Nagyon angy terjedelmű anyagról van szó, ami azt jelenti, hogy a teljesség igénye nélkül fogok egyes részeihez hozzászólni.

Még a legeleje:
Az ipari forradalom után, illetve egyetemben a nagyberuházásokkal (pl: vasúti fejlesztések) a vállalatok elkezdtek részvényeket kibocsátani ahhoz, hogy tőkéhez juthassanak, hogy legyen elég forrás a beruházásokhoz. A részvények aztán megjelentek a másodlagos értékpapír piacokon és olyan mértékben kerültek kibocsátásra amely a végén már nem feltétlenül arányos a vállalatokban ténylegesen fellelhatő vagyoni elemekkel. Elindúlt egy olyan folyamat (az ipari forradalom nyomán), amely nemcsak a javak egyenlőtlen elosztását jelentette, hanem átláthatlanná tette az erőforrások tényleges mennyiségét egyre távolabb helyzve egymástól a tulajdonosokat a vállalatokat irányító menedzsmentet és magukat a dolgozókat. Megteremtette a jogi személy fogalmát kivonva a cégtulajdonosokat a tényleges felelősség alól. Mindezek hihetelen torzító hatást gyakoroltak a piacra, amely ellen több ország vezetője is megpróbált angyon komolyan fellépni, de valahogyan mindíg sikerült ezeket az intézkedéseket semmissé tenni. A lényeg az, hogy nemcsak a túltermelés okozta túlkínálat vezetett a javak ilyen mértékű egyenlőtlen elosztásához, (hiszen a túlkínálatnak deflációs hatása van tehát árcsökkentő hatása is és egy idő után vissza áll a piaci egyensúly), hanem az értékpapírokból és vállalati formákból, trösztökből fakadó piac torzító elemek megjelenése is. Önmagában a megfelelően ellenőrzött magántulajdon, megfelelő határokon belül nem okozhat ilyen mértékű hatást mint amelyet ma tapasztalhatunk.

Írta, hogy a proletár a magántulajdon megszüntetésével szabadíthatja fel magát, tehát a javak és termelési eszközök állami kézbe való centralizálásával. Valóban szükség van nagyon erőteljes állami kontrollra az államigazgatás valamennyi területén, tehát szigorú hatóságokra van szükség amelyek minden körülmények között képesek képviselni a szuverén népakaratot. Azonban figyelembe kell venni, hogy nagyon hosszú ideig létezett a kommunizmus, bár sok tekintetben csorbultak Engels elvei. Egész egyszerűen azért mert az erőforrások állami kézben központosultak, tehát a hatalom is központosult, centralizálódott ami megint csak korlátot szabott a szuverén népakarat érvényesülésének. Hiszen az állam mint monopól jogalkotó jelent meg és közpotilag határozta meg, hogy például ki utazhat és hova és egy sor olyan dolgot amelyre a magántulajdon lehetőséget biztosít. Nem voltak társadalmi osztályok, mindenki egyformán szegény volt (Bár ügyeltek arra, hogy ez a szegénység soha ne jelentse az egzisztenica teljes elvesztését, tehát azért valamivel kedvezőbb helyzetet jelentett mint a jelenlegi). A lényeg az, hogy az állami szektor döntéshozóit senki sem tudta onnan kezdve felügyelni, tehát bizonyos tekintetben megintcsak csorbultak az emberi jogok.

A 12. részhez leírnám, hogy bizony a nagytőkések rádöbbentek arra, hogy a túlkínálat deflációs hatása miatt veszteséget, jövedelem kiesést okoz számukra éppen ezért különböző intézkedésekkel (szabványok, ISO minősítés, Uniós irányelvek, stb.) korlátozzák a konkurencia termelési lehetőségeit, ezzel előidézve egy mesterséges élelmiszer válságot, hiszen hacsak nagyon kevés termelő tud megfelelni az előírásoknak, így csak ők termelhetnek, a kereslet meghaladja a kínálatot és az árak az egekbe szöknek.

Nagyon fontos lenne az árak hatósági szabáloyzása, és sok tekintetben az állam jelentős beavatkozása. Azonban nem mindíg lehet a legtökéletesebb döntéseket íróasztal mögül meghozi. Azonban tény és való hogy nagy igazságtartalma van a fent leírtaknak. A magántulajdon eltörlése csökkenti a motivációt a munkára, hiszen minden egy központi rendszerben realizálódik és ha az én fizetésem ugyanakkora marad függetlenül a teljesítménytől akkor én miért ne lazsáljak? Talán a kulcs abban rejlene, ha meglenne határozva nem állami hanem Uniós szinten is, hogy egy főnek a GDP arányában mekkora mértékű tulajdona lehet, valamint kötelezővé kellene tenni, hogy minden vállalat mögött kell lennie felelősségre vonható természetes személynek és a jogi személy protektív fogalmát el kellene felejteni.

Összességében a magántőke bizonyos részét államosítanám, vagy újraosztanám valóban, de nem szabad maximálisan állami kézben központosítani a hatalmat mert akkor a nép elveszíti a szuverenitás jogát valamint azt a jogát, hogy képviselőit felhatalmazza országa vezetésére. Hiszen monopol párt helyzet van, monopol hatalom.

A vallás megintcsak minden ebmer szuverén joga és el kell különíteni a vallás fogalmát az egyház fogalmától. A vallás nagyon fontos értéket képviselhet a személyes identitás kialakításában és bizony egy szabad országban el kell fogadni, hogy vannak különböző vallású emberek. Államilag nem lehet kijelenteni, hogy erre semmi szükség, hiszen ezzel alkotmányos jogot sértünk.

Nagy vonalakban egyet értünk, valóban radikális intézkedésekre lenne szükség de a túlzott radikalizmus talán ugyanoda vezet vissza mint ahonnan elindúltunk.