A mai bejegyzés címét Hrabal után szabadon egy idős úrtól kölcsönöztem, aki valahol Magyarországon él,  annak is a 33 sokszorosan hátrányos helyzetű kistérségének az egyik leghátrányosabb településén és ajánlom azon politikusaink figyelmébe, akik nem ismerik a globális világ nagy jólétében a szegénység szubkultúráját, és az öngondoskodás eszméjének mantrázásában elfeledkeznek a társadalmi szolidaritás eszméjéről. Nos nézzük a tényeket, ami után kívánom, hogy átjussanak a „könnyek völgyén”,  de most nem a filmre, hanem a texasi hely legendájára gondolok. 

A szegénység egyidős az emberiséggel, de korról korra nagyon hasonlít egymásra, mivel az emberi lét legalacsonyobb szintje, a jövedelemtől, a javaktól és a jogoktól való megfosztottság, a nélkülözés, a kiszolgáltatottság, a kényszerűen korlátozott vágyak és választások, a társadalomból való kiilleszkedés nagyon hasonló tud lenni. 

Kik a szegények? Az abszolút szegények akik a létminimum alatt élnek. A létminimum pénzben kifejezhető ma kb. 60. ezer forint. Hogy lehet ennyi pénzhez jutni? Munkabérből, de ezen a településen csak az önkormányzat a fő foglalkoztató, és az a néhány szerencsés közmunkás is csak pár hónapig dolgozhat. A többi munkaképes, aktív korú személy megélhetésének kulcsa az összes létező szociális transzfer igénybe vétele. Normális körülmények között vidéken a föld lehetne a megélhetés forrása, de itt az idegen kézbe került(!), a helyi lakosok maximum napszámba dolgozhatnak. Az állattenyésztés és a biogazdálkodás is megszűnt, mert az Európa Uniós előírások olyan szigorúak, hogy szinte teljesíthetetlenek önerőből, no meg a piac „láthatatlan keze” sem feléjük nyúlt. Emiatt akik tehetik elvándorolnak a településről, akár annak az árán is, hogy az eladhatatlan ingatlanjaikat magukra hagyják, amibe hamarosan romák költöznek be.  Akik maradnak többségében idősek, nekik már csak az alkalmazkodás jut és a beletörődés a nyomorba, mert nincs a településen rendes út, nincs megoldva a vezetékes gáz, nincs zárt szennyvízelvezető rendszer kiépítve, nincs rendes távközlés, az összes közösségi tér pl. mozi, könyvtár, teleház, kocsma bezárt, megszűnt a posta, az óvoda és az iskola, azt a néhány kisgyermeket a falugondnok viszi-hozza a körzeti iskolába, óvodába. A bolt is csak napi négy órában van nyitva silány kínálatával, a kenyeret is előzetes rendelésre lehet csak venni. Nincs rendőrség, nincs parókia, nincs patika, nincs állandó orvos, csak hetente 2x jár ki a kisvárosból egy háziorvos.  Ezek a tények, nézzük a kínált megoldást.  Forrás: Nemzeti Cselekvési Terv 2008-2010 Komplex felzárkóztató programok: „A kistérségek humán (tervezési és menedzsment) kapacitásainak megerősítését külön támogató programok biztosítják. A komplex felzárkóztatáshoz közlekedés, infrastruktúra-fejlesztés, valamint foglalkoztatási, szociális és közösségfejlesztési programok összehangolt indítása szükséges.”

Szerintem aki ezt így írta, még az életében nem járt sokszorosan hátrányos helyzetű településen.... Már csak néhány kérdésem maradt. Ki fogja és mikor, és miből és hogyan összehangoltan indítani a felzárkóztatáshoz szükséges komplex programokat, mert az ott élők már 19 éve erre várnak.

Kedvencem, R. Dahrendorf társadalomtudós meglátása szerint akinek lehetősége volna arra a bizonyos cselekvésre az nem érdekelt benne, aki pedig érdekelt lenne az nem képes rá. A kör bezárult, ilyen cselekvésre nem kerülhet sor! Súlyos diagnózis és a helyzet megváltozhatatlan!

Forrás:http://www.szocpolblog.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=40&Itemid=25