Nos most egyáltalán nem pókerről fogok írni, hanem megosztanék pár gondolatot, ami nagyon meg tudja osztani az embereket. Facebookon meghívtak egy csoportba, ahol olyanok vannak, akik azt támogatják, hogy ne legyen augusztus 20-ai tűzijáték Pesten, helyette az a pénz menjen az árvízkárosultaknak. Első olvasásra egy nagyszerű ötlet, szívtelenség és önzőség ezt nem támogatni. Gondolná az ember... Van a csoportnak jelenleg 20ezer tagja és azt látom, hogy az ismerőseim közül ki csatlakozott. Egyik lány pl. Paris Hilton féle életet él, megvan a kis palotapincsije, akit öltöztet és százezreket költ rá, csakis márkás, drága ruhákban jár, évente rengeteget költ sminkre, 3szor változtat legalább hajszínt és hasonlók. Van ott olyan ismerősöm, aki irgatlan mennyiségű alkoholt szokott ledönteni puccosabb bárokban, ami megint csak nem olcsó és akkor eszembe jut, hogy kik is támogathatják ezt és miért is? Tényleg együttéreznek? Tényleg úgy gondolják, hogyha csatlakoznak egy ilyen csoporthoz, azzal segítenek? És miért csak most? Miért most mondjunk le a tüzijátékról?
 
Amikor voltam a Szent János kórházban, attól féltem ott maradok, mert rám fog esni a vakolat. Most tegyük fel maga a tüzijáték fél milliárd-1 milliárd körül van, bár asszem 'csak' pár száz millió. Ha két évig kihagyjuk, fel lehet belőle újítani egy egész kórházat, de lehet 1 év alatt is. Ha egy évig kihagyjuk, legalább 5-10 iskolát, óvodát lehetne felújítani szerte az országban, közösségi házakat támogatni és hasonlók. Érdekli-e ezeket az embereket ez? Nem hinném... Nagy áldozat ám lemondani egy tüzijátékról! Mindemellé a költségvetés 0,01 százalékáról sincsen szó, hiszen az mit tudom én hány ezer/tízezer milliárd forint. Egyszer olvastam egy kimutatást, hogy amit éves szinten a fogyasztói társadalom szépítőszerekre költ, abból meg lehetne szüntetni az éhezést afrikában, ha ehhez még hozzávesszük a fogyasztói társadalom fagyiköltségeit, akkor a szomjazást is, hiszen be lehetne hálózni vízvezetékekkel a száraz területekre, mint ahogy Izrael is megoldotta. Érdekes egy dolog... De hogy ezeket az embereket érdekli az AIDS, a kolera, az éhezés, szomjazás? Elszörnyednek tőle és ennyi. Kíváncsi vagyok a csatlakozottak közül hányan küldtek sms-t megasztárba, big brotherbe, való világba meg még mit tudom én hova, mikor azzal az sms-sel lehetett volna támogatni alapítványokat is. Hányan vettek új TV-t a világbajnokságra, hogy jobb minőségben nézhessék a meccseket?  Hányan szavaztak a 300 ft-os vizitdíj ellen, ami legtöbbjüknek megint csak nem nagy érvágás. Csatlakozni ehhez a csoporthoz szerintem képmutatás, tisztelet annak a kivételnek, aki aktívan is részt vesz és állandósultan segít illetve aki teljesen komolyan is gondolja. Én nem csatlakozok, mert bár elgondolkodok rajta és együttérzek a károsultakkal, tudom és elismerem, hogy alapvetően önző vagyok, de ki nem az? Másik példaként én hiszek Istenben, de nem hiszek az egyházakban. Talán azért hiszek benne, hogy másra tereljem a kudarcaimat, amik csakis nekem köszöhetőek, talán azért, hogy segítséget várjak tőle ott, ahol csak én tudok magamon segíteni. Mindenképp érdekes egy kapcsolat és mindemellett utálok templomba járni. Rosszul érzem magam ott, mert úgy érzem, ide csak olyan léphet be, aki hisz Istenben és hisz az egyházban. Nem akarok templomi esküvőt sem majd, meg papi áldást, mert nem akarok egy papnak hazudni, hiszen a gyerekemet nem a Biblia tanításai szerint fogom felnevelni. Képmutatás lenne és megadom azzal a tiszteletet Istennek és az egyháznak, hogy nem leszek köpönyegforgató. Bár szívtelennek tűnök, de sose leszek képmutató és ha egyszer segíteni fogok az árvízkárosultakon, akkor nem úgy fogok, hogy csatlakozok egy csoporthoz. Amúgyis ha jól tudom van az árvízkárosultaknak krízisalap minden évben a költségvetésben és az embereknek van biztosításuk is. Ha valakinek nincs pénze biztosításra, akkor talán már túl későn kezdünk el segíteni rajta, ami nem azt jelenti hogy nem kell segíteni, de kellett hozzá megint egy természeti csapás, hogy észrevegyük: vannak akik sokkal szarabbul élnek mint mi.