Eljött egy újabb év kezdete és befejeződött a tavalyi, naptári viszonylatban természetesen. Véget ért a családok karácsonyi meghitt hangulata, a szilveszteri mulatságok elcsitultak, a tűzijátékok füstje is elszállt már. Folytatódik az évszakok évmilliós periódusának ritmikus folyamatossága. A tavasz, nyár, ősz és a tél váltakozása. 
Sajnos a gazdagok tovább gazdagodnak, a szegények még szegényebbek lesznek. 
Új év kezdődik, egy újabb igazságtalan év. Folytatódik a való világ kegyetlen játéka. 
2010 végével nem ért véget a valóság­show. Jönnek a hétköznapok, amik nem mindegy, hogyan telnek, hiszen egyszer él mindegyikünk. Egyszer lehet gyermek, egyszer fiatal az ember, ekkor kell megalapozni a jövőjét, és ha szerencséje van, elmondhatja magáról egyszer, hogy megöregedett. 
Nem mindegy, hogyan múlnak el az évek! Ami elmúlt, az soha vissza nem hozható állapot. Az élet nem játék! A való világ, maga az élet, nem pedig az RTL Klub cirkusza. 
Vajon meddig játszanak velünk?
– Halló, villalakók!
Kiskörút, nagykörút, az utcáknak se szeri, se száma, a Duna két partján Buda és Pest terül el, büszke magyar honunk fővárosa. Az utcákat járva látható igazán európai szintű városunk demokratikus harmóniája, a mindig nyüzsgő, turistákat csalogató, lüktető, élettel teli varázsa. Terek, parkok, bevásárlóközpontok követik egymást, üzletek, szállodák halmaza. 
Szinte minden kapható, sok minden látható. És tényleg! 
Amiből feltűnően sokat látni Budapest utcáin, az a különböző bankok elit kivitelezésű sokasága. Itt egy kereskedelmi, ott egy szövetkezeti, amott pedig fejlesztési bank. Mindez belátható távolságon belül. Pénzintézetek lépten, nyomon. 
Milyen nagyszerű érzés ez, van itt pénz bőven! 
Biztosan így van, mert ha nem így lenne, akkor hogyan is menne a profitot hajszoló bankármenedzserek cégeinek ilyen jól? Jólét van és kész. Milliárdosaink is vannak. Hiába, a demokráciánál nincs jobb, nem találtak ki ennél jobbat!
Hajléktalanok tízezrei az utcán, kukákból lakmározók százezrei az országban.

     Ez aztán az élet, való világlakó! De ne bánkódj, Te is lehetsz milliárdos! 

Nem illik illúziórombolónak lenni, ehhez esély annyi, mint tűt megtalálni a szénakazalban. Mellékesen hozzáteszem, ördögi fondorlat, hogy a dolgozó sohase találja meg azt a bizonyos tűt, mert számára nincsen tű, csak az illúzió.
Second Hand.
Mi van? Angol használt ruha bolt.
Az meg minek?
Mindennap új bálából turkálhatsz, magyar! Azt hallottam vállalkozóktól, évek óta egyre nagyobb az igény rá. Gombamód nőttek ki a használt ruhás üzletek. Régen butiksorok voltak itt, magyar termékekkel - ma mások kidobott rongyait árulják.
Kicsit elszomorodtam, Demokrácia… ide jutottunk?
Villalakó, most vegyél ingatlant! Minden kerületben irdatlan sok az eladó lakás. 
Furcsa módon áron alul adják, válogathatsz, alkudozhatsz. Féláron hozzájuthatsz kedved szerint. Ma az a sikk, hogy megszabaduljon a polgár a házától, lakásától minden áron. Amikor beköltözött, akkor még örült, ma meg nyűg lett, teher. Hitel.
Fizetésképtelen lettél? Nem baj, vegyél fel hitelt! Itt vannak az amerikai, európai bankok. Nem hiába épültek. Egyenesen a számodra. Húsz éve erre ösztönzött többek közt a Fidesz, az MSZP, ma meg egymást szidják. Egymást teszik felelőssé a kialakult helyzetért. Eladósodott a lakosság, eladósodott az ország. Igazán európaivá váltunk! 
Csakúgy, mint a Horthy-időkben, újra három millió koldus országa lett Magyarország. Folytatódik a kapitalizmus színjátéka, s bár nem vártam sokat, mégiscsak csalódtam benned, Demokrácia…
– Halló, villalakók! 
Lesz még kiszavazás!