... mindig nagy-nagy ámulattal olvasom politikai/pénzügyi "szakértők" magyarázatát arról, hogy a „fejlődés” során a világ javainak fokozatos felélése ellenére nekem, átlagembernek miért jut egyre kevesebb... Magyarázataikból lassan már megértem, hogy minden ellenkező híresztelés ellenére mégiscsak lapos a Föld!


Milyen kapitalizmust akarunk?

választék korántsem csekély:
-előttünk a lényegében szabad versenyes és erőteljesen az öngondoskodásra építő angolszász modell;
-a magas színvonalú állami szolgáltatásokat nyújtó és magas adókkal operáló skandináv modell;
-a gazdaság szereplőinek együttműködésén és felelősségtudatán alapuló német szociális piacgazdaság;
- a meglehetősen központosított francia modell vagy az annál is
-erőteljesebb állami beavatkozással és irányítással működő ázsiai modellek.

Látni kell azonban, hogy a modellek mindegyike igazodik az adott társadalom hagyományaihoz, értékrendjéhez, földrajzi és gazdasági jellemzőihez. Tanulmányozni lehet és kell is őket, de átvenni nem. A mi dolgunk, hogy kiizzadjuk magunkból a számunkra leginkább megfelelő kapitalizmusmodellt, amely összhangban van lehetőségeinkkel és sajátosságainkkal, amely a lehető legjobban kielégíti ami igényeinket, nem utolsósorban a társadalom igazságérzetét


Akarunk-e egyáltalán kapitalizmust?

A fene akar itt kapitalizmust. A politikai és gazdasági elit csak annyi kapitalizmust akar amennyi legitimálja , törvényessé teszi a mértéktelen anyagi gazdagodásukat.


A magyar politikusok szemérmesek; a kapitalizmusról, sőt még a piacgazdaságról sem szívesen ejtenek szót, miközben magától értetődően használják a modern kapitalista/piacgazdasági kategóriákat, mint a növekedés, az elosztás, a foglalkoztatás, vagy éppen az infláció.

Hogy nálunk miért ilyen vad ez? Mert még azon folyik a verseny, kik lesznek a jövő gazdasági szuper cápái. Svédországban ez öt családból kerül ki. A nemzeti vagyon kb. hatvan százaléka az ő kezükben van. Ezek a cápák aztán rendet tartanak a kis harcsák és csukák között, ehhez van kezükben az állam, a lobbizás hatalma.
A képlet szerint erőteljes nagyburzsoázia nélkül elvadul a javakért folytatott kíméletlen verseny.

A kapitalizmus valóban működtethető rendszer volt, amíg az elosztási viszonyok meg nem változtak. Már hosszú évek óta a világ lakosságának kb. 1,5-2%-a folyamatosan hihetetlen mértékű vagyongyarapodást ért el, míg a legszegényebb 50% életszínvonala zuhanni kezdett, a középosztály pedig felmorzsolódik. Már ott tartunk, hogy az emberek csak a munkaerejüket adhatják el, amiért ezért annyit fizetnek, hogy az újratermelésének a költségét sem éri el. A tendencia folytatódása esetén elkerülhetetlen egy világméretű trauma, ami után a nagyon gazdagok kénytelenek lesznek kipróbálni, hogy ehető e az arany és a részvényköteg...

Infó: A cikk eredeti változata a 2013.06.15-i Népszabadságban olvasható