Magyarországon a rendszerváltást követően a tervgazdaságot felváltotta a kapitalista gazdaság, amire sem az emberek sem az állam nem volt megfelelően felkészülve, így a szabad versenyes gazdaság a pozitív hatások mellett számos negatív tendenciát idézett elő.

Miről is szól a történet?

Az új, immár szabad világban sokan nem tudtak (nem tudnak) érvényesülni, nem tudták (nem tudják) kihasználni a szabadság adta lehetőségeket, elszegényedtek, a társadalom peremére szorultak. Ezeket az embereket szokás a rendszerváltás veszteseinek nevezni. Ez a tény (hogy a rendszerváltásnak vannak vesztesei) önmagában még nem lenne nagy probléma, ha ezek az emberek a társadalom csekély részét alkotnák, mert akkor egyrészről kijelenthetnénk, hogy a társadalom többsége jól járt (legalábbis nem járt rosszul), másrészről a szociális ellátórendszerre sem nehezedne elviselhetetlen teher.

A rendszerváltás utáni szegénység azonban igen nagy, előre nem várt méreteket öltött, és a hazai szociálpolitika egyelőre képtelen megbirkózni ekkora feladattal. A társadalmi mobilitás csekély mértéke azt mutatja, hogy a szegénység nagy arányban öröklődik „apáról fiúra” és ez még kilátástalanabbá teszi a szegények helyzetét. Társadalmi feszültséget okoz a társadalom önértékelésében az is, hogy a régi rendszer vezető beosztású rétegének nagy része kihasználva kapcsolati, kulturális, gazdasági tőkéjét a demokratikus rendszerben is a társadalom felső rétegéhez tartozik. Ez persze szorosan nem függ össze a szegénységgel, de például a társadalmi mobilitással igen, ami viszont összefügg a szegénység öröklődésével, illetve az esélyegyenlőség hiányával.

Magyarországon a rendszerváltás után a kapitalista gazdaság nem volt képes olyan eredményekre, mint a nyugati világban (ezer és ezer oka van, leginkább a 40 év szocializmus) és ennek is köszönhetően a szociálpolitika nem tudott mit kezdeni a szegénység magas arányából adódó feladataival.

Ha a szociálpolitika közelmúltját és jövőjét vizsgáljuk Magyarországon, akkor nem hagyhatjuk ki a népességcsökkenéssel együtt járó negatív tendenciákat: az aktív korú népesség arányának csökkenését és ezzel párhuzamosan az idősek arányának növekedését a magyar társadalomban. A szociálpolitika szempontjából ez azért kulcskérdés, mert egyre kevesebb ember munkájának kell fedeznie, az egyre növekvő idős korosztály nyugdíjait. Fontos kérdés lehet továbbá, hogy mikor, hogyan fog kialakulni (egyáltalán ki fog-e) egy erős civil társadalom, ami szintén segíthetne a problémák megoldásában. A civil társadalom erősségének hiánya egyértelműen annak 40 éves elnyomására vezethető vissza és az „úgy se tehetünk semmit” mentalitás társadalmi beágyazottságára.

Szociálpolitika felfogásának irányzatai,

lehetőségeinek elemzése:

Kiindulva a magyarországi helyzetből három irányzatot különböztetnék meg egymástól, melyek persze nem olyan elkülönülten léteznek, mint ahogy most azt tárgyalni fogom. Véleményem szerint minden szociálpolitikai irányzat különbözőségének alapja a gazdaságpolitikai különbözőség, így tehát a gazdaságpolitikából fogok kiindulni.

1, Liberális irányzat:

A liberalizmus lényege, hogy az állam minél kevésbé szóljon bele az állampolgárok életébe, így a gazdaságba is minél kisebb szerepet vállaljon. Ennek megjelenése a gazdaságpolitikában az adócsökkentés, melynek gazdaságnövelő hatása vitathatatlan. Igen ám, de elkerülhetetlen, hogy a társadalom egy része nem tud élni a szabadsággal, ezért szokták a liberálisok azt hirdetni, hogy a piacgazdaságot minél kevésbé kell szabályozni, de a leszakadt csoportok társadalmi integrálásában viszont szerepet kell vállalnia az államnak. Az ellentmondás az, hogy ha kevés az adó, akkor az állam nem biztos, hogy képes lesz ellátni a szociálpolitika feladatait. Megoldás az lehet, ha a gazdasági növekedés ellensúlyozza az adócsökkentést.

2, Szociáldemokrata irányzat:

A gazdaságpolitikájában a nagyobb állami szerepvállalás mellett érvel, szociálpolitikában a „teljes ellátást” tűzte ki célul, de ezt nem csak támogatásokkal, hanem az esélyegyenlőség és a társadalmi mobilitás lehetőségének megteremtésével képzeli el (ebben a jól hangzó eszmével,

mindenki egyetért)

3, Konzervatív irányzat:

Gazdaságpolitikájának lényege, hogy bizonyos meghatározott célok mentén nagyobb állami szerepvállalást tart helyesnek (hazai vállalkozások segítése…). Szociálpolitikai irányzatuk lényege, hogy bárki dolgozhasson, aki dolgozni akar ,és tud és ez akadályozná meg a társadalom szétszakadását szegényekre és gazdagokra (ebben is mindenki egyetért).

Ezek az elméletek persze így elnagyoltak, de azt észre kell venni, hogy mi is a nagy ellentmondása, vagy ellentéte a gazdaságpolitikának és a szociálpolitikának. A gazdaság valószínűleg akkor működik a legjobban, leggyorsabban, ha piac törvényei dominálnak, a szociálpolitika viszont akkor tud működni, ha az államnak megfelelő mennyiségű erőforrás áll rendelkezésére, ezt viszont adóztatással tudja elérni, ami vissza fogja a gazdaságot. Ma már mindegyik irányzat az arany középutat keresi a két szélsőséges megoldás között, de egyelőre a szépen megfogalmazott programok nem érték el átütő sikereket a szegénység megfékezése, a szegények társadalomba való visszavezetése, egyszóval a szociálpolitika terén.

Ez a rövid kis eszmefuttatás nagyon elnagyoltan beszél mind a szegénységről, mind a szociálpolitikáról. Nyilván a szegénység korrekt meghatározása is több oldalt venne igénybe, de célom nem egy tudományos értekezése elkészítése, hanem egy logikai váz felépítése volt.

Linkajánló:

Szociálpolitikai linkgyűjtemény

EU Foglalkoztatási és szociális ügyek

Forrás:http://www.szochalo.hu/hireink/article/102601/746/