Nem egy közkedvelt témát próbálunk körülirni ebben a klubban. Szegény embert látva inkább elfordítjuk a fejünket, csak ne kelljen észrevenni őket. Pedig a szegények itt vannak köztünk, itt élnek, bocsánat nem jól fejeztem ki magam, egyik napról a másikra sokan tengődnek!

És mi elflordítjuk a fejünket. Vagy csak nézünk, de nem látunk., vagy nem is akarjuk meglátni  a hajléktalanokat, az éhező gyerekeket, a fűtetlen szobákat., a kéregető koldusokat.

A klubba benézünk és látva a témát, legyintünk egyet és kilépünk.

Ez a téma nem látványos, nem kedvelt.

Pedig a szegénység itt leselkedik az ajtónk előtt, nem kér bebocsájtást,észre sem vesszük és már a mi lakásunkban is bent van.

Tudjátok milyen a szegénység szaga?

Én tudom éreztem, láttam a dohos füstös házakban élők szegénység szagát.

Emberek vigyázzatok! A szegénység veszélyforrás!

Nézz! Láss! Gondolkodj! Cselekedj!

Ma már a média is foglalkozik a szegénységgel, de korántsem annyit mutatnak be ami a valóság.

“Valahányszor férfiakat és nőket arra ítélnek, hogy súlyos szegénységben éljenek, emberi jogok sérülnek. Magasztos kötelességünk, hogy erőink egyesítésével biztosítsuk a jogok érvényesülését”. (Joseph Wresinski)

A gyermeket szegénységgel büntetni nem lehet” (Ferge Zsuzsa írása)
 

Soha nem fedezheti fel az ember igazán, hogy mennyi arca is van a szegénységnek,. Nem feltétlenül arról van szó, hogy valakinek nincsen hűtőszekrénye, tévéje, ruhája vagy gyerekszobája. A szegénység tágabb körben értelmezendő: úgy, hogy ki van inkább elzárva a lehetőségektől, és ilyen értelemben ki a szegényebb? Egy hátrányos helyzetű roma gyerek vagy egy középosztálybeli szülők fogyatékos gyereke, aki a mozgásproblémái miatt nem jut el könyvtárba, iskolába, el van zárva a tudástól.

Szegény nemcsak az, akinek nincs munkája és pénze. Ezzel tágult a látóhatár, és egy kicsit közelebb hozza azt az üzenetet, hogy a szegénység közel van.

Európa vezetői tíz évvel ezelőtt elkötelezték magukat amellett, hogy 2010-re felszámolják a szegénységet az Európai Unióban. A határidő letelt azonban még viszonylag távolinak tűnik a cél.

A szegénység nemcsak a fejlődő országokat, hanem az európai társadalmakat is sújtja. Sokrétű problémáról van szó – s az érintettek számára elérhetetlen az az életforma, amelyet a legtöbbünk olyannyira természetesnek vél. A szegénység hátterében sokféle ok húzódhat meg: a megfelelő szintű képzettség hiánya, függőség, vagy éppen nélkülözésben töltött, kulturális, társadalmi és anyagi forrásokban szűkölködő gyermekkor.

Az Unió ezért a 2010-et a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évének nyilvánította. Számos kezdeményezés és tevékenység szerepelt az év programjában: így például májusban a különböző európai országokban szegénységben élő polgárok részvételével találkozóra került sor, októberben pedig kerekasztalbeszélgetés várta az érdeklődőket. Emellett minden tagállam szervezte saját rendezvényeket is, amelyek meghatározott problémákat jártak  körül.

A szegénység felszámolása az egyik fő célja a lisszaboni stratégia néven is ismert növekedési és munkahelyteremtési tervnek English , amelyet a tagállamok 2000-ben fogadtak el. A várakozások szerint az európai év elősegíti majd, hogy a szegénység elleni küzdelem továbbra is kiemelt cél maradhasson, és a tervek valóra válhassanak

Ez a klub ráirányítja a figyelmet a szegények problémáira. Érdekérvényesítő képességek hiányában a nélkülözők hangja egyre  hallkabb.

A kezdeményezés négy alapvető célkitűzése a következő:

1. el kell ismerni a szegények és kirekesztettek jogát ahhoz, hogy emberhez méltó életet éljenek, és tevékenyen részt vegyenek a társadalomban

,
2. a szegénység elleni stratégiákban működjenek együtt a köz- és magáncégek, osztozva a közös felelősségben,

.
3. fokozni kell a társadalmi összetartó erőt, tudatosítva, hogy a szegénység kiküszöbölése mindenki számára előnyökkel jár,

.

4. meg kell újítani az Európai Unió és a tagállamok elkötelezettségét, valamint konkrét cselekvését, amely a társadalmi befogadásra irányul.

Az ún. „Eurobarométer” októberben közzétett felmérése szerint az Unióban mintegy 80 millióan élnek a szegénységi küszöb alatt. Ez az EU lakosságának 16%-át jelenti. A szegénység és kirekesztés elleni küzdelem évének hivatalos megnyitására 2010 január 21-én került sor Madridban, tekintettel arra, hogy Spanyolország volt az Unió soros elnöke. A kezdeményezésben minden tagállam részt vett, Izlanddal és Norvégiával együtt. A program szerint januárban és decemberben egy-egy konferenciát tartottakk, továbbá egész évben szemináriumokat rendeztek a témáról.

Számos kezdeményezéssel kívánják megszólaltatni azokat, akik a társadalom peremén élnek. Az Európai Caritas, valamint az egyes országok helyi karitász szervezetei már több ízben kérték, hogy hirdessék meg az Unióban a legvédtelenebbek évét. Az egyes karitászok „szociális heteken” hívják fel a közvélemény figyelmét a szegénység és a kirekesztettség különböző formáinak egyre növekvő jelenségére. Meggyőződésük, hogy olyan társadalombiztosításra van szükség, amely képes a kirekesztettség megelőzésére.

Az Európai Bizottság és az Európai Parlament döntése alapján 2010 a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve 

Az EU 17 millió eurót különített el a 2010-es európai év kommunikációs programjaira, ebből kilencmillió használható fel a részt vevő tagállamok tevékenységére, 50 százalékos hazai társfinanszírozás mellett. Magyarország így összesen 160 millió forintot fordíthatott az év programjaira. Hazánkban a 2008-as adatok szerint a népesség 12 százaléka és a gyermekek 20 százaléka élt a szegénységi küszöb alatt

Ezzel a kis visszatekintővel  látható a 2010 -es esztendőben hiába küzdöttünk a szegénység ellen. szegények most is vannak és még többen és többen. lesznek.

Nem elég hangzatos szavakkal küzdeni.

Váci Mihály szavaival zárom ezt a blogot ( részlet Váci Mihály Nem elég című verséből)     

Nem elég a célt látni,
        járható útja kell!
    Nem elég útra lelni,
    az úton menni kell!
              Egyedül is! – Elsőnek,
            elől indulni el!
        Nem elég elindulni,
        de mást is hívni kell!
  S csak az hívjon magával,
  aki vezetni mer.

.