A szegénység világszerte létező probléma, s egyre növekvő méreteket ölt. Hajlamosak vagyunk olyan helyekhez kötni, mint a Szahara alatti Afrika, Ázsia és Latin-Amerika, ám a szegénység Európában is emberek millióit érinti. Az Európai Unió 400 millió lakosából 60 millió él a létminimum alatt (ami az országos átlagjövedelem 50%-a), és 2,7 millió a hajléktalan. Spanyolországban a lakosság 20%-a él a létminimum alatt, és 4,5%-a a legnagyobb szegénységben. Az Egyesült Királyságban a gyermekek egyharmada nő fel szegénységben.

"Nem hagyhatunk hátra a jövő generációi számára egy olyan önző Európát, amely süket és vak mások szükségleteire."

Václav Havel

A szegénység definíciója

Az abszolút szegénység elképzelése abból indul ki, amit minimális követelménynek tekintünk a túléléshez. A definíció szerint alapfeltételként elfogadjuk, hogy léteznek olyan minimális kívánalmak, amelyek alatt az emberek a szegény kategóriába esnek. A leggyakrabban használt mérték a jövedelemszint: ahol egy személy vagy család jövedelme olyan szint alá esik, amely minimális követelménynek számítana egy elfogadható életszínvonal fenntartásához, akkor ez a személy vagy család szegénynek tekintendő.

A relatív szegénység esetében valamely csoport helyzetét az ugyanabban a környezetben, közösségben vagy országban élők helyzetéhez viszonyítva határozzák meg vagy mérik le. Következésképpen előfordulhat, hogy a fejlett világban szegénynek tekintett személy valójában magasabb jövedelemmel rendelkezik, mint a kevésbé fejlett országban tehetősebbek. A szegénység jelentése függ a világ országaiban és tájain elfogadott szokásoktól, kívánalmaktól és értékrendtől. Ilyen módon tehát annak észlelésében, hogy mi képez szegénységet, kulturális dimenziók is szerepet játszanak.

A Negyedik Világ Ifjúsági Mozgalom

része a Negyedik Világ Mozgalomnak, amely szervezet célkitűzése a szegénység elleni harc.

www.atd-fourthworld.org

Napjainkban sokan felfigyelnek arra, hogy az ország gazdasági növekedésével a szegénység nem mutat szükségszerű csökkenést. Azokban az országokban, amelyek gazdasági növekedést produkáltak, a szegénység nem szűnt meg. Lengyelország például jelentős sikert ért el a gazdasági szférában, ám a szegénység tovább növekedett. Széles körben elfogadott nézet, hogy a szegénység többdimenziós jelenség, amely mentális, politikai, közösségi és más aspektusokból áll az anyagi dimenzió mellett (amelyet általában pénzügyi terminusokban szokás kifejezni). Az alátámasztó tényezők lehetnek gazdasági, társadalmi, politikai jellegűek, vagy a környezetből eredőek. A szegénységnek sok arca van: lehet vidéki vagy városi, permanens vagy átmeneti állapot. Néhány ember lehet szegény egész élete során, míg mások kikerülhetnek a szegénységből, illetve beleeshetnek. Nem állandó állapot.

A szegénységnek további fontos dimenziója az, amit gyakran úgy emlegetnek, mint a szegénység "elnőiesedése". Ez azt jelenti, hogy a szegények között túlsúlyban vannak a nők, ami egyebek mellett összekapcsolódik a szegénység nemi előítéletekhez fűződő következményeivel.

Szegénység és emberi jogok

"A gazdasági növekedés kitágítja az anyagi alapokat az emberi igények kielégítésére, ám annak mértéke, amennyire ezek valóban kielégítést nyernek, függ attól, hogy hogyan osztják el a forrásokat az emberek között, s hogyan használják fel, illetve osztják el a lehetőségeket - különös tekintettel a munkahelyekre."

Moreira

Az Emberi Jogok Világkonferenciáján, Bécsben (1993 júniusában) elfogadott Bécsi nyilatkozat és akcióprogram leszögezi, hogy "a széles körben elterjedt legnagyobb szegénység létezése megakadályozza az emberi jogok teljes és tényleges élvezését... különösen a gazdasági, szociális és kulturális jogokét." (14. cikk)

Fontos felismernünk, hogy a megfelelő egészségügyi ellátás, oktatás, egyenlőség, hajlék stb. hiánya - ami a szegénység és a társadalomból való kizártság következményei - gátolja a hozzáférést a polgári és politikai jogokhoz, ami aztán megakadályozza az embereket abban, hogy követeljék gazdasági, szociális és kulturális jogaikat. Ez a példa világosan mutatja, mennyire oszthatatlanok és egymástól függőek az emberi jogok.

Az ENSZ Közgyűlése által 1986. december 4-én elfogadott, A fejlődéshez való jogról szóló nyilatkozat az első nemzetközi okirat, amely kifejezetten a fejlődéshez való joggal foglalkozik. Ez a jog szorosan kapcsolódik az emberi jogok második generációjához - leírása a Gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmányának cikkeiben olvasható. Az 1. cikk úgy definiálja a fejlődést, mint "Globális gazdasági, szociális, kulturális és politikai folyamat, amely arra irányul, hogy elősegítse minden ember és egyén jólétét, és amelynek alapja mindezen személyek szabad, aktív és kiemelkedő részvétele a fejlődésben, valamint az ebből származó javak igazságos elosztása." Ugyanezen nyilatkozat 2. cikke kiemeli, hogy "A fejlődés fő alanya az ember - neki kell a fejlődéshez való jog aktív résztvevőjévé és élvezőjévé válnia."

Ön szerint a kormányok által elfogadott dokumentumok valóban segíthetnek a szegénység elleni küzdelemben világszerte?

A koppenhágai csúcs néven ismert 1995-ös Világtalálkozó a társadalmi fejlődésért arról nevezetes, hogy 185 ország - képviselőjén keresztül - elkötelezte magát: megszünteti az abszolút szegénységet, és ennek érdekében konkrét terveket és javaslatokat fogadtak el. A kormány- és államfők jóváhagytak egy Koppenhága +6 néven ismert nyilatkozatot és akciótervet, ám 2001 szeptemberéig egyetlen kitűzött célt sem valósítottak meg teljesen.

A létező nemzetközi és helyi okmányoknak csak igen korlátozott hatásuk volt a szegénység ellen folytatott harcra. Ennek az egyik oka az, hogy ezen okmányok nem tartalmaznak a a jogok kikényszerítésére alkalmas mechanizmusokat. A másik oka az, hogy bár az utóbbi 50 évben történt előrehaladás egy emberi jogi keret kifejlesztésének ügyében, és a nemzetközösség elfogadta, hogy a fenntartható emberi fejlődés elképzelhetetlen az emberi jogok tiszteletben tartása nélkül, még mindig nem állítottak fel nyílt kapcsolatot a szegénység és az emberi jogok között. Az Emberi jogok egyetemes nyilatkozata és a két Emberi jogokról szóló nemzetközi egyezségokmány bevezető részeiben utal valóban a nélkülözéstől való szabadság jogára, és az emberi jogokról szóló nemzetközi egyezmények is rendelkeznek a megfelelő életszínvonal jogáról, beleértve ebbe a megfelelő élelmet, ruhát és lakást.

Végső megfontolás

Az egyik leggyakoribb előítélet a szegény emberekkel kapcsolatban, hogy azért kerülnek ilyen helyzetbe, mert ők maguk így akarják, vagy mert nem dolgoznak elég keményen - vagyis mert lusták és felelőtlenek. Ez a módja annak, hogy egyedül a szegényeket tegyük felelőssé helyzetükért. Ez azt sugallja, hogy a társadalomnak nem kell értük felelősséget vállalnia, és nem is tud velük semmit kezdeni. Ez a megközelítés szemben áll egy emberi jogokra építő kultúrával, mert megtagadja a kirekesztett helyzetbe került emberektől a lehetőséget, hogy méltóságban éljenek és gyakorolják jogaikat. Ráadásul egybemossa a szegénység következményeit (megváltozott viselkedési minták, drogozás, a munka megtagadása, alkohol fogyasztása stb.) a valódi, összetett okokkal.

A szegénység megszüntetéséhez annak gyökereivel kell foglalkoznunk, nem csupán a sürgős szükségletekkel, s ez komoly erőfeszítéseket kíván különösen az államoktól és a nemzetközi szervezetektől. A szegénységnek tehát komoly politikai dimenziója van.

"A szegénység elleni küzdelem mélyen politikai kérdés. A szegénység a legtöbb társadalomban a hatalom, az anyagi javak és a lehetőségek egyenlőtlen elosztásáról szól." Az ENSZ fejlesztési programja, 2001

Egyetért Ön ezzel a kijelentéssel?

Forrás

Bilan économique et social 2000, le Monde, France Édition 2001.

Choices for the poor, United Nations Development Programme, New York, 2001.

Human Development Report 2001, United Nations Development Programme, New York, 2001.

Moreira, C, Eradication of poverty in the world: an assessment on the threshold of the year 2000, Social Watch, www.socwatch.org.uy, Uruguay, 2000.

Pettiti, L, Meyer-Bisch, P., Human rights and extreme poverty, Human Rights, New Dimensions and Challenges, Ed. J. Symonides, UNESCO, Paris, 1998, pp. 157-176.

Report of the expert seminar on human rights and extreme poverty, 7-10 February 2001, E/CN. 4/2001/54/Add. I, United Nations Commission on Human Rights,Geneva, March 2001.

The dimensions of peverty, Social Watch, www.socwatch.org.uy, Uruguay, 1997.

Young people in changing societies, Regional Monitoring Reports, No 7, Florence: Unicef Innocenti Research Center, 2000.

Jegyzetek

1 Unicef: Young people in changing societies (Fiatalság a változó társadalomban), Regionális jelentés, 7. szám, Innocenti Research Centre, Firenze, 2000.

2 A szegények esélyei - UNDP (ENSZ fejlesztési program), 2001. március.