Első parancsolat: Ne zavard Isten álmát
Mindig a templomtornyot láttuk meg először
Így ismertük fel melyik városhoz közeledtünk
Aztán dörömbölni kezdtünk a teherautó sofőrfülkéjének tetején
Állj meg testvér itt jó lesz

A templomok körül álltak a gyengék az itthon maradottak
Akik soha nem mertek elindulni sehová
Sem az álom sem az ismeretlen nem vonzotta őket
Maradtak és tűrtek
Becsülni kell őket hiszen ők a Haza

Az én korom csavargói nem várak kapuján dörömböltek a zuhogó esőben
Bebocsátást szállást meleg ételt kérve
A vérengzések csitultával egymást keresték
És dideregve várták az álmot a vöröslő éjszakában

Évszázadokon át törvényeket hoztak ellenünk
A legutolsót közveszélyes munkakerülésnek hívták
Ha elkaptak és nem volt házad munkád
Kaloda közmunka sebek csonkok láncok
Aztán a szökés idegen földre

Útlevél gyönyörű szó akár a szerelem
Nekem a zene volt az utazó levelem
Többre nem futotta ennyi se járt
De a zene nem ismer határt
És a drótok fölött között alatt idetalált

Vándornak tartottam magam
Nyitott szívvel tudatlan aggyal elindultam
Nem volt úti célom csak mentem
Jack London adta a nevem és a keresztem
Mindig az országúthoz tartsd magad
Azt hittem elég lesz ennyi így leszek szabad

Még senki sem látta a Csavargók Könyvét
Talán meg sem írták
Vagy ha van is valahol nincsenek benne betűk
Csak képek térképek jelek rajzok hangok illatok
Hogy minden vándor használhassa
Mi nem tudunk nyelveket mégis értjük egymást

Az igazi csavargók hontalanok
A hülyébbek meg turisták
Csupán elszármaznak valahonnan és vén fejjel arról beszélnek
Micsoda jó dolog valahová visszatérni
Ez hazugság
Csak azért mondják hogy szeressék őket öregségükben

Az ősz csavargó micsoda jó szerep
A néhai Tékozló Fiú veteránként hazatér
Gyermekei szorongó szívvel lesik mozdulatait
Bocsánatot kellene kérnie tőlük ehelyett köveket osztogat és mesél
Néha még szívbemarkoló önsajnálattal énekel is

Elfáradtam megöregedtem
Óh merre vagy Uram
Örüljetek visszajöttem
Óh merre vagy Uram
Fürge szolgák ápoljatok
Óh merre vagy Uram
Rég nem gyóntam beteg vagyok
Óh merre vagy Uram

És még így vénen betegen csorbán púposan is
Óh merre vagy Uram
Különösnek tűnik a család szemében
Óh merre vagy Uram
Számtalanszor otthagyta őket
Óh merre vagy Uram
Aztán pénzt kért azonnal
Óh merre vagy Uram
A rohadék önimádó tudja
Óh merre vagy Uram
Megbocsátanak neki
Óh merre vagy Uram
De hol marad a fohász a családért
Óh merre vagy Uram

Nem hazudott magának
Gyermekeit szerette
Asszonyait már kevésbé
De mindennél jobban imádta az utat
És most ideje végén nem akarja magányosan bevégezni
Csavarogni jó egyedül meghalni nem