Az UNICEF néha nagyon gonosz tud lenni. Még arra is képes, hogy kimutassa, gyermek-szegénység kérdésében az USA, bizony, élenjáró. Konkrétan: az első.

A világ példaképe, csendőre, meghatározó hatalma milliárd dollárokat költ csillogóbbnál villogóbb erődemonstrációkra, de egy dologra nem jut neki: az éhező gyerekekre. Meg úgy a szegényekre általában.
De hát miért is költene rá, annak nincs semmilyen PR értéke, ellentétben a világ leigázásával.
Az ő lakosságukban, ha meghalnak úgy 5 százalékkal többen – hát az csak statisztika… 
Nekik. 
Felháborító, tűrhetetlen, elfogadhatatlan!
De rájuk senki nem szól. Remélhetően: még. 
Ez is zavar – de pillanatnyilag nem ez zavar legjobban. Rémesen unalmas azt emlegetni, mostanság miben jár a világ élvonalában Magyarország. 
S egyáltalán nem nyugtat meg, hogy olasz és görög társaink megelőznek ebben. 
Igen, Magyarország az UNICEF felmérése szerint a 4. abban a sorban, ahol a szegény gyerekek a társadalmi átlaghoz képest a legrosszabbul élnek. 
És van lejjebb is: az átlagos színvonalon élő és a szegény gyermekek egészségügyi helyzete között nálunk (!) a legnagyobb a szakadék. 
A hazai szegény gyermekeknek nincs betegség-tudatuk, csak elsorolják, mi fáj, mi nem jó, de eszükbe sem jut, hogy ezek ellen tenni is lehetne. A szüleik sosem említették nekik, mivel vagy nem tudnak, vagy nem akarnak törődni velük. 

Ha a pedagógus vagy szociális munkás segíteni szeretne, legtöbb esetben csak harag-reakciót vált ki, mondván „ne szóljon bele az életükbe”. 
Kár, hogy nem lehet írásban asztalt verni. A szavakat már annyira elkoptatták, hogy közhely közhelynek tapossa a sarkát a torkomban.
Milliárdos lopásoknak, csalásoknak vagyunk tanúi percről percre.
Egy olyan országban, ahol volt idő, hogy egyetlen gyerek, még a szegény gyerek se mehetett haza tízórai, meleg ebéd, uzsonna nélkül. 
Ami tanulság ebből, az nem a nosztalgia. Igen, az a rendszer gondot fordított arra, hogy fejlessze társadalmát, s elfogadta, hogy kiművelt emberfők éhezve nem jöhetnek létre.
A mai rendszernek van tanulsága: halló! Ez a feladat megoldható! Ha nem hiszed, hát nézd meg: ment már egyszer!
Volt már olyan, hogy a magyar gyerek ehetett, tanulhatott, egészségesen élhetett. Mit ne mondjak, még állása, lakása is jutott. 
Nem, nem kell visszamenni a múltba. 
A jelenben kell élni, ahol meg kell kérdezni: miért jut fölösleges beruházásokra több százmilliárd, s miért nem jut elegendő étel, orvos a gyermekeknek? 
Bonyolult kérdések, nem is annyira bonyolult politikusoknak.
A válasz egyszerű. 
Nem a koronát, szegény magzatot kell emlegetni az alkotmányban. Az élő emberre, a boldogulni, tanulni, dolgozni kívánó emberre kell koncentrálni.
Hogy élhessen, boldogulhasson, tanulhasson, dolgozhasson. 
Utána figyelni fog a koronára, s 
megtartja a magzatot. 
Mert lesz miért. 

Munkáspárt központi honlapja