Tényleg „komonista" ünnep május 1-je? Valóban kamu a 8 óra munka? És mi köze az egészhez a katolikus egyháznak? Áltudományos írásunkban (majdnem) mindenre igyekszünk választ adni.

Persze nem magunktól vagyunk ám ilyen okosak: „fogtuk a netet", azon a guglit, és jól körbenéztünk rajta, „mit ad ki", ha beírjuk, május 1.? Majd a nagy tudástól összeomolva elkezdtünk csipegetni.

Amikor a burzsuj megbolondul

A XIX. század elején a munkások napi 11–14 órát dolgoztak, de csak az 1830-as években vetődött fel először az a gondolat, hogy a munkaidőt csökkenteni kellene. A gondolat a reformok hazájában, Angliában fogant meg, s az értelmiség és a middle class, a középosztály tagjai mellett a gyártulajdonos Robert Owen is támogatta ezt a javaslatot.

Robert Owen.

Maga Owen bizonyította is, hogy 10–10,5 órás munkaidő mellett is nyereségesen képes működni egy üzem. Egyébként az is a munkaidő csökkentését siettette, hogy egyre bonyolultabb gépeket állítottak munkába, s ezekkel dolgozni, ezekre koncentrálni napi 12–14 órában egyre nehézkesebbé vált. Mindezek ellenére Angliában is csak 1847-ben látott napvilágot az a törvény, mely a 10 órás munkanap bevezetéséről intézkedett. Ez volt az első alkalom, hogy az állam beavatkozott a gazdaságba. Angliában azonban csak az 1870-es évekre vált általánossá a 10 órás munkaidő.

Amerika beelőzött

Idővel más államokban is meghonosodott az új munkarend, sőt 1868-ban az Egyesült Államok egész területén az állami alkalmazásban álló munkások munkaidejét már 8 órára csökkentették le. Európában ez sokkal nehézkesebben ment. 1866-ban az I. Internacionálé genfi kongresszusán ugyan az alábbi alapelvet fogadták el: „A kongresszus a nyolcórás munkanap bevezetését az első lépésnek tekinti a munkásosztály felszabadulása felé." A határozat továbbra is csak a kongresszusok témája maradt, a törvényhozást nem érintette.

Az 1873-as gazdasági válság hatására a munkanélküliség fokozódott, s ez is egyre inkább sürgette a munkaidő csökkentését. Ekkor ugyanis azt gondolták, a munkaidő csökkentésével többen juthatnának munkához, s a munkanélküliség csökkenésével a társadalmi feszültségek is enyhülnének. (Tippeljen! Ma vajon melyik parlamenti pártunknak lehetne ez hangzatos jelszava? Ennek? Esetleg ennek? Vagy ennek? Vagy nekik?) Épp ezért egyre gyakoribbá váltak világszerte, de főként az USA-ban a sztrájkok, melyeket gyakran karhatalmi erővel vertek le. Abban is biztosak vagyunk, akkor még nem volt divatban a sünözés.

Feró! Hol vagy?

1881-ben megalakult az Amerikai Munkásszövetség is, melynek tagjai az 1882-es clevelandi kongresszuson az alábbi megállapításra jutottak: a nyolcórás munkaidő „több munkaalkalmat, megnövekedett béreket (...) több örömöt és gazdagságot biztosít azoknak, akik ezt a gazdagságot létrehozzák. Ez megteremtené a művelődés szükséges előfeltételeit és javítaná a tömegek kulturális helyzetét. Csökkentené a bűnözést és az iszákosságot. (...) Növelné a termelést és növelné a tömegek fogyasztóképességét is." Az 1884. októberi kongresszuson már olyan határozat született, hogy a nyolcórás munkaidő követelésének alátámasztására 1886. május elsejére általános sztrájkot hirdetnek.Általános sztrájk – bizonyítékként

Ezen a napon mintegy 350 ezer munkás lépett sztrájkba, de Milwaukee-ban a kivezényelt rendőrség nem cicózott, a tömegbe lőtt, kilencen életüket vesztették.

Vakondok, nem horváth balázsi értelemben

Chicagóban a sztrájk hatástalanításához sztrájktörőket alkalmaztak, s a munkások, valamint a sztrájktörőket védő rendőrök közti konfliktus május 3-án sortűzhöz vezetett, melynek 4 ember esett áldozatául. A helyi anarchista vezetők a Haymarket Square-re tiltakozó nagygyűlést hívtak össze, de itt váratlanul bomba robbant, mely egy rendőrtiszt halálát okozta. Megtorlásul 8 anarchista vezetőt állítottak bíróság elé, s koholt vádak alapján el is ítélték őket. 1887. november 11-én az elítéltek közül négyet ki is végeztek. Később, 1892-ben beigazolódott, hogy az ítélet hamis volt, s az életben maradottak kegyelmet is kaptak. 1888-ban az Amerikai Munkásszövetség St. Louis-i kongresszusán elhatározták, hogy május elsején emléktüntetéseket rendeznek, s a tüntetéseket nemzetközi szintre emelik. Az 1880-as évek végére Angliában, Franciaországban, Belgiumban szintén természetes igénnyé vált a nyolcórás munkaidő bevezetése.

Májusi elsejei plakátok a világ minden tájáról. Az MSZOSZ weblapján leltük (galéria)

Párizsban kimondták

1889. július 14-én pedig Párizsban megalakult a II. Internacionálé, ahol az alábbi határozatot fogadták el: „Nagy nemzetközi tüntetést kell szervezni egy időpontban, oly módon, hogy a munkások egy meghatározott napon egyidejűleg valamennyi országban, minden nagyvárosban terjesszék a képviseleti szervek elé azt a követelést, hogy törvényesen csökkentsék a napi munkaidőt nyolc órára ... Figyelembe véve, hogy az American Federation of Labor St. Louis-ban 1888-ban rendezett évi kongresszusán már határozatot hozott hasonló tüntetés rendezésére 1890. május elsejére, ezt a dátumot kell elfogadni a nemzetközi tüntetés időpontjaként."

Bár a konkrét kivitelezést illetően voltak még viták (általános sztrájkot hirdessenek, vagy ne, egységes legyen-e a megemlékezés, vagy vegyék figyelembe a helyi, országos viszonyokat stb.), ám az együttes megemlékezés és közös fellépés igénye általánossá vált.

Mi is 120 éve ünnepeljük

Magyarországon május elsejéről először szintén 1890-ben emlékeztek meg. A 120 évvel ezelőtti tömegtüntetésről a korabeli sajtó így számolt be:

„A csapatok katonás rendben érkeztek. Zárt sorban a város minden részéből, a liget határán kibontják a zászlót, magasra emelik a jelszavakat hirdető táblákat, melyekről a párizsi kongresszus három nyolcasa sötétlik: 8 óra munka, 8 óra szórakozás, 8 óra alvás. De csak a szimbólum egyforma, az alakok, melyek a zászló mögött vonulnak, nagyon különbözők. A legérdekesebb munkástípusok merülnek fül a néző szemei előtt hosszú menetben. Jő egy csoport, komoly, meglett alakok, egyszerű vasárnapló munkásöltöny, nagy szakáll, csontos arc, vörös kokárda, német szó.

Kétségkívül valamely gyár munkásai. Aztán jő egy másik áradat. Elől büszkén lobog a trikolor, s a háromszín mögött néhány díszmagyar öltönyös kucsmás ember feszít. Ki ne találná ki, hogy ezek a csizmadiák. Díszmagyar és szocializmus! – ilyen is csak magyar földön terem. Új felhő jő. Néhány ezer nagy nemzeti színű kokárda... A derék asztalossegédek. A szabók óriási fehér selyemzászlóval. Ők már 'előrehaladottabbak' elvekben. Mind fekete szalonkabátban. ... S mögöttük ott vonulnak a gyűrött gombakalapot, kopott vászonkitlit, nyűtt csizmát viselők, kisebb kültelki gyárak munkásai, akik talán tényleg alig értik, hogy mi is történik, de bíznak valami csodában, ami helyzetükön segít."

Május elseje a "boldog békeidőben". Fotó: Rév Miklós gyűjteményéből.

Ellenben az Egyesült Államokban és Kanadában nem ünneplik a munkát. Az Újvilágban 1961 óta a Törvény Napja május elseje.

Ahogy a katolikus látják

De nemcsak a munkások, hanem a katolikusok is ünnepelnek, Jézus nevelőatyjára, az ácsra emlékezve. Munkás Szent József ünnepét 1955. május 1-jén rendelte el XII. Piusz pápa. További érdekesség, hogy 85 évvel korábban, 1870-ben a „névrokon", IX. Piusz pápa választotta az egyház védőszentjévé. A – ha lehet így mondani – hivatalos verzió szerint a Dávid házából való ácsmester, nevelt fia Jézus tőle vette át az ábrahámi örökséget, így vált az Ószövetségi jövendölések beteljesítőjévé. Védszentként a jegyesekért és iparosokért áll ki. Egyik „leghitelesebb forrásunk" Józseffel kapcsolatban a spanyol Avilai Nagy Szent Teréz, aki látomásban sokat tudott meg Szent Józsefről, például hogy gyermekkorában, szüleitől kapott zsebpénzéből a szegényeket támogatta. Egészen fiatalon könyv nélkül tudta idézni a zsoltárokat és más ószövetségi könyveket. Soha senkivel nem vitatkozott, és éppen szerénységével, szelídségével győzte meg az embereket.

 

Garai Szakács Lajos

 

Forrás:http://celkeresztben.network.hu/createclubpost/celkeresztben-klub-hirei