Amerikában köztudottan gyakoriak az extrém dolgok. Azon azonban magam is meglepődtem, hogy külön szakértők vannak arra, aki a milliomosok szociológiájával foglalkozik. Még meglepőbb, hogy ebből a témából a legnevesebb szakértő Thomas J. Stenlay több nagysikerű könyvet is írt: először a “Milliomos a szomszédból” és másodszor “A Milliomos agy” című bestsellereket. Sajnos az előbbit még nem adták ki magyarul, de az utóbbit igen – és rendkívül tanulságos. Sose hittem volna, hogy a gyakorlatban lehet tanulni az amerikai milliomosoktól, pedig bőven lehet.

A könyv szerzője ugyanis tényleg tudományos alapon dolgozó szociológus és valódi hús-vér milliomosokat tanulmányoz, mélyinterjúkat készít velük életükről, gondolkozásmódjukról, szokásaikról. És a kép, ami a pontos elemzés alapján kirajzolódik, rendkívül távol áll azoktól az elképzelésektől, amit a TV és a szappanoperák kirajzolnak a milliomosokról.

Először is Amerikában igen szép számmal akadnak dollárban milliomosok. (Megjegyzem ma már itthon is több ezerre becsülhető azok száma, akik dollárban is több mint egymillióval rendelkeznek.) És az interjúk során érdekes kép rajzolódik ki róluk: Igazából szerény hétköznapi konzervatív emberek.

Nézzük például a családot. A kép igen távol áll a bulvársajtó playboyaitól. Egy átlagos milliomos házas, ugyanazzal a feleséggel él már évtizedek óta, három gyereke van. Az amerikai milliomosok 92%-a házas, és csak 2%-uk nem volt soha házas. Igen családcentrikus a kép.

A milliomosok 92%-a maga teremtette meg a vagyonát és nem örökölt szinte semmit. Megint nem ez az átlagos szappanoperai kép. Az átlag milliomos elég régen vásárolta a házát, konzervatív helyen. Mi sem áll tőlük távolabb, mint az extravagáns kastélyok. Csak 10%-uk lakik 10 évnél fiatalabb házban.

Nagyon érdekes például, hogy mit tartanak a milliomosok, milyen értékek a legfontosabbak. A lista élén ilyen dolgok állnak: Becsületesség másokkal szemben, fegyelmezettség, jó kapcsolatteremtő készség, segítő házastárs. A legkevésbé fontos pedig: Erős (vallásos) hit, jó iskolában végezni, évfolyamelsőnek lenni és a szerencse. (Erről én is így vélekedem: a szerencséből lett lottómilliomosok szinte sosem maradnak milliomosok – 90%-uk 2 éven belül a teljes nyereményt elkölti.)

A könyv talán legizgalmasabb gondolata két csoport szembeállítása: a “Mérlegük szerint gazdagok” és a “Csak papíron gazdagok”. Mi a két csoport specialitása?

A helyzet paradox: a közfelfogásban elterjedt “milliomos életmódot” nem az igazi milliomosok élik, hanem a csak papíron gazdagok. ők nem a vagyonuk hozadékából élnek, hanem a pillanatnyi magas jövedelmükből. Divatos, új (hitelből vásárolt) házakban élnek, drága (hitelre vett) luxuskocsikon furikáznak, mindenféle extra csillogó-villogó divatholmit vásárolnak.

A valódi milliomos az értéket nézi és nem a csillogást és divatot. Ez kiterjed az ingatlanjaikra, autóikra, szabadidő eltöltési szokásaikra. Ezt ismét csak igazolhatom – az ügyfeleimnél, ha jó a pénzügyi világképük, akkor az autóik mindig erősen visszafogottabb értékűek, mint amit megengedhetnének maguknak. Csak a rossz pénzügyi képű (és ezért gyakran szegény) emberek vesznek maguknak drágább kocsit, mint amit igazából megengedhetnének maguknak.

Összefoglalva: Igazi milliomosnak lenni sokkal unalmasabb dolog mint a TV-ben. Nincsenek sötét trükkök, ármányok, praktikák és családi botrányok. Nincs csillogás és pénzszórás. Van viszont becsületes munka – nem lébecolás a tengerparton egész évben, de nem is éjjel-nappali hajtás. Van kiegyensúlyozott, jó házasság és családi élet, megfontolt befektetések, jó tanácsadók. Ilyen egyszerű az élet…