Nem tudom, ki hol lakik és ott, milyen a helyzet, de nálunk drámai. Mármint szúnyog fronton. Annyira durva a tömegük, hogy szinte kis sem merünk lépni a házból. Nem emlékszem ilyen nyárra. Persze, mindig volt belőlük, és csíptek is eleget, mi meg vakaróztunk, az hozzá tartozott a vakációhoz. No de ilyen mennyiségben?! Olyan, mint Hitchcock madarai, csak most szúnyogokkal. Már-már pánik fog el, ha kinyitom az ajtót és besereglenek, mint akik csak erre vártak. Aztán nagy leleménnyel rájöttem, miért. Rozi miatt. Amikor kitesszük a kertbe, hogy levegőzzön egy kicsit, előbb vagy utóbb az ajtó előtt köt ki. Leül a küszöbre és vár, hogy beengedjük végre. Kicsit nyüszít, hogy kapjunk végre a fejünkhöz, aztán felugrál a kilincsre és kinyitja magának. Beengedi magát, hacsak rá nem szólunk erélyesen, de persze nemsokára úgyis megszánjuk. Igen ám, de addigra a kutya körül már rajzanak az éhes dögök, megcsípni persze a drótszőre miatt nemigen tudják. A vér szagát, melegét azonban érzik és kitartanak. Amikor pedig kinyitjuk az ajtót, bezúdulnak. És ránk vetik magukat.
Különböző hadicseleket eszeltem ki ez ellen. Például nem engedtem ki a kutyát. Persze ez nem működött, hiszen itt bent mégsem végezheti szegény a dolgát, meg különben is... Akkor kiengedtem, viszont nem engedtem vissza. Ez sem volt jó, mert Rozi, ha elunja, elkezd ugatni és akkor, jaj a könyék nyugalmának, rólunk nem is beszélve. Na ekkor a következő haditervet foganatosítottam: kiszóltam Rozinak, hogy jöjjön körbe, olyan okos ugyanis, hogy ha a teraszajtónál van és mondjuk neki, hogy jöjjön körbe, megkerüli futva a házat és máris a bejárati ajtónál terem. Szóval most fordítva sütöttem el a trükköt, aztán visszahívtam és beengedtem. A trükk lényege, hogy Rozi gyorsabban fut, mint ahogy a szúnyogok repülnek…
Persze ez csak apró rész-siker, ettől függetlenül a lakás tele van velük. Zümmögnek, csipkednek, benépesítik a lámpa körül a mennyezetet. Én meg vadul ölöm őket. A nagy számok törvénye szerint rengeteg ostoba van közöttük, amelyek simán hagyják, hogy egy párnával lecsapjam őket. Aztán vannak a trükkösek, akik nem a falon vagy a plafonon pihegnek, hanem elrejtőznek a növények levelei között vagy például a fekete karnison. Na őket nehezebb elkapni. És akkor vannak az örökmozgók, a fáradhatatlanok, akik megállás nélkül cikáznak a szobában és képtelenség szemmel bemérni, éppen merre járnak. Ők fárasztanak el leginkább, de őket sem kímélem. Ha a szúnyogok számon tartják a történelmüket, akkor én biztos valami tömeggyilkosként leszek benne számon tartva. Mert lassan már tökélyre fejlesztettem a szúnyogölő technikámat. És szégyellem magam miatta, de titkon kicsit élvezem is.
Olyan édes a bosszú, amikor a falra kenődött, piros pacát hagyó dögre nézek, aki a családom vérét szívta, hogy nem hagytam annyiban. Megérdemelte! Amelyik nem véres, azt meg azért jó kinyírni, mert büszke lehetek az elővigyázatosságomért. Hogy megóvtam gyerekeimet a csípéstől, a vakaródzástól, a kivakart sebektől és az álmatlan éjszakáktól. Mert az éjszakai zümmögés, amikor önkéntelenül, többször egymás után teljes erőből fejen csapod magad félálomban anélkül, hogy eltalálnád a merénylőt, nos, az minden nappali szankcióra feljogosít. Nálunk pedig folyik a harc, de keményen. Igaz odakint, a szabadban reménytelen, ott tuti veszésre állunk, de bent, ott én ismerem jobban a terepet. A csapó párnám állandó készenlétben van és dolgozik is minden ajtónyitás után. Ha pedig el kell mennünk itthonról, fújjuk magunkra a szúnyogriasztót. Nagyon hatékony, annyira büdös, hogy távolt tart minket egymástól. Legnagyobb sajnálatunkra a szúnyogokat nem zavarja. Sőt, mintha kifejezetten élveznék. És persze megint okot szolgáltatnak újra és újra, hogy később, este én is véres revansot vegyek…

A szúnyoginvázió megfékezésére az Országos Katasztrófavédelmi Főfelügyelőséghez fordul anyagi támogatásért a Dunakanyar Pilisi Önkormányzatok Többcélú Kistérségi Társulása, mert kimerülőben van az önkormányzatok szúnyogirtásra fordítható kerete - közölte a társulás irodavezetője hétfőn az MTI-vel.

/* (c)AdOcean 2003-2010, lighthouse_hu.Priv_tbank_r.Hircentrum.pb_hircentrum_bb */ ado.slave('adoceanhuydgrkpghdc', {myMaster: 'G8ZG_2bb4uYK_QUuH3b_et_M4YuZ3cedRf1qf7wcrBj.K7' }); if(typeof adoceanhuydgrkpghdc=='function'){adoceanhuydgrkpghdc();}

Török Balázs elmondta, hogy a nyárba elhúzódó idei dunai árhullám következtében több a szúnyog, mint más években, ezért a szokásos 4-5 helyett több gyérítési akcióra van szükség. A kistérség 13 önkormányzata eddig három irtást finanszírozott, ami hozzávetően 15 millió forintba került. Ezen összeg 40 százalékát a Magyar Turizmus Rt. fedezi, a többi pénzt az önkormányzatok adják össze- Ám mostanra a kasszák kiürültek, kérdéses a július végén esedékes újabb akció anyagi háttere. Márpedig a Dunakanyarban a sok szúnyogcsípés, főként kisgyermekeknél egyre gyakrabban okoz allergiás tüneteket és az idegenforgalom is megszenvedi káros hatásait - tette hozzá.

Főként Szentendre, Leányfalu és a négy szentendrei szigeti település - Kisoroszi, Tahitótfalu, Pócsmegyer, Szigetmonostor - van kitéve a szúnyograjok szűnni nem akaró támadásának. Az újabb szúnyog generációk kéthetes időközönként rajzanak ki, így a nyár hátralévő részében még legalább két kémiai irtás indokolt, amihez a főfelügyelet katasztrófaalapjából 5-6 millió forintra számítanak az érintett önkormányzatok - mondta Török Balázs. Hangsúlyozta a múlt héten végzett gyérítés sikeres volt, a Dunakanyar nyári szabadtéri kulturális rendezvényeinek közönségét - átmenetileg - kevésbé zavarják az apró vérszívók.

Sáringer Tamás, a gyérítés szakmai koordinálását vezénylő Pannonia Központ Kft. gázmestere az MTI megkeresésére elmondta, hogy a Dunakanyar meghatározott pontjaira időnként kiülő szúnyogszámláló önkéntesek karjára óránként átlag 300-400 szúnyog száll rá, több mint kétszerese a más években szokásos mennyiségnek. Persze a számláló még a csípés kezdete előtt egy kis üvegcsébe fogja be a kellemetlenkedő rovart, amely mintául szolgál különféle vizsgálatokhoz, például új irtószerek kikísérletezéséhez - húzta alá.

Jó tudni, hogy a Dunakanyarban - és az ország más tájain - több mint 40 szúnyogfaj lelhető fel, de közülük a gyötrő, a mocsári és a dalos a leggyakoribb. A hímek csak zümmögnek, a nőstény csípi meg az embert. A vérben lévő többletenergiára a szaporodáshoz van szüksége, egyébként növényi nedvekkel táplálkozik - mondta Sáringer Tamás.