Komoly pszichológiai és pszichiátriai zavarra utal, ha valaki ennyi ideig nem fogadja el az objektív tényeket, mondta pszichológus szakértőnk, akitől az iránt érdeklődtünk, milyen lelki háttérre utalhat, ha egy egész család évekig együtt él elhunyt hozzátartozójával?

A kérdés annak kapcsán vetődött fel, hogy Kazincbarcikán egy családi házban szerdán délelőtt egy házkutatás során egy férfi évek óta oszló holttestét találták meg a rendőrök. A fiatalember haláláról hozzátartozói nem vesznek tudomást, „etették”, gondozták a testet, és látni vélték, ahogy időnként megmozdult, sőt édesanyja úgy találta, hogy a gondoskodása következtében még hízott is egy kicsit.

A szakértő elmondta: bár a gyász, a veszteség feldolgozásának első fázisa a tagadás, ilyenkor egy normálisan funkcionáló ember a tényt bár az eszével megérti, mégis azt mondhatja, hogy ez nem lehet, hogy ez a veszteség vele történt meg. Ezt azt jelenti, hogy az értelmével felfogja, hogy a szeretett személy már nem él, de elfogadni még érzelmileg a tényt nem képes ebben az első, mondhatni pszichés sokkos állapotban, aztán lassan átlép a gyász következő fázisába, abba a szakaszba, amikor tudatosul benne, hogy számos feladata van a halálesettel kapcsolatban.
Túlzásba vitt önámítás?

Felvetettük: előfordulhatott-e, hogy a hozzátartozók az egyik labilis családtag elől titkolták a tragédiát, aztán végül maguk is elhitték, hogy az meg sem történt?

Szakértőnk szerint ez kizárható: az, hogy az objektív tényt ilyen mértékben nem veszi tudomásul valaki, kóros elmeműködésre utal. „Úgy gondolom, hogy aki egy holttesttel képes ilyen módon együtt élni, az az élet más területein sem funkcionálhat tökéletesen, vagyis a mindennapi életvitelén is látszania kell a pszichés zavarnak”, tette hozzá szakértőnk, aki úgy véli, a rendőrségi vizsgálat során a családtagok elmeállapotát igazságügyi szakértővel mindenképpen meg kell vizsgáltatnia a nyomozóhatóságnak.

ÉM-SZP