsított magatartásukkal hitelesítődve válnak vezetett közösségeik természetes nemeseivé.

Kiválasztódnak közületek.

Hozzáértésük, emberségük nem kérdőjeles, tekintélyüket nem kell kikényszeríteni. Elismerik feljebbvalóikat, bennük követendő példát látnak, az azonos szintűekkel és az alárendeltekkel kölcsönösen tisztelik egymást, az utánpótlás nevelését – mivel felismerik a poszttal járó kötelességük folyamatos teljesítéséhez fűződő közérdeket - legfontosabb feladataik egyikének érzik.

A hozzáállásukban, életvitelükben beállt változások esetén, saját jogon szerzett közösségi pozícióikat bármikor elveszíthetik, és ha méltatlanná válnak bizalmatokra, az feltétlenül következményekkel jár.

Ezek a közérdeket szolgáló hierarchia jellemzői.

(Egyébként hatályos törvényeink is erről szólnak. Mivel a jogrendet az érvényesülés igényével alakítják ki, a törvény szemszögéből nézve teljesen egyértelmű, hogy minden beosztásban csak a megfelelő utat bejárt, megfelelő ismeretekkel, kifogástalan tartással és életvitellel rendelkező emberek teljesíthetnek közszolgálatot. Elméletileg.)

Most nézz szét magad körül és tudatosítsd magadban, amit látsz.

A hierarchia kóros elváltozása határozott tüneteket produkál.

A vezetők számára a jog nem a kötelesség teljesítésének eszköze, sokkal inkább cél lett, amely magasabb fizetésben, szolgálati autóban, mobiltelefonban és egyéb kiváltságokban testesül meg.

Az így kiválasztott - vagy legújabban önjelölt - vezető nem a közös célok elérésére törekszik, jogosítványait szolgálaton kívül és olyanokkal szemben is érvényesíteni akarja, akikkel egyébként nem áll hierarchikus viszonyban. Nem birtokolja, hanem bitorolja a beosztásával járó közhatalmat.
Hozzáértésről, tekintélyről szó sincs, eszköztárában a bizonytalanságban tartás, a fenyegetés, a korrumpálás és a nyílt vagy leplezett zsarolás található.

A kötelességgel nem, de a beosztással járó címmel teljes mértékben azonosul, az személyiségének elsődleges forrásává válik, ahhoz az ésszerűség határain túl is ragaszkodik. A következő lépcsőfokon állót a háta mögött fúrja, az azonos szinten lévőket gáncsolja, lehetséges utódait tűzzel-vassal irtja.

Pozícióját a társadalom szempontjából nézve érdemtelenül szerzi.

Hibáinak – ha azok nem sértenek rendszerbiztonsági érdekeket – a zsarolhatóságon kívül nincs következménye. Amennyiben megfelelő szívességtevő és/vagy viszontkompromittáló képességgel rendelkezik, akár még fentebb is léphet a ranglétrán.

A kontraszelekció nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az amúgy érdemtelenül kiválasztottak a hétköznapit meghaladó képességekkel rendelkezzenek. Szánalmasabb formája a csoportérdekű kiválasztásnak, ha a könnyebb vezérelhetőség végett a hétköznapinál szerényebb képességű személyeket helyeznek pozícióba („kontárszelekció”). Napjainkban a jelenség egyre inkább tetten érhető, ezt te is tudod.

Ezek a szűk csoportérdekeket szolgáló hierarchia vázlatos jellemzői.

A fegyveres testületek állománya az ilyen jelenségekkel szemben törvényekben biztosított egyéni jogorvoslati és az érdekvédelmi tevékenységben megvalósuló kollektív védelemben részesül. A nem rendeltetésszerű joggyakorlás súlyosabb esetei a büntetőjog által fenyegetettek. (Elméletileg.)

Ám amennyiben az 1. pontban írt torzulások kialakulnak a fegyveres testületeknél, annak nem csak kifelé irányuló hatásai vannak. A társadalomra támadó rendvédelmi intézményrendszer szükségszerűen saját állományának egészséges részére is veszélyes.

A jogorvoslati fórumrendszer

működésképtelenné válik, az általában járó jogok rendszeresen alulmaradnak a nevekhez köthető konkrét érdekekkel szemben, majd előbbiek lassan elhalnak, utóbbiak kusza, fojtogató szövedékké válnak.

Ha nem tartozol valamely klikkhez, Te is ettől fuldokolsz. (folyt.köv.)

Az előző pontban a hierarchikus rendszerről volt szó. A következőben nézzük leglényegesebb
jellemzőjüket, az utasítás adást, annak is egy speciális változatát.

4. A parancs

A hierarchikus rendszerek fő jellemzője a fentről lefelé működő utasításadási jog és a végrehajtási kényszer. A fegyveres testületeknél ez a parancs - a legmarkánsabb kötőerővel bíró közigazgatási aktus - intézményében jelenik meg.
A parancs meghatározott szolgálati tevékenység vagy feladat feltétel nélküli végrehajtására vonatkozó, szóban vagy írásban kifejezett akaratnyilvánítás, büntetés terhe alatt végrehajtandó kényszerítő követelmény.
A közérdekű cél elérése érdekében a jogrend közhatalommal ruházza fel a kiadót a végrehajtó felé, a végrehajtót más személyek irányába. Kiadója felelősséggel tartozik érte, végrehajtója szélsőséges esetben életét áldozva is köteles azt végrehajtani.
A parancsteljesítés meghiúsulásának szervezeten kívüli és belső okai lehetnek. Az állam a büntetőjog eszköztárát felvonultatva a külső hatásokkal szemben a hivatalos személy elleni erőszak, belső engedetlenség esetére a függelemsértés tárgykörébe tartozó tényállások megalkotásával igyekszik az akadályállítástól elrettenteni, illetve a már megtörténtet megtorolni.
A kiadott parancs elfogadottságának vannak a parancsadó személyhez és az adott társadalmi berendezkedéshez köthető feltételei. A paranccsal kapcsolatos kollektív elképzeléseink mélyen gyökereznek kultúránkban, de más hagyományokhoz hasonlóan ezek is jelentős változásokon estek át.
Ha távolabb megyünk vissza az időben, megállapítható, hogy a parancsot adók és a parancsot végrehajtók között jelentős távolság tátongott. Akik parancsnokló szerepbe kerültek, a szabályt erősítő néhány kivételtől eltekintve, eleve erre lettek nevelve, az ezzel kapcsolatos ismereteket, elvárásokat gyermekkoruktól szívták magukba. Műveltségüket, képzettségüket, tartásukat és az aktuális viszonyokról rendelkezésükre álló információkat tekintve messze a vezetettek előtt jártak, ennek ellenére a legszélsőségesebb helyzetekben általában jellemző volt a vezetettekkel viselt sorsközösségük. A társadalom elitje az első sorokban harcolt és halt meg.
Napjainkra ez a helyzet gyökeresen megváltozott. Akik parancsadási joggal rendelkeznek, azok általában a vezetettekkel azonos kulturális környezetben nevelkednek. Korai szocializációjuk a nélkül zajlik, hogy abban későbbi közösségi vezető funkcióiknak legalább morzsái felismerhetők lennének.
Tömegtermékek ők is.
Műveltségük az általánosnak megfelelően felszínes, képzettségük szintje a szakoktatási rendszer állapotát tükröző, általában alacsony. Tartásukat, ha van, nem példaként mutatják fel, inkább titkolni kénytelenek, hiszen a rendszer szelekciós mechanizmusai ezt akadályként ismerik fel és kíméletlenül rostálnak. Az aktuális viszonyokról való tájékozottságuk sem emeli már őket a vezetettek fölé, hiszen az információk zöme bárki által szabadon elérhető. Minél nagyobb a veszély, a magasabb szintű parancsnokok annál inkább igyekeznek távol maradni a történésektől. A társadalom elitje a bunkerbe jutásért harcol, hogy bármit túlélhessen. Nem szebbek, nem okosabbak, nem jobbak, nem tájékozottabbak, nem vállalnak vezetetteikkel semmiféle közösséget.
Tovább haladva a szemlélődésben megállapítható, hogy a 3. pontban írt szelekciós jelenségek miatt mostanra a vezetettek bármely területen legalább olyan, ha nem magasabb minőséget képesek felmutatni, mint vezetőik.
A parancsot működőképessé tevő elöljárói tekintély személyhez kötődő feltételei lassan elfogytak.
Egy olyan politikai berendezkedésben, ahol a hatalmat a társadalmat alkotó néptől eredeztetik, parancsadásra jogosultságuk - egyéni kiválóságuk hiányában – még érthető lenne, ha a kiadott parancsok a lehető legszélesebb érdekeket szolgálnák. De ez a lehetőség is elolvad, amikor felhatalmazottságukat felhasználva csak szűk csoport-, rosszabb esetben magánérdekeket szolgáló tevésre vagy tevéstől való tartózkodásra utasítják a végrehajtókat.
A hatalomgyakorlás így lesz hatalmaskodássá.
A parancsolás, parancsolgatássá.
Nem is kell boncolgatnom. Ha édesanyád magyarul beszélt hozzád, akkor pontosan érted a
különbséget.
(folyt. köv.)


· postaimre - 2010 12 21 ¦ 15:44:30 · 23 hozzászólás · 3627 megnyitás · Nyomtatás
Hozzászólások
Oldal: 1 / 3: 123
# | Alexandros Alexandros - 2010 12 21 ¦ 19:03:51
Már csak egyet nevelnek beléjük agymosás szinten.
Te vagy az Úr és mindenki más (polgár) feltételezett ellenség. Nem is tekintenek másként az emberre.
Másik parancsolat. Parancs végrehajtás, vagy rámegy a családod s életed. Akinek még van kis erkölcsi normája, jobb lenne ha sürgősen venné az útilaput.
Én is csak azt üzenném minden rendőrnek katonának így karácsony közeledte, hogy a szeretet estéjén nézzen a szemébe gyermekeinek és gondoljon minden ismerőse, barátja, szomszédja gyermekére.
Mai döntése a családja, gyermeke HOLNAPJA!
# | postaimre postaimre - 2010 12 21 ¦ 20:49:45
Alex, meg kell tanítani őket is gondolkodni valahogy és ez csak egyenesen, könyörtelenül és gáncs nélkül működik. Az öregebbje érti tán már a csíziót, de sok köztük a zöldfülű, aki serifnek hiszi magát és fogalma sincs, mibe keveredett. Nem kellene meghalnia neki sem csak azért mert hülye!
# | SzuhaMaka SzuhaMaka - 2010 12 22 ¦ 01:51:47
Nos, Szakál mester szavait soha semmilyen körülmények között nem lehet félreérteni! Mint mindig, most is egyenesen, egyértelműen, minden kétséget, és félreértelmezhetőséget kizárva, végtelenül precízen fogalmaz!
Se sallang, se mellébeszélés! Pont csak annyi amennyi egyszerre szükséges és elégséges az általa közölni kívánt realitás tökéletes megértéséhez!
Lám, lám, milyen tökéletes példája ez annak hogy a kevesebb néha több! Ahogyan azt Imre is megmondta: ..."Mindent le kell egyszerűsíteni amennyire csak lehet, de annál nem jobban!"...
Ezért mindenképp jár a respekt!
meghajol meghajol meghajol
# | parlagfu parlagfu - 2010 12 22 ¦ 07:12:34
Nem lehet csodálkozni elszálltságukon, mikor egy tárgyaláson az alperes béerfika jogi képviselője kijelenti a római egyezményre hívatkozás után: A nemzetközi egyezmények az államra vonatkoznak nem a rendőrségre. Eszerin államfeletti szervezet!
# | tillati tillati - 2010 12 22 ¦ 11:15:47
No Antibátyám... azt hittem elmarad a desszert a gulyás után...Isten Áldjon !WinkHelló
# | Kameleon Kameleon - 2010 12 22 ¦ 11:21:58
# | postaimre postaimre - 2010 12 22 ¦ 11:37:45
SZM ezt is ritkán olvasni tőled, de sajnos Tóni minden egyes szava szín tiszta igazság!
Kaméleon, nem hiszem, hogy ennyivel megússza, aki nem ért a szóból!
# | Kameleon Kameleon - 2010 12 22 ¦ 11:42:37
Imre, az orgazmus eléréséhez szükséges az előjáték!
# | postaimre postaimre - 2010 12 22 ¦ 12:10:19
kaméleon, ezért írtam a vaselinnel, vagy nélküle című írásom is. Erre pettingelhetnek, de most már tényleg szét kell csapni köztük, s lehetőleg a főbűnözőiket kell megtérdeltetni, s úgy, hogy ezt egymással tegyék meg!
# | einzwei einzwei - 2010 12 22 ¦ 13:29:17
Kameleon!
nagyon jó a videó,csak az almát is össze kell szedetni!
Oldal: 1 / 3: 123
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Powered by PHP-Fusion copyright © 2002 - 2011 by Nick Jones.
Released as free software without warranties under GNU Affero GPL v3.
Theme designed by Max Toball
Copyright by Posta Imre / 2010
Generálási idő: 1.03 másodperc
2,133,256 egyedi látogató
Események
<< Február 2011 >>
H K Sz Cs P Szo V
  1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28            
Naplóm/Verseim Navigáció Kiemelt hírek Grp-zapper Gárda könyv

Változás!
Megrendelhető: mgmkonyv@gmail.com címen!
Ár: 3.000 Ft/db. + postai utánvét költség.

A könyv Budapesten átvehető előre egyeztetett helyen és időpontban.
RSS
Hírek

Letöltések

RSS - Jövőnk.infó RSS - Hunszkíta Rádió
Security System 1.8.7 © 2006-2008 by BS-Fusion Deutschland
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése
Néhány gondolat, ami a rendőriskolák tananyagában valószínűleg nem, vagy nem így szerepel.
Néhány gondolat, ami a rendőriskolák tananyagában valószínűleg nem, vagy
nem így szerepel.

Mivel ti, akik fegyveres testületek állományába tartoztok, szolgálatteljesítésetek során olyan - akár az élet kioltását eredményező – jogosítványokkal is rendelkeztek, amelyek meghaladják a közhatalom többi birtokosának jogkörét, és mivel az intézkedések foganatosítása során jellemzően pillanatok alatt kell döntést hoznotok, fontos, hogy a reátok ruházott hatalommal készségszinten, annak eredeti rendeltetése szerint tudjatok bánni.

Ennek érdekében néhány - látszólag magától értetődő, ám pont ezért sokszor nem kellően átgondolt - dolgot szeretnék rövid, folytatásos szemelvényekben, a mindennapostól eltérő összefüggésekben bemutatni nektek, annak reményében, hogy mielőtt parancsra megint kezet emeltek nemzetetekre, talán átsuhannak gondolataitok között az itt olvasottak.

A civil többség szeretne bizalommal fordulni hozzátok, mert hinni akarják: közéjük tartoztok. Hiszen szüleitek együtt dolgoztak, együtt jártatok iskolába és gyermekeitek ugyanabba a jövőbe nőnek bele, amit most együtt hagytok rájuk. Ismernek titeket, tudják, kik vagytok, hol laktok. Nekik nem csak egy szám vagytok a sisakotokon.

Számítanak rátok.

De érdemtelenné is válhattok az előlegezett bizalomra. Azt is rendezni fogják valahogyan. Ne feledd:
Ismernek titeket, tudják kik vagytok, hol laktok. Nekik nem csak egy szám vagytok a sisakotokon.

Számíthattok rájuk.

Tudom, hogy roppant nehéz dolgotok van, de lassan döntenetek kell. Döntsetek jól.

Minden jót kívánok Nektek.

Dr. Szakál Antal

1. Védelmi szükségletek, szervezett és önszerveződő védelem:

A védelem biztosítása elengedhetetlen feltétele az államba szerveződött közösség túlélésének, ezért erre a közösség minden tagja kötelezett. Az általános kötelezettséggel párhuzamosan már az államszervezet kialakulásának korai szakaszában a termelő tevékenységet végzőktől elkülönültek azok (katonák), akiket a védelmi feladatok ellátására tartott a közösség. Később, a társadalmak bonyolultabbá válásával megjelentek azon szervezetek (hadsereg, később a rendőrség), amelyek a
közösség külső és belső védelmére lettek létrehozva.

Amennyiben a szervezetek rendeltetésüknek megfelelően működnek és az ellátandó feladat nem haladja meg működőképességük határát, a tevékenység intézményi kereteken belül, jogilag szabályozott mederben zajlik.

Ha a közösséget fenyegető veszély mértéke meghaladja a testületek teljesítőképességét (háború, katasztrófahelyzet) a testületek a társadalom egyéb kapacitásainak bevonásával, az eredeti intézményi kereteken túlterjeszkedve, de továbbra is szabályozott mederben látják el feladatukat.

Ti, amikor az eredeti intézményi keretek között fejtitek ki tevékenységeteket, véditek, amikor a baj nagy volta miatt az intézményi kereteken kívüli erők és eszközök is tömegesen bevonásra kerülnek, akkor jellemzően védelemre szervezitek nemzeteteket.

Idáig egyértelmű.

De mi történik akkor, ha a testületek nem az eredeti rendeltetésük szerint, vagy ami a legrosszabb, azzal ellentétesen kezdenek el működni? Másként: amikor a társadalom védelmi mechanizmusai elégtelenné válnak vagy magára a közösségre támadnak?

Ha ez a helyzet kialakul, akkor nyilvánvaló, hogy a testületek tevékenysége intézményi kereteken belül, de már nem a törvényes mederben zajlik.

Amennyiben ez a lappangási időszak elteltével teljes kétséget kizáróan érzékelhetővé válik, a társadalom a túlélés biztosítása végett magához vonja a szervezetekre ruházott hatáskört, alulról önszerveződésbe kezd és megpróbálja ellátni a védelmi funkciókat biztosan az intézményi kereteken kívül és nem feltétlenül a hatályos jogszabályok szabályozta mederben. Biztosan észrevettétek, hogy ez már elkezdődött és halad feltartóztathatatlanul. (Az önszerveződő erőkhöz való viszonyulásotok –dezertálásotok- kérdéséről később lesz szó)

A következő lépés a közpusztítóvá vált intézményrendszer felszámolása és az intézményrendszer működtetésében részt vevők felelősségének megállapítása. Az ilyen esetekben eljáró szervek nem formalizáltak (népbíróságok), az ítéletek inkább megtorló jellegűek és mértéküket tekintve jellemzően nincsenek arányban a tanúsított magatartással.

A hivatásos szolgálatot teljesítők nincsenek sem felmentve, sem eltiltva a gondolkozástól.

Sőt. Rendkívüli jogosítványaitok miatt közérdekű, hogy időről időre lefolytassátok magatokban a „kellene lenni” és a „van” összevetésén alapuló lojalitásvitát, mert e nélkül könnyen eszközeivé válhattok olyan törekvéseknek is, amelyekkel egyébként soha nem azonosulnátok, és elszenvedői lehettek olyan büntetéseknek, amelyek súlyosságukat tekintve messze meghaladják egyéni felelősségetek mértékét.

A rend hiánya szükségessé teszi az alapvető szabályok újragondolását. Senkit ne tévesszen meg: bár már forradalomról, alkotmányozó nemzetgyűlésről, társadalmi szerződésről és paradigmaváltásról beszélnek, ami a közéletben most zajlik még nem az.

De lassanként megteremti az igényt.

(folyt.köv.)

Néhány gondolat, ami a rendőriskolák tananyagában valószínűleg nem, vagy
nem így szerepel. (folytatás)

Előzmény

Vizsgáljuk meg közelebbről a védelemre hivatott szervezetek működési sajátosságait, belülről kifelé haladva.

Ezen szervezetek tevékenységüket a közösség érdekében fejtik ki, mely teljesítéséhez közhatalommal ruházzák fel őket.

Tehát: cél a közjó, eszköz a közhatalom.

A testületek egy jogállamban a törvényekben meghatározott feladatokat a törvényekben
meghatározott módon kötelesek ellátni – mivel munkáltatói szerepük is van – befelé és kifelé egyaránt. Ha nem azt, vagy nem úgy teszik, akkor vagy az állam nem jogállam, vagy a szervezetek nem felelnek meg az elvárásoknak. (Vagy mindkettő, illetve egyik sem.)

A közhatalom a szervezeten belül a hierarchiában, a társadalom felé az erőszak alkalmazására felhatalmazottságban és a rendészeti jogosítványokban ismerhető fel.

2. Hierarchia. Kötelesség, jogosítványok. Kiválasztódás, torzulások

Ti, akik ezen szervezetek valamelyikében szolgáltok, feladataitokat szigorú alá-fölérendeltségi rendszerben látjátok el. A hierarchia piramisában a magasabb szintekhez több kötelesség tartozik, ezek ellátásához többletjogosítványok rendelésére kerül sor. Minél magasabb a szint, annál nyomasztóbb a felelősség (példamutatás, utánpótlás, képzés, felszerelés, szolgálatvezénylés, szolgálati rend fenntartása, szociális gondoskodás…), de ezzel párhuzamosan a jogosultságok köre is nő. A jog a kötelesség teljesítését lehetővé tevő eszköz.

A hierarchia csak azok között értelmezhető, akik között valamilyen cél- vagy feladatközösség fellelhető, ennek hiányában értelmetlen lenne a kérdést vizsgálni. (Miért is mondhatná meg egyébként akárki valakinek, hogy mikor,hol,kivel,hogyan,mit csináljon?) Ennek megfelelően a jogosítványtöbblet csak a feladatot végzőkkel kapcsolatban, a feladat végzésekor, annak idejére illeti meg a címzetteket. Ha ezen a körön kívül gyakorolja valaki közületek jogait, az nem törvényes.

(Tapasztaltatok már olyat, hogy valaki, aki egyébként szolgálati időben sem látja el feladatait, szolgálati időn túl is igényt tart bizonyos jogosultságokra?)

A társadalom számára kiemelt fontossággal bír, hogy egyes magas pozíciók folyamatosan a legalkalmasabb emberekkel legyenek betöltve. Jó esetben ezek a személyek az eltöltött idővel, a szükséges képesítések megszerzésével és a történések során tanúsított magatartásukkal hitelesítődve válnak vezetett közösségeik természetes nemeseivé.

Kiválasztódnak közületek.

Hozzáértésük, emberségük nem kérdőjeles, tekintélyüket nem kell kikényszeríteni. Elismerik feljebbvalóikat, bennük követendő példát látnak, az azonos szintűekkel és az alárendeltekkel kölcsönösen tisztelik egymást, az utánpótlás nevelését – mivel felismerik a poszttal járó kötelességük folyamatos teljesítéséhez fűződő közérdeket - legfontosabb feladataik egyikének érzik.

A hozzáállásukban, életvitelükben beállt változások esetén, saját jogon szerzett közösségi pozícióikat bármikor elveszíthetik, és ha méltatlanná válnak bizalmatokra, az feltétlenül következményekkel jár.

Ezek a közérdeket szolgáló hierarchia jellemzői.

(Egyébként hatályos törvényeink is erről szólnak. Mivel a jogrendet az érvényesülés igényével alakítják ki, a törvény szemszögéből nézve teljesen egyértelmű, hogy minden beosztásban csak a megfelelő utat bejárt, megfelelő ismeretekkel, kifogástalan tartással és életvitellel rendelkező emberek teljesíthetnek közszolgálatot. Elméletileg.)

Most nézz szét magad körül és tudatosítsd magadban, amit látsz.

A hierarchia kóros elváltozása határozott tüneteket produkál.

A vezetők számára a jog nem a kötelesség teljesítésének eszköze, sokkal inkább cél lett, amely magasabb fizetésben, szolgálati autóban, mobiltelefonban és egyéb kiváltságokban testesül meg.

Az így kiválasztott - vagy legújabban önjelölt - vezető nem a közös célok elérésére törekszik, jogosítványait szolgálaton kívül és olyanokkal szemben is érvényesíteni akarja, akikkel egyébként nem áll hierarchikus viszonyban. Nem birtokolja, hanem bitorolja a beosztásával járó közhatalmat.
Hozzáértésről, tekintélyről szó sincs, eszköztárában a bizonytalanságban tartás, a fenyegetés, a korrumpálás és a nyílt vagy leplezett zsarolás található.

A kötelességgel nem, de a beosztással járó címmel teljes mértékben azonosul, az személyiségének elsődleges forrásává válik, ahhoz az ésszerűség határain túl is ragaszkodik. A következő lépcsőfokon állót a háta mögött fúrja, az azonos szinten lévőket gáncsolja, lehetséges utódait tűzzel-vassal irtja.

Pozícióját a társadalom szempontjából nézve érdemtelenül szerzi.

Hibáinak – ha azok nem sértenek rendszerbiztonsági érdekeket – a zsarolhatóságon kívül nincs következménye. Amennyiben megfelelő szívességtevő és/vagy viszontkompromittáló képességgel rendelkezik, akár még fentebb is léphet a ranglétrán.

A kontraszelekció nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az amúgy érdemtelenül kiválasztottak a hétköznapit meghaladó képességekkel rendelkezzenek. Szánalmasabb formája a csoportérdekű kiválasztásnak, ha a könnyebb vezérelhetőség végett a hétköznapinál szerényebb képességű személyeket helyeznek pozícióba („kontárszelekció”). Napjainkban a jelenség egyre inkább tetten érhető, ezt te is tudod.

Ezek a szűk csoportérdekeket szolgáló hierarchia vázlatos jellemzői.

A fegyveres testületek állománya az ilyen jelenségekkel szemben törvényekben biztosított egyéni jogorvoslati és az érdekvédelmi tevékenységben megvalósuló kollektív védelemben részesül. A nem rendeltetésszerű joggyakorlás súlyosabb esetei a büntetőjog által fenyegetettek. (Elméletileg.)

Ám amennyiben az 1. pontban írt torzulások kialakulnak a fegyveres testületeknél, annak nem csak kifelé irányuló hatásai vannak. A társadalomra támadó rendvédelmi intézményrendszer szükségszerűen saját állományának egészséges részére is veszélyes.

A jogorvoslati fórumrendszer

működésképtelenné válik, az általában járó jogok rendszeresen alulmaradnak a nevekhez köthető konkrét érdekekkel szemben, majd előbbiek lassan elhalnak, utóbbiak kusza, fojtogató szövedékké válnak.

Ha nem tartozol valamely klikkhez, Te is ettől fuldokolsz. (folyt.köv.)

Az előző pontban a hierarchikus rendszerről volt szó. A következőben nézzük leglényegesebb
jellemzőjüket, az utasítás adást, annak is egy speciális változatát.

4. A parancs

A hierarchikus rendszerek fő jellemzője a fentről lefelé működő utasításadási jog és a végrehajtási kényszer. A fegyveres testületeknél ez a parancs - a legmarkánsabb kötőerővel bíró közigazgatási aktus - intézményében jelenik meg.
A parancs meghatározott szolgálati tevékenység vagy feladat feltétel nélküli végrehajtására vonatkozó, szóban vagy írásban kifejezett akaratnyilvánítás, büntetés terhe alatt végrehajtandó kényszerítő követelmény.
A közérdekű cél elérése érdekében a jogrend közhatalommal ruházza fel a kiadót a végrehajtó felé, a végrehajtót más személyek irányába. Kiadója felelősséggel tartozik érte, végrehajtója szélsőséges esetben életét áldozva is köteles azt végrehajtani.
A parancsteljesítés meghiúsulásának szervezeten kívüli és belső okai lehetnek. Az állam a büntetőjog eszköztárát felvonultatva a külső hatásokkal szemben a hivatalos személy elleni erőszak, belső engedetlenség esetére a függelemsértés tárgykörébe tartozó tényállások megalkotásával igyekszik az akadályállítástól elrettenteni, illetve a már megtörténtet megtorolni.
A kiadott parancs elfogadottságának vannak a parancsadó személyhez és az adott társadalmi berendezkedéshez köthető feltételei. A paranccsal kapcsolatos kollektív elképzeléseink mélyen gyökereznek kultúránkban, de más hagyományokhoz hasonlóan ezek is jelentős változásokon estek át.
Ha távolabb megyünk vissza az időben, megállapítható, hogy a parancsot adók és a parancsot végrehajtók között jelentős távolság tátongott. Akik parancsnokló szerepbe kerültek, a szabályt erősítő néhány kivételtől eltekintve, eleve erre lettek nevelve, az ezzel kapcsolatos ismereteket, elvárásokat gyermekkoruktól szívták magukba. Műveltségüket, képzettségüket, tartásukat és az aktuális viszonyokról rendelkezésükre álló információkat tekintve messze a vezetettek előtt jártak, ennek ellenére a legszélsőségesebb helyzetekben általában jellemző volt a vezetettekkel viselt sorsközösségük. A társadalom elitje az első sorokban harcolt és halt meg.
Napjainkra ez a helyzet gyökeresen megváltozott. Akik parancsadási joggal rendelkeznek, azok általában a vezetettekkel azonos kulturális környezetben nevelkednek. Korai szocializációjuk a nélkül zajlik, hogy abban későbbi közösségi vezető funkcióiknak legalább morzsái felismerhetők lennének.
Tömegtermékek ők is.
Műveltségük az általánosnak megfelelően felszínes, képzettségük szintje a szakoktatási rendszer állapotát tükröző, általában alacsony. Tartásukat, ha van, nem példaként mutatják fel, inkább titkolni kénytelenek, hiszen a rendszer szelekciós mechanizmusai ezt akadályként ismerik fel és kíméletlenül rostálnak. Az aktuális viszonyokról való tájékozottságuk sem emeli már őket a vezetettek fölé, hiszen az információk zöme bárki által szabadon elérhető. Minél nagyobb a veszély, a magasabb szintű parancsnokok annál inkább igyekeznek távol maradni a történésektől. A társadalom elitje a bunkerbe jutásért harcol, hogy bármit túlélhessen. Nem szebbek, nem okosabbak, nem jobbak, nem tájékozottabbak, nem vállalnak vezetetteikkel semmiféle közösséget.
Tovább haladva a szemlélődésben megállapítható, hogy a 3. pontban írt szelekciós jelenségek miatt mostanra a vezetettek bármely területen legalább olyan, ha nem magasabb minőséget képesek felmutatni, mint vezetőik.
A parancsot működőképessé tevő elöljárói tekintély személyhez kötődő feltételei lassan elfogytak.
Egy olyan politikai berendezkedésben, ahol a hatalmat a társadalmat alkotó néptől eredeztetik, parancsadásra jogosultságuk - egyéni kiválóságuk hiányában – még érthető lenne, ha a kiadott parancsok a lehető legszélesebb érdekeket szolgálnák. De ez a lehetőség is elolvad, amikor felhatalmazottságukat felhasználva csak szűk csoport-, rosszabb esetben magánérdekeket szolgáló tevésre vagy tevéstől való tartózkodásra utasítják a végrehajtókat.
A hatalomgyakorlás így lesz hatalmaskodássá.
A parancsolás, parancsolgatássá.
Nem is kell boncolgatnom. Ha édesanyád magyarul beszélt hozzád, akkor pontosan érted a
különbséget.
(folyt. köv.)


· postaimre - 2010 12 21 ¦ 15:44:30 · 23 hozzászólás · 3627 megnyitás · Nyomtatás
Hozzászólások
Oldal: 1 / 3: 123
# | Alexandros Alexandros - 2010 12 21 ¦ 19:03:51
Már csak egyet nevelnek beléjük agymosás szinten.
Te vagy az Úr és mindenki más (polgár) feltételezett ellenség. Nem is tekintenek másként az emberre.
Másik parancsolat. Parancs végrehajtás, vagy rámegy a családod s életed. Akinek még van kis erkölcsi normája, jobb lenne ha sürgősen venné az útilaput.
Én is csak azt üzenném minden rendőrnek katonának így karácsony közeledte, hogy a szeretet estéjén nézzen a szemébe gyermekeinek és gondoljon minden ismerőse, barátja, szomszédja gyermekére.
Mai döntése a családja, gyermeke HOLNAPJA!
# | postaimre postaimre - 2010 12 21 ¦ 20:49:45
Alex, meg kell tanítani őket is gondolkodni valahogy és ez csak egyenesen, könyörtelenül és gáncs nélkül működik. Az öregebbje érti tán már a csíziót, de sok köztük a zöldfülű, aki serifnek hiszi magát és fogalma sincs, mibe keveredett. Nem kellene meghalnia neki sem csak azért mert hülye!
# | SzuhaMaka SzuhaMaka - 2010 12 22 ¦ 01:51:47
Nos, Szakál mester szavait soha semmilyen körülmények között nem lehet félreérteni! Mint mindig, most is egyenesen, egyértelműen, minden kétséget, és félreértelmezhetőséget kizárva, végtelenül precízen fogalmaz!
Se sallang, se mellébeszélés! Pont csak annyi amennyi egyszerre szükséges és elégséges az általa közölni kívánt realitás tökéletes megértéséhez!
Lám, lám, milyen tökéletes példája ez annak hogy a kevesebb néha több! Ahogyan azt Imre is megmondta: ..."Mindent le kell egyszerűsíteni amennyire csak lehet, de annál nem jobban!"...
Ezért mindenképp jár a respekt!
meghajol meghajol meghajol
# | parlagfu parlagfu - 2010 12 22 ¦ 07:12:34
Nem lehet csodálkozni elszálltságukon, mikor egy tárgyaláson az alperes béerfika jogi képviselője kijelenti a római egyezményre hívatkozás után: A nemzetközi egyezmények az államra vonatkoznak nem a rendőrségre. Eszerin államfeletti szervezet!
# | tillati tillati - 2010 12 22 ¦ 11:15:47
No Antibátyám... azt hittem elmarad a desszert a gulyás után...Isten Áldjon !WinkHelló
# | Kameleon Kameleon - 2010 12 22 ¦ 11:21:58
# | postaimre postaimre - 2010 12 22 ¦ 11:37:45
SZM ezt is ritkán olvasni tőled, de sajnos Tóni minden egyes szava szín tiszta igazság!
Kaméleon, nem hiszem, hogy ennyivel megússza, aki nem ért a szóból!
# | Kameleon Kameleon - 2010 12 22 ¦ 11:42:37
Imre, az orgazmus eléréséhez szükséges az előjáték!
# | postaimre postaimre - 2010 12 22 ¦ 12:10:19
kaméleon, ezért írtam a vaselinnel, vagy nélküle című írásom is. Erre pettingelhetnek, de most már tényleg szét kell csapni köztük, s lehetőleg a főbűnözőiket kell megtérdeltetni, s úgy, hogy ezt egymással tegyék meg!
# | einzwei einzwei - 2010 12 22 ¦ 13:29:17
Kameleon!
nagyon jó a videó,csak az almát is össze kell szedetni!
Oldal: 1 / 3: 123
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Powered by PHP-Fusion copyright © 2002 - 2011 by Nick Jones.
Released as free software without warranties under GNU Affero GPL v3.
Theme designed by Max Toball
Copyright by Posta Imre / 2010
Generálási idő: 1.03 másodperc
2,133,256 egyedi látogató
Események
<< Február 2011 >>
H K Sz Cs P Szo V
  1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28            
Naplóm/Verseim Navigáció Kiemelt hírek Grp-zapper Gárda könyv

Változás!
Megrendelhető: mgmkonyv@gmail.com címen!
Ár: 3.000 Ft/db. + postai utánvét költség.

A könyv Budapesten átvehető előre egyeztetett helyen és időpontban.
RSS
Hírek

Letöltések

RSS - Jövőnk.infó RSS - Hunszkíta Rádió
Security System 1.8.7 © 2006-2008 by BS-Fusion Deutschland
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése
Néhány gondolat, ami a rendőriskolák tananyagában valószínűleg nem, vagy nem így szerepel.
Néhány gondolat, ami a rendőriskolák tananyagában valószínűleg nem, vagy
nem így szerepel.

Mivel ti, akik fegyveres testületek állományába tartoztok, szolgálatteljesítésetek során olyan - akár az élet kioltását eredményező – jogosítványokkal is rendelkeztek, amelyek meghaladják a közhatalom többi birtokosának jogkörét, és mivel az intézkedések foganatosítása során jellemzően pillanatok alatt kell döntést hoznotok, fontos, hogy a reátok ruházott hatalommal készségszinten, annak eredeti rendeltetése szerint tudjatok bánni.

Ennek érdekében néhány - látszólag magától értetődő, ám pont ezért sokszor nem kellően átgondolt - dolgot szeretnék rövid, folytatásos szemelvényekben, a mindennapostól eltérő összefüggésekben bemutatni nektek, annak reményében, hogy mielőtt parancsra megint kezet emeltek nemzetetekre, talán átsuhannak gondolataitok között az itt olvasottak.

A civil többség szeretne bizalommal fordulni hozzátok, mert hinni akarják: közéjük tartoztok. Hiszen szüleitek együtt dolgoztak, együtt jártatok iskolába és gyermekeitek ugyanabba a jövőbe nőnek bele, amit most együtt hagytok rájuk. Ismernek titeket, tudják, kik vagytok, hol laktok. Nekik nem csak egy szám vagytok a sisakotokon.

Számítanak rátok.

De érdemtelenné is válhattok az előlegezett bizalomra. Azt is rendezni fogják valahogyan. Ne feledd:
Ismernek titeket, tudják kik vagytok, hol laktok. Nekik nem csak egy szám vagytok a sisakotokon.

Számíthattok rájuk.

Tudom, hogy roppant nehéz dolgotok van, de lassan döntenetek kell. Döntsetek jól.

Minden jót kívánok Nektek.

Dr. Szakál Antal

1. Védelmi szükségletek, szervezett és önszerveződő védelem:

A védelem biztosítása elengedhetetlen feltétele az államba szerveződött közösség túlélésének, ezért erre a közösség minden tagja kötelezett. Az általános kötelezettséggel párhuzamosan már az államszervezet kialakulásának korai szakaszában a termelő tevékenységet végzőktől elkülönültek azok (katonák), akiket a védelmi feladatok ellátására tartott a közösség. Később, a társadalmak bonyolultabbá válásával megjelentek azon szervezetek (hadsereg, később a rendőrség), amelyek a
közösség külső és belső védelmére lettek létrehozva.

Amennyiben a szervezetek rendeltetésüknek megfelelően működnek és az ellátandó feladat nem haladja meg működőképességük határát, a tevékenység intézményi kereteken belül, jogilag szabályozott mederben zajlik.

Ha a közösséget fenyegető veszély mértéke meghaladja a testületek teljesítőképességét (háború, katasztrófahelyzet) a testületek a társadalom egyéb kapacitásainak bevonásával, az eredeti intézményi kereteken túlterjeszkedve, de továbbra is szabályozott mederben látják el feladatukat.

Ti, amikor az eredeti intézményi keretek között fejtitek ki tevékenységeteket, véditek, amikor a baj nagy volta miatt az intézményi kereteken kívüli erők és eszközök is tömegesen bevonásra kerülnek, akkor jellemzően védelemre szervezitek nemzeteteket.

Idáig egyértelmű.

De mi történik akkor, ha a testületek nem az eredeti rendeltetésük szerint, vagy ami a legrosszabb, azzal ellentétesen kezdenek el működni? Másként: amikor a társadalom védelmi mechanizmusai elégtelenné válnak vagy magára a közösségre támadnak?

Ha ez a helyzet kialakul, akkor nyilvánvaló, hogy a testületek tevékenysége intézményi kereteken belül, de már nem a törvényes mederben zajlik.

Amennyiben ez a lappangási időszak elteltével teljes kétséget kizáróan érzékelhetővé válik, a társadalom a túlélés biztosítása végett magához vonja a szervezetekre ruházott hatáskört, alulról önszerveződésbe kezd és megpróbálja ellátni a védelmi funkciókat biztosan az intézményi kereteken kívül és nem feltétlenül a hatályos jogszabályok szabályozta mederben. Biztosan észrevettétek, hogy ez már elkezdődött és halad feltartóztathatatlanul. (Az önszerveződő erőkhöz való viszonyulásotok –dezertálásotok- kérdéséről később lesz szó)

A következő lépés a közpusztítóvá vált intézményrendszer felszámolása és az intézményrendszer működtetésében részt vevők felelősségének megállapítása. Az ilyen esetekben eljáró szervek nem formalizáltak (népbíróságok), az ítéletek inkább megtorló jellegűek és mértéküket tekintve jellemzően nincsenek arányban a tanúsított magatartással.

A hivatásos szolgálatot teljesítők nincsenek sem felmentve, sem eltiltva a gondolkozástól.

Sőt. Rendkívüli jogosítványaitok miatt közérdekű, hogy időről időre lefolytassátok magatokban a „kellene lenni” és a „van” összevetésén alapuló lojalitásvitát, mert e nélkül könnyen eszközeivé válhattok olyan törekvéseknek is, amelyekkel egyébként soha nem azonosulnátok, és elszenvedői lehettek olyan büntetéseknek, amelyek súlyosságukat tekintve messze meghaladják egyéni felelősségetek mértékét.

A rend hiánya szükségessé teszi az alapvető szabályok újragondolását. Senkit ne tévesszen meg: bár már forradalomról, alkotmányozó nemzetgyűlésről, társadalmi szerződésről és paradigmaváltásról beszélnek, ami a közéletben most zajlik még nem az.

De lassanként megteremti az igényt.

(folyt.köv.)

Néhány gondolat, ami a rendőriskolák tananyagában valószínűleg nem, vagy
nem így szerepel. (folytatás)

Előzmény

Vizsgáljuk meg közelebbről a védelemre hivatott szervezetek működési sajátosságait, belülről kifelé haladva.

Ezen szervezetek tevékenységüket a közösség érdekében fejtik ki, mely teljesítéséhez közhatalommal ruházzák fel őket.

Tehát: cél a közjó, eszköz a közhatalom.

A testületek egy jogállamban a törvényekben meghatározott feladatokat a törvényekben
meghatározott módon kötelesek ellátni – mivel munkáltatói szerepük is van – befelé és kifelé egyaránt. Ha nem azt, vagy nem úgy teszik, akkor vagy az állam nem jogállam, vagy a szervezetek nem felelnek meg az elvárásoknak. (Vagy mindkettő, illetve egyik sem.)

A közhatalom a szervezeten belül a hierarchiában, a társadalom felé az erőszak alkalmazására felhatalmazottságban és a rendészeti jogosítványokban ismerhető fel.

2. Hierarchia. Kötelesség, jogosítványok. Kiválasztódás, torzulások

Ti, akik ezen szervezetek valamelyikében szolgáltok, feladataitokat szigorú alá-fölérendeltségi rendszerben látjátok el. A hierarchia piramisában a magasabb szintekhez több kötelesség tartozik, ezek ellátásához többletjogosítványok rendelésére kerül sor. Minél magasabb a szint, annál nyomasztóbb a felelősség (példamutatás, utánpótlás, képzés, felszerelés, szolgálatvezénylés, szolgálati rend fenntartása, szociális gondoskodás…), de ezzel párhuzamosan a jogosultságok köre is nő. A jog a kötelesség teljesítését lehetővé tevő eszköz.

A hierarchia csak azok között értelmezhető, akik között valamilyen cél- vagy feladatközösség fellelhető, ennek hiányában értelmetlen lenne a kérdést vizsgálni. (Miért is mondhatná meg egyébként akárki valakinek, hogy mikor,hol,kivel,hogyan,mit csináljon?) Ennek megfelelően a jogosítványtöbblet csak a feladatot végzőkkel kapcsolatban, a feladat végzésekor, annak idejére illeti meg a címzetteket. Ha ezen a körön kívül gyakorolja valaki közületek jogait, az nem törvényes.

(Tapasztaltatok már olyat, hogy valaki, aki egyébként szolgálati időben sem látja el feladatait, szolgálati időn túl is igényt tart bizonyos jogosultságokra?)

A társadalom számára kiemelt fontossággal bír, hogy egyes magas pozíciók folyamatosan a legalkalmasabb emberekkel legyenek betöltve. Jó esetben ezek a személyek az eltöltött idővel, a szükséges képesítések megszerzésével és a történések során tanúsított magatartásukkal hitelesítődve válnak vezetett közösségeik természetes nemeseivé.

Kiválasztódnak közületek.

Hozzáértésük, emberségük nem kérdőjeles, tekintélyüket nem kell kikényszeríteni. Elismerik feljebbvalóikat, bennük követendő példát látnak, az azonos szintűekkel és az alárendeltekkel kölcsönösen tisztelik egymást, az utánpótlás nevelését – mivel felismerik a poszttal járó kötelességük folyamatos teljesítéséhez fűződő közérdeket - legfontosabb feladataik egyikének érzik.

A hozzáállásukban, életvitelükben beállt változások esetén, saját jogon szerzett közösségi pozícióikat bármikor elveszíthetik, és ha méltatlanná válnak bizalmatokra, az feltétlenül következményekkel jár.

Ezek a közérdeket szolgáló hierarchia jellemzői.

(Egyébként hatályos törvényeink is erről szólnak. Mivel a jogrendet az érvényesülés igényével alakítják ki, a törvény szemszögéből nézve teljesen egyértelmű, hogy minden beosztásban csak a megfelelő utat bejárt, megfelelő ismeretekkel, kifogástalan tartással és életvitellel rendelkező emberek teljesíthetnek közszolgálatot. Elméletileg.)

Most nézz szét magad körül és tudatosítsd magadban, amit látsz.

A hierarchia kóros elváltozása határozott tüneteket produkál.

A vezetők számára a jog nem a kötelesség teljesítésének eszköze, sokkal inkább cél lett, amely magasabb fizetésben, szolgálati autóban, mobiltelefonban és egyéb kiváltságokban testesül meg.

Az így kiválasztott - vagy legújabban önjelölt - vezető nem a közös célok elérésére törekszik, jogosítványait szolgálaton kívül és olyanokkal szemben is érvényesíteni akarja, akikkel egyébként nem áll hierarchikus viszonyban. Nem birtokolja, hanem bitorolja a beosztásával járó közhatalmat.
Hozzáértésről, tekintélyről szó sincs, eszköztárában a bizonytalanságban tartás, a fenyegetés, a korrumpálás és a nyílt vagy leplezett zsarolás található.

A kötelességgel nem, de a beosztással járó címmel teljes mértékben azonosul, az személyiségének elsődleges forrásává válik, ahhoz az ésszerűség határain túl is ragaszkodik. A következő lépcsőfokon állót a háta mögött fúrja, az azonos szinten lévőket gáncsolja, lehetséges utódait tűzzel-vassal irtja.

Pozícióját a társadalom szempontjából nézve érdemtelenül szerzi.

Hibáinak – ha azok nem sértenek rendszerbiztonsági érdekeket – a zsarolhatóságon kívül nincs következménye. Amennyiben megfelelő szívességtevő és/vagy viszontkompromittáló képességgel rendelkezik, akár még fentebb is léphet a ranglétrán.

A kontraszelekció nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az amúgy érdemtelenül kiválasztottak a hétköznapit meghaladó képességekkel rendelkezzenek. Szánalmasabb formája a csoportérdekű kiválasztásnak, ha a könnyebb vezérelhetőség végett a hétköznapinál szerényebb képességű személyeket helyeznek pozícióba („kontárszelekció”). Napjainkban a jelenség egyre inkább tetten érhető, ezt te is tudod.

Ezek a szűk csoportérdekeket szolgáló hierarchia vázlatos jellemzői.

A fegyveres testületek állománya az ilyen jelenségekkel szemben törvényekben biztosított egyéni jogorvoslati és az érdekvédelmi tevékenységben megvalósuló kollektív védelemben részesül. A nem rendeltetésszerű joggyakorlás súlyosabb esetei a büntetőjog által fenyegetettek. (Elméletileg.)

Ám amennyiben az 1. pontban írt torzulások kialakulnak a fegyveres testületeknél, annak nem csak kifelé irányuló hatásai vannak. A társadalomra támadó rendvédelmi intézményrendszer szükségszerűen saját állományának egészséges részére is veszélyes.

A jogorvoslati fórumrendszer

működésképtelenné válik, az általában járó jogok rendszeresen alulmaradnak a nevekhez köthető konkrét érdekekkel szemben, majd előbbiek lassan elhalnak, utóbbiak kusza, fojtogató szövedékké válnak.

Ha nem tartozol valamely klikkhez, Te is ettől fuldokolsz. (folyt.köv.)

Az előző pontban a hierarchikus rendszerről volt szó. A következőben nézzük leglényegesebb
jellemzőjüket, az utasítás adást, annak is egy speciális változatát.

4. A parancs

A hierarchikus rendszerek fő jellemzője a fentről lefelé működő utasításadási jog és a végrehajtási kényszer. A fegyveres testületeknél ez a parancs - a legmarkánsabb kötőerővel bíró közigazgatási aktus - intézményében jelenik meg.
A parancs meghatározott szolgálati tevékenység vagy feladat feltétel nélküli végrehajtására vonatkozó, szóban vagy írásban kifejezett akaratnyilvánítás, büntetés terhe alatt végrehajtandó kényszerítő követelmény.
A közérdekű cél elérése érdekében a jogrend közhatalommal ruházza fel a kiadót a végrehajtó felé, a végrehajtót más személyek irányába. Kiadója felelősséggel tartozik érte, végrehajtója szélsőséges esetben életét áldozva is köteles azt végrehajtani.
A parancsteljesítés meghiúsulásának szervezeten kívüli és belső okai lehetnek. Az állam a büntetőjog eszköztárát felvonultatva a külső hatásokkal szemben a hivatalos személy elleni erőszak, belső engedetlenség esetére a függelemsértés tárgykörébe tartozó tényállások megalkotásával igyekszik az akadályállítástól elrettenteni, illetve a már megtörténtet megtorolni.
A kiadott parancs elfogadottságának vannak a parancsadó személyhez és az adott társadalmi berendezkedéshez köthető feltételei. A paranccsal kapcsolatos kollektív elképzeléseink mélyen gyökereznek kultúránkban, de más hagyományokhoz hasonlóan ezek is jelentős változásokon estek át.
Ha távolabb megyünk vissza az időben, megállapítható, hogy a parancsot adók és a parancsot végrehajtók között jelentős távolság tátongott. Akik parancsnokló szerepbe kerültek, a szabályt erősítő néhány kivételtől eltekintve, eleve erre lettek nevelve, az ezzel kapcsolatos ismereteket, elvárásokat gyermekkoruktól szívták magukba. Műveltségüket, képzettségüket, tartásukat és az aktuális viszonyokról rendelkezésükre álló információkat tekintve messze a vezetettek előtt jártak, ennek ellenére a legszélsőségesebb helyzetekben általában jellemző volt a vezetettekkel viselt sorsközösségük. A társadalom elitje az első sorokban harcolt és halt meg.
Napjainkra ez a helyzet gyökeresen megváltozott. Akik parancsadási joggal rendelkeznek, azok általában a vezetettekkel azonos kulturális környezetben nevelkednek. Korai szocializációjuk a nélkül zajlik, hogy abban későbbi közösségi vezető funkcióiknak legalább morzsái felismerhetők lennének.
Tömegtermékek ők is.
Műveltségük az általánosnak megfelelően felszínes, képzettségük szintje a szakoktatási rendszer állapotát tükröző, általában alacsony. Tartásukat, ha van, nem példaként mutatják fel, inkább titkolni kénytelenek, hiszen a rendszer szelekciós mechanizmusai ezt akadályként ismerik fel és kíméletlenül rostálnak. Az aktuális viszonyokról való tájékozottságuk sem emeli már őket a vezetettek fölé, hiszen az információk zöme bárki által szabadon elérhető. Minél nagyobb a veszély, a magasabb szintű parancsnokok annál inkább igyekeznek távol maradni a történésektől. A társadalom elitje a bunkerbe jutásért harcol, hogy bármit túlélhessen. Nem szebbek, nem okosabbak, nem jobbak, nem tájékozottabbak, nem vállalnak vezetetteikkel semmiféle közösséget.
Tovább haladva a szemlélődésben megállapítható, hogy a 3. pontban írt szelekciós jelenségek miatt mostanra a vezetettek bármely területen legalább olyan, ha nem magasabb minőséget képesek felmutatni, mint vezetőik.
A parancsot működőképessé tevő elöljárói tekintély személyhez kötődő feltételei lassan elfogytak.
Egy olyan politikai berendezkedésben, ahol a hatalmat a társadalmat alkotó néptől eredeztetik, parancsadásra jogosultságuk - egyéni kiválóságuk hiányában – még érthető lenne, ha a kiadott parancsok a lehető legszélesebb érdekeket szolgálnák. De ez a lehetőség is elolvad, amikor felhatalmazottságukat felhasználva csak szűk csoport-, rosszabb esetben magánérdekeket szolgáló tevésre vagy tevéstől való tartózkodásra utasítják a végrehajtókat.
A hatalomgyakorlás így lesz hatalmaskodássá.
A parancsolás, parancsolgatássá.
Nem is kell boncolgatnom. Ha édesanyád magyarul beszélt hozzád, akkor pontosan érted a
különbséget.
(folyt. köv.)


· postaimre - 2010 12 21 ¦ 15:44:30 · 23 hozzászólás · 3627 megnyitás · Nyomtatás
Hozzászólások
Oldal: 1 / 3: 123
# | Alexandros Alexandros - 2010 12 21 ¦ 19:03:51
Már csak egyet nevelnek beléjük agymosás szinten.
Te vagy az Úr és mindenki más (polgár) feltételezett ellenség. Nem is tekintenek másként az emberre.
Másik parancsolat. Parancs végrehajtás, vagy rámegy a családod s életed. Akinek még van kis erkölcsi normája, jobb lenne ha sürgősen venné az útilaput.
Én is csak azt üzenném minden rendőrnek katonának így karácsony közeledte, hogy a szeretet estéjén nézzen a szemébe gyermekeinek és gondoljon minden ismerőse, barátja, szomszédja gyermekére.
Mai döntése a családja, gyermeke HOLNAPJA!
# | postaimre postaimre - 2010 12 21 ¦ 20:49:45
Alex, meg kell tanítani őket is gondolkodni valahogy és ez csak egyenesen, könyörtelenül és gáncs nélkül működik. Az öregebbje érti tán már a csíziót, de sok köztük a zöldfülű, aki serifnek hiszi magát és fogalma sincs, mibe keveredett. Nem kellene meghalnia neki sem csak azért mert hülye!
# | SzuhaMaka SzuhaMaka - 2010 12 22 ¦ 01:51:47
Nos, Szakál mester szavait soha semmilyen körülmények között nem lehet félreérteni! Mint mindig, most is egyenesen, egyértelműen, minden kétséget, és félreértelmezhetőséget kizárva, végtelenül precízen fogalmaz!
Se sallang, se mellébeszélés! Pont csak annyi amennyi egyszerre szükséges és elégséges az általa közölni kívánt realitás tökéletes megértéséhez!
Lám, lám, milyen tökéletes példája ez annak hogy a kevesebb néha több! Ahogyan azt Imre is megmondta: ..."Mindent le kell egyszerűsíteni amennyire csak lehet, de annál nem jobban!"...
Ezért mindenképp jár a respekt!
meghajol meghajol meghajol
# | parlagfu parlagfu - 2010 12 22 ¦ 07:12:34
Nem lehet csodálkozni elszálltságukon, mikor egy tárgyaláson az alperes béerfika jogi képviselője kijelenti a római egyezményre hívatkozás után: A nemzetközi egyezmények az államra vonatkoznak nem a rendőrségre. Eszerin államfeletti szervezet!
# | tillati tillati - 2010 12 22 ¦ 11:15:47
No Antibátyám... azt hittem elmarad a desszert a gulyás után...Isten Áldjon !WinkHelló
# | Kameleon Kameleon - 2010 12 22 ¦ 11:21:58
# | postaimre postaimre - 2010 12 22 ¦ 11:37:45
SZM ezt is ritkán olvasni tőled, de sajnos Tóni minden egyes szava szín tiszta igazság!
Kaméleon, nem hiszem, hogy ennyivel megússza, aki nem ért a szóból!
# | Kameleon Kameleon - 2010 12 22 ¦ 11:42:37
Imre, az orgazmus eléréséhez szükséges az előjáték!
# | postaimre postaimre - 2010 12 22 ¦ 12:10:19
kaméleon, ezért írtam a vaselinnel, vagy nélküle című írásom is. Erre pettingelhetnek, de most már tényleg szét kell csapni köztük, s lehetőleg a főbűnözőiket kell megtérdeltetni, s úgy, hogy ezt egymással tegyék meg!
# | einzwei einzwei - 2010 12 22 ¦ 13:29:17
Kameleon!
nagyon jó a videó,csak az almát is össze kell szedetni!
Oldal: 1 / 3: 123
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Powered by PHP-Fusion copyright © 2002 - 2011 by Nick Jones.
Released as free software without warranties under GNU Affero GPL v3.
Theme designed by Max Toball
Copyright by Posta Imre / 2010
Generálási idő: 1.03 másodperc
2,133,256 egyedi látogató
Események
<< Február 2011 >>
H K Sz Cs P Szo V
  1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28            
Naplóm/Verseim Navigáció Kiemelt hírek Grp-zapper Gárda könyv

Változás!
Megrendelhető: mgmkonyv@gmail.com címen!
Ár: 3.000 Ft/db. + postai utánvét költség.

A könyv Budapesten átvehető előre egyeztetett helyen és időpontban.
RSS
Hírek

Letöltések

RSS - Jövőnk.infó RSS - Hunszkíta Rádió
Security System 1.8.7 © 2006-2008 by BS-Fusion Deutschland
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése
Néhány gondolat, ami a rendőriskolák tananyagában valószínűleg nem, vagy nem így szerepel.
Néhány gondolat, ami a rendőriskolák tananyagában valószínűleg nem, vagy
nem így szerepel.

Mivel ti, akik fegyveres testületek állományába tartoztok, szolgálatteljesítésetek során olyan - akár az élet kioltását eredményező – jogosítványokkal is rendelkeztek, amelyek meghaladják a közhatalom többi birtokosának jogkörét, és mivel az intézkedések foganatosítása során jellemzően pillanatok alatt kell döntést hoznotok, fontos, hogy a reátok ruházott hatalommal készségszinten, annak eredeti rendeltetése szerint tudjatok bánni.

Ennek érdekében néhány - látszólag magától értetődő, ám pont ezért sokszor nem kellően átgondolt - dolgot szeretnék rövid, folytatásos szemelvényekben, a mindennapostól eltérő összefüggésekben bemutatni nektek, annak reményében, hogy mielőtt parancsra megint kezet emeltek nemzetetekre, talán átsuhannak gondolataitok között az itt olvasottak.

A civil többség szeretne bizalommal fordulni hozzátok, mert hinni akarják: közéjük tartoztok. Hiszen szüleitek együtt dolgoztak, együtt jártatok iskolába és gyermekeitek ugyanabba a jövőbe nőnek bele, amit most együtt hagytok rájuk. Ismernek titeket, tudják, kik vagytok, hol laktok. Nekik nem csak egy szám vagytok a sisakotokon.

Számítanak rátok.

De érdemtelenné is válhattok az előlegezett bizalomra. Azt is rendezni fogják valahogyan. Ne feledd:
Ismernek titeket, tudják kik vagytok, hol laktok. Nekik nem csak egy szám vagytok a sisakotokon.

Számíthattok rájuk.

Tudom, hogy roppant nehéz dolgotok van, de lassan döntenetek kell. Döntsetek jól.

Minden jót kívánok Nektek.

Dr. Szakál Antal

1. Védelmi szükségletek, szervezett és önszerveződő védelem:

A védelem biztosítása elengedhetetlen feltétele az államba szerveződött közösség túlélésének, ezért erre a közösség minden tagja kötelezett. Az általános kötelezettséggel párhuzamosan már az államszervezet kialakulásának korai szakaszában a termelő tevékenységet végzőktől elkülönültek azok (katonák), akiket a védelmi feladatok ellátására tartott a közösség. Később, a társadalmak bonyolultabbá válásával megjelentek azon szervezetek (hadsereg, később a rendőrség), amelyek a
közösség külső és belső védelmére lettek létrehozva.

Amennyiben a szervezetek rendeltetésüknek megfelelően működnek és az ellátandó feladat nem haladja meg működőképességük határát, a tevékenység intézményi kereteken belül, jogilag szabályozott mederben zajlik.

Ha a közösséget fenyegető veszély mértéke meghaladja a testületek teljesítőképességét (háború, katasztrófahelyzet) a testületek a társadalom egyéb kapacitásainak bevonásával, az eredeti intézményi kereteken túlterjeszkedve, de továbbra is szabályozott mederben látják el feladatukat.

Ti, amikor az eredeti intézményi keretek között fejtitek ki tevékenységeteket, véditek, amikor a baj nagy volta miatt az intézményi kereteken kívüli erők és eszközök is tömegesen bevonásra kerülnek, akkor jellemzően védelemre szervezitek nemzeteteket.

Idáig egyértelmű.

De mi történik akkor, ha a testületek nem az eredeti rendeltetésük szerint, vagy ami a legrosszabb, azzal ellentétesen kezdenek el működni? Másként: amikor a társadalom védelmi mechanizmusai elégtelenné válnak vagy magára a közösségre támadnak?

Ha ez a helyzet kialakul, akkor nyilvánvaló, hogy a testületek tevékenysége intézményi kereteken belül, de már nem a törvényes mederben zajlik.

Amennyiben ez a lappangási időszak elteltével teljes kétséget kizáróan érzékelhetővé válik, a társadalom a túlélés biztosítása végett magához vonja a szervezetekre ruházott hatáskört, alulról önszerveződésbe kezd és megpróbálja ellátni a védelmi funkciókat biztosan az intézményi kereteken kívül és nem feltétlenül a hatályos jogszabályok szabályozta mederben. Biztosan észrevettétek, hogy ez már elkezdődött és halad feltartóztathatatlanul. (Az önszerveződő erőkhöz való viszonyulásotok –dezertálásotok- kérdéséről később lesz szó)

A következő lépés a közpusztítóvá vált intézményrendszer felszámolása és az intézményrendszer működtetésében részt vevők felelősségének megállapítása. Az ilyen esetekben eljáró szervek nem formalizáltak (népbíróságok), az ítéletek inkább megtorló jellegűek és mértéküket tekintve jellemzően nincsenek arányban a tanúsított magatartással.

A hivatásos szolgálatot teljesítők nincsenek sem felmentve, sem eltiltva a gondolkozástól.

Sőt. Rendkívüli jogosítványaitok miatt közérdekű, hogy időről időre lefolytassátok magatokban a „kellene lenni” és a „van” összevetésén alapuló lojalitásvitát, mert e nélkül könnyen eszközeivé válhattok olyan törekvéseknek is, amelyekkel egyébként soha nem azonosulnátok, és elszenvedői lehettek olyan büntetéseknek, amelyek súlyosságukat tekintve messze meghaladják egyéni felelősségetek mértékét.

A rend hiánya szükségessé teszi az alapvető szabályok újragondolását. Senkit ne tévesszen meg: bár már forradalomról, alkotmányozó nemzetgyűlésről, társadalmi szerződésről és paradigmaváltásról beszélnek, ami a közéletben most zajlik még nem az.

De lassanként megteremti az igényt.

(folyt.köv.)

Néhány gondolat, ami a rendőriskolák tananyagában valószínűleg nem, vagy
nem így szerepel. (folytatás)

Előzmény

Vizsgáljuk meg közelebbről a védelemre hivatott szervezetek működési sajátosságait, belülről kifelé haladva.

Ezen szervezetek tevékenységüket a közösség érdekében fejtik ki, mely teljesítéséhez közhatalommal ruházzák fel őket.

Tehát: cél a közjó, eszköz a közhatalom.

A testületek egy jogállamban a törvényekben meghatározott feladatokat a törvényekben
meghatározott módon kötelesek ellátni – mivel munkáltatói szerepük is van – befelé és kifelé egyaránt. Ha nem azt, vagy nem úgy teszik, akkor vagy az állam nem jogállam, vagy a szervezetek nem felelnek meg az elvárásoknak. (Vagy mindkettő, illetve egyik sem.)

A közhatalom a szervezeten belül a hierarchiában, a társadalom felé az erőszak alkalmazására felhatalmazottságban és a rendészeti jogosítványokban ismerhető fel.

2. Hierarchia. Kötelesség, jogosítványok. Kiválasztódás, torzulások

Ti, akik ezen szervezetek valamelyikében szolgáltok, feladataitokat szigorú alá-fölérendeltségi rendszerben látjátok el. A hierarchia piramisában a magasabb szintekhez több kötelesség tartozik, ezek ellátásához többletjogosítványok rendelésére kerül sor. Minél magasabb a szint, annál nyomasztóbb a felelősség (példamutatás, utánpótlás, képzés, felszerelés, szolgálatvezénylés, szolgálati rend fenntartása, szociális gondoskodás…), de ezzel párhuzamosan a jogosultságok köre is nő. A jog a kötelesség teljesítését lehetővé tevő eszköz.

A hierarchia csak azok között értelmezhető, akik között valamilyen cél- vagy feladatközösség fellelhető, ennek hiányában értelmetlen lenne a kérdést vizsgálni. (Miért is mondhatná meg egyébként akárki valakinek, hogy mikor,hol,kivel,hogyan,mit csináljon?) Ennek megfelelően a jogosítványtöbblet csak a feladatot végzőkkel kapcsolatban, a feladat végzésekor, annak idejére illeti meg a címzetteket. Ha ezen a körön kívül gyakorolja valaki közületek jogait, az nem törvényes.

(Tapasztaltatok már olyat, hogy valaki, aki egyébként szolgálati időben sem látja el feladatait, szolgálati időn túl is igényt tart bizonyos jogosultságokra?)

A társadalom számára kiemelt fontossággal bír, hogy egyes magas pozíciók folyamatosan a legalkalmasabb emberekkel legyenek betöltve. Jó esetben ezek a személyek az eltöltött idővel, a szükséges képesítések megszerzésével és a történések során tanúsított magatartásukkal hitelesítődve válnak vezetett közösségeik természetes nemeseivé.

Kiválasztódnak közületek.

Hozzáértésük, emberségük nem kérdőjeles, tekintélyüket nem kell kikényszeríteni. Elismerik feljebbvalóikat, bennük követendő példát látnak, az azonos szintűekkel és az alárendeltekkel kölcsönösen tisztelik egymást, az utánpótlás nevelését – mivel felismerik a poszttal járó kötelességük folyamatos teljesítéséhez fűződő közérdeket - legfontosabb feladataik egyikének érzik.

A hozzáállásukban, életvitelükben beállt változások esetén, saját jogon szerzett közösségi pozícióikat bármikor elveszíthetik, és ha méltatlanná válnak bizalmatokra, az feltétlenül következményekkel jár.

Ezek a közérdeket szolgáló hierarchia jellemzői.

(Egyébként hatályos törvényeink is erről szólnak. Mivel a jogrendet az érvényesülés igényével alakítják ki, a törvény szemszögéből nézve teljesen egyértelmű, hogy minden beosztásban csak a megfelelő utat bejárt, megfelelő ismeretekkel, kifogástalan tartással és életvitellel rendelkező emberek teljesíthetnek közszolgálatot. Elméletileg.)

Most nézz szét magad körül és tudatosítsd magadban, amit látsz.

A hierarchia kóros elváltozása határozott tüneteket produkál.

A vezetők számára a jog nem a kötelesség teljesítésének eszköze, sokkal inkább cél lett, amely magasabb fizetésben, szolgálati autóban, mobiltelefonban és egyéb kiváltságokban testesül meg.

Az így kiválasztott - vagy legújabban önjelölt - vezető nem a közös célok elérésére törekszik, jogosítványait szolgálaton kívül és olyanokkal szemben is érvényesíteni akarja, akikkel egyébként nem áll hierarchikus viszonyban. Nem birtokolja, hanem bitorolja a beosztásával járó közhatalmat.
Hozzáértésről, tekintélyről szó sincs, eszköztárában a bizonytalanságban tartás, a fenyegetés, a korrumpálás és a nyílt vagy leplezett zsarolás található.

A kötelességgel nem, de a beosztással járó címmel teljes mértékben azonosul, az személyiségének elsődleges forrásává válik, ahhoz az ésszerűség határain túl is ragaszkodik. A következő lépcsőfokon állót a háta mögött fúrja, az azonos szinten lévőket gáncsolja, lehetséges utódait tűzzel-vassal irtja.

Pozícióját a társadalom szempontjából nézve érdemtelenül szerzi.

Hibáinak – ha azok nem sértenek rendszerbiztonsági érdekeket – a zsarolhatóságon kívül nincs következménye. Amennyiben megfelelő szívességtevő és/vagy viszontkompromittáló képességgel rendelkezik, akár még fentebb is léphet a ranglétrán.

A kontraszelekció nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az amúgy érdemtelenül kiválasztottak a hétköznapit meghaladó képességekkel rendelkezzenek. Szánalmasabb formája a csoportérdekű kiválasztásnak, ha a könnyebb vezérelhetőség végett a hétköznapinál szerényebb képességű személyeket helyeznek pozícióba („kontárszelekció”). Napjainkban a jelenség egyre inkább tetten érhető, ezt te is tudod.

Ezek a szűk csoportérdekeket szolgáló hierarchia vázlatos jellemzői.

A fegyveres testületek állománya az ilyen jelenségekkel szemben törvényekben biztosított egyéni jogorvoslati és az érdekvédelmi tevékenységben megvalósuló kollektív védelemben részesül. A nem rendeltetésszerű joggyakorlás súlyosabb esetei a büntetőjog által fenyegetettek. (Elméletileg.)

Ám amennyiben az 1. pontban írt torzulások kialakulnak a fegyveres testületeknél, annak nem csak kifelé irányuló hatásai vannak. A társadalomra támadó rendvédelmi intézményrendszer szükségszerűen saját állományának egészséges részére is veszélyes.

A jogorvoslati fórumrendszer

működésképtelenné válik, az általában járó jogok rendszeresen alulmaradnak a nevekhez köthető konkrét érdekekkel szemben, majd előbbiek lassan elhalnak, utóbbiak kusza, fojtogató szövedékké válnak.

Ha nem tartozol valamely klikkhez, Te is ettől fuldokolsz. (folyt.köv.)

Az előző pontban a hierarchikus rendszerről volt szó. A következőben nézzük leglényegesebb
jellemzőjüket, az utasítás adást, annak is egy speciális változatát.

4. A parancs

A hierarchikus rendszerek fő jellemzője a fentről lefelé működő utasításadási jog és a végrehajtási kényszer. A fegyveres testületeknél ez a parancs - a legmarkánsabb kötőerővel bíró közigazgatási aktus - intézményében jelenik meg.
A parancs meghatározott szolgálati tevékenység vagy feladat feltétel nélküli végrehajtására vonatkozó, szóban vagy írásban kifejezett akaratnyilvánítás, büntetés terhe alatt végrehajtandó kényszerítő követelmény.
A közérdekű cél elérése érdekében a jogrend közhatalommal ruházza fel a kiadót a végrehajtó felé, a végrehajtót más személyek irányába. Kiadója felelősséggel tartozik érte, végrehajtója szélsőséges esetben életét áldozva is köteles azt végrehajtani.
A parancsteljesítés meghiúsulásának szervezeten kívüli és belső okai lehetnek. Az állam a büntetőjog eszköztárát felvonultatva a külső hatásokkal szemben a hivatalos személy elleni erőszak, belső engedetlenség esetére a függelemsértés tárgykörébe tartozó tényállások megalkotásával igyekszik az akadályállítástól elrettenteni, illetve a már megtörténtet megtorolni.
A kiadott parancs elfogadottságának vannak a parancsadó személyhez és az adott társadalmi berendezkedéshez köthető feltételei. A paranccsal kapcsolatos kollektív elképzeléseink mélyen gyökereznek kultúránkban, de más hagyományokhoz hasonlóan ezek is jelentős változásokon estek át.
Ha távolabb megyünk vissza az időben, megállapítható, hogy a parancsot adók és a parancsot végrehajtók között jelentős távolság tátongott. Akik parancsnokló szerepbe kerültek, a szabályt erősítő néhány kivételtől eltekintve, eleve erre lettek nevelve, az ezzel kapcsolatos ismereteket, elvárásokat gyermekkoruktól szívták magukba. Műveltségüket, képzettségüket, tartásukat és az aktuális viszonyokról rendelkezésükre álló információkat tekintve messze a vezetettek előtt jártak, ennek ellenére a legszélsőségesebb helyzetekben általában jellemző volt a vezetettekkel viselt sorsközösségük. A társadalom elitje az első sorokban harcolt és halt meg.
Napjainkra ez a helyzet gyökeresen megváltozott. Akik parancsadási joggal rendelkeznek, azok általában a vezetettekkel azonos kulturális környezetben nevelkednek. Korai szocializációjuk a nélkül zajlik, hogy abban későbbi közösségi vezető funkcióiknak legalább morzsái felismerhetők lennének.
Tömegtermékek ők is.
Műveltségük az általánosnak megfelelően felszínes, képzettségük szintje a szakoktatási rendszer állapotát tükröző, általában alacsony. Tartásukat, ha van, nem példaként mutatják fel, inkább titkolni kénytelenek, hiszen a rendszer szelekciós mechanizmusai ezt akadályként ismerik fel és kíméletlenül rostálnak. Az aktuális viszonyokról való tájékozottságuk sem emeli már őket a vezetettek fölé, hiszen az információk zöme bárki által szabadon elérhető. Minél nagyobb a veszély, a magasabb szintű parancsnokok annál inkább igyekeznek távol maradni a történésektől. A társadalom elitje a bunkerbe jutásért harcol, hogy bármit túlélhessen. Nem szebbek, nem okosabbak, nem jobbak, nem tájékozottabbak, nem vállalnak vezetetteikkel semmiféle közösséget.
Tovább haladva a szemlélődésben megállapítható, hogy a 3. pontban írt szelekciós jelenségek miatt mostanra a vezetettek bármely területen legalább olyan, ha nem magasabb minőséget képesek felmutatni, mint vezetőik.
A parancsot működőképessé tevő elöljárói tekintély személyhez kötődő feltételei lassan elfogytak.
Egy olyan politikai berendezkedésben, ahol a hatalmat a társadalmat alkotó néptől eredeztetik, parancsadásra jogosultságuk - egyéni kiválóságuk hiányában – még érthető lenne, ha a kiadott parancsok a lehető legszélesebb érdekeket szolgálnák. De ez a lehetőség is elolvad, amikor felhatalmazottságukat felhasználva csak szűk csoport-, rosszabb esetben magánérdekeket szolgáló tevésre vagy tevéstől való tartózkodásra utasítják a végrehajtókat.
A hatalomgyakorlás így lesz hatalmaskodássá.
A parancsolás, parancsolgatássá.
Nem is kell boncolgatnom. Ha édesanyád magyarul beszélt hozzád, akkor pontosan érted a
különbséget.
(folyt. köv.)


· postaimre - 2010 12 21 ¦ 15:44:30 · 23 hozzászólás · 3627 megnyitás · Nyomtatás
Hozzászólások
Oldal: 1 / 3: 123
# | Alexandros Alexandros - 2010 12 21 ¦ 19:03:51
Már csak egyet nevelnek beléjük agymosás szinten.
Te vagy az Úr és mindenki más (polgár) feltételezett ellenség. Nem is tekintenek másként az emberre.
Másik parancsolat. Parancs végrehajtás, vagy rámegy a családod s életed. Akinek még van kis erkölcsi normája, jobb lenne ha sürgősen venné az útilaput.
Én is csak azt üzenném minden rendőrnek katonának így karácsony közeledte, hogy a szeretet estéjén nézzen a szemébe gyermekeinek és gondoljon minden ismerőse, barátja, szomszédja gyermekére.
Mai döntése a családja, gyermeke HOLNAPJA!
# | postaimre postaimre - 2010 12 21 ¦ 20:49:45
Alex, meg kell tanítani őket is gondolkodni valahogy és ez csak egyenesen, könyörtelenül és gáncs nélkül működik. Az öregebbje érti tán már a csíziót, de sok köztük a zöldfülű, aki serifnek hiszi magát és fogalma sincs, mibe keveredett. Nem kellene meghalnia neki sem csak azért mert hülye!
# | SzuhaMaka SzuhaMaka - 2010 12 22 ¦ 01:51:47
Nos, Szakál mester szavait soha semmilyen körülmények között nem lehet félreérteni! Mint mindig, most is egyenesen, egyértelműen, minden kétséget, és félreértelmezhetőséget kizárva, végtelenül precízen fogalmaz!
Se sallang, se mellébeszélés! Pont csak annyi amennyi egyszerre szükséges és elégséges az általa közölni kívánt realitás tökéletes megértéséhez!
Lám, lám, milyen tökéletes példája ez annak hogy a kevesebb néha több! Ahogyan azt Imre is megmondta: ..."Mindent le kell egyszerűsíteni amennyire csak lehet, de annál nem jobban!"...
Ezért mindenképp jár a respekt!
meghajol meghajol meghajol
# | parlagfu parlagfu - 2010 12 22 ¦ 07:12:34
Nem lehet csodálkozni elszálltságukon, mikor egy tárgyaláson az alperes béerfika jogi képviselője kijelenti a római egyezményre hívatkozás után: A nemzetközi egyezmények az államra vonatkoznak nem a rendőrségre. Eszerin államfeletti szervezet!
# | tillati tillati - 2010 12 22 ¦ 11:15:47
No Antibátyám... azt hittem elmarad a desszert a gulyás után...Isten Áldjon !WinkHelló
# | Kameleon Kameleon - 2010 12 22 ¦ 11:21:58
# | postaimre postaimre - 2010 12 22 ¦ 11:37:45
SZM ezt is ritkán olvasni tőled, de sajnos Tóni minden egyes szava szín tiszta igazság!
Kaméleon, nem hiszem, hogy ennyivel megússza, aki nem ért a szóból!
# | Kameleon Kameleon - 2010 12 22 ¦ 11:42:37
Imre, az orgazmus eléréséhez szükséges az előjáték!
# | postaimre postaimre - 2010 12 22 ¦ 12:10:19
kaméleon, ezért írtam a vaselinnel, vagy nélküle című írásom is. Erre pettingelhetnek, de most már tényleg szét kell csapni köztük, s lehetőleg a főbűnözőiket kell megtérdeltetni, s úgy, hogy ezt egymással tegyék meg!
# | einzwei einzwei - 2010 12 22 ¦ 13:29:17
Kameleon!
nagyon jó a videó,csak az almát is össze kell szedetni!
Oldal: 1 / 3: 123
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Powered by PHP-Fusion copyright © 2002 - 2011 by Nick Jones.
Released as free software without warranties under GNU Affero GPL v3.
Theme designed by Max Toball
Copyright by Posta Imre / 2010
Generálási idő: 1.03 másodperc
2,133,256 egyedi látogató
Események
<< Február 2011 >>
H K Sz Cs P Szo V
  1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28            
Naplóm/Verseim Navigáció Kiemelt hírek Grp-zapper Gárda könyv

Változás!
Megrendelhető: mgmkonyv@gmail.com címen!
Ár: 3.000 Ft/db. + postai utánvét költség.

A könyv Budapesten átvehető előre egyeztetett helyen és időpontban.
RSS
Hírek

Letöltések

RSS - Jövőnk.infó RSS - Hunszkíta Rádió
Security System 1.8.7 © 2006-2008 by BS-Fusion Deutschland
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése
Néhány gondolat, ami a rendőriskolák tananyagában valószínűleg nem, vagy nem így szerepel.
Néhány gondolat, ami a rendőriskolák tananyagában valószínűleg nem, vagy
nem így szerepel.

Mivel ti, akik fegyveres testületek állományába tartoztok, szolgálatteljesítésetek során olyan - akár az élet kioltását eredményező – jogosítványokkal is rendelkeztek, amelyek meghaladják a közhatalom többi birtokosának jogkörét, és mivel az intézkedések foganatosítása során jellemzően pillanatok alatt kell döntést hoznotok, fontos, hogy a reátok ruházott hatalommal készségszinten, annak eredeti rendeltetése szerint tudjatok bánni.

Ennek érdekében néhány - látszólag magától értetődő, ám pont ezért sokszor nem kellően átgondolt - dolgot szeretnék rövid, folytatásos szemelvényekben, a mindennapostól eltérő összefüggésekben bemutatni nektek, annak reményében, hogy mielőtt parancsra megint kezet emeltek nemzetetekre, talán átsuhannak gondolataitok között az itt olvasottak.

A civil többség szeretne bizalommal fordulni hozzátok, mert hinni akarják: közéjük tartoztok. Hiszen szüleitek együtt dolgoztak, együtt jártatok iskolába és gyermekeitek ugyanabba a jövőbe nőnek bele, amit most együtt hagytok rájuk. Ismernek titeket, tudják, kik vagytok, hol laktok. Nekik nem csak egy szám vagytok a sisakotokon.

Számítanak rátok.

De érdemtelenné is válhattok az előlegezett bizalomra. Azt is rendezni fogják valahogyan. Ne feledd:
Ismernek titeket, tudják kik vagytok, hol laktok. Nekik nem csak egy szám vagytok a sisakotokon.

Számíthattok rájuk.

Tudom, hogy roppant nehéz dolgotok van, de lassan döntenetek kell. Döntsetek jól.

Minden jót kívánok Nektek.

Dr. Szakál Antal

1. Védelmi szükségletek, szervezett és önszerveződő védelem:

A védelem biztosítása elengedhetetlen feltétele az államba szerveződött közösség túlélésének, ezért erre a közösség minden tagja kötelezett. Az általános kötelezettséggel párhuzamosan már az államszervezet kialakulásának korai szakaszában a termelő tevékenységet végzőktől elkülönültek azok (katonák), akiket a védelmi feladatok ellátására tartott a közösség. Később, a társadalmak bonyolultabbá válásával megjelentek azon szervezetek (hadsereg, később a rendőrség), amelyek a
közösség külső és belső védelmére lettek létrehozva.

Amennyiben a szervezetek rendeltetésüknek megfelelően működnek és az ellátandó feladat nem haladja meg működőképességük határát, a tevékenység intézményi kereteken belül, jogilag szabályozott mederben zajlik.

Ha a közösséget fenyegető veszély mértéke meghaladja a testületek teljesítőképességét (háború, katasztrófahelyzet) a testületek a társadalom egyéb kapacitásainak bevonásával, az eredeti intézményi kereteken túlterjeszkedve, de továbbra is szabályozott mederben látják el feladatukat.

Ti, amikor az eredeti intézményi keretek között fejtitek ki tevékenységeteket, véditek, amikor a baj nagy volta miatt az intézményi kereteken kívüli erők és eszközök is tömegesen bevonásra kerülnek, akkor jellemzően védelemre szervezitek nemzeteteket.

Idáig egyértelmű.

De mi történik akkor, ha a testületek nem az eredeti rendeltetésük szerint, vagy ami a legrosszabb, azzal ellentétesen kezdenek el működni? Másként: amikor a társadalom védelmi mechanizmusai elégtelenné válnak vagy magára a közösségre támadnak?

Ha ez a helyzet kialakul, akkor nyilvánvaló, hogy a testületek tevékenysége intézményi kereteken belül, de már nem a törvényes mederben zajlik.

Amennyiben ez a lappangási időszak elteltével teljes kétséget kizáróan érzékelhetővé válik, a társadalom a túlélés biztosítása végett magához vonja a szervezetekre ruházott hatáskört, alulról önszerveződésbe kezd és megpróbálja ellátni a védelmi funkciókat biztosan az intézményi kereteken kívül és nem feltétlenül a hatályos jogszabályok szabályozta mederben. Biztosan észrevettétek, hogy ez már elkezdődött és halad feltartóztathatatlanul. (Az önszerveződő erőkhöz való viszonyulásotok –dezertálásotok- kérdéséről később lesz szó)

A következő lépés a közpusztítóvá vált intézményrendszer felszámolása és az intézményrendszer működtetésében részt vevők felelősségének megállapítása. Az ilyen esetekben eljáró szervek nem formalizáltak (népbíróságok), az ítéletek inkább megtorló jellegűek és mértéküket tekintve jellemzően nincsenek arányban a tanúsított magatartással.

A hivatásos szolgálatot teljesítők nincsenek sem felmentve, sem eltiltva a gondolkozástól.

Sőt. Rendkívüli jogosítványaitok miatt közérdekű, hogy időről időre lefolytassátok magatokban a „kellene lenni” és a „van” összevetésén alapuló lojalitásvitát, mert e nélkül könnyen eszközeivé válhattok olyan törekvéseknek is, amelyekkel egyébként soha nem azonosulnátok, és elszenvedői lehettek olyan büntetéseknek, amelyek súlyosságukat tekintve messze meghaladják egyéni felelősségetek mértékét.

A rend hiánya szükségessé teszi az alapvető szabályok újragondolását. Senkit ne tévesszen meg: bár már forradalomról, alkotmányozó nemzetgyűlésről, társadalmi szerződésről és paradigmaváltásról beszélnek, ami a közéletben most zajlik még nem az.

De lassanként megteremti az igényt.

(folyt.köv.)

Néhány gondolat, ami a rendőriskolák tananyagában valószínűleg nem, vagy
nem így szerepel. (folytatás)

Előzmény

Vizsgáljuk meg közelebbről a védelemre hivatott szervezetek működési sajátosságait, belülről kifelé haladva.

Ezen szervezetek tevékenységüket a közösség érdekében fejtik ki, mely teljesítéséhez közhatalommal ruházzák fel őket.

Tehát: cél a közjó, eszköz a közhatalom.

A testületek egy jogállamban a törvényekben meghatározott feladatokat a törvényekben
meghatározott módon kötelesek ellátni – mivel munkáltatói szerepük is van – befelé és kifelé egyaránt. Ha nem azt, vagy nem úgy teszik, akkor vagy az állam nem jogállam, vagy a szervezetek nem felelnek meg az elvárásoknak. (Vagy mindkettő, illetve egyik sem.)

A közhatalom a szervezeten belül a hierarchiában, a társadalom felé az erőszak alkalmazására felhatalmazottságban és a rendészeti jogosítványokban ismerhető fel.

2. Hierarchia. Kötelesség, jogosítványok. Kiválasztódás, torzulások

Ti, akik ezen szervezetek valamelyikében szolgáltok, feladataitokat szigorú alá-fölérendeltségi rendszerben látjátok el. A hierarchia piramisában a magasabb szintekhez több kötelesség tartozik, ezek ellátásához többletjogosítványok rendelésére kerül sor. Minél magasabb a szint, annál nyomasztóbb a felelősség (példamutatás, utánpótlás, képzés, felszerelés, szolgálatvezénylés, szolgálati rend fenntartása, szociális gondoskodás…), de ezzel párhuzamosan a jogosultságok köre is nő. A jog a kötelesség teljesítését lehetővé tevő eszköz.

A hierarchia csak azok között értelmezhető, akik között valamilyen cél- vagy feladatközösség fellelhető, ennek hiányában értelmetlen lenne a kérdést vizsgálni. (Miért is mondhatná meg egyébként akárki valakinek, hogy mikor,hol,kivel,hogyan,mit csináljon?) Ennek megfelelően a jogosítványtöbblet csak a feladatot végzőkkel kapcsolatban, a feladat végzésekor, annak idejére illeti meg a címzetteket. Ha ezen a körön kívül gyakorolja valaki közületek jogait, az nem törvényes.

(Tapasztaltatok már olyat, hogy valaki, aki egyébként szolgálati időben sem látja el feladatait, szolgálati időn túl is igényt tart bizonyos jogosultságokra?)

A társadalom számára kiemelt fontossággal bír, hogy egyes magas pozíciók folyamatosan a legalkalmasabb emberekkel legyenek betöltve. Jó esetben ezek a személyek az eltöltött idővel, a szükséges képesítések megszerzésével és a történések során tanúsított magatartásukkal hitelesítődve válnak vezetett közösségeik természetes nemeseivé.

Kiválasztódnak közületek.

Hozzáértésük, emberségük nem kérdőjeles, tekintélyüket nem kell kikényszeríteni. Elismerik feljebbvalóikat, bennük követendő példát látnak, az azonos szintűekkel és az alárendeltekkel kölcsönösen tisztelik egymást, az utánpótlás nevelését – mivel felismerik a poszttal járó kötelességük folyamatos teljesítéséhez fűződő közérdeket - legfontosabb feladataik egyikének érzik.

A hozzáállásukban, életvitelükben beállt változások esetén, saját jogon szerzett közösségi pozícióikat bármikor elveszíthetik, és ha méltatlanná válnak bizalmatokra, az feltétlenül következményekkel jár.

Ezek a közérdeket szolgáló hierarchia jellemzői.

(Egyébként hatályos törvényeink is erről szólnak. Mivel a jogrendet az érvényesülés igényével alakítják ki, a törvény szemszögéből nézve teljesen egyértelmű, hogy minden beosztásban csak a megfelelő utat bejárt, megfelelő ismeretekkel, kifogástalan tartással és életvitellel rendelkező emberek teljesíthetnek közszolgálatot. Elméletileg.)

Most nézz szét magad körül és tudatosítsd magadban, amit látsz.

A hierarchia kóros elváltozása határozott tüneteket produkál.

A vezetők számára a jog nem a kötelesség teljesítésének eszköze, sokkal inkább cél lett, amely magasabb fizetésben, szolgálati autóban, mobiltelefonban és egyéb kiváltságokban testesül meg.

Az így kiválasztott - vagy legújabban önjelölt - vezető nem a közös célok elérésére törekszik, jogosítványait szolgálaton kívül és olyanokkal szemben is érvényesíteni akarja, akikkel egyébként nem áll hierarchikus viszonyban. Nem birtokolja, hanem bitorolja a beosztásával járó közhatalmat.
Hozzáértésről, tekintélyről szó sincs, eszköztárában a bizonytalanságban tartás, a fenyegetés, a korrumpálás és a nyílt vagy leplezett zsarolás található.

A kötelességgel nem, de a beosztással járó címmel teljes mértékben azonosul, az személyiségének elsődleges forrásává válik, ahhoz az ésszerűség határain túl is ragaszkodik. A következő lépcsőfokon állót a háta mögött fúrja, az azonos szinten lévőket gáncsolja, lehetséges utódait tűzzel-vassal irtja.

Pozícióját a társadalom szempontjából nézve érdemtelenül szerzi.

Hibáinak – ha azok nem sértenek rendszerbiztonsági érdekeket – a zsarolhatóságon kívül nincs következménye. Amennyiben megfelelő szívességtevő és/vagy viszontkompromittáló képességgel rendelkezik, akár még fentebb is léphet a ranglétrán.

A kontraszelekció nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az amúgy érdemtelenül kiválasztottak a hétköznapit meghaladó képességekkel rendelkezzenek. Szánalmasabb formája a csoportérdekű kiválasztásnak, ha a könnyebb vezérelhetőség végett a hétköznapinál szerényebb képességű személyeket helyeznek pozícióba („kontárszelekció”). Napjainkban a jelenség egyre inkább tetten érhető, ezt te is tudod.

Ezek a szűk csoportérdekeket szolgáló hierarchia vázlatos jellemzői.

A fegyveres testületek állománya az ilyen jelenségekkel szemben törvényekben biztosított egyéni jogorvoslati és az érdekvédelmi tevékenységben megvalósuló kollektív védelemben részesül. A nem rendeltetésszerű joggyakorlás súlyosabb esetei a büntetőjog által fenyegetettek. (Elméletileg.)

Ám amennyiben az 1. pontban írt torzulások kialakulnak a fegyveres testületeknél, annak nem csak kifelé irányuló hatásai vannak. A társadalomra támadó rendvédelmi intézményrendszer szükségszerűen saját állományának egészséges részére is veszélyes.

A jogorvoslati fórumrendszer

működésképtelenné válik, az általában járó jogok rendszeresen alulmaradnak a nevekhez köthető konkrét érdekekkel szemben, majd előbbiek lassan elhalnak, utóbbiak kusza, fojtogató szövedékké válnak.

Ha nem tartozol valamely klikkhez, Te is ettől fuldokolsz. (folyt.köv.)

Az előző pontban a hierarchikus rendszerről volt szó. A következőben nézzük leglényegesebb
jellemzőjüket, az utasítás adást, annak is egy speciális változatát.

4. A parancs

A hierarchikus rendszerek fő jellemzője a fentről lefelé működő utasításadási jog és a végrehajtási kényszer. A fegyveres testületeknél ez a parancs - a legmarkánsabb kötőerővel bíró közigazgatási aktus - intézményében jelenik meg.
A parancs meghatározott szolgálati tevékenység vagy feladat feltétel nélküli végrehajtására vonatkozó, szóban vagy írásban kifejezett akaratnyilvánítás, büntetés terhe alatt végrehajtandó kényszerítő követelmény.
A közérdekű cél elérése érdekében a jogrend közhatalommal ruházza fel a kiadót a végrehajtó felé, a végrehajtót más személyek irányába. Kiadója felelősséggel tartozik érte, végrehajtója szélsőséges esetben életét áldozva is köteles azt végrehajtani.
A parancsteljesítés meghiúsulásának szervezeten kívüli és belső okai lehetnek. Az állam a büntetőjog eszköztárát felvonultatva a külső hatásokkal szemben a hivatalos személy elleni erőszak, belső engedetlenség esetére a függelemsértés tárgykörébe tartozó tényállások megalkotásával igyekszik az akadályállítástól elrettenteni, illetve a már megtörténtet megtorolni.
A kiadott parancs elfogadottságának vannak a parancsadó személyhez és az adott társadalmi berendezkedéshez köthető feltételei. A paranccsal kapcsolatos kollektív elképzeléseink mélyen gyökereznek kultúránkban, de más hagyományokhoz hasonlóan ezek is jelentős változásokon estek át.
Ha távolabb megyünk vissza az időben, megállapítható, hogy a parancsot adók és a parancsot végrehajtók között jelentős távolság tátongott. Akik parancsnokló szerepbe kerültek, a szabályt erősítő néhány kivételtől eltekintve, eleve erre lettek nevelve, az ezzel kapcsolatos ismereteket, elvárásokat gyermekkoruktól szívták magukba. Műveltségüket, képzettségüket, tartásukat és az aktuális viszonyokról rendelkezésükre álló információkat tekintve messze a vezetettek előtt jártak, ennek ellenére a legszélsőségesebb helyzetekben általában jellemző volt a vezetettekkel viselt sorsközösségük. A társadalom elitje az első sorokban harcolt és halt meg.
Napjainkra ez a helyzet gyökeresen megváltozott. Akik parancsadási joggal rendelkeznek, azok általában a vezetettekkel azonos kulturális környezetben nevelkednek. Korai szocializációjuk a nélkül zajlik, hogy abban későbbi közösségi vezető funkcióiknak legalább morzsái felismerhetők lennének.
Tömegtermékek ők is.
Műveltségük az általánosnak megfelelően felszínes, képzettségük szintje a szakoktatási rendszer állapotát tükröző, általában alacsony. Tartásukat, ha van, nem példaként mutatják fel, inkább titkolni kénytelenek, hiszen a rendszer szelekciós mechanizmusai ezt akadályként ismerik fel és kíméletlenül rostálnak. Az aktuális viszonyokról való tájékozottságuk sem emeli már őket a vezetettek fölé, hiszen az információk zöme bárki által szabadon elérhető. Minél nagyobb a veszély, a magasabb szintű parancsnokok annál inkább igyekeznek távol maradni a történésektől. A társadalom elitje a bunkerbe jutásért harcol, hogy bármit túlélhessen. Nem szebbek, nem okosabbak, nem jobbak, nem tájékozottabbak, nem vállalnak vezetetteikkel semmiféle közösséget.
Tovább haladva a szemlélődésben megállapítható, hogy a 3. pontban írt szelekciós jelenségek miatt mostanra a vezetettek bármely területen legalább olyan, ha nem magasabb minőséget képesek felmutatni, mint vezetőik.
A parancsot működőképessé tevő elöljárói tekintély személyhez kötődő feltételei lassan elfogytak.
Egy olyan politikai berendezkedésben, ahol a hatalmat a társadalmat alkotó néptől eredeztetik, parancsadásra jogosultságuk - egyéni kiválóságuk hiányában – még érthető lenne, ha a kiadott parancsok a lehető legszélesebb érdekeket szolgálnák. De ez a lehetőség is elolvad, amikor felhatalmazottságukat felhasználva csak szűk csoport-, rosszabb esetben magánérdekeket szolgáló tevésre vagy tevéstől való tartózkodásra utasítják a végrehajtókat.
A hatalomgyakorlás így lesz hatalmaskodássá.
A parancsolás, parancsolgatássá.
Nem is kell boncolgatnom. Ha édesanyád magyarul beszélt hozzád, akkor pontosan érted a
különbséget.
(folyt. köv.)


· postaimre - 2010 12 21 ¦ 15:44:30 · 23 hozzászólás · 3627 megnyitás · Nyomtatás
Hozzászólások
Oldal: 1 / 3: 123
# | Alexandros Alexandros - 2010 12 21 ¦ 19:03:51
Már csak egyet nevelnek beléjük agymosás szinten.
Te vagy az Úr és mindenki más (polgár) feltételezett ellenség. Nem is tekintenek másként az emberre.
Másik parancsolat. Parancs végrehajtás, vagy rámegy a családod s életed. Akinek még van kis erkölcsi normája, jobb lenne ha sürgősen venné az útilaput.
Én is csak azt üzenném minden rendőrnek katonának így karácsony közeledte, hogy a szeretet estéjén nézzen a szemébe gyermekeinek és gondoljon minden ismerőse, barátja, szomszédja gyermekére.
Mai döntése a családja, gyermeke HOLNAPJA!
# | postaimre postaimre - 2010 12 21 ¦ 20:49:45
Alex, meg kell tanítani őket is gondolkodni valahogy és ez csak egyenesen, könyörtelenül és gáncs nélkül működik. Az öregebbje érti tán már a csíziót, de sok köztük a zöldfülű, aki serifnek hiszi magát és fogalma sincs, mibe keveredett. Nem kellene meghalnia neki sem csak azért mert hülye!
# | SzuhaMaka SzuhaMaka - 2010 12 22 ¦ 01:51:47
Nos, Szakál mester szavait soha semmilyen körülmények között nem lehet félreérteni! Mint mindig, most is egyenesen, egyértelműen, minden kétséget, és félreértelmezhetőséget kizárva, végtelenül precízen fogalmaz!
Se sallang, se mellébeszélés! Pont csak annyi amennyi egyszerre szükséges és elégséges az általa közölni kívánt realitás tökéletes megértéséhez!
Lám, lám, milyen tökéletes példája ez annak hogy a kevesebb néha több! Ahogyan azt Imre is megmondta: ..."Mindent le kell egyszerűsíteni amennyire csak lehet, de annál nem jobban!"...
Ezért mindenképp jár a respekt!
meghajol meghajol meghajol
# | parlagfu parlagfu - 2010 12 22 ¦ 07:12:34
Nem lehet csodálkozni elszálltságukon, mikor egy tárgyaláson az alperes béerfika jogi képviselője kijelenti a római egyezményre hívatkozás után: A nemzetközi egyezmények az államra vonatkoznak nem a rendőrségre. Eszerin államfeletti szervezet!
# | tillati tillati - 2010 12 22 ¦ 11:15:47
No Antibátyám... azt hittem elmarad a desszert a gulyás után...Isten Áldjon !WinkHelló
# | Kameleon Kameleon - 2010 12 22 ¦ 11:21:58
# | postaimre postaimre - 2010 12 22 ¦ 11:37:45
SZM ezt is ritkán olvasni tőled, de sajnos Tóni minden egyes szava szín tiszta igazság!
Kaméleon, nem hiszem, hogy ennyivel megússza, aki nem ért a szóból!
# | Kameleon Kameleon - 2010 12 22 ¦ 11:42:37
Imre, az orgazmus eléréséhez szükséges az előjáték!
# | postaimre postaimre - 2010 12 22 ¦ 12:10:19
kaméleon, ezért írtam a vaselinnel, vagy nélküle című írásom is. Erre pettingelhetnek, de most már tényleg szét kell csapni köztük, s lehetőleg a főbűnözőiket kell megtérdeltetni, s úgy, hogy ezt egymással tegyék meg!
# | einzwei einzwei - 2010 12 22 ¦ 13:29:17
Kameleon!
nagyon jó a videó,csak az almát is össze kell szedetni!
Oldal: 1 / 3: 123
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Powered by PHP-Fusion copyright © 2002 - 2011 by Nick Jones.
Released as free software without warranties under GNU Affero GPL v3.
Theme designed by Max Toball
Copyright by Posta Imre / 2010
Generálási idő: 1.03 másodperc
2,133,256 egyedi látogató
Események
<< Február 2011 >>
H K Sz Cs P Szo V
  1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28            
Naplóm/Verseim Navigáció Kiemelt hírek Grp-zapper Gárda könyv

Változás!
Megrendelhető: mgmkonyv@gmail.com címen!
Ár: 3.000 Ft/db. + postai utánvét költség.

A könyv Budapesten átvehető előre egyeztetett helyen és időpontban.
RSS
Hírek

Letöltések

RSS - Jövőnk.infó RSS - Hunszkíta Rádió
Security System 1.8.7 © 2006-2008 by BS-Fusion Deutschland
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése
Néhány gondolat, ami a rendőriskolák tananyagában valószínűleg nem, vagy nem így szerepel.
Néhány gondolat, ami a rendőriskolák tananyagában valószínűleg nem, vagy
nem így szerepel.

Mivel ti, akik fegyveres testületek állományába tartoztok, szolgálatteljesítésetek során olyan - akár az élet kioltását eredményező – jogosítványokkal is rendelkeztek, amelyek meghaladják a közhatalom többi birtokosának jogkörét, és mivel az intézkedések foganatosítása során jellemzően pillanatok alatt kell döntést hoznotok, fontos, hogy a reátok ruházott hatalommal készségszinten, annak eredeti rendeltetése szerint tudjatok bánni.

Ennek érdekében néhány - látszólag magától értetődő, ám pont ezért sokszor nem kellően átgondolt - dolgot szeretnék rövid, folytatásos szemelvényekben, a mindennapostól eltérő összefüggésekben bemutatni nektek, annak reményében, hogy mielőtt parancsra megint kezet emeltek nemzetetekre, talán átsuhannak gondolataitok között az itt olvasottak.

A civil többség szeretne bizalommal fordulni hozzátok, mert hinni akarják: közéjük tartoztok. Hiszen szüleitek együtt dolgoztak, együtt jártatok iskolába és gyermekeitek ugyanabba a jövőbe nőnek bele, amit most együtt hagytok rájuk. Ismernek titeket, tudják, kik vagytok, hol laktok. Nekik nem csak egy szám vagytok a sisakotokon.

Számítanak rátok.

De érdemtelenné is válhattok az előlegezett bizalomra. Azt is rendezni fogják valahogyan. Ne feledd:
Ismernek titeket, tudják kik vagytok, hol laktok. Nekik nem csak egy szám vagytok a sisakotokon.

Számíthattok rájuk.

Tudom, hogy roppant nehéz dolgotok van, de lassan döntenetek kell. Döntsetek jól.

Minden jót kívánok Nektek.

Dr. Szakál Antal

1. Védelmi szükségletek, szervezett és önszerveződő védelem:

A védelem biztosítása elengedhetetlen feltétele az államba szerveződött közösség túlélésének, ezért erre a közösség minden tagja kötelezett. Az általános kötelezettséggel párhuzamosan már az államszervezet kialakulásának korai szakaszában a termelő tevékenységet végzőktől elkülönültek azok (katonák), akiket a védelmi feladatok ellátására tartott a közösség. Később, a társadalmak bonyolultabbá válásával megjelentek azon szervezetek (hadsereg, később a rendőrség), amelyek a
közösség külső és belső védelmére lettek létrehozva.

Amennyiben a szervezetek rendeltetésüknek megfelelően működnek és az ellátandó feladat nem haladja meg működőképességük határát, a tevékenység intézményi kereteken belül, jogilag szabályozott mederben zajlik.

Ha a közösséget fenyegető veszély mértéke meghaladja a testületek teljesítőképességét (háború, katasztrófahelyzet) a testületek a társadalom egyéb kapacitásainak bevonásával, az eredeti intézményi kereteken túlterjeszkedve, de továbbra is szabályozott mederben látják el feladatukat.

Ti, amikor az eredeti intézményi keretek között fejtitek ki tevékenységeteket, véditek, amikor a baj nagy volta miatt az intézményi kereteken kívüli erők és eszközök is tömegesen bevonásra kerülnek, akkor jellemzően védelemre szervezitek nemzeteteket.

Idáig egyértelmű.

De mi történik akkor, ha a testületek nem az eredeti rendeltetésük szerint, vagy ami a legrosszabb, azzal ellentétesen kezdenek el működni? Másként: amikor a társadalom védelmi mechanizmusai elégtelenné válnak vagy magára a közösségre támadnak?

Ha ez a helyzet kialakul, akkor nyilvánvaló, hogy a testületek tevékenysége intézményi kereteken belül, de már nem a törvényes mederben zajlik.

Amennyiben ez a lappangási időszak elteltével teljes kétséget kizáróan érzékelhetővé válik, a társadalom a túlélés biztosítása végett magához vonja a szervezetekre ruházott hatáskört, alulról önszerveződésbe kezd és megpróbálja ellátni a védelmi funkciókat biztosan az intézményi kereteken kívül és nem feltétlenül a hatályos jogszabályok szabályozta mederben. Biztosan észrevettétek, hogy ez már elkezdődött és halad feltartóztathatatlanul. (Az önszerveződő erőkhöz való viszonyulásotok –dezertálásotok- kérdéséről később lesz szó)

A következő lépés a közpusztítóvá vált intézményrendszer felszámolása és az intézményrendszer működtetésében részt vevők felelősségének megállapítása. Az ilyen esetekben eljáró szervek nem formalizáltak (népbíróságok), az ítéletek inkább megtorló jellegűek és mértéküket tekintve jellemzően nincsenek arányban a tanúsított magatartással.

A hivatásos szolgálatot teljesítők nincsenek sem felmentve, sem eltiltva a gondolkozástól.

Sőt. Rendkívüli jogosítványaitok miatt közérdekű, hogy időről időre lefolytassátok magatokban a „kellene lenni” és a „van” összevetésén alapuló lojalitásvitát, mert e nélkül könnyen eszközeivé válhattok olyan törekvéseknek is, amelyekkel egyébként soha nem azonosulnátok, és elszenvedői lehettek olyan büntetéseknek, amelyek súlyosságukat tekintve messze meghaladják egyéni felelősségetek mértékét.

A rend hiánya szükségessé teszi az alapvető szabályok újragondolását. Senkit ne tévesszen meg: bár már forradalomról, alkotmányozó nemzetgyűlésről, társadalmi szerződésről és paradigmaváltásról beszélnek, ami a közéletben most zajlik még nem az.

De lassanként megteremti az igényt.

(folyt.köv.)

Néhány gondolat, ami a rendőriskolák tananyagában valószínűleg nem, vagy
nem így szerepel. (folytatás)

Előzmény

Vizsgáljuk meg közelebbről a védelemre hivatott szervezetek működési sajátosságait, belülről kifelé haladva.

Ezen szervezetek tevékenységüket a közösség érdekében fejtik ki, mely teljesítéséhez közhatalommal ruházzák fel őket.

Tehát: cél a közjó, eszköz a közhatalom.

A testületek egy jogállamban a törvényekben meghatározott feladatokat a törvényekben
meghatározott módon kötelesek ellátni – mivel munkáltatói szerepük is van – befelé és kifelé egyaránt. Ha nem azt, vagy nem úgy teszik, akkor vagy az állam nem jogállam, vagy a szervezetek nem felelnek meg az elvárásoknak. (Vagy mindkettő, illetve egyik sem.)

A közhatalom a szervezeten belül a hierarchiában, a társadalom felé az erőszak alkalmazására felhatalmazottságban és a rendészeti jogosítványokban ismerhető fel.

2. Hierarchia. Kötelesség, jogosítványok. Kiválasztódás, torzulások

Ti, akik ezen szervezetek valamelyikében szolgáltok, feladataitokat szigorú alá-fölérendeltségi rendszerben látjátok el. A hierarchia piramisában a magasabb szintekhez több kötelesség tartozik, ezek ellátásához többletjogosítványok rendelésére kerül sor. Minél magasabb a szint, annál nyomasztóbb a felelősség (példamutatás, utánpótlás, képzés, felszerelés, szolgálatvezénylés, szolgálati rend fenntartása, szociális gondoskodás…), de ezzel párhuzamosan a jogosultságok köre is nő. A jog a kötelesség teljesítését lehetővé tevő eszköz.

A hierarchia csak azok között értelmezhető, akik között valamilyen cél- vagy feladatközösség fellelhető, ennek hiányában értelmetlen lenne a kérdést vizsgálni. (Miért is mondhatná meg egyébként akárki valakinek, hogy mikor,hol,kivel,hogyan,mit csináljon?) Ennek megfelelően a jogosítványtöbblet csak a feladatot végzőkkel kapcsolatban, a feladat végzésekor, annak idejére illeti meg a címzetteket. Ha ezen a körön kívül gyakorolja valaki közületek jogait, az nem törvényes.

(Tapasztaltatok már olyat, hogy valaki, aki egyébként szolgálati időben sem látja el feladatait, szolgálati időn túl is igényt tart bizonyos jogosultságokra?)

A társadalom számára kiemelt fontossággal bír, hogy egyes magas pozíciók folyamatosan a legalkalmasabb emberekkel legyenek betöltve. Jó esetben ezek a személyek az eltöltött idővel, a szükséges képesítések megszerzésével és a történések során tanúsított magatartásukkal hitelesítődve válnak vezetett közösségeik természetes nemeseivé.

Kiválasztódnak közületek.

Hozzáértésük, emberségük nem kérdőjeles, tekintélyüket nem kell kikényszeríteni. Elismerik feljebbvalóikat, bennük követendő példát látnak, az azonos szintűekkel és az alárendeltekkel kölcsönösen tisztelik egymást, az utánpótlás nevelését – mivel felismerik a poszttal járó kötelességük folyamatos teljesítéséhez fűződő közérdeket - legfontosabb feladataik egyikének érzik.

A hozzáállásukban, életvitelükben beállt változások esetén, saját jogon szerzett közösségi pozícióikat bármikor elveszíthetik, és ha méltatlanná válnak bizalmatokra, az feltétlenül következményekkel jár.

Ezek a közérdeket szolgáló hierarchia jellemzői.

(Egyébként hatályos törvényeink is erről szólnak. Mivel a jogrendet az érvényesülés igényével alakítják ki, a törvény szemszögéből nézve teljesen egyértelmű, hogy minden beosztásban csak a megfelelő utat bejárt, megfelelő ismeretekkel, kifogástalan tartással és életvitellel rendelkező emberek teljesíthetnek közszolgálatot. Elméletileg.)

Most nézz szét magad körül és tudatosítsd magadban, amit látsz.

A hierarchia kóros elváltozása határozott tüneteket produkál.

A vezetők számára a jog nem a kötelesség teljesítésének eszköze, sokkal inkább cél lett, amely magasabb fizetésben, szolgálati autóban, mobiltelefonban és egyéb kiváltságokban testesül meg.

Az így kiválasztott - vagy legújabban önjelölt - vezető nem a közös célok elérésére törekszik, jogosítványait szolgálaton kívül és olyanokkal szemben is érvényesíteni akarja, akikkel egyébként nem áll hierarchikus viszonyban. Nem birtokolja, hanem bitorolja a beosztásával járó közhatalmat.
Hozzáértésről, tekintélyről szó sincs, eszköztárában a bizonytalanságban tartás, a fenyegetés, a korrumpálás és a nyílt vagy leplezett zsarolás található.

A kötelességgel nem, de a beosztással járó címmel teljes mértékben azonosul, az személyiségének elsődleges forrásává válik, ahhoz az ésszerűség határain túl is ragaszkodik. A következő lépcsőfokon állót a háta mögött fúrja, az azonos szinten lévőket gáncsolja, lehetséges utódait tűzzel-vassal irtja.

Pozícióját a társadalom szempontjából nézve érdemtelenül szerzi.

Hibáinak – ha azok nem sértenek rendszerbiztonsági érdekeket – a zsarolhatóságon kívül nincs következménye. Amennyiben megfelelő szívességtevő és/vagy viszontkompromittáló képességgel rendelkezik, akár még fentebb is léphet a ranglétrán.

A kontraszelekció nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az amúgy érdemtelenül kiválasztottak a hétköznapit meghaladó képességekkel rendelkezzenek. Szánalmasabb formája a csoportérdekű kiválasztásnak, ha a könnyebb vezérelhetőség végett a hétköznapinál szerényebb képességű személyeket helyeznek pozícióba („kontárszelekció”). Napjainkban a jelenség egyre inkább tetten érhető, ezt te is tudod.

Ezek a szűk csoportérdekeket szolgáló hierarchia vázlatos jellemzői.

A fegyveres testületek állománya az ilyen jelenségekkel szemben törvényekben biztosított egyéni jogorvoslati és az érdekvédelmi tevékenységben megvalósuló kollektív védelemben részesül. A nem rendeltetésszerű joggyakorlás súlyosabb esetei a büntetőjog által fenyegetettek. (Elméletileg.)

Ám amennyiben az 1. pontban írt torzulások kialakulnak a fegyveres testületeknél, annak nem csak kifelé irányuló hatásai vannak. A társadalomra támadó rendvédelmi intézményrendszer szükségszerűen saját állományának egészséges részére is veszélyes.

A jogorvoslati fórumrendszer

működésképtelenné válik, az általában járó jogok rendszeresen alulmaradnak a nevekhez köthető konkrét érdekekkel szemben, majd előbbiek lassan elhalnak, utóbbiak kusza, fojtogató szövedékké válnak.

Ha nem tartozol valamely klikkhez, Te is ettől fuldokolsz. (folyt.köv.)

Az előző pontban a hierarchikus rendszerről volt szó. A következőben nézzük leglényegesebb
jellemzőjüket, az utasítás adást, annak is egy speciális változatát.

4. A parancs

A hierarchikus rendszerek fő jellemzője a fentről lefelé működő utasításadási jog és a végrehajtási kényszer. A fegyveres testületeknél ez a parancs - a legmarkánsabb kötőerővel bíró közigazgatási aktus - intézményében jelenik meg.
A parancs meghatározott szolgálati tevékenység vagy feladat feltétel nélküli végrehajtására vonatkozó, szóban vagy írásban kifejezett akaratnyilvánítás, büntetés terhe alatt végrehajtandó kényszerítő követelmény.
A közérdekű cél elérése érdekében a jogrend közhatalommal ruházza fel a kiadót a végrehajtó felé, a végrehajtót más személyek irányába. Kiadója felelősséggel tartozik érte, végrehajtója szélsőséges esetben életét áldozva is köteles azt végrehajtani.
A parancsteljesítés meghiúsulásának szervezeten kívüli és belső okai lehetnek. Az állam a büntetőjog eszköztárát felvonultatva a külső hatásokkal szemben a hivatalos személy elleni erőszak, belső engedetlenség esetére a függelemsértés tárgykörébe tartozó tényállások megalkotásával igyekszik az akadályállítástól elrettenteni, illetve a már megtörténtet megtorolni.
A kiadott parancs elfogadottságának vannak a parancsadó személyhez és az adott társadalmi berendezkedéshez köthető feltételei. A paranccsal kapcsolatos kollektív elképzeléseink mélyen gyökereznek kultúránkban, de más hagyományokhoz hasonlóan ezek is jelentős változásokon estek át.
Ha távolabb megyünk vissza az időben, megállapítható, hogy a parancsot adók és a parancsot végrehajtók között jelentős távolság tátongott. Akik parancsnokló szerepbe kerültek, a szabályt erősítő néhány kivételtől eltekintve, eleve erre lettek nevelve, az ezzel kapcsolatos ismereteket, elvárásokat gyermekkoruktól szívták magukba. Műveltségüket, képzettségüket, tartásukat és az aktuális viszonyokról rendelkezésükre álló információkat tekintve messze a vezetettek előtt jártak, ennek ellenére a legszélsőségesebb helyzetekben általában jellemző volt a vezetettekkel viselt sorsközösségük. A társadalom elitje az első sorokban harcolt és halt meg.
Napjainkra ez a helyzet gyökeresen megváltozott. Akik parancsadási joggal rendelkeznek, azok általában a vezetettekkel azonos kulturális környezetben nevelkednek. Korai szocializációjuk a nélkül zajlik, hogy abban későbbi közösségi vezető funkcióiknak legalább morzsái felismerhetők lennének.
Tömegtermékek ők is.
Műveltségük az általánosnak megfelelően felszínes, képzettségük szintje a szakoktatási rendszer állapotát tükröző, általában alacsony. Tartásukat, ha van, nem példaként mutatják fel, inkább titkolni kénytelenek, hiszen a rendszer szelekciós mechanizmusai ezt akadályként ismerik fel és kíméletlenül rostálnak. Az aktuális viszonyokról való tájékozottságuk sem emeli már őket a vezetettek fölé, hiszen az információk zöme bárki által szabadon elérhető. Minél nagyobb a veszély, a magasabb szintű parancsnokok annál inkább igyekeznek távol maradni a történésektől. A társadalom elitje a bunkerbe jutásért harcol, hogy bármit túlélhessen. Nem szebbek, nem okosabbak, nem jobbak, nem tájékozottabbak, nem vállalnak vezetetteikkel semmiféle közösséget.
Tovább haladva a szemlélődésben megállapítható, hogy a 3. pontban írt szelekciós jelenségek miatt mostanra a vezetettek bármely területen legalább olyan, ha nem magasabb minőséget képesek felmutatni, mint vezetőik.
A parancsot működőképessé tevő elöljárói tekintély személyhez kötődő feltételei lassan elfogytak.
Egy olyan politikai berendezkedésben, ahol a hatalmat a társadalmat alkotó néptől eredeztetik, parancsadásra jogosultságuk - egyéni kiválóságuk hiányában – még érthető lenne, ha a kiadott parancsok a lehető legszélesebb érdekeket szolgálnák. De ez a lehetőség is elolvad, amikor felhatalmazottságukat felhasználva csak szűk csoport-, rosszabb esetben magánérdekeket szolgáló tevésre vagy tevéstől való tartózkodásra utasítják a végrehajtókat.
A hatalomgyakorlás így lesz hatalmaskodássá.
A parancsolás, parancsolgatássá.
Nem is kell boncolgatnom. Ha édesanyád magyarul beszélt hozzád, akkor pontosan érted a
különbséget.
(folyt. köv.)


· postaimre - 2010 12 21 ¦ 15:44:30 · 23 hozzászólás · 3627 megnyitás · Nyomtatás
Hozzászólások
Oldal: 1 / 3: 123
# | Alexandros Alexandros - 2010 12 21 ¦ 19:03:51
Már csak egyet nevelnek beléjük agymosás szinten.
Te vagy az Úr és mindenki más (polgár) feltételezett ellenség. Nem is tekintenek másként az emberre.
Másik parancsolat. Parancs végrehajtás, vagy rámegy a családod s életed. Akinek még van kis erkölcsi normája, jobb lenne ha sürgősen venné az útilaput.
Én is csak azt üzenném minden rendőrnek katonának így karácsony közeledte, hogy a szeretet estéjén nézzen a szemébe gyermekeinek és gondoljon minden ismerőse, barátja, szomszédja gyermekére.
Mai döntése a családja, gyermeke HOLNAPJA!
# | postaimre postaimre - 2010 12 21 ¦ 20:49:45
Alex, meg kell tanítani őket is gondolkodni valahogy és ez csak egyenesen, könyörtelenül és gáncs nélkül működik. Az öregebbje érti tán már a csíziót, de sok köztük a zöldfülű, aki serifnek hiszi magát és fogalma sincs, mibe keveredett. Nem kellene meghalnia neki sem csak azért mert hülye!
# | SzuhaMaka SzuhaMaka - 2010 12 22 ¦ 01:51:47
Nos, Szakál mester szavait soha semmilyen körülmények között nem lehet félreérteni! Mint mindig, most is egyenesen, egyértelműen, minden kétséget, és félreértelmezhetőséget kizárva, végtelenül precízen fogalmaz!
Se sallang, se mellébeszélés! Pont csak annyi amennyi egyszerre szükséges és elégséges az általa közölni kívánt realitás tökéletes megértéséhez!
Lám, lám, milyen tökéletes példája ez annak hogy a kevesebb néha több! Ahogyan azt Imre is megmondta: ..."Mindent le kell egyszerűsíteni amennyire csak lehet, de annál nem jobban!"...
Ezért mindenképp jár a respekt!
meghajol meghajol meghajol
# | parlagfu parlagfu - 2010 12 22 ¦ 07:12:34
Nem lehet csodálkozni elszálltságukon, mikor egy tárgyaláson az alperes béerfika jogi képviselője kijelenti a római egyezményre hívatkozás után: A nemzetközi egyezmények az államra vonatkoznak nem a rendőrségre. Eszerin államfeletti szervezet!
# | tillati tillati - 2010 12 22 ¦ 11:15:47
No Antibátyám... azt hittem elmarad a desszert a gulyás után...Isten Áldjon !WinkHelló
# | Kameleon Kameleon - 2010 12 22 ¦ 11:21:58
# | postaimre postaimre - 2010 12 22 ¦ 11:37:45
SZM ezt is ritkán olvasni tőled, de sajnos Tóni minden egyes szava szín tiszta igazság!
Kaméleon, nem hiszem, hogy ennyivel megússza, aki nem ért a szóból!
# | Kameleon Kameleon - 2010 12 22 ¦ 11:42:37
Imre, az orgazmus eléréséhez szükséges az előjáték!
# | postaimre postaimre - 2010 12 22 ¦ 12:10:19
kaméleon, ezért írtam a vaselinnel, vagy nélküle című írásom is. Erre pettingelhetnek, de most már tényleg szét kell csapni köztük, s lehetőleg a főbűnözőiket kell megtérdeltetni, s úgy, hogy ezt egymással tegyék meg!
# | einzwei einzwei - 2010 12 22 ¦ 13:29:17
Kameleon!
nagyon jó a videó,csak az almát is össze kell szedetni!
Oldal: 1 / 3: 123
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Powered by PHP-Fusion copyright © 2002 - 2011 by Nick Jones.
Released as free software without warranties under GNU Affero GPL v3.
Theme designed by Max Toball
Copyright by Posta Imre / 2010
Generálási idő: 1.03 másodperc
2,133,256 egyedi látogató
Események
<< Február 2011 >>
H K Sz Cs P Szo V
  1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28            
Naplóm/Verseim Navigáció Kiemelt hírek Grp-zapper Gárda könyv

Változás!
Megrendelhető: mgmkonyv@gmail.com címen!
Ár: 3.000 Ft/db. + postai utánvét költség.

A könyv Budapesten átvehető előre egyeztetett helyen és időpontban.
RSS
Hírek

Letöltések

RSS - Jövőnk.infó RSS - Hunszkíta Rádió
Security System 1.8.7 © 2006-2008 by BS-Fusion Deutschland
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése
Néhány gondolat, ami a rendőriskolák tananyagában valószínűleg nem, vagy nem így szerepel.
Néhány gondolat, ami a rendőriskolák tananyagában valószínűleg nem, vagy
nem így szerepel.

Mivel ti, akik fegyveres testületek állományába tartoztok, szolgálatteljesítésetek során olyan - akár az élet kioltását eredményező – jogosítványokkal is rendelkeztek, amelyek meghaladják a közhatalom többi birtokosának jogkörét, és mivel az intézkedések foganatosítása során jellemzően pillanatok alatt kell döntést hoznotok, fontos, hogy a reátok ruházott hatalommal készségszinten, annak eredeti rendeltetése szerint tudjatok bánni.

Ennek érdekében néhány - látszólag magától értetődő, ám pont ezért sokszor nem kellően átgondolt - dolgot szeretnék rövid, folytatásos szemelvényekben, a mindennapostól eltérő összefüggésekben bemutatni nektek, annak reményében, hogy mielőtt parancsra megint kezet emeltek nemzetetekre, talán átsuhannak gondolataitok között az itt olvasottak.

A civil többség szeretne bizalommal fordulni hozzátok, mert hinni akarják: közéjük tartoztok. Hiszen szüleitek együtt dolgoztak, együtt jártatok iskolába és gyermekeitek ugyanabba a jövőbe nőnek bele, amit most együtt hagytok rájuk. Ismernek titeket, tudják, kik vagytok, hol laktok. Nekik nem csak egy szám vagytok a sisakotokon.

Számítanak rátok.

De érdemtelenné is válhattok az előlegezett bizalomra. Azt is rendezni fogják valahogyan. Ne feledd:
Ismernek titeket, tudják kik vagytok, hol laktok. Nekik nem csak egy szám vagytok a sisakotokon.

Számíthattok rájuk.

Tudom, hogy roppant nehéz dolgotok van, de lassan döntenetek kell. Döntsetek jól.

Minden jót kívánok Nektek.

Dr. Szakál Antal

1. Védelmi szükségletek, szervezett és önszerveződő védelem:

A védelem biztosítása elengedhetetlen feltétele az államba szerveződött közösség túlélésének, ezért erre a közösség minden tagja kötelezett. Az általános kötelezettséggel párhuzamosan már az államszervezet kialakulásának korai szakaszában a termelő tevékenységet végzőktől elkülönültek azok (katonák), akiket a védelmi feladatok ellátására tartott a közösség. Később, a társadalmak bonyolultabbá válásával megjelentek azon szervezetek (hadsereg, később a rendőrség), amelyek a
közösség külső és belső védelmére lettek létrehozva.

Amennyiben a szervezetek rendeltetésüknek megfelelően működnek és az ellátandó feladat nem haladja meg működőképességük határát, a tevékenység intézményi kereteken belül, jogilag szabályozott mederben zajlik.

Ha a közösséget fenyegető veszély mértéke meghaladja a testületek teljesítőképességét (háború, katasztrófahelyzet) a testületek a társadalom egyéb kapacitásainak bevonásával, az eredeti intézményi kereteken túlterjeszkedve, de továbbra is szabályozott mederben látják el feladatukat.

Ti, amikor az eredeti intézményi keretek között fejtitek ki tevékenységeteket, véditek, amikor a baj nagy volta miatt az intézményi kereteken kívüli erők és eszközök is tömegesen bevonásra kerülnek, akkor jellemzően védelemre szervezitek nemzeteteket.

Idáig egyértelmű.

De mi történik akkor, ha a testületek nem az eredeti rendeltetésük szerint, vagy ami a legrosszabb, azzal ellentétesen kezdenek el működni? Másként: amikor a társadalom védelmi mechanizmusai elégtelenné válnak vagy magára a közösségre támadnak?

Ha ez a helyzet kialakul, akkor nyilvánvaló, hogy a testületek tevékenysége intézményi kereteken belül, de már nem a törvényes mederben zajlik.

Amennyiben ez a lappangási időszak elteltével teljes kétséget kizáróan érzékelhetővé válik, a társadalom a túlélés biztosítása végett magához vonja a szervezetekre ruházott hatáskört, alulról önszerveződésbe kezd és megpróbálja ellátni a védelmi funkciókat biztosan az intézményi kereteken kívül és nem feltétlenül a hatályos jogszabályok szabályozta mederben. Biztosan észrevettétek, hogy ez már elkezdődött és halad feltartóztathatatlanul. (Az önszerveződő erőkhöz való viszonyulásotok –dezertálásotok- kérdéséről később lesz szó)

A következő lépés a közpusztítóvá vált intézményrendszer felszámolása és az intézményrendszer működtetésében részt vevők felelősségének megállapítása. Az ilyen esetekben eljáró szervek nem formalizáltak (népbíróságok), az ítéletek inkább megtorló jellegűek és mértéküket tekintve jellemzően nincsenek arányban a tanúsított magatartással.

A hivatásos szolgálatot teljesítők nincsenek sem felmentve, sem eltiltva a gondolkozástól.

Sőt. Rendkívüli jogosítványaitok miatt közérdekű, hogy időről időre lefolytassátok magatokban a „kellene lenni” és a „van” összevetésén alapuló lojalitásvitát, mert e nélkül könnyen eszközeivé válhattok olyan törekvéseknek is, amelyekkel egyébként soha nem azonosulnátok, és elszenvedői lehettek olyan büntetéseknek, amelyek súlyosságukat tekintve messze meghaladják egyéni felelősségetek mértékét.

A rend hiánya szükségessé teszi az alapvető szabályok újragondolását. Senkit ne tévesszen meg: bár már forradalomról, alkotmányozó nemzetgyűlésről, társadalmi szerződésről és paradigmaváltásról beszélnek, ami a közéletben most zajlik még nem az.

De lassanként megteremti az igényt.

(folyt.köv.)

Néhány gondolat, ami a rendőriskolák tananyagában valószínűleg nem, vagy
nem így szerepel. (folytatás)

Előzmény

Vizsgáljuk meg közelebbről a védelemre hivatott szervezetek működési sajátosságait, belülről kifelé haladva.

Ezen szervezetek tevékenységüket a közösség érdekében fejtik ki, mely teljesítéséhez közhatalommal ruházzák fel őket.

Tehát: cél a közjó, eszköz a közhatalom.

A testületek egy jogállamban a törvényekben meghatározott feladatokat a törvényekben
meghatározott módon kötelesek ellátni – mivel munkáltatói szerepük is van – befelé és kifelé egyaránt. Ha nem azt, vagy nem úgy teszik, akkor vagy az állam nem jogállam, vagy a szervezetek nem felelnek meg az elvárásoknak. (Vagy mindkettő, illetve egyik sem.)

A közhatalom a szervezeten belül a hierarchiában, a társadalom felé az erőszak alkalmazására felhatalmazottságban és a rendészeti jogosítványokban ismerhető fel.

2. Hierarchia. Kötelesség, jogosítványok. Kiválasztódás, torzulások

Ti, akik ezen szervezetek valamelyikében szolgáltok, feladataitokat szigorú alá-fölérendeltségi rendszerben látjátok el. A hierarchia piramisában a magasabb szintekhez több kötelesség tartozik, ezek ellátásához többletjogosítványok rendelésére kerül sor. Minél magasabb a szint, annál nyomasztóbb a felelősség (példamutatás, utánpótlás, képzés, felszerelés, szolgálatvezénylés, szolgálati rend fenntartása, szociális gondoskodás…), de ezzel párhuzamosan a jogosultságok köre is nő. A jog a kötelesség teljesítését lehetővé tevő eszköz.

A hierarchia csak azok között értelmezhető, akik között valamilyen cél- vagy feladatközösség fellelhető, ennek hiányában értelmetlen lenne a kérdést vizsgálni. (Miért is mondhatná meg egyébként akárki valakinek, hogy mikor,hol,kivel,hogyan,mit csináljon?) Ennek megfelelően a jogosítványtöbblet csak a feladatot végzőkkel kapcsolatban, a feladat végzésekor, annak idejére illeti meg a címzetteket. Ha ezen a körön kívül gyakorolja valaki közületek jogait, az nem törvényes.

(Tapasztaltatok már olyat, hogy valaki, aki egyébként szolgálati időben sem látja el feladatait, szolgálati időn túl is igényt tart bizonyos jogosultságokra?)

A társadalom számára kiemelt fontossággal bír, hogy egyes magas pozíciók folyamatosan a legalkalmasabb emberekkel legyenek betöltve. Jó esetben ezek a személyek az eltöltött idővel, a szükséges képesítések megszerzésével és a történések során tanúsított magatartásukkal hitelesítődve válnak vezetett közösségeik természetes nemeseivé.

Kiválasztódnak közületek.

Hozzáértésük, emberségük nem kérdőjeles, tekintélyüket nem kell kikényszeríteni. Elismerik feljebbvalóikat, bennük követendő példát látnak, az azonos szintűekkel és az alárendeltekkel kölcsönösen tisztelik egymást, az utánpótlás nevelését – mivel felismerik a poszttal járó kötelességük folyamatos teljesítéséhez fűződő közérdeket - legfontosabb feladataik egyikének érzik.

A hozzáállásukban, életvitelükben beállt változások esetén, saját jogon szerzett közösségi pozícióikat bármikor elveszíthetik, és ha méltatlanná válnak bizalmatokra, az feltétlenül következményekkel jár.

Ezek a közérdeket szolgáló hierarchia jellemzői.

(Egyébként hatályos törvényeink is erről szólnak. Mivel a jogrendet az érvényesülés igényével alakítják ki, a törvény szemszögéből nézve teljesen egyértelmű, hogy minden beosztásban csak a megfelelő utat bejárt, megfelelő ismeretekkel, kifogástalan tartással és életvitellel rendelkező emberek teljesíthetnek közszolgálatot. Elméletileg.)

Most nézz szét magad körül és tudatosítsd magadban, amit látsz.

A hierarchia kóros elváltozása határozott tüneteket produkál.

A vezetők számára a jog nem a kötelesség teljesítésének eszköze, sokkal inkább cél lett, amely magasabb fizetésben, szolgálati autóban, mobiltelefonban és egyéb kiváltságokban testesül meg.

Az így kiválasztott - vagy legújabban önjelölt - vezető nem a közös célok elérésére törekszik, jogosítványait szolgálaton kívül és olyanokkal szemben is érvényesíteni akarja, akikkel egyébként nem áll hierarchikus viszonyban. Nem birtokolja, hanem bitorolja a beosztásával járó közhatalmat.
Hozzáértésről, tekintélyről szó sincs, eszköztárában a bizonytalanságban tartás, a fenyegetés, a korrumpálás és a nyílt vagy leplezett zsarolás található.

A kötelességgel nem, de a beosztással járó címmel teljes mértékben azonosul, az személyiségének elsődleges forrásává válik, ahhoz az ésszerűség határain túl is ragaszkodik. A következő lépcsőfokon állót a háta mögött fúrja, az azonos szinten lévőket gáncsolja, lehetséges utódait tűzzel-vassal irtja.

Pozícióját a társadalom szempontjából nézve érdemtelenül szerzi.

Hibáinak – ha azok nem sértenek rendszerbiztonsági érdekeket – a zsarolhatóságon kívül nincs következménye. Amennyiben megfelelő szívességtevő és/vagy viszontkompromittáló képességgel rendelkezik, akár még fentebb is léphet a ranglétrán.

A kontraszelekció nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az amúgy érdemtelenül kiválasztottak a hétköznapit meghaladó képességekkel rendelkezzenek. Szánalmasabb formája a csoportérdekű kiválasztásnak, ha a könnyebb vezérelhetőség végett a hétköznapinál szerényebb képességű személyeket helyeznek pozícióba („kontárszelekció”). Napjainkban a jelenség egyre inkább tetten érhető, ezt te is tudod.

Ezek a szűk csoportérdekeket szolgáló hierarchia vázlatos jellemzői.

A fegyveres testületek állománya az ilyen jelenségekkel szemben törvényekben biztosított egyéni jogorvoslati és az érdekvédelmi tevékenységben megvalósuló kollektív védelemben részesül. A nem rendeltetésszerű joggyakorlás súlyosabb esetei a büntetőjog által fenyegetettek. (Elméletileg.)

Ám amennyiben az 1. pontban írt torzulások kialakulnak a fegyveres testületeknél, annak nem csak kifelé irányuló hatásai vannak. A társadalomra támadó rendvédelmi intézményrendszer szükségszerűen saját állományának egészséges részére is veszélyes.

A jogorvoslati fórumrendszer

működésképtelenné válik, az általában járó jogok rendszeresen alulmaradnak a nevekhez köthető konkrét érdekekkel szemben, majd előbbiek lassan elhalnak, utóbbiak kusza, fojtogató szövedékké válnak.

Ha nem tartozol valamely klikkhez, Te is ettől fuldokolsz. (folyt.köv.)

Az előző pontban a hierarchikus rendszerről volt szó. A következőben nézzük leglényegesebb
jellemzőjüket, az utasítás adást, annak is egy speciális változatát.

4. A parancs

A hierarchikus rendszerek fő jellemzője a fentről lefelé működő utasításadási jog és a végrehajtási kényszer. A fegyveres testületeknél ez a parancs - a legmarkánsabb kötőerővel bíró közigazgatási aktus - intézményében jelenik meg.
A parancs meghatározott szolgálati tevékenység vagy feladat feltétel nélküli végrehajtására vonatkozó, szóban vagy írásban kifejezett akaratnyilvánítás, büntetés terhe alatt végrehajtandó kényszerítő követelmény.
A közérdekű cél elérése érdekében a jogrend közhatalommal ruházza fel a kiadót a végrehajtó felé, a végrehajtót más személyek irányába. Kiadója felelősséggel tartozik érte, végrehajtója szélsőséges esetben életét áldozva is köteles azt végrehajtani.
A parancsteljesítés meghiúsulásának szervezeten kívüli és belső okai lehetnek. Az állam a büntetőjog eszköztárát felvonultatva a külső hatásokkal szemben a hivatalos személy elleni erőszak, belső engedetlenség esetére a függelemsértés tárgykörébe tartozó tényállások megalkotásával igyekszik az akadályállítástól elrettenteni, illetve a már megtörténtet megtorolni.
A kiadott parancs elfogadottságának vannak a parancsadó személyhez és az adott társadalmi berendezkedéshez köthető feltételei. A paranccsal kapcsolatos kollektív elképzeléseink mélyen gyökereznek kultúránkban, de más hagyományokhoz hasonlóan ezek is jelentős változásokon estek át.
Ha távolabb megyünk vissza az időben, megállapítható, hogy a parancsot adók és a parancsot végrehajtók között jelentős távolság tátongott. Akik parancsnokló szerepbe kerültek, a szabályt erősítő néhány kivételtől eltekintve, eleve erre lettek nevelve, az ezzel kapcsolatos ismereteket, elvárásokat gyermekkoruktól szívták magukba. Műveltségüket, képzettségüket, tartásukat és az aktuális viszonyokról rendelkezésükre álló információkat tekintve messze a vezetettek előtt jártak, ennek ellenére a legszélsőségesebb helyzetekben általában jellemző volt a vezetettekkel viselt sorsközösségük. A társadalom elitje az első sorokban harcolt és halt meg.
Napjainkra ez a helyzet gyökeresen megváltozott. Akik parancsadási joggal rendelkeznek, azok általában a vezetettekkel azonos kulturális környezetben nevelkednek. Korai szocializációjuk a nélkül zajlik, hogy abban későbbi közösségi vezető funkcióiknak legalább morzsái felismerhetők lennének.
Tömegtermékek ők is.
Műveltségük az általánosnak megfelelően felszínes, képzettségük szintje a szakoktatási rendszer állapotát tükröző, általában alacsony. Tartásukat, ha van, nem példaként mutatják fel, inkább titkolni kénytelenek, hiszen a rendszer szelekciós mechanizmusai ezt akadályként ismerik fel és kíméletlenül rostálnak. Az aktuális viszonyokról való tájékozottságuk sem emeli már őket a vezetettek fölé, hiszen az információk zöme bárki által szabadon elérhető. Minél nagyobb a veszély, a magasabb szintű parancsnokok annál inkább igyekeznek távol maradni a történésektől. A társadalom elitje a bunkerbe jutásért harcol, hogy bármit túlélhessen. Nem szebbek, nem okosabbak, nem jobbak, nem tájékozottabbak, nem vállalnak vezetetteikkel semmiféle közösséget.
Tovább haladva a szemlélődésben megállapítható, hogy a 3. pontban írt szelekciós jelenségek miatt mostanra a vezetettek bármely területen legalább olyan, ha nem magasabb minőséget képesek felmutatni, mint vezetőik.
A parancsot működőképessé tevő elöljárói tekintély személyhez kötődő feltételei lassan elfogytak.
Egy olyan politikai berendezkedésben, ahol a hatalmat a társadalmat alkotó néptől eredeztetik, parancsadásra jogosultságuk - egyéni kiválóságuk hiányában – még érthető lenne, ha a kiadott parancsok a lehető legszélesebb érdekeket szolgálnák. De ez a lehetőség is elolvad, amikor felhatalmazottságukat felhasználva csak szűk csoport-, rosszabb esetben magánérdekeket szolgáló tevésre vagy tevéstől való tartózkodásra utasítják a végrehajtókat.
A hatalomgyakorlás így lesz hatalmaskodássá.
A parancsolás, parancsolgatássá.
Nem is kell boncolgatnom. Ha édesanyád magyarul beszélt hozzád, akkor pontosan érted a
különbséget.
(folyt. köv.)


· postaimre - 2010 12 21 ¦ 15:44:30 · 23 hozzászólás · 3627 megnyitás · Nyomtatás
Hozzászólások
Oldal: 1 / 3: 123
# | Alexandros Alexandros - 2010 12 21 ¦ 19:03:51
Már csak egyet nevelnek beléjük agymosás szinten.
Te vagy az Úr és mindenki más (polgár) feltételezett ellenség. Nem is tekintenek másként az emberre.
Másik parancsolat. Parancs végrehajtás, vagy rámegy a családod s életed. Akinek még van kis erkölcsi normája, jobb lenne ha sürgősen venné az útilaput.
Én is csak azt üzenném minden rendőrnek katonának így karácsony közeledte, hogy a szeretet estéjén nézzen a szemébe gyermekeinek és gondoljon minden ismerőse, barátja, szomszédja gyermekére.
Mai döntése a családja, gyermeke HOLNAPJA!
# | postaimre postaimre - 2010 12 21 ¦ 20:49:45
Alex, meg kell tanítani őket is gondolkodni valahogy és ez csak egyenesen, könyörtelenül és gáncs nélkül működik. Az öregebbje érti tán már a csíziót, de sok köztük a zöldfülű, aki serifnek hiszi magát és fogalma sincs, mibe keveredett. Nem kellene meghalnia neki sem csak azért mert hülye!
# | SzuhaMaka SzuhaMaka - 2010 12 22 ¦ 01:51:47
Nos, Szakál mester szavait soha semmilyen körülmények között nem lehet félreérteni! Mint mindig, most is egyenesen, egyértelműen, minden kétséget, és félreértelmezhetőséget kizárva, végtelenül precízen fogalmaz!
Se sallang, se mellébeszélés! Pont csak annyi amennyi egyszerre szükséges és elégséges az általa közölni kívánt realitás tökéletes megértéséhez!
Lám, lám, milyen tökéletes példája ez annak hogy a kevesebb néha több! Ahogyan azt Imre is megmondta: ..."Mindent le kell egyszerűsíteni amennyire csak lehet, de annál nem jobban!"...
Ezért mindenképp jár a respekt!
meghajol meghajol meghajol
# | parlagfu parlagfu - 2010 12 22 ¦ 07:12:34
Nem lehet csodálkozni elszálltságukon, mikor egy tárgyaláson az alperes béerfika jogi képviselője kijelenti a római egyezményre hívatkozás után: A nemzetközi egyezmények az államra vonatkoznak nem a rendőrségre. Eszerin államfeletti szervezet!
# | tillati tillati - 2010 12 22 ¦ 11:15:47
No Antibátyám... azt hittem elmarad a desszert a gulyás után...Isten Áldjon !WinkHelló
# | Kameleon Kameleon - 2010 12 22 ¦ 11:21:58
# | postaimre postaimre - 2010 12 22 ¦ 11:37:45
SZM ezt is ritkán olvasni tőled, de sajnos Tóni minden egyes szava szín tiszta igazság!
Kaméleon, nem hiszem, hogy ennyivel megússza, aki nem ért a szóból!
# | Kameleon Kameleon - 2010 12 22 ¦ 11:42:37
Imre, az orgazmus eléréséhez szükséges az előjáték!
# | postaimre postaimre - 2010 12 22 ¦ 12:10:19
kaméleon, ezért írtam a vaselinnel, vagy nélküle című írásom is. Erre pettingelhetnek, de most már tényleg szét kell csapni köztük, s lehetőleg a főbűnözőiket kell megtérdeltetni, s úgy, hogy ezt egymással tegyék meg!
# | einzwei einzwei - 2010 12 22 ¦ 13:29:17
Kameleon!
nagyon jó a videó,csak az almát is össze kell szedetni!
Oldal: 1 / 3: 123
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Powered by PHP-Fusion copyright © 2002 - 2011 by Nick Jones.
Released as free software without warranties under GNU Affero GPL v3.
Theme designed by Max Toball
Copyright by Posta Imre / 2010
Generálási idő: 1.03 másodperc
2,133,256 egyedi látogató
Események
<< Február 2011 >>
H K Sz Cs P Szo V
  1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28            
Naplóm/Verseim Navigáció Kiemelt hírek Grp-zapper Gárda könyv

Változás!
Megrendelhető: mgmkonyv@gmail.com címen!
Ár: 3.000 Ft/db. + postai utánvét költség.

A könyv Budapesten átvehető előre egyeztetett helyen és időpontban.
RSS
Hírek

Letöltések

RSS - Jövőnk.infó RSS - Hunszkíta Rádió
Security System 1.8.7 © 2006-2008 by BS-Fusion Deutschland
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése
Néhány gondolat, ami a rendőriskolák tananyagában valószínűleg nem, vagy nem így szerepel.
Néhány gondolat, ami a rendőriskolák tananyagában valószínűleg nem, vagy
nem így szerepel.

Mivel ti, akik fegyveres testületek állományába tartoztok, szolgálatteljesítésetek során olyan - akár az élet kioltását eredményező – jogosítványokkal is rendelkeztek, amelyek meghaladják a közhatalom többi birtokosának jogkörét, és mivel az intézkedések foganatosítása során jellemzően pillanatok alatt kell döntést hoznotok, fontos, hogy a reátok ruházott hatalommal készségszinten, annak eredeti rendeltetése szerint tudjatok bánni.

Ennek érdekében néhány - látszólag magától értetődő, ám pont ezért sokszor nem kellően átgondolt - dolgot szeretnék rövid, folytatásos szemelvényekben, a mindennapostól eltérő összefüggésekben bemutatni nektek, annak reményében, hogy mielőtt parancsra megint kezet emeltek nemzetetekre, talán átsuhannak gondolataitok között az itt olvasottak.

A civil többség szeretne bizalommal fordulni hozzátok, mert hinni akarják: közéjük tartoztok. Hiszen szüleitek együtt dolgoztak, együtt jártatok iskolába és gyermekeitek ugyanabba a jövőbe nőnek bele, amit most együtt hagytok rájuk. Ismernek titeket, tudják, kik vagytok, hol laktok. Nekik nem csak egy szám vagytok a sisakotokon.

Számítanak rátok.

De érdemtelenné is válhattok az előlegezett bizalomra. Azt is rendezni fogják valahogyan. Ne feledd:
Ismernek titeket, tudják kik vagytok, hol laktok. Nekik nem csak egy szám vagytok a sisakotokon.

Számíthattok rájuk.

Tudom, hogy roppant nehéz dolgotok van, de lassan döntenetek kell. Döntsetek jól.

Minden jót kívánok Nektek.

Dr. Szakál Antal

1. Védelmi szükségletek, szervezett és önszerveződő védelem:

A védelem biztosítása elengedhetetlen feltétele az államba szerveződött közösség túlélésének, ezért erre a közösség minden tagja kötelezett. Az általános kötelezettséggel párhuzamosan már az államszervezet kialakulásának korai szakaszában a termelő tevékenységet végzőktől elkülönültek azok (katonák), akiket a védelmi feladatok ellátására tartott a közösség. Később, a társadalmak bonyolultabbá válásával megjelentek azon szervezetek (hadsereg, később a rendőrség), amelyek a
közösség külső és belső védelmére lettek létrehozva.

Amennyiben a szervezetek rendeltetésüknek megfelelően működnek és az ellátandó feladat nem haladja meg működőképességük határát, a tevékenység intézményi kereteken belül, jogilag szabályozott mederben zajlik.

Ha a közösséget fenyegető veszély mértéke meghaladja a testületek teljesítőképességét (háború, katasztrófahelyzet) a testületek a társadalom egyéb kapacitásainak bevonásával, az eredeti intézményi kereteken túlterjeszkedve, de továbbra is szabályozott mederben látják el feladatukat.

Ti, amikor az eredeti intézményi keretek között fejtitek ki tevékenységeteket, véditek, amikor a baj nagy volta miatt az intézményi kereteken kívüli erők és eszközök is tömegesen bevonásra kerülnek, akkor jellemzően védelemre szervezitek nemzeteteket.

Idáig egyértelmű.

De mi történik akkor, ha a testületek nem az eredeti rendeltetésük szerint, vagy ami a legrosszabb, azzal ellentétesen kezdenek el működni? Másként: amikor a társadalom védelmi mechanizmusai elégtelenné válnak vagy magára a közösségre támadnak?

Ha ez a helyzet kialakul, akkor nyilvánvaló, hogy a testületek tevékenysége intézményi kereteken belül, de már nem a törvényes mederben zajlik.

Amennyiben ez a lappangási időszak elteltével teljes kétséget kizáróan érzékelhetővé válik, a társadalom a túlélés biztosítása végett magához vonja a szervezetekre ruházott hatáskört, alulról önszerveződésbe kezd és megpróbálja ellátni a védelmi funkciókat biztosan az intézményi kereteken kívül és nem feltétlenül a hatályos jogszabályok szabályozta mederben. Biztosan észrevettétek, hogy ez már elkezdődött és halad feltartóztathatatlanul. (Az önszerveződő erőkhöz való viszonyulásotok –dezertálásotok- kérdéséről később lesz szó)

A következő lépés a közpusztítóvá vált intézményrendszer felszámolása és az intézményrendszer működtetésében részt vevők felelősségének megállapítása. Az ilyen esetekben eljáró szervek nem formalizáltak (népbíróságok), az ítéletek inkább megtorló jellegűek és mértéküket tekintve jellemzően nincsenek arányban a tanúsított magatartással.

A hivatásos szolgálatot teljesítők nincsenek sem felmentve, sem eltiltva a gondolkozástól.

Sőt. Rendkívüli jogosítványaitok miatt közérdekű, hogy időről időre lefolytassátok magatokban a „kellene lenni” és a „van” összevetésén alapuló lojalitásvitát, mert e nélkül könnyen eszközeivé válhattok olyan törekvéseknek is, amelyekkel egyébként soha nem azonosulnátok, és elszenvedői lehettek olyan büntetéseknek, amelyek súlyosságukat tekintve messze meghaladják egyéni felelősségetek mértékét.

A rend hiánya szükségessé teszi az alapvető szabályok újragondolását. Senkit ne tévesszen meg: bár már forradalomról, alkotmányozó nemzetgyűlésről, társadalmi szerződésről és paradigmaváltásról beszélnek, ami a közéletben most zajlik még nem az.

De lassanként megteremti az igényt.

(folyt.köv.)

Néhány gondolat, ami a rendőriskolák tananyagában valószínűleg nem, vagy
nem így szerepel. (folytatás)

Előzmény

Vizsgáljuk meg közelebbről a védelemre hivatott szervezetek működési sajátosságait, belülről kifelé haladva.

Ezen szervezetek tevékenységüket a közösség érdekében fejtik ki, mely teljesítéséhez közhatalommal ruházzák fel őket.

Tehát: cél a közjó, eszköz a közhatalom.

A testületek egy jogállamban a törvényekben meghatározott feladatokat a törvényekben
meghatározott módon kötelesek ellátni – mivel munkáltatói szerepük is van – befelé és kifelé egyaránt. Ha nem azt, vagy nem úgy teszik, akkor vagy az állam nem jogállam, vagy a szervezetek nem felelnek meg az elvárásoknak. (Vagy mindkettő, illetve egyik sem.)

A közhatalom a szervezeten belül a hierarchiában, a társadalom felé az erőszak alkalmazására felhatalmazottságban és a rendészeti jogosítványokban ismerhető fel.

2. Hierarchia. Kötelesség, jogosítványok. Kiválasztódás, torzulások

Ti, akik ezen szervezetek valamelyikében szolgáltok, feladataitokat szigorú alá-fölérendeltségi rendszerben látjátok el. A hierarchia piramisában a magasabb szintekhez több kötelesség tartozik, ezek ellátásához többletjogosítványok rendelésére kerül sor. Minél magasabb a szint, annál nyomasztóbb a felelősség (példamutatás, utánpótlás, képzés, felszerelés, szolgálatvezénylés, szolgálati rend fenntartása, szociális gondoskodás…), de ezzel párhuzamosan a jogosultságok köre is nő. A jog a kötelesség teljesítését lehetővé tevő eszköz.

A hierarchia csak azok között értelmezhető, akik között valamilyen cél- vagy feladatközösség fellelhető, ennek hiányában értelmetlen lenne a kérdést vizsgálni. (Miért is mondhatná meg egyébként akárki valakinek, hogy mikor,hol,kivel,hogyan,mit csináljon?) Ennek megfelelően a jogosítványtöbblet csak a feladatot végzőkkel kapcsolatban, a feladat végzésekor, annak idejére illeti meg a címzetteket. Ha ezen a körön kívül gyakorolja valaki közületek jogait, az nem törvényes.

(Tapasztaltatok már olyat, hogy valaki, aki egyébként szolgálati időben sem látja el feladatait, szolgálati időn túl is igényt tart bizonyos jogosultságokra?)

A társadalom számára kiemelt fontossággal bír, hogy egyes magas pozíciók folyamatosan a legalkalmasabb emberekkel legyenek betöltve. Jó esetben ezek a személyek az eltöltött idővel, a szükséges képesítések megszerzésével és a történések során tanúsított magatartásukkal hitelesítődve válnak vezetett közösségeik természetes nemeseivé.

Kiválasztódnak közületek.

Hozzáértésük, emberségük nem kérdőjeles, tekintélyüket nem kell kikényszeríteni. Elismerik feljebbvalóikat, bennük követendő példát látnak, az azonos szintűekkel és az alárendeltekkel kölcsönösen tisztelik egymást, az utánpótlás nevelését – mivel felismerik a poszttal járó kötelességük folyamatos teljesítéséhez fűződő közérdeket - legfontosabb feladataik egyikének érzik.

A hozzáállásukban, életvitelükben beállt változások esetén, saját jogon szerzett közösségi pozícióikat bármikor elveszíthetik, és ha méltatlanná válnak bizalmatokra, az feltétlenül következményekkel jár.

Ezek a közérdeket szolgáló hierarchia jellemzői.

(Egyébként hatályos törvényeink is erről szólnak. Mivel a jogrendet az érvényesülés igényével alakítják ki, a törvény szemszögéből nézve teljesen egyértelmű, hogy minden beosztásban csak a megfelelő utat bejárt, megfelelő ismeretekkel, kifogástalan tartással és életvitellel rendelkező emberek teljesíthetnek közszolgálatot. Elméletileg.)

Most nézz szét magad körül és tudatosítsd magadban, amit látsz.

A hierarchia kóros elváltozása határozott tüneteket produkál.

A vezetők számára a jog nem a kötelesség teljesítésének eszköze, sokkal inkább cél lett, amely magasabb fizetésben, szolgálati autóban, mobiltelefonban és egyéb kiváltságokban testesül meg.

Az így kiválasztott - vagy legújabban önjelölt - vezető nem a közös célok elérésére törekszik, jogosítványait szolgálaton kívül és olyanokkal szemben is érvényesíteni akarja, akikkel egyébként nem áll hierarchikus viszonyban. Nem birtokolja, hanem bitorolja a beosztásával járó közhatalmat.
Hozzáértésről, tekintélyről szó sincs, eszköztárában a bizonytalanságban tartás, a fenyegetés, a korrumpálás és a nyílt vagy leplezett zsarolás található.

A kötelességgel nem, de a beosztással járó címmel teljes mértékben azonosul, az személyiségének elsődleges forrásává válik, ahhoz az ésszerűség határain túl is ragaszkodik. A következő lépcsőfokon állót a háta mögött fúrja, az azonos szinten lévőket gáncsolja, lehetséges utódait tűzzel-vassal irtja.

Pozícióját a társadalom szempontjából nézve érdemtelenül szerzi.

Hibáinak – ha azok nem sértenek rendszerbiztonsági érdekeket – a zsarolhatóságon kívül nincs következménye. Amennyiben megfelelő szívességtevő és/vagy viszontkompromittáló képességgel rendelkezik, akár még fentebb is léphet a ranglétrán.

A kontraszelekció nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az amúgy érdemtelenül kiválasztottak a hétköznapit meghaladó képességekkel rendelkezzenek. Szánalmasabb formája a csoportérdekű kiválasztásnak, ha a könnyebb vezérelhetőség végett a hétköznapinál szerényebb képességű személyeket helyeznek pozícióba („kontárszelekció”). Napjainkban a jelenség egyre inkább tetten érhető, ezt te is tudod.

Ezek a szűk csoportérdekeket szolgáló hierarchia vázlatos jellemzői.

A fegyveres testületek állománya az ilyen jelenségekkel szemben törvényekben biztosított egyéni jogorvoslati és az érdekvédelmi tevékenységben megvalósuló kollektív védelemben részesül. A nem rendeltetésszerű joggyakorlás súlyosabb esetei a büntetőjog által fenyegetettek. (Elméletileg.)

Ám amennyiben az 1. pontban írt torzulások kialakulnak a fegyveres testületeknél, annak nem csak kifelé irányuló hatásai vannak. A társadalomra támadó rendvédelmi intézményrendszer szükségszerűen saját állományának egészséges részére is veszélyes.

A jogorvoslati fórumrendszer

működésképtelenné válik, az általában járó jogok rendszeresen alulmaradnak a nevekhez köthető konkrét érdekekkel szemben, majd előbbiek lassan elhalnak, utóbbiak kusza, fojtogató szövedékké válnak.

Ha nem tartozol valamely klikkhez, Te is ettől fuldokolsz. (folyt.köv.)

Az előző pontban a hierarchikus rendszerről volt szó. A következőben nézzük leglényegesebb
jellemzőjüket, az utasítás adást, annak is egy speciális változatát.

4. A parancs

A hierarchikus rendszerek fő jellemzője a fentről lefelé működő utasításadási jog és a végrehajtási kényszer. A fegyveres testületeknél ez a parancs - a legmarkánsabb kötőerővel bíró közigazgatási aktus - intézményében jelenik meg.
A parancs meghatározott szolgálati tevékenység vagy feladat feltétel nélküli végrehajtására vonatkozó, szóban vagy írásban kifejezett akaratnyilvánítás, büntetés terhe alatt végrehajtandó kényszerítő követelmény.
A közérdekű cél elérése érdekében a jogrend közhatalommal ruházza fel a kiadót a végrehajtó felé, a végrehajtót más személyek irányába. Kiadója felelősséggel tartozik érte, végrehajtója szélsőséges esetben életét áldozva is köteles azt végrehajtani.
A parancsteljesítés meghiúsulásának szervezeten kívüli és belső okai lehetnek. Az állam a büntetőjog eszköztárát felvonultatva a külső hatásokkal szemben a hivatalos személy elleni erőszak, belső engedetlenség esetére a függelemsértés tárgykörébe tartozó tényállások megalkotásával igyekszik az akadályállítástól elrettenteni, illetve a már megtörténtet megtorolni.
A kiadott parancs elfogadottságának vannak a parancsadó személyhez és az adott társadalmi berendezkedéshez köthető feltételei. A paranccsal kapcsolatos kollektív elképzeléseink mélyen gyökereznek kultúránkban, de más hagyományokhoz hasonlóan ezek is jelentős változásokon estek át.
Ha távolabb megyünk vissza az időben, megállapítható, hogy a parancsot adók és a parancsot végrehajtók között jelentős távolság tátongott. Akik parancsnokló szerepbe kerültek, a szabályt erősítő néhány kivételtől eltekintve, eleve erre lettek nevelve, az ezzel kapcsolatos ismereteket, elvárásokat gyermekkoruktól szívták magukba. Műveltségüket, képzettségüket, tartásukat és az aktuális viszonyokról rendelkezésükre álló információkat tekintve messze a vezetettek előtt jártak, ennek ellenére a legszélsőségesebb helyzetekben általában jellemző volt a vezetettekkel viselt sorsközösségük. A társadalom elitje az első sorokban harcolt és halt meg.
Napjainkra ez a helyzet gyökeresen megváltozott. Akik parancsadási joggal rendelkeznek, azok általában a vezetettekkel azonos kulturális környezetben nevelkednek. Korai szocializációjuk a nélkül zajlik, hogy abban későbbi közösségi vezető funkcióiknak legalább morzsái felismerhetők lennének.
Tömegtermékek ők is.
Műveltségük az általánosnak megfelelően felszínes, képzettségük szintje a szakoktatási rendszer állapotát tükröző, általában alacsony. Tartásukat, ha van, nem példaként mutatják fel, inkább titkolni kénytelenek, hiszen a rendszer szelekciós mechanizmusai ezt akadályként ismerik fel és kíméletlenül rostálnak. Az aktuális viszonyokról való tájékozottságuk sem emeli már őket a vezetettek fölé, hiszen az információk zöme bárki által szabadon elérhető. Minél nagyobb a veszély, a magasabb szintű parancsnokok annál inkább igyekeznek távol maradni a történésektől. A társadalom elitje a bunkerbe jutásért harcol, hogy bármit túlélhessen. Nem szebbek, nem okosabbak, nem jobbak, nem tájékozottabbak, nem vállalnak vezetetteikkel semmiféle közösséget.
Tovább haladva a szemlélődésben megállapítható, hogy a 3. pontban írt szelekciós jelenségek miatt mostanra a vezetettek bármely területen legalább olyan, ha nem magasabb minőséget képesek felmutatni, mint vezetőik.
A parancsot működőképessé tevő elöljárói tekintély személyhez kötődő feltételei lassan elfogytak.
Egy olyan politikai berendezkedésben, ahol a hatalmat a társadalmat alkotó néptől eredeztetik, parancsadásra jogosultságuk - egyéni kiválóságuk hiányában – még érthető lenne, ha a kiadott parancsok a lehető legszélesebb érdekeket szolgálnák. De ez a lehetőség is elolvad, amikor felhatalmazottságukat felhasználva csak szűk csoport-, rosszabb esetben magánérdekeket szolgáló tevésre vagy tevéstől való tartózkodásra utasítják a végrehajtókat.
A hatalomgyakorlás így lesz hatalmaskodássá.
A parancsolás, parancsolgatássá.
Nem is kell boncolgatnom. Ha édesanyád magyarul beszélt hozzád, akkor pontosan érted a
különbséget.
(folyt. köv.)


· postaimre - 2010 12 21 ¦ 15:44:30 · 23 hozzászólás · 3627 megnyitás · Nyomtatás
Hozzászólások
Oldal: 1 / 3: 123
# | Alexandros Alexandros - 2010 12 21 ¦ 19:03:51
Már csak egyet nevelnek beléjük agymosás szinten.
Te vagy az Úr és mindenki más (polgár) feltételezett ellenség. Nem is tekintenek másként az emberre.
Másik parancsolat. Parancs végrehajtás, vagy rámegy a családod s életed. Akinek még van kis erkölcsi normája, jobb lenne ha sürgősen venné az útilaput.
Én is csak azt üzenném minden rendőrnek katonának így karácsony közeledte, hogy a szeretet estéjén nézzen a szemébe gyermekeinek és gondoljon minden ismerőse, barátja, szomszédja gyermekére.
Mai döntése a családja, gyermeke HOLNAPJA!
# | postaimre postaimre - 2010 12 21 ¦ 20:49:45
Alex, meg kell tanítani őket is gondolkodni valahogy és ez csak egyenesen, könyörtelenül és gáncs nélkül működik. Az öregebbje érti tán már a csíziót, de sok köztük a zöldfülű, aki serifnek hiszi magát és fogalma sincs, mibe keveredett. Nem kellene meghalnia neki sem csak azért mert hülye!
# | SzuhaMaka SzuhaMaka - 2010 12 22 ¦ 01:51:47
Nos, Szakál mester szavait soha semmilyen körülmények között nem lehet félreérteni! Mint mindig, most is egyenesen, egyértelműen, minden kétséget, és félreértelmezhetőséget kizárva, végtelenül precízen fogalmaz!
Se sallang, se mellébeszélés! Pont csak annyi amennyi egyszerre szükséges és elégséges az általa közölni kívánt realitás tökéletes megértéséhez!
Lám, lám, milyen tökéletes példája ez annak hogy a kevesebb néha több! Ahogyan azt Imre is megmondta: ..."Mindent le kell egyszerűsíteni amennyire csak lehet, de annál nem jobban!"...
Ezért mindenképp jár a respekt!
meghajol meghajol meghajol
# | parlagfu parlagfu - 2010 12 22 ¦ 07:12:34
Nem lehet csodálkozni elszálltságukon, mikor egy tárgyaláson az alperes béerfika jogi képviselője kijelenti a római egyezményre hívatkozás után: A nemzetközi egyezmények az államra vonatkoznak nem a rendőrségre. Eszerin államfeletti szervezet!
# | tillati tillati - 2010 12 22 ¦ 11:15:47
No Antibátyám... azt hittem elmarad a desszert a gulyás után...Isten Áldjon !WinkHelló
# | Kameleon Kameleon - 2010 12 22 ¦ 11:21:58
# | postaimre postaimre - 2010 12 22 ¦ 11:37:45
SZM ezt is ritkán olvasni tőled, de sajnos Tóni minden egyes szava szín tiszta igazság!
Kaméleon, nem hiszem, hogy ennyivel megússza, aki nem ért a szóból!
# | Kameleon Kameleon - 2010 12 22 ¦ 11:42:37
Imre, az orgazmus eléréséhez szükséges az előjáték!
# | postaimre postaimre - 2010 12 22 ¦ 12:10:19
kaméleon, ezért írtam a vaselinnel, vagy nélküle című írásom is. Erre pettingelhetnek, de most már tényleg szét kell csapni köztük, s lehetőleg a főbűnözőiket kell megtérdeltetni, s úgy, hogy ezt egymással tegyék meg!
# | einzwei einzwei - 2010 12 22 ¦ 13:29:17
Kameleon!
nagyon jó a videó,csak az almát is össze kell szedetni!
Oldal: 1 / 3: 123
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Powered by PHP-Fusion copyright © 2002 - 2011 by Nick Jones.
Released as free software without warranties under GNU Affero GPL v3.
Theme designed by Max Toball
Copyright by Posta Imre / 2010
Generálási idő: 1.03 másodperc
2,133,256 egyedi látogató
Események
<< Február 2011 >>
H K Sz Cs P Szo V
  1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28            
Naplóm/Verseim Navigáció Kiemelt hírek Grp-zapper Gárda könyv

Változás!
Megrendelhető: mgmkonyv@gmail.com címen!
Ár: 3.000 Ft/db. + postai utánvét költség.

A könyv Budapesten átvehető előre egyeztetett helyen és időpontban.
RSS
Hírek

Letöltések

RSS - Jövőnk.infó RSS - Hunszkíta Rádió
Security System 1.8.7 © 2006-2008 by BS-Fusion Deutschland
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése
Néhány gondolat, ami a rendőriskolák tananyagában valószínűleg nem, vagy nem így szerepel.
Néhány gondolat, ami a rendőriskolák tananyagában valószínűleg nem, vagy
nem így szerepel.

Mivel ti, akik fegyveres testületek állományába tartoztok, szolgálatteljesítésetek során olyan - akár az élet kioltását eredményező – jogosítványokkal is rendelkeztek, amelyek meghaladják a közhatalom többi birtokosának jogkörét, és mivel az intézkedések foganatosítása során jellemzően pillanatok alatt kell döntést hoznotok, fontos, hogy a reátok ruházott hatalommal készségszinten, annak eredeti rendeltetése szerint tudjatok bánni.

Ennek érdekében néhány - látszólag magától értetődő, ám pont ezért sokszor nem kellően átgondolt - dolgot szeretnék rövid, folytatásos szemelvényekben, a mindennapostól eltérő összefüggésekben bemutatni nektek, annak reményében, hogy mielőtt parancsra megint kezet emeltek nemzetetekre, talán átsuhannak gondolataitok között az itt olvasottak.

A civil többség szeretne bizalommal fordulni hozzátok, mert hinni akarják: közéjük tartoztok. Hiszen szüleitek együtt dolgoztak, együtt jártatok iskolába és gyermekeitek ugyanabba a jövőbe nőnek bele, amit most együtt hagytok rájuk. Ismernek titeket, tudják, kik vagytok, hol laktok. Nekik nem csak egy szám vagytok a sisakotokon.

Számítanak rátok.

De érdemtelenné is válhattok az előlegezett bizalomra. Azt is rendezni fogják valahogyan. Ne feledd:
Ismernek titeket, tudják kik vagytok, hol laktok. Nekik nem csak egy szám vagytok a sisakotokon.

Számíthattok rájuk.

Tudom, hogy roppant nehéz dolgotok van, de lassan döntenetek kell. Döntsetek jól.

Minden jót kívánok Nektek.

Dr. Szakál Antal

1. Védelmi szükségletek, szervezett és önszerveződő védelem:

A védelem biztosítása elengedhetetlen feltétele az államba szerveződött közösség túlélésének, ezért erre a közösség minden tagja kötelezett. Az általános kötelezettséggel párhuzamosan már az államszervezet kialakulásának korai szakaszában a termelő tevékenységet végzőktől elkülönültek azok (katonák), akiket a védelmi feladatok ellátására tartott a közösség. Később, a társadalmak bonyolultabbá válásával megjelentek azon szervezetek (hadsereg, később a rendőrség), amelyek a
közösség külső és belső védelmére lettek létrehozva.

Amennyiben a szervezetek rendeltetésüknek megfelelően működnek és az ellátandó feladat nem haladja meg működőképességük határát, a tevékenység intézményi kereteken belül, jogilag szabályozott mederben zajlik.

Ha a közösséget fenyegető veszély mértéke meghaladja a testületek teljesítőképességét (háború, katasztrófahelyzet) a testületek a társadalom egyéb kapacitásainak bevonásával, az eredeti intézményi kereteken túlterjeszkedve, de továbbra is szabályozott mederben látják el feladatukat.

Ti, amikor az eredeti intézményi keretek között fejtitek ki tevékenységeteket, véditek, amikor a baj nagy volta miatt az intézményi kereteken kívüli erők és eszközök is tömegesen bevonásra kerülnek, akkor jellemzően védelemre szervezitek nemzeteteket.

Idáig egyértelmű.

De mi történik akkor, ha a testületek nem az eredeti rendeltetésük szerint, vagy ami a legrosszabb, azzal ellentétesen kezdenek el működni? Másként: amikor a társadalom védelmi mechanizmusai elégtelenné válnak vagy magára a közösségre támadnak?

Ha ez a helyzet kialakul, akkor nyilvánvaló, hogy a testületek tevékenysége intézményi kereteken belül, de már nem a törvényes mederben zajlik.

Amennyiben ez a lappangási időszak elteltével teljes kétséget kizáróan érzékelhetővé válik, a társadalom a túlélés biztosítása végett magához vonja a szervezetekre ruházott hatáskört, alulról önszerveződésbe kezd és megpróbálja ellátni a védelmi funkciókat biztosan az intézményi kereteken kívül és nem feltétlenül a hatályos jogszabályok szabályozta mederben. Biztosan észrevettétek, hogy ez már elkezdődött és halad feltartóztathatatlanul. (Az önszerveződő erőkhöz való viszonyulásotok –dezertálásotok- kérdéséről később lesz szó)

A következő lépés a közpusztítóvá vált intézményrendszer felszámolása és az intézményrendszer működtetésében részt vevők felelősségének megállapítása. Az ilyen esetekben eljáró szervek nem formalizáltak (népbíróságok), az ítéletek inkább megtorló jellegűek és mértéküket tekintve jellemzően nincsenek arányban a tanúsított magatartással.

A hivatásos szolgálatot teljesítők nincsenek sem felmentve, sem eltiltva a gondolkozástól.

Sőt. Rendkívüli jogosítványaitok miatt közérdekű, hogy időről időre lefolytassátok magatokban a „kellene lenni” és a „van” összevetésén alapuló lojalitásvitát, mert e nélkül könnyen eszközeivé válhattok olyan törekvéseknek is, amelyekkel egyébként soha nem azonosulnátok, és elszenvedői lehettek olyan büntetéseknek, amelyek súlyosságukat tekintve messze meghaladják egyéni felelősségetek mértékét.

A rend hiánya szükségessé teszi az alapvető szabályok újragondolását. Senkit ne tévesszen meg: bár már forradalomról, alkotmányozó nemzetgyűlésről, társadalmi szerződésről és paradigmaváltásról beszélnek, ami a közéletben most zajlik még nem az.

De lassanként megteremti az igényt.

(folyt.köv.)

Néhány gondolat, ami a rendőriskolák tananyagában valószínűleg nem, vagy
nem így szerepel. (folytatás)

Előzmény

Vizsgáljuk meg közelebbről a védelemre hivatott szervezetek működési sajátosságait, belülről kifelé haladva.

Ezen szervezetek tevékenységüket a közösség érdekében fejtik ki, mely teljesítéséhez közhatalommal ruházzák fel őket.

Tehát: cél a közjó, eszköz a közhatalom.

A testületek egy jogállamban a törvényekben meghatározott feladatokat a törvényekben
meghatározott módon kötelesek ellátni – mivel munkáltatói szerepük is van – befelé és kifelé egyaránt. Ha nem azt, vagy nem úgy teszik, akkor vagy az állam nem jogállam, vagy a szervezetek nem felelnek meg az elvárásoknak. (Vagy mindkettő, illetve egyik sem.)

A közhatalom a szervezeten belül a hierarchiában, a társadalom felé az erőszak alkalmazására felhatalmazottságban és a rendészeti jogosítványokban ismerhető fel.

2. Hierarchia. Kötelesség, jogosítványok. Kiválasztódás, torzulások

Ti, akik ezen szervezetek valamelyikében szolgáltok, feladataitokat szigorú alá-fölérendeltségi rendszerben látjátok el. A hierarchia piramisában a magasabb szintekhez több kötelesség tartozik, ezek ellátásához többletjogosítványok rendelésére kerül sor. Minél magasabb a szint, annál nyomasztóbb a felelősség (példamutatás, utánpótlás, képzés, felszerelés, szolgálatvezénylés, szolgálati rend fenntartása, szociális gondoskodás…), de ezzel párhuzamosan a jogosultságok köre is nő. A jog a kötelesség teljesítését lehetővé tevő eszköz.

A hierarchia csak azok között értelmezhető, akik között valamilyen cél- vagy feladatközösség fellelhető, ennek hiányában értelmetlen lenne a kérdést vizsgálni. (Miért is mondhatná meg egyébként akárki valakinek, hogy mikor,hol,kivel,hogyan,mit csináljon?) Ennek megfelelően a jogosítványtöbblet csak a feladatot végzőkkel kapcsolatban, a feladat végzésekor, annak idejére illeti meg a címzetteket. Ha ezen a körön kívül gyakorolja valaki közületek jogait, az nem törvényes.

(Tapasztaltatok már olyat, hogy valaki, aki egyébként szolgálati időben sem látja el feladatait, szolgálati időn túl is igényt tart bizonyos jogosultságokra?)

A társadalom számára kiemelt fontossággal bír, hogy egyes magas pozíciók folyamatosan a legalkalmasabb emberekkel legyenek betöltve. Jó esetben ezek a személyek az eltöltött idővel, a szükséges képesítések megszerzésével és a történések során tanúsított magatartásukkal hitelesítődve válnak vezetett közösségeik természetes nemeseivé.

Kiválasztódnak közületek.

Hozzáértésük, emberségük nem kérdőjeles, tekintélyüket nem kell kikényszeríteni. Elismerik feljebbvalóikat, bennük követendő példát látnak, az azonos szintűekkel és az alárendeltekkel kölcsönösen tisztelik egymást, az utánpótlás nevelését – mivel felismerik a poszttal járó kötelességük folyamatos teljesítéséhez fűződő közérdeket - legfontosabb feladataik egyikének érzik.

A hozzáállásukban, életvitelükben beállt változások esetén, saját jogon szerzett közösségi pozícióikat bármikor elveszíthetik, és ha méltatlanná válnak bizalmatokra, az feltétlenül következményekkel jár.

Ezek a közérdeket szolgáló hierarchia jellemzői.

(Egyébként hatályos törvényeink is erről szólnak. Mivel a jogrendet az érvényesülés igényével alakítják ki, a törvény szemszögéből nézve teljesen egyértelmű, hogy minden beosztásban csak a megfelelő utat bejárt, megfelelő ismeretekkel, kifogástalan tartással és életvitellel rendelkező emberek teljesíthetnek közszolgálatot. Elméletileg.)

Most nézz szét magad körül és tudatosítsd magadban, amit látsz.

A hierarchia kóros elváltozása határozott tüneteket produkál.

A vezetők számára a jog nem a kötelesség teljesítésének eszköze, sokkal inkább cél lett, amely magasabb fizetésben, szolgálati autóban, mobiltelefonban és egyéb kiváltságokban testesül meg.

Az így kiválasztott - vagy legújabban önjelölt - vezető nem a közös célok elérésére törekszik, jogosítványait szolgálaton kívül és olyanokkal szemben is érvényesíteni akarja, akikkel egyébként nem áll hierarchikus viszonyban. Nem birtokolja, hanem bitorolja a beosztásával járó közhatalmat.
Hozzáértésről, tekintélyről szó sincs, eszköztárában a bizonytalanságban tartás, a fenyegetés, a korrumpálás és a nyílt vagy leplezett zsarolás található.

A kötelességgel nem, de a beosztással járó címmel teljes mértékben azonosul, az személyiségének elsődleges forrásává válik, ahhoz az ésszerűség határain túl is ragaszkodik. A következő lépcsőfokon állót a háta mögött fúrja, az azonos szinten lévőket gáncsolja, lehetséges utódait tűzzel-vassal irtja.

Pozícióját a társadalom szempontjából nézve érdemtelenül szerzi.

Hibáinak – ha azok nem sértenek rendszerbiztonsági érdekeket – a zsarolhatóságon kívül nincs következménye. Amennyiben megfelelő szívességtevő és/vagy viszontkompromittáló képességgel rendelkezik, akár még fentebb is léphet a ranglétrán.

A kontraszelekció nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az amúgy érdemtelenül kiválasztottak a hétköznapit meghaladó képességekkel rendelkezzenek. Szánalmasabb formája a csoportérdekű kiválasztásnak, ha a könnyebb vezérelhetőség végett a hétköznapinál szerényebb képességű személyeket helyeznek pozícióba („kontárszelekció”). Napjainkban a jelenség egyre inkább tetten érhető, ezt te is tudod.

Ezek a szűk csoportérdekeket szolgáló hierarchia vázlatos jellemzői.

A fegyveres testületek állománya az ilyen jelenségekkel szemben törvényekben biztosított egyéni jogorvoslati és az érdekvédelmi tevékenységben megvalósuló kollektív védelemben részesül. A nem rendeltetésszerű joggyakorlás súlyosabb esetei a büntetőjog által fenyegetettek. (Elméletileg.)

Ám amennyiben az 1. pontban írt torzulások kialakulnak a fegyveres testületeknél, annak nem csak kifelé irányuló hatásai vannak. A társadalomra támadó rendvédelmi intézményrendszer szükségszerűen saját állományának egészséges részére is veszélyes.

A jogorvoslati fórumrendszer

működésképtelenné válik, az általában járó jogok rendszeresen alulmaradnak a nevekhez köthető konkrét érdekekkel szemben, majd előbbiek lassan elhalnak, utóbbiak kusza, fojtogató szövedékké válnak.

Ha nem tartozol valamely klikkhez, Te is ettől fuldokolsz. (folyt.köv.)

Az előző pontban a hierarchikus rendszerről volt szó. A következőben nézzük leglényegesebb
jellemzőjüket, az utasítás adást, annak is egy speciális változatát.

4. A parancs

A hierarchikus rendszerek fő jellemzője a fentről lefelé működő utasításadási jog és a végrehajtási kényszer. A fegyveres testületeknél ez a parancs - a legmarkánsabb kötőerővel bíró közigazgatási aktus - intézményében jelenik meg.
A parancs meghatározott szolgálati tevékenység vagy feladat feltétel nélküli végrehajtására vonatkozó, szóban vagy írásban kifejezett akaratnyilvánítás, büntetés terhe alatt végrehajtandó kényszerítő követelmény.
A közérdekű cél elérése érdekében a jogrend közhatalommal ruházza fel a kiadót a végrehajtó felé, a végrehajtót más személyek irányába. Kiadója felelősséggel tartozik érte, végrehajtója szélsőséges esetben életét áldozva is köteles azt végrehajtani.
A parancsteljesítés meghiúsulásának szervezeten kívüli és belső okai lehetnek. Az állam a büntetőjog eszköztárát felvonultatva a külső hatásokkal szemben a hivatalos személy elleni erőszak, belső engedetlenség esetére a függelemsértés tárgykörébe tartozó tényállások megalkotásával igyekszik az akadályállítástól elrettenteni, illetve a már megtörténtet megtorolni.
A kiadott parancs elfogadottságának vannak a parancsadó személyhez és az adott társadalmi berendezkedéshez köthető feltételei. A paranccsal kapcsolatos kollektív elképzeléseink mélyen gyökereznek kultúránkban, de más hagyományokhoz hasonlóan ezek is jelentős változásokon estek át.
Ha távolabb megyünk vissza az időben, megállapítható, hogy a parancsot adók és a parancsot végrehajtók között jelentős távolság tátongott. Akik parancsnokló szerepbe kerültek, a szabályt erősítő néhány kivételtől eltekintve, eleve erre lettek nevelve, az ezzel kapcsolatos ismereteket, elvárásokat gyermekkoruktól szívták magukba. Műveltségüket, képzettségüket, tartásukat és az aktuális viszonyokról rendelkezésükre álló információkat tekintve messze a vezetettek előtt jártak, ennek ellenére a legszélsőségesebb helyzetekben általában jellemző volt a vezetettekkel viselt sorsközösségük. A társadalom elitje az első sorokban harcolt és halt meg.
Napjainkra ez a helyzet gyökeresen megváltozott. Akik parancsadási joggal rendelkeznek, azok általában a vezetettekkel azonos kulturális környezetben nevelkednek. Korai szocializációjuk a nélkül zajlik, hogy abban későbbi közösségi vezető funkcióiknak legalább morzsái felismerhetők lennének.
Tömegtermékek ők is.
Műveltségük az általánosnak megfelelően felszínes, képzettségük szintje a szakoktatási rendszer állapotát tükröző, általában alacsony. Tartásukat, ha van, nem példaként mutatják fel, inkább titkolni kénytelenek, hiszen a rendszer szelekciós mechanizmusai ezt akadályként ismerik fel és kíméletlenül rostálnak. Az aktuális viszonyokról való tájékozottságuk sem emeli már őket a vezetettek fölé, hiszen az információk zöme bárki által szabadon elérhető. Minél nagyobb a veszély, a magasabb szintű parancsnokok annál inkább igyekeznek távol maradni a történésektől. A társadalom elitje a bunkerbe jutásért harcol, hogy bármit túlélhessen. Nem szebbek, nem okosabbak, nem jobbak, nem tájékozottabbak, nem vállalnak vezetetteikkel semmiféle közösséget.
Tovább haladva a szemlélődésben megállapítható, hogy a 3. pontban írt szelekciós jelenségek miatt mostanra a vezetettek bármely területen legalább olyan, ha nem magasabb minőséget képesek felmutatni, mint vezetőik.
A parancsot működőképessé tevő elöljárói tekintély személyhez kötődő feltételei lassan elfogytak.
Egy olyan politikai berendezkedésben, ahol a hatalmat a társadalmat alkotó néptől eredeztetik, parancsadásra jogosultságuk - egyéni kiválóságuk hiányában – még érthető lenne, ha a kiadott parancsok a lehető legszélesebb érdekeket szolgálnák. De ez a lehetőség is elolvad, amikor felhatalmazottságukat felhasználva csak szűk csoport-, rosszabb esetben magánérdekeket szolgáló tevésre vagy tevéstől való tartózkodásra utasítják a végrehajtókat.
A hatalomgyakorlás így lesz hatalmaskodássá.
A parancsolás, parancsolgatássá.
Nem is kell boncolgatnom. Ha édesanyád magyarul beszélt hozzád, akkor pontosan érted a
különbséget.
(folyt. köv.)


· postaimre - 2010 12 21 ¦ 15:44:30 · 23 hozzászólás · 3627 megnyitás · Nyomtatás
Hozzászólások
Oldal: 1 / 3: 123
# | Alexandros Alexandros - 2010 12 21 ¦ 19:03:51
Már csak egyet nevelnek beléjük agymosás szinten.
Te vagy az Úr és mindenki más (polgár) feltételezett ellenség. Nem is tekintenek másként az emberre.
Másik parancsolat. Parancs végrehajtás, vagy rámegy a családod s életed. Akinek még van kis erkölcsi normája, jobb lenne ha sürgősen venné az útilaput.
Én is csak azt üzenném minden rendőrnek katonának így karácsony közeledte, hogy a szeretet estéjén nézzen a szemébe gyermekeinek és gondoljon minden ismerőse, barátja, szomszédja gyermekére.
Mai döntése a családja, gyermeke HOLNAPJA!
# | postaimre postaimre - 2010 12 21 ¦ 20:49:45
Alex, meg kell tanítani őket is gondolkodni valahogy és ez csak egyenesen, könyörtelenül és gáncs nélkül működik. Az öregebbje érti tán már a csíziót, de sok köztük a zöldfülű, aki serifnek hiszi magát és fogalma sincs, mibe keveredett. Nem kellene meghalnia neki sem csak azért mert hülye!
# | SzuhaMaka SzuhaMaka - 2010 12 22 ¦ 01:51:47
Nos, Szakál mester szavait soha semmilyen körülmények között nem lehet félreérteni! Mint mindig, most is egyenesen, egyértelműen, minden kétséget, és félreértelmezhetőséget kizárva, végtelenül precízen fogalmaz!
Se sallang, se mellébeszélés! Pont csak annyi amennyi egyszerre szükséges és elégséges az általa közölni kívánt realitás tökéletes megértéséhez!
Lám, lám, milyen tökéletes példája ez annak hogy a kevesebb néha több! Ahogyan azt Imre is megmondta: ..."Mindent le kell egyszerűsíteni amennyire csak lehet, de annál nem jobban!"...
Ezért mindenképp jár a respekt!
meghajol meghajol meghajol
# | parlagfu parlagfu - 2010 12 22 ¦ 07:12:34
Nem lehet csodálkozni elszálltságukon, mikor egy tárgyaláson az alperes béerfika jogi képviselője kijelenti a római egyezményre hívatkozás után: A nemzetközi egyezmények az államra vonatkoznak nem a rendőrségre. Eszerin államfeletti szervezet!
# | tillati tillati - 2010 12 22 ¦ 11:15:47
No Antibátyám... azt hittem elmarad a desszert a gulyás után...Isten Áldjon !WinkHelló
# | Kameleon Kameleon - 2010 12 22 ¦ 11:21:58
# | postaimre postaimre - 2010 12 22 ¦ 11:37:45
SZM ezt is ritkán olvasni tőled, de sajnos Tóni minden egyes szava szín tiszta igazság!
Kaméleon, nem hiszem, hogy ennyivel megússza, aki nem ért a szóból!
# | Kameleon Kameleon - 2010 12 22 ¦ 11:42:37
Imre, az orgazmus eléréséhez szükséges az előjáték!
# | postaimre postaimre - 2010 12 22 ¦ 12:10:19
kaméleon, ezért írtam a vaselinnel, vagy nélküle című írásom is. Erre pettingelhetnek, de most már tényleg szét kell csapni köztük, s lehetőleg a főbűnözőiket kell megtérdeltetni, s úgy, hogy ezt egymással tegyék meg!
# | einzwei einzwei - 2010 12 22 ¦ 13:29:17
Kameleon!
nagyon jó a videó,csak az almát is össze kell szedetni!
Oldal: 1 / 3: 123
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Powered by PHP-Fusion copyright © 2002 - 2011 by Nick Jones.
Released as free software without warranties under GNU Affero GPL v3.
Theme designed by Max Toball
Copyright by Posta Imre / 2010
Generálási idő: 1.03 másodperc
2,133,256 egyedi látogató
Események
<< Február 2011 >>
H K Sz Cs P Szo V
  1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28            
Naplóm/Verseim Navigáció Kiemelt hírek Grp-zapper Gárda könyv

Változás!
Megrendelhető: mgmkonyv@gmail.com címen!
Ár: 3.000 Ft/db. + postai utánvét költség.

A könyv Budapesten átvehető előre egyeztetett helyen és időpontban.
RSS
Hírek

Letöltések

RSS - Jövőnk.infó RSS - Hunszkíta Rádió
Security System 1.8.7 © 2006-2008 by BS-Fusion Deutschland
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése
Néhány gondolat, ami a rendőriskolák tananyagában valószínűleg nem, vagy nem így szerepel.
Néhány gondolat, ami a rendőriskolák tananyagában valószínűleg nem, vagy
nem így szerepel.

Mivel ti, akik fegyveres testületek állományába tartoztok, szolgálatteljesítésetek során olyan - akár az élet kioltását eredményező – jogosítványokkal is rendelkeztek, amelyek meghaladják a közhatalom többi birtokosának jogkörét, és mivel az intézkedések foganatosítása során jellemzően pillanatok alatt kell döntést hoznotok, fontos, hogy a reátok ruházott hatalommal készségszinten, annak eredeti rendeltetése szerint tudjatok bánni.

Ennek érdekében néhány - látszólag magától értetődő, ám pont ezért sokszor nem kellően átgondolt - dolgot szeretnék rövid, folytatásos szemelvényekben, a mindennapostól eltérő összefüggésekben bemutatni nektek, annak reményében, hogy mielőtt parancsra megint kezet emeltek nemzetetekre, talán átsuhannak gondolataitok között az itt olvasottak.

A civil többség szeretne bizalommal fordulni hozzátok, mert hinni akarják: közéjük tartoztok. Hiszen szüleitek együtt dolgoztak, együtt jártatok iskolába és gyermekeitek ugyanabba a jövőbe nőnek bele, amit most együtt hagytok rájuk. Ismernek titeket, tudják, kik vagytok, hol laktok. Nekik nem csak egy szám vagytok a sisakotokon.

Számítanak rátok.

De érdemtelenné is válhattok az előlegezett bizalomra. Azt is rendezni fogják valahogyan. Ne feledd:
Ismernek titeket, tudják kik vagytok, hol laktok. Nekik nem csak egy szám vagytok a sisakotokon.

Számíthattok rájuk.

Tudom, hogy roppant nehéz dolgotok van, de lassan döntenetek kell. Döntsetek jól.

Minden jót kívánok Nektek.

Dr. Szakál Antal

1. Védelmi szükségletek, szervezett és önszerveződő védelem:

A védelem biztosítása elengedhetetlen feltétele az államba szerveződött közösség túlélésének, ezért erre a közösség minden tagja kötelezett. Az általános kötelezettséggel párhuzamosan már az államszervezet kialakulásának korai szakaszában a termelő tevékenységet végzőktől elkülönültek azok (katonák), akiket a védelmi feladatok ellátására tartott a közösség. Később, a társadalmak bonyolultabbá válásával megjelentek azon szervezetek (hadsereg, később a rendőrség), amelyek a
közösség külső és belső védelmére lettek létrehozva.

Amennyiben a szervezetek rendeltetésüknek megfelelően működnek és az ellátandó feladat nem haladja meg működőképességük határát, a tevékenység intézményi kereteken belül, jogilag szabályozott mederben zajlik.

Ha a közösséget fenyegető veszély mértéke meghaladja a testületek teljesítőképességét (háború, katasztrófahelyzet) a testületek a társadalom egyéb kapacitásainak bevonásával, az eredeti intézményi kereteken túlterjeszkedve, de továbbra is szabályozott mederben látják el feladatukat.

Ti, amikor az eredeti intézményi keretek között fejtitek ki tevékenységeteket, véditek, amikor a baj nagy volta miatt az intézményi kereteken kívüli erők és eszközök is tömegesen bevonásra kerülnek, akkor jellemzően védelemre szervezitek nemzeteteket.

Idáig egyértelmű.

De mi történik akkor, ha a testületek nem az eredeti rendeltetésük szerint, vagy ami a legrosszabb, azzal ellentétesen kezdenek el működni? Másként: amikor a társadalom védelmi mechanizmusai elégtelenné válnak vagy magára a közösségre támadnak?

Ha ez a helyzet kialakul, akkor nyilvánvaló, hogy a testületek tevékenysége intézményi kereteken belül, de már nem a törvényes mederben zajlik.

Amennyiben ez a lappangási időszak elteltével teljes kétséget kizáróan érzékelhetővé válik, a társadalom a túlélés biztosítása végett magához vonja a szervezetekre ruházott hatáskört, alulról önszerveződésbe kezd és megpróbálja ellátni a védelmi funkciókat biztosan az intézményi kereteken kívül és nem feltétlenül a hatályos jogszabályok szabályozta mederben. Biztosan észrevettétek, hogy ez már elkezdődött és halad feltartóztathatatlanul. (Az önszerveződő erőkhöz való viszonyulásotok –dezertálásotok- kérdéséről később lesz szó)

A következő lépés a közpusztítóvá vált intézményrendszer felszámolása és az intézményrendszer működtetésében részt vevők felelősségének megállapítása. Az ilyen esetekben eljáró szervek nem formalizáltak (népbíróságok), az ítéletek inkább megtorló jellegűek és mértéküket tekintve jellemzően nincsenek arányban a tanúsított magatartással.

A hivatásos szolgálatot teljesítők nincsenek sem felmentve, sem eltiltva a gondolkozástól.

Sőt. Rendkívüli jogosítványaitok miatt közérdekű, hogy időről időre lefolytassátok magatokban a „kellene lenni” és a „van” összevetésén alapuló lojalitásvitát, mert e nélkül könnyen eszközeivé válhattok olyan törekvéseknek is, amelyekkel egyébként soha nem azonosulnátok, és elszenvedői lehettek olyan büntetéseknek, amelyek súlyosságukat tekintve messze meghaladják egyéni felelősségetek mértékét.

A rend hiánya szükségessé teszi az alapvető szabályok újragondolását. Senkit ne tévesszen meg: bár már forradalomról, alkotmányozó nemzetgyűlésről, társadalmi szerződésről és paradigmaváltásról beszélnek, ami a közéletben most zajlik még nem az.

De lassanként megteremti az igényt.

(folyt.köv.)

Néhány gondolat, ami a rendőriskolák tananyagában valószínűleg nem, vagy
nem így szerepel. (folytatás)

Előzmény

Vizsgáljuk meg közelebbről a védelemre hivatott szervezetek működési sajátosságait, belülről kifelé haladva.

Ezen szervezetek tevékenységüket a közösség érdekében fejtik ki, mely teljesítéséhez közhatalommal ruházzák fel őket.

Tehát: cél a közjó, eszköz a közhatalom.

A testületek egy jogállamban a törvényekben meghatározott feladatokat a törvényekben
meghatározott módon kötelesek ellátni – mivel munkáltatói szerepük is van – befelé és kifelé egyaránt. Ha nem azt, vagy nem úgy teszik, akkor vagy az állam nem jogállam, vagy a szervezetek nem felelnek meg az elvárásoknak. (Vagy mindkettő, illetve egyik sem.)

A közhatalom a szervezeten belül a hierarchiában, a társadalom felé az erőszak alkalmazására felhatalmazottságban és a rendészeti jogosítványokban ismerhető fel.

2. Hierarchia. Kötelesség, jogosítványok. Kiválasztódás, torzulások

Ti, akik ezen szervezetek valamelyikében szolgáltok, feladataitokat szigorú alá-fölérendeltségi rendszerben látjátok el. A hierarchia piramisában a magasabb szintekhez több kötelesség tartozik, ezek ellátásához többletjogosítványok rendelésére kerül sor. Minél magasabb a szint, annál nyomasztóbb a felelősség (példamutatás, utánpótlás, képzés, felszerelés, szolgálatvezénylés, szolgálati rend fenntartása, szociális gondoskodás…), de ezzel párhuzamosan a jogosultságok köre is nő. A jog a kötelesség teljesítését lehetővé tevő eszköz.

A hierarchia csak azok között értelmezhető, akik között valamilyen cél- vagy feladatközösség fellelhető, ennek hiányában értelmetlen lenne a kérdést vizsgálni. (Miért is mondhatná meg egyébként akárki valakinek, hogy mikor,hol,kivel,hogyan,mit csináljon?) Ennek megfelelően a jogosítványtöbblet csak a feladatot végzőkkel kapcsolatban, a feladat végzésekor, annak idejére illeti meg a címzetteket. Ha ezen a körön kívül gyakorolja valaki közületek jogait, az nem törvényes.

(Tapasztaltatok már olyat, hogy valaki, aki egyébként szolgálati időben sem látja el feladatait, szolgálati időn túl is igényt tart bizonyos jogosultságokra?)

A társadalom számára kiemelt fontossággal bír, hogy egyes magas pozíciók folyamatosan a legalkalmasabb emberekkel legyenek betöltve. Jó esetben ezek a személyek az eltöltött idővel, a szükséges képesítések megszerzésével és a történések során tanúsított magatartásukkal hitelesítődve válnak vezetett közösségeik természetes nemeseivé.

Kiválasztódnak közületek.

Hozzáértésük, emberségük nem kérdőjeles, tekintélyüket nem kell kikényszeríteni. Elismerik feljebbvalóikat, bennük követendő példát látnak, az azonos szintűekkel és az alárendeltekkel kölcsönösen tisztelik egymást, az utánpótlás nevelését – mivel felismerik a poszttal járó kötelességük folyamatos teljesítéséhez fűződő közérdeket - legfontosabb feladataik egyikének érzik.

A hozzáállásukban, életvitelükben beállt változások esetén, saját jogon szerzett közösségi pozícióikat bármikor elveszíthetik, és ha méltatlanná válnak bizalmatokra, az feltétlenül következményekkel jár.

Ezek a közérdeket szolgáló hierarchia jellemzői.

(Egyébként hatályos törvényeink is erről szólnak. Mivel a jogrendet az érvényesülés igényével alakítják ki, a törvény szemszögéből nézve teljesen egyértelmű, hogy minden beosztásban csak a megfelelő utat bejárt, megfelelő ismeretekkel, kifogástalan tartással és életvitellel rendelkező emberek teljesíthetnek közszolgálatot. Elméletileg.)

Most nézz szét magad körül és tudatosítsd magadban, amit látsz.

A hierarchia kóros elváltozása határozott tüneteket produkál.

A vezetők számára a jog nem a kötelesség teljesítésének eszköze, sokkal inkább cél lett, amely magasabb fizetésben, szolgálati autóban, mobiltelefonban és egyéb kiváltságokban testesül meg.

Az így kiválasztott - vagy legújabban önjelölt - vezető nem a közös célok elérésére törekszik, jogosítványait szolgálaton kívül és olyanokkal szemben is érvényesíteni akarja, akikkel egyébként nem áll hierarchikus viszonyban. Nem birtokolja, hanem bitorolja a beosztásával járó közhatalmat.
Hozzáértésről, tekintélyről szó sincs, eszköztárában a bizonytalanságban tartás, a fenyegetés, a korrumpálás és a nyílt vagy leplezett zsarolás található.

A kötelességgel nem, de a beosztással járó címmel teljes mértékben azonosul, az személyiségének elsődleges forrásává válik, ahhoz az ésszerűség határain túl is ragaszkodik. A következő lépcsőfokon állót a háta mögött fúrja, az azonos szinten lévőket gáncsolja, lehetséges utódait tűzzel-vassal irtja.

Pozícióját a társadalom szempontjából nézve érdemtelenül szerzi.

Hibáinak – ha azok nem sértenek rendszerbiztonsági érdekeket – a zsarolhatóságon kívül nincs következménye. Amennyiben megfelelő szívességtevő és/vagy viszontkompromittáló képességgel rendelkezik, akár még fentebb is léphet a ranglétrán.

A kontraszelekció nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az amúgy érdemtelenül kiválasztottak a hétköznapit meghaladó képességekkel rendelkezzenek. Szánalmasabb formája a csoportérdekű kiválasztásnak, ha a könnyebb vezérelhetőség végett a hétköznapinál szerényebb képességű személyeket helyeznek pozícióba („kontárszelekció”). Napjainkban a jelenség egyre inkább tetten érhető, ezt te is tudod.

Ezek a szűk csoportérdekeket szolgáló hierarchia vázlatos jellemzői.

A fegyveres testületek állománya az ilyen jelenségekkel szemben törvényekben biztosított egyéni jogorvoslati és az érdekvédelmi tevékenységben megvalósuló kollektív védelemben részesül. A nem rendeltetésszerű joggyakorlás súlyosabb esetei a büntetőjog által fenyegetettek. (Elméletileg.)

Ám amennyiben az 1. pontban írt torzulások kialakulnak a fegyveres testületeknél, annak nem csak kifelé irányuló hatásai vannak. A társadalomra támadó rendvédelmi intézményrendszer szükségszerűen saját állományának egészséges részére is veszélyes.

A jogorvoslati fórumrendszer

működésképtelenné válik, az általában járó jogok rendszeresen alulmaradnak a nevekhez köthető konkrét érdekekkel szemben, majd előbbiek lassan elhalnak, utóbbiak kusza, fojtogató szövedékké válnak.

Ha nem tartozol valamely klikkhez, Te is ettől fuldokolsz. (folyt.köv.)

Az előző pontban a hierarchikus rendszerről volt szó. A következőben nézzük leglényegesebb
jellemzőjüket, az utasítás adást, annak is egy speciális változatát.

4. A parancs

A hierarchikus rendszerek fő jellemzője a fentről lefelé működő utasításadási jog és a végrehajtási kényszer. A fegyveres testületeknél ez a parancs - a legmarkánsabb kötőerővel bíró közigazgatási aktus - intézményében jelenik meg.
A parancs meghatározott szolgálati tevékenység vagy feladat feltétel nélküli végrehajtására vonatkozó, szóban vagy írásban kifejezett akaratnyilvánítás, büntetés terhe alatt végrehajtandó kényszerítő követelmény.
A közérdekű cél elérése érdekében a jogrend közhatalommal ruházza fel a kiadót a végrehajtó felé, a végrehajtót más személyek irányába. Kiadója felelősséggel tartozik érte, végrehajtója szélsőséges esetben életét áldozva is köteles azt végrehajtani.
A parancsteljesítés meghiúsulásának szervezeten kívüli és belső okai lehetnek. Az állam a büntetőjog eszköztárát felvonultatva a külső hatásokkal szemben a hivatalos személy elleni erőszak, belső engedetlenség esetére a függelemsértés tárgykörébe tartozó tényállások megalkotásával igyekszik az akadályállítástól elrettenteni, illetve a már megtörténtet megtorolni.
A kiadott parancs elfogadottságának vannak a parancsadó személyhez és az adott társadalmi berendezkedéshez köthető feltételei. A paranccsal kapcsolatos kollektív elképzeléseink mélyen gyökereznek kultúránkban, de más hagyományokhoz hasonlóan ezek is jelentős változásokon estek át.
Ha távolabb megyünk vissza az időben, megállapítható, hogy a parancsot adók és a parancsot végrehajtók között jelentős távolság tátongott. Akik parancsnokló szerepbe kerültek, a szabályt erősítő néhány kivételtől eltekintve, eleve erre lettek nevelve, az ezzel kapcsolatos ismereteket, elvárásokat gyermekkoruktól szívták magukba. Műveltségüket, képzettségüket, tartásukat és az aktuális viszonyokról rendelkezésükre álló információkat tekintve messze a vezetettek előtt jártak, ennek ellenére a legszélsőségesebb helyzetekben általában jellemző volt a vezetettekkel viselt sorsközösségük. A társadalom elitje az első sorokban harcolt és halt meg.
Napjainkra ez a helyzet gyökeresen megváltozott. Akik parancsadási joggal rendelkeznek, azok általában a vezetettekkel azonos kulturális környezetben nevelkednek. Korai szocializációjuk a nélkül zajlik, hogy abban későbbi közösségi vezető funkcióiknak legalább morzsái felismerhetők lennének.
Tömegtermékek ők is.
Műveltségük az általánosnak megfelelően felszínes, képzettségük szintje a szakoktatási rendszer állapotát tükröző, általában alacsony. Tartásukat, ha van, nem példaként mutatják fel, inkább titkolni kénytelenek, hiszen a rendszer szelekciós mechanizmusai ezt akadályként ismerik fel és kíméletlenül rostálnak. Az aktuális viszonyokról való tájékozottságuk sem emeli már őket a vezetettek fölé, hiszen az információk zöme bárki által szabadon elérhető. Minél nagyobb a veszély, a magasabb szintű parancsnokok annál inkább igyekeznek távol maradni a történésektől. A társadalom elitje a bunkerbe jutásért harcol, hogy bármit túlélhessen. Nem szebbek, nem okosabbak, nem jobbak, nem tájékozottabbak, nem vállalnak vezetetteikkel semmiféle közösséget.
Tovább haladva a szemlélődésben megállapítható, hogy a 3. pontban írt szelekciós jelenségek miatt mostanra a vezetettek bármely területen legalább olyan, ha nem magasabb minőséget képesek felmutatni, mint vezetőik.
A parancsot működőképessé tevő elöljárói tekintély személyhez kötődő feltételei lassan elfogytak.
Egy olyan politikai berendezkedésben, ahol a hatalmat a társadalmat alkotó néptől eredeztetik, parancsadásra jogosultságuk - egyéni kiválóságuk hiányában – még érthető lenne, ha a kiadott parancsok a lehető legszélesebb érdekeket szolgálnák. De ez a lehetőség is elolvad, amikor felhatalmazottságukat felhasználva csak szűk csoport-, rosszabb esetben magánérdekeket szolgáló tevésre vagy tevéstől való tartózkodásra utasítják a végrehajtókat.
A hatalomgyakorlás így lesz hatalmaskodássá.
A parancsolás, parancsolgatássá.
Nem is kell boncolgatnom. Ha édesanyád magyarul beszélt hozzád, akkor pontosan érted a
különbséget.
(folyt. köv.)


· postaimre - 2010 12 21 ¦ 15:44:30 · 23 hozzászólás · 3627 megnyitás · Nyomtatás
Hozzászólások
Oldal: 1 / 3: 123
# | Alexandros Alexandros - 2010 12 21 ¦ 19:03:51
Már csak egyet nevelnek beléjük agymosás szinten.
Te vagy az Úr és mindenki más (polgár) feltételezett ellenség. Nem is tekintenek másként az emberre.
Másik parancsolat. Parancs végrehajtás, vagy rámegy a családod s életed. Akinek még van kis erkölcsi normája, jobb lenne ha sürgősen venné az útilaput.
Én is csak azt üzenném minden rendőrnek katonának így karácsony közeledte, hogy a szeretet estéjén nézzen a szemébe gyermekeinek és gondoljon minden ismerőse, barátja, szomszédja gyermekére.
Mai döntése a családja, gyermeke HOLNAPJA!
# | postaimre postaimre - 2010 12 21 ¦ 20:49:45
Alex, meg kell tanítani őket is gondolkodni valahogy és ez csak egyenesen, könyörtelenül és gáncs nélkül működik. Az öregebbje érti tán már a csíziót, de sok köztük a zöldfülű, aki serifnek hiszi magát és fogalma sincs, mibe keveredett. Nem kellene meghalnia neki sem csak azért mert hülye!
# | SzuhaMaka SzuhaMaka - 2010 12 22 ¦ 01:51:47
Nos, Szakál mester szavait soha semmilyen körülmények között nem lehet félreérteni! Mint mindig, most is egyenesen, egyértelműen, minden kétséget, és félreértelmezhetőséget kizárva, végtelenül precízen fogalmaz!
Se sallang, se mellébeszélés! Pont csak annyi amennyi egyszerre szükséges és elégséges az általa közölni kívánt realitás tökéletes megértéséhez!
Lám, lám, milyen tökéletes példája ez annak hogy a kevesebb néha több! Ahogyan azt Imre is megmondta: ..."Mindent le kell egyszerűsíteni amennyire csak lehet, de annál nem jobban!"...
Ezért mindenképp jár a respekt!
meghajol meghajol meghajol
# | parlagfu parlagfu - 2010 12 22 ¦ 07:12:34
Nem lehet csodálkozni elszálltságukon, mikor egy tárgyaláson az alperes béerfika jogi képviselője kijelenti a római egyezményre hívatkozás után: A nemzetközi egyezmények az államra vonatkoznak nem a rendőrségre. Eszerin államfeletti szervezet!
# | tillati tillati - 2010 12 22 ¦ 11:15:47
No Antibátyám... azt hittem elmarad a desszert a gulyás után...Isten Áldjon !WinkHelló
# | Kameleon Kameleon - 2010 12 22 ¦ 11:21:58
# | postaimre postaimre - 2010 12 22 ¦ 11:37:45
SZM ezt is ritkán olvasni tőled, de sajnos Tóni minden egyes szava szín tiszta igazság!
Kaméleon, nem hiszem, hogy ennyivel megússza, aki nem ért a szóból!
# | Kameleon Kameleon - 2010 12 22 ¦ 11:42:37
Imre, az orgazmus eléréséhez szükséges az előjáték!
# | postaimre postaimre - 2010 12 22 ¦ 12:10:19
kaméleon, ezért írtam a vaselinnel, vagy nélküle című írásom is. Erre pettingelhetnek, de most már tényleg szét kell csapni köztük, s lehetőleg a főbűnözőiket kell megtérdeltetni, s úgy, hogy ezt egymással tegyék meg!
# | einzwei einzwei - 2010 12 22 ¦ 13:29:17
Kameleon!
nagyon jó a videó,csak az almát is össze kell szedetni!
Oldal: 1 / 3: 123
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Powered by PHP-Fusion copyright © 2002 - 2011 by Nick Jones.
Released as free software without warranties under GNU Affero GPL v3.
Theme designed by Max Toball
Copyright by Posta Imre / 2010
Generálási idő: 1.03 másodperc
2,133,256 egyedi látogató
Események
<< Február 2011 >>
H K Sz Cs P Szo V
  1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28            
Naplóm/Verseim Navigáció Kiemelt hírek Grp-zapper Gárda könyv

Változás!
Megrendelhető: mgmkonyv@gmail.com címen!
Ár: 3.000 Ft/db. + postai utánvét költség.

A könyv Budapesten átvehető előre egyeztetett helyen és időpontban.
RSS
Hírek

Letöltések

RSS - Jövőnk.infó RSS - Hunszkíta Rádió
Security System 1.8.7 © 2006-2008 by BS-Fusion Deutschland
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése
Néhány gondolat, ami a rendőriskolák tananyagában valószínűleg nem, vagy nem így szerepel.
Néhány gondolat, ami a rendőriskolák tananyagában valószínűleg nem, vagy
nem így szerepel.

Mivel ti, akik fegyveres testületek állományába tartoztok, szolgálatteljesítésetek során olyan - akár az élet kioltását eredményező – jogosítványokkal is rendelkeztek, amelyek meghaladják a közhatalom többi birtokosának jogkörét, és mivel az intézkedések foganatosítása során jellemzően pillanatok alatt kell döntést hoznotok, fontos, hogy a reátok ruházott hatalommal készségszinten, annak eredeti rendeltetése szerint tudjatok bánni.

Ennek érdekében néhány - látszólag magától értetődő, ám pont ezért sokszor nem kellően átgondolt - dolgot szeretnék rövid, folytatásos szemelvényekben, a mindennapostól eltérő összefüggésekben bemutatni nektek, annak reményében, hogy mielőtt parancsra megint kezet emeltek nemzetetekre, talán átsuhannak gondolataitok között az itt olvasottak.

A civil többség szeretne bizalommal fordulni hozzátok, mert hinni akarják: közéjük tartoztok. Hiszen szüleitek együtt dolgoztak, együtt jártatok iskolába és gyermekeitek ugyanabba a jövőbe nőnek bele, amit most együtt hagytok rájuk. Ismernek titeket, tudják, kik vagytok, hol laktok. Nekik nem csak egy szám vagytok a sisakotokon.

Számítanak rátok.

De érdemtelenné is válhattok az előlegezett bizalomra. Azt is rendezni fogják valahogyan. Ne feledd:
Ismernek titeket, tudják kik vagytok, hol laktok. Nekik nem csak egy szám vagytok a sisakotokon.

Számíthattok rájuk.

Tudom, hogy roppant nehéz dolgotok van, de lassan döntenetek kell. Döntsetek jól.

Minden jót kívánok Nektek.

Dr. Szakál Antal

1. Védelmi szükségletek, szervezett és önszerveződő védelem:

A védelem biztosítása elengedhetetlen feltétele az államba szerveződött közösség túlélésének, ezért erre a közösség minden tagja kötelezett. Az általános kötelezettséggel párhuzamosan már az államszervezet kialakulásának korai szakaszában a termelő tevékenységet végzőktől elkülönültek azok (katonák), akiket a védelmi feladatok ellátására tartott a közösség. Később, a társadalmak bonyolultabbá válásával megjelentek azon szervezetek (hadsereg, később a rendőrség), amelyek a
közösség külső és belső védelmére lettek létrehozva.

Amennyiben a szervezetek rendeltetésüknek megfelelően működnek és az ellátandó feladat nem haladja meg működőképességük határát, a tevékenység intézményi kereteken belül, jogilag szabályozott mederben zajlik.

Ha a közösséget fenyegető veszély mértéke meghaladja a testületek teljesítőképességét (háború, katasztrófahelyzet) a testületek a társadalom egyéb kapacitásainak bevonásával, az eredeti intézményi kereteken túlterjeszkedve, de továbbra is szabályozott mederben látják el feladatukat.

Ti, amikor az eredeti intézményi keretek között fejtitek ki tevékenységeteket, véditek, amikor a baj nagy volta miatt az intézményi kereteken kívüli erők és eszközök is tömegesen bevonásra kerülnek, akkor jellemzően védelemre szervezitek nemzeteteket.

Idáig egyértelmű.

De mi történik akkor, ha a testületek nem az eredeti rendeltetésük szerint, vagy ami a legrosszabb, azzal ellentétesen kezdenek el működni? Másként: amikor a társadalom védelmi mechanizmusai elégtelenné válnak vagy magára a közösségre támadnak?

Ha ez a helyzet kialakul, akkor nyilvánvaló, hogy a testületek tevékenysége intézményi kereteken belül, de már nem a törvényes mederben zajlik.

Amennyiben ez a lappangási időszak elteltével teljes kétséget kizáróan érzékelhetővé válik, a társadalom a túlélés biztosítása végett magához vonja a szervezetekre ruházott hatáskört, alulról önszerveződésbe kezd és megpróbálja ellátni a védelmi funkciókat biztosan az intézményi kereteken kívül és nem feltétlenül a hatályos jogszabályok szabályozta mederben. Biztosan észrevettétek, hogy ez már elkezdődött és halad feltartóztathatatlanul. (Az önszerveződő erőkhöz való viszonyulásotok –dezertálásotok- kérdéséről később lesz szó)

A következő lépés a közpusztítóvá vált intézményrendszer felszámolása és az intézményrendszer működtetésében részt vevők felelősségének megállapítása. Az ilyen esetekben eljáró szervek nem formalizáltak (népbíróságok), az ítéletek inkább megtorló jellegűek és mértéküket tekintve jellemzően nincsenek arányban a tanúsított magatartással.

A hivatásos szolgálatot teljesítők nincsenek sem felmentve, sem eltiltva a gondolkozástól.

Sőt. Rendkívüli jogosítványaitok miatt közérdekű, hogy időről időre lefolytassátok magatokban a „kellene lenni” és a „van” összevetésén alapuló lojalitásvitát, mert e nélkül könnyen eszközeivé válhattok olyan törekvéseknek is, amelyekkel egyébként soha nem azonosulnátok, és elszenvedői lehettek olyan büntetéseknek, amelyek súlyosságukat tekintve messze meghaladják egyéni felelősségetek mértékét.

A rend hiánya szükségessé teszi az alapvető szabályok újragondolását. Senkit ne tévesszen meg: bár már forradalomról, alkotmányozó nemzetgyűlésről, társadalmi szerződésről és paradigmaváltásról beszélnek, ami a közéletben most zajlik még nem az.

De lassanként megteremti az igényt.

(folyt.köv.)

Néhány gondolat, ami a rendőriskolák tananyagában valószínűleg nem, vagy
nem így szerepel. (folytatás)

Előzmény

Vizsgáljuk meg közelebbről a védelemre hivatott szervezetek működési sajátosságait, belülről kifelé haladva.

Ezen szervezetek tevékenységüket a közösség érdekében fejtik ki, mely teljesítéséhez közhatalommal ruházzák fel őket.

Tehát: cél a közjó, eszköz a közhatalom.

A testületek egy jogállamban a törvényekben meghatározott feladatokat a törvényekben
meghatározott módon kötelesek ellátni – mivel munkáltatói szerepük is van – befelé és kifelé egyaránt. Ha nem azt, vagy nem úgy teszik, akkor vagy az állam nem jogállam, vagy a szervezetek nem felelnek meg az elvárásoknak. (Vagy mindkettő, illetve egyik sem.)

A közhatalom a szervezeten belül a hierarchiában, a társadalom felé az erőszak alkalmazására felhatalmazottságban és a rendészeti jogosítványokban ismerhető fel.

2. Hierarchia. Kötelesség, jogosítványok. Kiválasztódás, torzulások

Ti, akik ezen szervezetek valamelyikében szolgáltok, feladataitokat szigorú alá-fölérendeltségi rendszerben látjátok el. A hierarchia piramisában a magasabb szintekhez több kötelesség tartozik, ezek ellátásához többletjogosítványok rendelésére kerül sor. Minél magasabb a szint, annál nyomasztóbb a felelősség (példamutatás, utánpótlás, képzés, felszerelés, szolgálatvezénylés, szolgálati rend fenntartása, szociális gondoskodás…), de ezzel párhuzamosan a jogosultságok köre is nő. A jog a kötelesség teljesítését lehetővé tevő eszköz.

A hierarchia csak azok között értelmezhető, akik között valamilyen cél- vagy feladatközösség fellelhető, ennek hiányában értelmetlen lenne a kérdést vizsgálni. (Miért is mondhatná meg egyébként akárki valakinek, hogy mikor,hol,kivel,hogyan,mit csináljon?) Ennek megfelelően a jogosítványtöbblet csak a feladatot végzőkkel kapcsolatban, a feladat végzésekor, annak idejére illeti meg a címzetteket. Ha ezen a körön kívül gyakorolja valaki közületek jogait, az nem törvényes.

(Tapasztaltatok már olyat, hogy valaki, aki egyébként szolgálati időben sem látja el feladatait, szolgálati időn túl is igényt tart bizonyos jogosultságokra?)

A társadalom számára kiemelt fontossággal bír, hogy egyes magas pozíciók folyamatosan a legalkalmasabb emberekkel legyenek betöltve. Jó esetben ezek a személyek az eltöltött idővel, a szükséges képesítések megszerzésével és a történések során tanúsított magatartásukkal hitelesítődve válnak vezetett közösségeik természetes nemeseivé.

Kiválasztódnak közületek.

Hozzáértésük, emberségük nem kérdőjeles, tekintélyüket nem kell kikényszeríteni. Elismerik feljebbvalóikat, bennük követendő példát látnak, az azonos szintűekkel és az alárendeltekkel kölcsönösen tisztelik egymást, az utánpótlás nevelését – mivel felismerik a poszttal járó kötelességük folyamatos teljesítéséhez fűződő közérdeket - legfontosabb feladataik egyikének érzik.

A hozzáállásukban, életvitelükben beállt változások esetén, saját jogon szerzett közösségi pozícióikat bármikor elveszíthetik, és ha méltatlanná válnak bizalmatokra, az feltétlenül következményekkel jár.

Ezek a közérdeket szolgáló hierarchia jellemzői.

(Egyébként hatályos törvényeink is erről szólnak. Mivel a jogrendet az érvényesülés igényével alakítják ki, a törvény szemszögéből nézve teljesen egyértelmű, hogy minden beosztásban csak a megfelelő utat bejárt, megfelelő ismeretekkel, kifogástalan tartással és életvitellel rendelkező emberek teljesíthetnek közszolgálatot. Elméletileg.)

Most nézz szét magad körül és tudatosítsd magadban, amit látsz.

A hierarchia kóros elváltozása határozott tüneteket produkál.

A vezetők számára a jog nem a kötelesség teljesítésének eszköze, sokkal inkább cél lett, amely magasabb fizetésben, szolgálati autóban, mobiltelefonban és egyéb kiváltságokban testesül meg.

Az így kiválasztott - vagy legújabban önjelölt - vezető nem a közös célok elérésére törekszik, jogosítványait szolgálaton kívül és olyanokkal szemben is érvényesíteni akarja, akikkel egyébként nem áll hierarchikus viszonyban. Nem birtokolja, hanem bitorolja a beosztásával járó közhatalmat.
Hozzáértésről, tekintélyről szó sincs, eszköztárában a bizonytalanságban tartás, a fenyegetés, a korrumpálás és a nyílt vagy leplezett zsarolás található.

A kötelességgel nem, de a beosztással járó címmel teljes mértékben azonosul, az személyiségének elsődleges forrásává válik, ahhoz az ésszerűség határain túl is ragaszkodik. A következő lépcsőfokon állót a háta mögött fúrja, az azonos szinten lévőket gáncsolja, lehetséges utódait tűzzel-vassal irtja.

Pozícióját a társadalom szempontjából nézve érdemtelenül szerzi.

Hibáinak – ha azok nem sértenek rendszerbiztonsági érdekeket – a zsarolhatóságon kívül nincs következménye. Amennyiben megfelelő szívességtevő és/vagy viszontkompromittáló képességgel rendelkezik, akár még fentebb is léphet a ranglétrán.

A kontraszelekció nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az amúgy érdemtelenül kiválasztottak a hétköznapit meghaladó képességekkel rendelkezzenek. Szánalmasabb formája a csoportérdekű kiválasztásnak, ha a könnyebb vezérelhetőség végett a hétköznapinál szerényebb képességű személyeket helyeznek pozícióba („kontárszelekció”). Napjainkban a jelenség egyre inkább tetten érhető, ezt te is tudod.

Ezek a szűk csoportérdekeket szolgáló hierarchia vázlatos jellemzői.

A fegyveres testületek állománya az ilyen jelenségekkel szemben törvényekben biztosított egyéni jogorvoslati és az érdekvédelmi tevékenységben megvalósuló kollektív védelemben részesül. A nem rendeltetésszerű joggyakorlás súlyosabb esetei a büntetőjog által fenyegetettek. (Elméletileg.)

Ám amennyiben az 1. pontban írt torzulások kialakulnak a fegyveres testületeknél, annak nem csak kifelé irányuló hatásai vannak. A társadalomra támadó rendvédelmi intézményrendszer szükségszerűen saját állományának egészséges részére is veszélyes.

A jogorvoslati fórumrendszer

működésképtelenné válik, az általában járó jogok rendszeresen alulmaradnak a nevekhez köthető konkrét érdekekkel szemben, majd előbbiek lassan elhalnak, utóbbiak kusza, fojtogató szövedékké válnak.

Ha nem tartozol valamely klikkhez, Te is ettől fuldokolsz. (folyt.köv.)

Az előző pontban a hierarchikus rendszerről volt szó. A következőben nézzük leglényegesebb
jellemzőjüket, az utasítás adást, annak is egy speciális változatát.

4. A parancs

A hierarchikus rendszerek fő jellemzője a fentről lefelé működő utasításadási jog és a végrehajtási kényszer. A fegyveres testületeknél ez a parancs - a legmarkánsabb kötőerővel bíró közigazgatási aktus - intézményében jelenik meg.
A parancs meghatározott szolgálati tevékenység vagy feladat feltétel nélküli végrehajtására vonatkozó, szóban vagy írásban kifejezett akaratnyilvánítás, büntetés terhe alatt végrehajtandó kényszerítő követelmény.
A közérdekű cél elérése érdekében a jogrend közhatalommal ruházza fel a kiadót a végrehajtó felé, a végrehajtót más személyek irányába. Kiadója felelősséggel tartozik érte, végrehajtója szélsőséges esetben életét áldozva is köteles azt végrehajtani.
A parancsteljesítés meghiúsulásának szervezeten kívüli és belső okai lehetnek. Az állam a büntetőjog eszköztárát felvonultatva a külső hatásokkal szemben a hivatalos személy elleni erőszak, belső engedetlenség esetére a függelemsértés tárgykörébe tartozó tényállások megalkotásával igyekszik az akadályállítástól elrettenteni, illetve a már megtörténtet megtorolni.
A kiadott parancs elfogadottságának vannak a parancsadó személyhez és az adott társadalmi berendezkedéshez köthető feltételei. A paranccsal kapcsolatos kollektív elképzeléseink mélyen gyökereznek kultúránkban, de más hagyományokhoz hasonlóan ezek is jelentős változásokon estek át.
Ha távolabb megyünk vissza az időben, megállapítható, hogy a parancsot adók és a parancsot végrehajtók között jelentős távolság tátongott. Akik parancsnokló szerepbe kerültek, a szabályt erősítő néhány kivételtől eltekintve, eleve erre lettek nevelve, az ezzel kapcsolatos ismereteket, elvárásokat gyermekkoruktól szívták magukba. Műveltségüket, képzettségüket, tartásukat és az aktuális viszonyokról rendelkezésükre álló információkat tekintve messze a vezetettek előtt jártak, ennek ellenére a legszélsőségesebb helyzetekben általában jellemző volt a vezetettekkel viselt sorsközösségük. A társadalom elitje az első sorokban harcolt és halt meg.
Napjainkra ez a helyzet gyökeresen megváltozott. Akik parancsadási joggal rendelkeznek, azok általában a vezetettekkel azonos kulturális környezetben nevelkednek. Korai szocializációjuk a nélkül zajlik, hogy abban későbbi közösségi vezető funkcióiknak legalább morzsái felismerhetők lennének.
Tömegtermékek ők is.
Műveltségük az általánosnak megfelelően felszínes, képzettségük szintje a szakoktatási rendszer állapotát tükröző, általában alacsony. Tartásukat, ha van, nem példaként mutatják fel, inkább titkolni kénytelenek, hiszen a rendszer szelekciós mechanizmusai ezt akadályként ismerik fel és kíméletlenül rostálnak. Az aktuális viszonyokról való tájékozottságuk sem emeli már őket a vezetettek fölé, hiszen az információk zöme bárki által szabadon elérhető. Minél nagyobb a veszély, a magasabb szintű parancsnokok annál inkább igyekeznek távol maradni a történésektől. A társadalom elitje a bunkerbe jutásért harcol, hogy bármit túlélhessen. Nem szebbek, nem okosabbak, nem jobbak, nem tájékozottabbak, nem vállalnak vezetetteikkel semmiféle közösséget.
Tovább haladva a szemlélődésben megállapítható, hogy a 3. pontban írt szelekciós jelenségek miatt mostanra a vezetettek bármely területen legalább olyan, ha nem magasabb minőséget képesek felmutatni, mint vezetőik.
A parancsot működőképessé tevő elöljárói tekintély személyhez kötődő feltételei lassan elfogytak.
Egy olyan politikai berendezkedésben, ahol a hatalmat a társadalmat alkotó néptől eredeztetik, parancsadásra jogosultságuk - egyéni kiválóságuk hiányában – még érthető lenne, ha a kiadott parancsok a lehető legszélesebb érdekeket szolgálnák. De ez a lehetőség is elolvad, amikor felhatalmazottságukat felhasználva csak szűk csoport-, rosszabb esetben magánérdekeket szolgáló tevésre vagy tevéstől való tartózkodásra utasítják a végrehajtókat.
A hatalomgyakorlás így lesz hatalmaskodássá.
A parancsolás, parancsolgatássá.
Nem is kell boncolgatnom. Ha édesanyád magyarul beszélt hozzád, akkor pontosan érted a
különbséget.
(folyt. köv.)


· postaimre - 2010 12 21 ¦ 15:44:30 · 23 hozzászólás · 3627 megnyitás · Nyomtatás
Hozzászólások
Oldal: 1 / 3: 123
# | Alexandros Alexandros - 2010 12 21 ¦ 19:03:51
Már csak egyet nevelnek beléjük agymosás szinten.
Te vagy az Úr és mindenki más (polgár) feltételezett ellenség. Nem is tekintenek másként az emberre.
Másik parancsolat. Parancs végrehajtás, vagy rámegy a családod s életed. Akinek még van kis erkölcsi normája, jobb lenne ha sürgősen venné az útilaput.
Én is csak azt üzenném minden rendőrnek katonának így karácsony közeledte, hogy a szeretet estéjén nézzen a szemébe gyermekeinek és gondoljon minden ismerőse, barátja, szomszédja gyermekére.
Mai döntése a családja, gyermeke HOLNAPJA!
# | postaimre postaimre - 2010 12 21 ¦ 20:49:45
Alex, meg kell tanítani őket is gondolkodni valahogy és ez csak egyenesen, könyörtelenül és gáncs nélkül működik. Az öregebbje érti tán már a csíziót, de sok köztük a zöldfülű, aki serifnek hiszi magát és fogalma sincs, mibe keveredett. Nem kellene meghalnia neki sem csak azért mert hülye!
# | SzuhaMaka SzuhaMaka - 2010 12 22 ¦ 01:51:47
Nos, Szakál mester szavait soha semmilyen körülmények között nem lehet félreérteni! Mint mindig, most is egyenesen, egyértelműen, minden kétséget, és félreértelmezhetőséget kizárva, végtelenül precízen fogalmaz!
Se sallang, se mellébeszélés! Pont csak annyi amennyi egyszerre szükséges és elégséges az általa közölni kívánt realitás tökéletes megértéséhez!
Lám, lám, milyen tökéletes példája ez annak hogy a kevesebb néha több! Ahogyan azt Imre is megmondta: ..."Mindent le kell egyszerűsíteni amennyire csak lehet, de annál nem jobban!"...
Ezért mindenképp jár a respekt!
meghajol meghajol meghajol
# | parlagfu parlagfu - 2010 12 22 ¦ 07:12:34
Nem lehet csodálkozni elszálltságukon, mikor egy tárgyaláson az alperes béerfika jogi képviselője kijelenti a római egyezményre hívatkozás után: A nemzetközi egyezmények az államra vonatkoznak nem a rendőrségre. Eszerin államfeletti szervezet!
# | tillati tillati - 2010 12 22 ¦ 11:15:47
No Antibátyám... azt hittem elmarad a desszert a gulyás után...Isten Áldjon !WinkHelló
# | Kameleon Kameleon - 2010 12 22 ¦ 11:21:58
# | postaimre postaimre - 2010 12 22 ¦ 11:37:45
SZM ezt is ritkán olvasni tőled, de sajnos Tóni minden egyes szava szín tiszta igazság!
Kaméleon, nem hiszem, hogy ennyivel megússza, aki nem ért a szóból!
# | Kameleon Kameleon - 2010 12 22 ¦ 11:42:37
Imre, az orgazmus eléréséhez szükséges az előjáték!
# | postaimre postaimre - 2010 12 22 ¦ 12:10:19
kaméleon, ezért írtam a vaselinnel, vagy nélküle című írásom is. Erre pettingelhetnek, de most már tényleg szét kell csapni köztük, s lehetőleg a főbűnözőiket kell megtérdeltetni, s úgy, hogy ezt egymással tegyék meg!
# | einzwei einzwei - 2010 12 22 ¦ 13:29:17
Kameleon!
nagyon jó a videó,csak az almát is össze kell szedetni!
Oldal: 1 / 3: 123
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Powered by PHP-Fusion copyright © 2002 - 2011 by Nick Jones.
Released as free software without warranties under GNU Affero GPL v3.
Theme designed by Max Toball
Copyright by Posta Imre / 2010
Generálási idő: 1.03 másodperc
2,133,256 egyedi látogató
Események
<< Február 2011 >>
H K Sz Cs P Szo V
  1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28            
Naplóm/Verseim Navigáció Kiemelt hírek Grp-zapper Gárda könyv

Változás!
Megrendelhető: mgmkonyv@gmail.com címen!
Ár: 3.000 Ft/db. + postai utánvét költség.

A könyv Budapesten átvehető előre egyeztetett helyen és időpontban.
RSS
Hírek

Letöltések

RSS - Jövőnk.infó RSS - Hunszkíta Rádió
Security System 1.8.7 © 2006-2008 by BS-Fusion Deutschland
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Regisztráció

Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése
Néhány gondolat, ami a rendőriskolák tananyagában valószínűleg nem, vagy nem így szerepel.
Néhány gondolat, ami a rendőriskolák tananyagában valószínűleg nem, vagy
nem így szerepel.

Mivel ti, akik fegyveres testületek állományába tartoztok, szolgálatteljesítésetek során olyan - akár az élet kioltását eredményező – jogosítványokkal is rendelkeztek, amelyek meghaladják a közhatalom többi birtokosának jogkörét, és mivel az intézkedések foganatosítása során jellemzően pillanatok alatt kell döntést hoznotok, fontos, hogy a reátok ruházott hatalommal készségszinten, annak eredeti rendeltetése szerint tudjatok bánni.

Ennek érdekében néhány - látszólag magától értetődő, ám pont ezért sokszor nem kellően átgondolt - dolgot szeretnék rövid, folytatásos szemelvényekben, a mindennapostól eltérő összefüggésekben bemutatni nektek, annak reményében, hogy mielőtt parancsra megint kezet emeltek nemzetetekre, talán átsuhannak gondolataitok között az itt olvasottak.

A civil többség szeretne bizalommal fordulni hozzátok, mert hinni akarják: közéjük tartoztok. Hiszen szüleitek együtt dolgoztak, együtt jártatok iskolába és gyermekeitek ugyanabba a jövőbe nőnek bele, amit most együtt hagytok rájuk. Ismernek titeket, tudják, kik vagytok, hol laktok. Nekik nem csak egy szám vagytok a sisakotokon.

Számítanak rátok.

De érdemtelenné is válhattok az előlegezett bizalomra. Azt is rendezni fogják valahogyan. Ne feledd:
Ismernek titeket, tudják kik vagytok, hol laktok. Nekik nem csak egy szám vagytok a sisakotokon.

Számíthattok rájuk.

Tudom, hogy roppant nehéz dolgotok van, de lassan döntenetek kell. Döntsetek jól.

Minden jót kívánok Nektek.

Dr. Szakál Antal

1. Védelmi szükségletek, szervezett és önszerveződő védelem:

A védelem biztosítása elengedhetetlen feltétele az államba szerveződött közösség túlélésének, ezért erre a közösség minden tagja kötelezett. Az általános kötelezettséggel párhuzamosan már az államszervezet kialakulásának korai szakaszában a termelő tevékenységet végzőktől elkülönültek azok (katonák), akiket a védelmi feladatok ellátására tartott a közösség. Később, a társadalmak bonyolultabbá válásával megjelentek azon szervezetek (hadsereg, később a rendőrség), amelyek a
közösség külső és belső védelmére lettek létrehozva.

Amennyiben a szervezetek rendeltetésüknek megfelelően működnek és az ellátandó feladat nem haladja meg működőképességük határát, a tevékenység intézményi kereteken belül, jogilag szabályozott mederben zajlik.

Ha a közösséget fenyegető veszély mértéke meghaladja a testületek teljesítőképességét (háború, katasztrófahelyzet) a testületek a társadalom egyéb kapacitásainak bevonásával, az eredeti intézményi kereteken túlterjeszkedve, de továbbra is szabályozott mederben látják el feladatukat.

Ti, amikor az eredeti intézményi keretek között fejtitek ki tevékenységeteket, véditek, amikor a baj nagy volta miatt az intézményi kereteken kívüli erők és eszközök is tömegesen bevonásra kerülnek, akkor jellemzően védelemre szervezitek nemzeteteket.

Idáig egyértelmű.

De mi történik akkor, ha a testületek nem az eredeti rendeltetésük szerint, vagy ami a legrosszabb, azzal ellentétesen kezdenek el működni? Másként: amikor a társadalom védelmi mechanizmusai elégtelenné válnak vagy magára a közösségre támadnak?

Ha ez a helyzet kialakul, akkor nyilvánvaló, hogy a testületek tevékenysége intézményi kereteken belül, de már nem a törvényes mederben zajlik.

Amennyiben ez a lappangási időszak elteltével teljes kétséget kizáróan érzékelhetővé válik, a társadalom a túlélés biztosítása végett magához vonja a szervezetekre ruházott hatáskört, alulról önszerveződésbe kezd és megpróbálja ellátni a védelmi funkciókat biztosan az intézményi kereteken kívül és nem feltétlenül a hatályos jogszabályok szabályozta mederben. Biztosan észrevettétek, hogy ez már elkezdődött és halad feltartóztathatatlanul. (Az önszerveződő erőkhöz való viszonyulásotok –dezertálásotok- kérdéséről később lesz szó)

A következő lépés a közpusztítóvá vált intézményrendszer felszámolása és az intézményrendszer működtetésében részt vevők felelősségének megállapítása. Az ilyen esetekben eljáró szervek nem formalizáltak (népbíróságok), az ítéletek inkább megtorló jellegűek és mértéküket tekintve jellemzően nincsenek arányban a tanúsított magatartással.

A hivatásos szolgálatot teljesítők nincsenek sem felmentve, sem eltiltva a gondolkozástól.

Sőt. Rendkívüli jogosítványaitok miatt közérdekű, hogy időről időre lefolytassátok magatokban a „kellene lenni” és a „van” összevetésén alapuló lojalitásvitát, mert e nélkül könnyen eszközeivé válhattok olyan törekvéseknek is, amelyekkel egyébként soha nem azonosulnátok, és elszenvedői lehettek olyan büntetéseknek, amelyek súlyosságukat tekintve messze meghaladják egyéni felelősségetek mértékét.

A rend hiánya szükségessé teszi az alapvető szabályok újragondolását. Senkit ne tévesszen meg: bár már forradalomról, alkotmányozó nemzetgyűlésről, társadalmi szerződésről és paradigmaváltásról beszélnek, ami a közéletben most zajlik még nem az.

De lassanként megteremti az igényt.

(folyt.köv.)

Néhány gondolat, ami a rendőriskolák tananyagában valószínűleg nem, vagy
nem így szerepel. (folytatás)

Előzmény

Vizsgáljuk meg közelebbről a védelemre hivatott szervezetek működési sajátosságait, belülről kifelé haladva.

Ezen szervezetek tevékenységüket a közösség érdekében fejtik ki, mely teljesítéséhez közhatalommal ruházzák fel őket.

Tehát: cél a közjó, eszköz a közhatalom.

A testületek egy jogállamban a törvényekben meghatározott feladatokat a törvényekben
meghatározott módon kötelesek ellátni – mivel munkáltatói szerepük is van – befelé és kifelé egyaránt. Ha nem azt, vagy nem úgy teszik, akkor vagy az állam nem jogállam, vagy a szervezetek nem felelnek meg az elvárásoknak. (Vagy mindkettő, illetve egyik sem.)

A közhatalom a szervezeten belül a hierarchiában, a társadalom felé az erőszak alkalmazására felhatalmazottságban és a rendészeti jogosítványokban ismerhető fel.

2. Hierarchia. Kötelesség, jogosítványok. Kiválasztódás, torzulások

Ti, akik ezen szervezetek valamelyikében szolgáltok, feladataitokat szigorú alá-fölérendeltségi rendszerben látjátok el. A hierarchia piramisában a magasabb szintekhez több kötelesség tartozik, ezek ellátásához többletjogosítványok rendelésére kerül sor. Minél magasabb a szint, annál nyomasztóbb a felelősség (példamutatás, utánpótlás, képzés, felszerelés, szolgálatvezénylés, szolgálati rend fenntartása, szociális gondoskodás…), de ezzel párhuzamosan a jogosultságok köre is nő. A jog a kötelesség teljesítését lehetővé tevő eszköz.

A hierarchia csak azok között értelmezhető, akik között valamilyen cél- vagy feladatközösség fellelhető, ennek hiányában értelmetlen lenne a kérdést vizsgálni. (Miért is mondhatná meg egyébként akárki valakinek, hogy mikor,hol,kivel,hogyan,mit csináljon?) Ennek megfelelően a jogosítványtöbblet csak a feladatot végzőkkel kapcsolatban, a feladat végzésekor, annak idejére illeti meg a címzetteket. Ha ezen a körön kívül gyakorolja valaki közületek jogait, az nem törvényes.

(Tapasztaltatok már olyat, hogy valaki, aki egyébként szolgálati időben sem látja el feladatait, szolgálati időn túl is igényt tart bizonyos jogosultságokra?)

A társadalom számára kiemelt fontossággal bír, hogy egyes magas pozíciók folyamatosan a legalkalmasabb emberekkel legyenek betöltve. Jó esetben ezek a személyek az eltöltött idővel, a szükséges képesítések megszerzésével és a történések során tanúsított magatartásukkal hitelesítődve válnak vezetett közösségeik természetes nemeseivé.

Kiválasztódnak közületek.

Hozzáértésük, emberségük nem kérdőjeles, tekintélyüket nem kell kikényszeríteni. Elismerik feljebbvalóikat, bennük követendő példát látnak, az azonos szintűekkel és az alárendeltekkel kölcsönösen tisztelik egymást, az utánpótlás nevelését – mivel felismerik a poszttal járó kötelességük folyamatos teljesítéséhez fűződő közérdeket - legfontosabb feladataik egyikének érzik.

A hozzáállásukban, életvitelükben beállt változások esetén, saját jogon szerzett közösségi pozícióikat bármikor elveszíthetik, és ha méltatlanná válnak bizalmatokra, az feltétlenül következményekkel jár.

Ezek a közérdeket szolgáló hierarchia jellemzői.

(Egyébként hatályos törvényeink is erről szólnak. Mivel a jogrendet az érvényesülés igényével alakítják ki, a törvény szemszögéből nézve teljesen egyértelmű, hogy minden beosztásban csak a megfelelő utat bejárt, megfelelő ismeretekkel, kifogástalan tartással és életvitellel rendelkező emberek teljesíthetnek közszolgálatot. Elméletileg.)

Most nézz szét magad körül és tudatosítsd magadban, amit látsz.

A hierarchia kóros elváltozása határozott tüneteket produkál.

A vezetők számára a jog nem a kötelesség teljesítésének eszköze, sokkal inkább cél lett, amely magasabb fizetésben, szolgálati autóban, mobiltelefonban és egyéb kiváltságokban testesül meg.

Az így kiválasztott - vagy legújabban önjelölt - vezető nem a közös célok elérésére törekszik, jogosítványait szolgálaton kívül és olyanokkal szemben is érvényesíteni akarja, akikkel egyébként nem áll hierarchikus viszonyban. Nem birtokolja, hanem bitorolja a beosztásával járó közhatalmat.
Hozzáértésről, tekintélyről szó sincs, eszköztárában a bizonytalanságban tartás, a fenyegetés, a korrumpálás és a nyílt vagy leplezett zsarolás található.

A kötelességgel nem, de a beosztással járó címmel teljes mértékben azonosul, az személyiségének elsődleges forrásává válik, ahhoz az ésszerűség határain túl is ragaszkodik. A következő lépcsőfokon állót a háta mögött fúrja, az azonos szinten lévőket gáncsolja, lehetséges utódait tűzzel-vassal irtja.

Pozícióját a társadalom szempontjából nézve érdemtelenül szerzi.

Hibáinak – ha azok nem sértenek rendszerbiztonsági érdekeket – a zsarolhatóságon kívül nincs következménye. Amennyiben megfelelő szívességtevő és/vagy viszontkompromittáló képességgel rendelkezik, akár még fentebb is léphet a ranglétrán.

A kontraszelekció nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az amúgy érdemtelenül kiválasztottak a hétköznapit meghaladó képességekkel rendelkezzenek. Szánalmasabb formája a csoportérdekű kiválasztásnak, ha a könnyebb vezérelhetőség végett a hétköznapinál szerényebb képességű személyeket helyeznek pozícióba („kontárszelekció”). Napjainkban a jelenség egyre inkább tetten érhető, ezt te is tudod.

Ezek a szűk csoportérdekeket szolgáló hierarchia vázlatos jellemzői.

A fegyveres testületek állománya az ilyen jelenségekkel szemben törvényekben biztosított egyéni jogorvoslati és az érdekvédelmi tevékenységben megvalósuló kollektív védelemben részesül. A nem rendeltetésszerű joggyakorlás súlyosabb esetei a büntetőjog által fenyegetettek. (Elméletileg.)

Ám amennyiben az 1. pontban írt torzulások kialakulnak a fegyveres testületeknél, annak nem csak kifelé irányuló hatásai vannak. A társadalomra támadó rendvédelmi intézményrendszer szükségszerűen saját állományának egészséges részére is veszélyes.

A jogorvoslati fórumrendszer

működésképtelenné válik, az általában járó jogok rendszeresen alulmaradnak a nevekhez köthető konkrét érdekekkel szemben, majd előbbiek lassan elhalnak, utóbbiak kusza, fojtogató szövedékké válnak.

Ha nem tartozol valamely klikkhez, Te is ettől fuldokolsz. (folyt.köv.)

Az előző pontban a hierarchikus rendszerről volt szó. A következőben nézzük leglényegesebb
jellemzőjüket, az utasítás adást, annak is egy speciális változatát.

4. A parancs

A hierarchikus rendszerek fő jellemzője a fentről lefelé működő utasításadási jog és a végrehajtási kényszer. A fegyveres testületeknél ez a parancs - a legmarkánsabb kötőerővel bíró közigazgatási aktus - intézményében jelenik meg.
A parancs meghatározott szolgálati tevékenység vagy feladat feltétel nélküli végrehajtására vonatkozó, szóban vagy írásban kifejezett akaratnyilvánítás, büntetés terhe alatt végrehajtandó kényszerítő követelmény.
A közérdekű cél elérése érdekében a jogrend közhatalommal ruházza fel a kiadót a végrehajtó felé, a végrehajtót más személyek irányába. Kiadója felelősséggel tartozik érte, végrehajtója szélsőséges esetben életét áldozva is köteles azt végrehajtani.
A parancsteljesítés meghiúsulásának szervezeten kívüli és belső okai lehetnek. Az állam a büntetőjog eszköztárát felvonultatva a külső hatásokkal szemben a hivatalos személy elleni erőszak, belső engedetlenség esetére a függelemsértés tárgykörébe tartozó tényállások megalkotásával igyekszik az akadályállítástól elrettenteni, illetve a már megtörténtet megtorolni.
A kiadott parancs elfogadottságának vannak a parancsadó személyhez és az adott társadalmi berendezkedéshez köthető feltételei. A paranccsal kapcsolatos kollektív elképzeléseink mélyen gyökereznek kultúránkban, de más hagyományokhoz hasonlóan ezek is jelentős változásokon estek át.
Ha távolabb megyünk vissza az időben, megállapítható, hogy a parancsot adók és a parancsot végrehajtók között jelentős távolság tátongott. Akik parancsnokló szerepbe kerültek, a szabályt erősítő néhány kivételtől eltekintve, eleve erre lettek nevelve, az ezzel kapcsolatos ismereteket, elvárásokat gyermekkoruktól szívták magukba. Műveltségüket, képzettségüket, tartásukat és az aktuális viszonyokról rendelkezésükre álló információkat tekintve messze a vezetettek előtt jártak, ennek ellenére a legszélsőségesebb helyzetekben általában jellemző volt a vezetettekkel viselt sorsközösségük. A társadalom elitje az első sorokban harcolt és halt meg.
Napjainkra ez a helyzet gyökeresen megváltozott. Akik parancsadási joggal rendelkeznek, azok általában a vezetettekkel azonos kulturális környezetben nevelkednek. Korai szocializációjuk a nélkül zajlik, hogy abban későbbi közösségi vezető funkcióiknak legalább morzsái felismerhetők lennének.
Tömegtermékek ők is.
Műveltségük az általánosnak megfelelően felszínes, képzettségük szintje a szakoktatási rendszer állapotát tükröző, általában alacsony. Tartásukat, ha van, nem példaként mutatják fel, inkább titkolni kénytelenek, hiszen a rendszer szelekciós mechanizmusai ezt akadályként ismerik fel és kíméletlenül rostálnak. Az aktuális viszonyokról való tájékozottságuk sem emeli már őket a vezetettek fölé, hiszen az információk zöme bárki által szabadon elérhető. Minél nagyobb a veszély, a magasabb szintű parancsnokok annál inkább igyekeznek távol maradni a történésektől. A társadalom elitje a bunkerbe jutásért harcol, hogy bármit túlélhessen. Nem szebbek, nem okosabbak, nem jobbak, nem tájékozottabbak, nem vállalnak vezetetteikkel semmiféle közösséget.
Tovább haladva a szemlélődésben megállapítható, hogy a 3. pontban írt szelekciós jelenségek miatt mostanra a vezetettek bármely területen legalább olyan, ha nem magasabb minőséget képesek felmutatni, mint vezetőik.
A parancsot működőképessé tevő elöljárói tekintély személyhez kötődő feltételei lassan elfogytak.
Egy olyan politikai berendezkedésben, ahol a hatalmat a társadalmat alkotó néptől eredeztetik, parancsadásra jogosultságuk - egyéni kiválóságuk hiányában – még érthető lenne, ha a kiadott parancsok a lehető legszélesebb érdekeket szolgálnák. De ez a lehetőség is elolvad, amikor felhatalmazottságukat felhasználva csak szűk csoport-, rosszabb esetben magánérdekeket szolgáló tevésre vagy tevéstől való tartózkodásra utasítják a végrehajtókat.
A hatalomgyakorlás így lesz hatalmaskodássá.
A parancsolás, parancsolgatássá.
Nem is kell boncolgatnom. Ha édesanyád magyarul beszélt hozzád, akkor pontosan érted a
különbséget.
(folyt. köv.)


· postaimre - 2010 12 21 ¦ 15:44:30 · 23 hozzászólás · 3627 megnyitás · Nyomtatás
Hozzászólások
Oldal: 1 / 3: 123
# | Alexandros Alexandros - 2010 12 21 ¦ 19:03:51
Már csak egyet nevelnek beléjük agymosás szinten.
Te vagy az Úr és mindenki más (polgár) feltételezett ellenség. Nem is tekintenek másként az emberre.
Másik parancsolat. Parancs végrehajtás, vagy rámegy a családod s életed. Akinek még van kis erkölcsi normája, jobb lenne ha sürgősen venné az útilaput.
Én is csak azt üzenném minden rendőrnek katonának így karácsony közeledte, hogy a szeretet estéjén nézzen a szemébe gyermekeinek és gondoljon minden ismerőse, barátja, szomszédja gyermekére.
Mai döntése a családja, gyermeke HOLNAPJA!
# | postaimre postaimre - 2010 12 21 ¦ 20:49:45
Alex, meg kell tanítani őket is gondolkodni valahogy és ez csak egyenesen, könyörtelenül és gáncs nélkül működik. Az öregebbje érti tán már a csíziót, de sok köztük a zöldfülű, aki serifnek hiszi magát és fogalma sincs, mibe keveredett. Nem kellene meghalnia neki sem csak azért mert hülye!
# | SzuhaMaka SzuhaMaka - 2010 12 22 ¦ 01:51:47
Nos, Szakál mester szavait soha semmilyen körülmények között nem lehet félreérteni! Mint mindig, most is egyenesen, egyértelműen, minden kétséget, és félreértelmezhetőséget kizárva, végtelenül precízen fogalmaz!
Se sallang, se mellébeszélés! Pont csak annyi amennyi egyszerre szükséges és elégséges az általa közölni kívánt realitás tökéletes megértéséhez!
Lám, lám, milyen tökéletes példája ez annak hogy a kevesebb néha több! Ahogyan azt Imre is megmondta: ..."Mindent le kell egyszerűsíteni amennyire csak lehet, de annál nem jobban!"...
Ezért mindenképp jár a respekt!
meghajol meghajol meghajol
# | parlagfu parlagfu - 2010 12 22 ¦ 07:12:34
Nem lehet csodálkozni elszálltságukon, mikor egy tárgyaláson az alperes béerfika jogi képviselője kijelenti a római egyezményre hívatkozás után: A nemzetközi egyezmények az államra vonatkoznak nem a rendőrségre. Eszerin államfeletti szervezet!
# | tillati tillati - 2010 12 22 ¦ 11:15:47
No Antibátyám... azt hittem elmarad a desszert a gulyás után...Isten Áldjon !WinkHelló
# | Kameleon Kameleon - 2010 12 22 ¦ 11:21:58
# | postaimre postaimre - 2010 12 22 ¦ 11:37:45
SZM ezt is ritkán olvasni tőled, de sajnos Tóni minden egyes szava szín tiszta igazság!
Kaméleon, nem hiszem, hogy ennyivel megússza, aki nem ért a szóból!
# | Kameleon Kameleon - 2010 12 22 ¦ 11:42:37
Imre, az orgazmus eléréséhez szükséges az előjáték!
# | postaimre postaimre - 2010 12 22 ¦ 12:10:19
kaméleon, ezért írtam a vaselinnel, vagy nélküle című írásom is. Erre pettingelhetnek, de most már tényleg szét kell csapni köztük, s lehetőleg a főbűnözőiket kell megtérdeltetni, s úgy, hogy ezt egymással tegyék meg!
# | einzwei einzwei - 2010 12 22 ¦ 13:29:17
Kameleon!
nagyon jó a videó,csak az almát is össze kell szedetni!
Oldal: 1 / 3: 123
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Powered by PHP-Fusion copyright © 2002 - 2011 by Nick Jones.
Released as free software without warranties under GNU Affero GPL v3.
Theme designed by Max Toball
Copyright by Posta Imre / 2010
Generálási idő: 1.03 másodperc
2,133,256 egyedi látogató

Címkék: igy szerepel!

 

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Ez történt a közösségben:

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu