Célkeresztben - MONDJ IGAZAT

Célkeresztben - MONDJ IGAZAT hírei

Térváron ma a mélyszegénység az úr

14 éve | Kovács Istvánné Mária Magdolna | 0 hozzászólás

Kiss Gábor Gergely

2009.03.24. 16:00

Térvár - Nevenincs utca, rajta kétóránként áthaladó buszjárattal és egy égbe meredő közeli őrtoronnyal. A szerb határ mellett fekvő Térvárt hajdan köznemesek lakták – ma romos házak és nagy szegénység fogadja a látogatót.

„Vár állott, most kőhalom" – rémlett fel bennünk Kölcsey Ferenc Himnuszának nevezetes sora, amikor Térvár egyik tábláján azt olvastuk, hogy a középkorban alapított és akkor virágzó települést valaha köznemesek lakták. Ameddig a szem ellát, ma mindenhol puszta, alig 20-30 ház, nagyon rossz állapotban.

A közigazgatás szempontjából Tiszaszigethez tartozó, onnan mindössze néhány kilométerre lévő településen, ahol kevesebben laknak, mint egy szegedi tízemeletes panelban, három perc alatt lehet végigmenni – gyalog. Térváron mindössze egyetlen nevenincs utca van, amin a busz kétóránként jár át, az alapvető szolgáltatásokon kívül – gáz, villany, víz – pedig minden hiányzik a községből. Persze ki is akarna itt boltot nyitni?

– Nagy a szegénység, a többség szociális segélyből vagy nyugdíjból él. Ha sok pénzem lenne, bemennék a városba – magyarázta Petrovics Ferenc. Azt mondta, hogy aki nem termel valamit a ház körül, az éhen hal. Ezért egyáltalán nem lepődtünk meg, amikor az úton előbb birkák, majd gyöngyösök jöttek szembe. A tömérdek törmelék és a házak környékén tárolt szemét mellett a civilizációt egy telefonfülke, valamint egy hajdan játszótérként funkcionált kisebb tér jelenti. Utóbbi romos hintáinál és régi libikókáinál azonban senki nem játszott.

Süli-Zakar László nem akar elköltözni a határ menti Térvárról.
Fotó: Schmidt Andrea

Térvár legelső házát Tiszasziget felől Süli-Zakar László lakja.

– Szegedről költöztem ki az olcsóbb élet reményében. A házamat 400 ezerre tartják, úgy gondoltam, majd állatokat tenyésztek körülötte, de beteg lettem. Most nem tudom, hogy mihez kezdjek – beszélt a nyugdíjából élő férfi.

Térvártól néhány száz méterre, már szerb területen egy őrtorony magaslik komoran az égbe. A hajdan szebb napokat látott település iskolája most lakóházként funkcionál, ahol Kiss Ilona él szüleivel. A 19 éves lány elmondta, hogy a falu fiataljai nem járnak össze, szórakozni sehova sem mennek. A jövőjével kapcsolatban hiába kérdezgettük, nem tudott rá mit felelni. A szegénység és a szűkös lehetőségek ellenére a többség nem akar hátat fordítani. Előnyként a csendet és a jó levegőt említették a falubeliek, köztük Szécsi József, aki már 14 éve vallhatja magát térvárinak.

Halálra fagyott a grafikus

Idén január elején az egyik térvári romos épületben halálra fagyott az 50 éves Duska Ibolya. A grafikus, több egyetemi kiadvány munkatársa Szegedről költözött ki a kevesebb kiadás reményében, de az életével fizetett mindezért. Bodó Imre tiszaszigeti polgármester a haláleset kapcsán akkor azt mondta lapunknak, hogy mindegyik hatalomban lévő döntéshozónak egyszer le kellene utaznia Térvárra, hogy meglássák, mit jelent az igazi szegénység.

Címkék: mélyszegénység térváron

Kapcsolódó cikkek:

Gettósodás, mélyszegénység - Magyarország a 21. században

Mélyszegénységben: felcsillant a remény a család számára

Mélyszegénység

Egyházak és mélyszegénység

Kommentáld!

Hozzászólások

Új cikk

Cikkek szerkesztése

Közösségben Mindenben

Ez történt a közösségben:

Friss események »

Szólj hozzá te is!

Impresszum

Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu

Impresszum Felhasználási feltételek Adatvédelem Médiaajánlat FAQ

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó: