Nyugtalanító ügyfélpanaszok érkeznek a Banki és Végrehajtási Károsultak Információs Irodájának ügyfélszolgálatára.

A tetemesen felhalmozódott végrehajtások és tartozások behajtása nem kis gondot jelent a bankoknak és a behajtó cégeknek. Ezek után nem csoda, ha „nem érnek rá” foglalkozni a behajtásra váró ügyfelek „lényegtelennek tűnő” problémáival, kifogásaikkal, nyafogásával, és a rutinmunkává vált behajtás néha kezdi a törvényesség határát súrolni. 
„A kintlévőséget be kell hajtani, függetlenül attól, hogy jogos vagy nem jogos.” Bizonyára mindegyiknek meg van a jól körülbástyázott jogi alapja.
Beindul a gépezet. A Bank keze általában tiszta marad. A felmondott szerződést átadja a behajtó cégnek, és nem igazán foglalkozik azzal, hogy a behajtó cég milyen módszereket alkalmaz. Ezekben a behajtó cégekben néhány esetben a Bank jelentős befolyással bír, közvetlenül vagy áttételesen részesedik bevételeiből és hasznaiból. Van, amikor a szabadpiacon értékesíti a kintlévőséget.
A problémák akkor kezdődnek, amikor a behajtó cég a behajtás további ügyintézését legálisan vagy illegálisan alvállalkozók részére adja át. Ezen a szinten már nem érvényesek a „spanyol etikett” szabályai. Se fehér gallért, se fehér kesztyűt nem viselnek a terepmunkát végző behajtók. Kinézetre is olyanok, hogy 
igazából nem érdemes velük vitatkozni. Méretük ritkán van 100 kg alatt, viszont a szakmájukhoz „jól” értenek. Megjelenésük egyetlen célt szolgál: a megfélemlítést. Igaz, eddig – állítólag - nem vertek meg senkit, de a „kifinomult” módszerekhez az is hozzátartozik, hogy a szülők távollétében a gyerekeken keresztül gyakorolnak nyomást az adósokra.

Az autópálya építkezéseknél vagy nagy beruházásoknál is végtelen sorokban várakoznak az alvállalkozók. Elképzelhető, hogy a behajtási eljárásokban is meghonosodik ez a rendszer. Értékbecslés ürügyén magát igazolni nem tudó – vagy inkább nem akaró – hívatlan látogató vagy a Bank megbízásából a gépjárművet elszállító kommandó jelenik meg. Ez már kezd az amerikai stílusú behajtáshoz hasonlítani. Az ingatlanból történő kiköltöztetésnél is gyakran előfordul ez a jelenség. A pénzintézet mondhatná azt is, hogy semmi köze az egészhez. Bizonyára valamilyen pályázatot kiír a behajtási feladatok ellátására, de a módszerek nem érdeklik. Szinte már követhetetlen az ezzel foglalkozó cégek száma. Legális eszközökkel történő behajtást hirdetnek, de azért ne fussunk össze velük estefelé egy elhagyott sikátorban…
A banknak nyilván nem kell minden egyes végrehajtást figyelemmel kísérnie, de a végrehajtó cég kiválasztásánál gondot kellene fordítania arra, hogy csak olyan cégek végezhessenek behajtási feladatokat, akik megfelelően kontrollálhatóak és számon kérhetőek. Ezen a területen se legális, se illegális alvállalkozóknak nincs helye. A bank adott kölcsön, a bank is vegye el, ami jár – a maga legális, törvény által meghatározott, törvény által meghatározott módján! S ha ma még a törvény engedi a féllegális behajtásokat? Szüntessék meg! Azonnal!

Munkáspárt központi honlapja