A hideg tartja magát. A fát egyre nehezebb előteremteni. A házakban érezhetően hidegebb van, mint korábban és szinte minden gyerek meg van fázva.

Már a múlt héten gond volt a fűtéssel. A szabadon kivágható fák már elfogytak. A rendőrök, polgárőrök járőröznek, hogy a falopásokat megakadályozzák, szinte mindenki ellen indult már eljárás. A kevés fa pedig nem ad elég meleget.

Sok a beteg.

A kis faluban csak szerdán rendel az orvos. Tehát megvárják a szerdát, ha lázas a gyerek, akkor is. És az orvos felírja a receptet. Amit ugye ki kellene váltani.

Van, akinek sikerül. De van, akinek nem.

Amikor pénteken a házhoz érek, az asszony is épp akkor jön meg. Elkeseredett, szomorú. De szinte mindig az, így nem forszírozom. Bemegyünk. Két gyerekük van, mindkettő otthon. Az egyik egy hete beteg, a másik szerda óta. Nagyon csúnyán köhögnek, rossz hallani. Lázuk is van.

Aztán lassan megnyílnak a szülők. A múlt hét óta a falut járják, kölcsönért, de senki sem ad. Nem bírják kiváltani a receptet. Már kamatos pénzt is felvettek volna, de azt sem kaptak. A polgármester sem tud segíteni. Senki. Már senkinek nincs tartaléka. Gyógyszerre sem. Semmire.

A gyerekek meg egyre betegebbek. Nézem a receptet, erős antibiotikumok.

Az orvost szeretik a faluban, lelkiismeretesen elvégezte most is a munkáját. Megvizsgálta a gyerekeket, és felírta a gyógyszert. Mint korábban is, amikor a tüdőgyulladásos kislányhoz kihívták. Megvizsgálta és megírta a beutalót. Arról nem tehetett, hogy nem volt pénz, hogy bevigyék a 25 km-re levő kórházba… Az már nem az ő területe.

Mindenki betartja a határokat. A szabályzatok pontosan rögzítik, melyik rendszernek meddig terjed a hatásköre. De ki húzza meg ezeket a határokat?

Ki tudja pontosan megmondani, meddig terjed az egyik, és hol kezdődik a másik? Ki a felelős azért, hogy egymástól elszigetelten működnek, nemhogy az együttműködés, de még az információ-átadást is nélkülözve?

Ez az egészségügy területe, az a szociális szféráé, amaz az oktatásé. A másikkal nem kell törődni. Talán, ha nem a munkaköri leírások, hanem az emberek, családok, gyerekek oldaláról közelítenénk, jobban menne. Kevesebb problémával, emberibben, hatékonyabban.

Mi kellene hozzá? Miért nem teremtődik meg?