Néhányan egy darab kenyérre is sóvárogva néznek, de olyan is van, aki kevés pénzét márkás ruhákra költi - különböző mértékű szegénységgel találkozni a Nógrád megyei Szécsényben és környékén. A szegénység a gyerekeket leginkább unalomba hajszolja: a kamaszok például órákat töltenek buszmegállókban üldögélve. Az ő helyzetük javításáért indítottak programot elsőként ebben a térségben. A helyiek egy része él az adódó új lehetőségekkel, de olyan is van, aki már nem bízik a programban.

Az eredeti cikk az Origó portálon

26 ezer forintnál kevesebb jut egy hónapban azokra a gyerekekre, akik Magyarországon szegénységben élnek. Sokan élnek ennyiből a statisztikák szerint: a szegény gyerekek számát 700 és 900 ezer közé teszik. Nemzetközi összehasonlításban sem irigyelhetik sokan a magyar gyerekeket, Magyarország a gyerekek jólétét vizsgáló UNICEF-lista alján kullog.

A szegénység veszélye fokozottan fenyegeti a sokgyerekes, az egyszülős és a roma családokat, illetve az ország különböző térségeiben is eltérő mértékben jelenik meg. A Nógrád megyei Szécsény és környéke egyike a leghátrányosabb helyzetű kistérségeknek, ezért ott indult program a szegénység mérséklésére és a gyerekek helyzetének javítására. A helyszínen arra kerestük a választ, hogy miben szenvednek leginkább hiányt az ott élő gyerekek és mit várnak a programtól, amelyen szakemberek dolgoznak az érdekükben.

Színes ceruza vagy márkás nadrág?

Alig várják a tízórait, és azt lesik, hogy valaki nem hagyja-e ott a fél kenyeret - így csapódik le az iskolában, hogy kik a legszegényebbek a faluban - tudtuk meg a Szécsénytől néhány kilométerre lévő Nógrádmegyer általános iskolájának igazgatójától. Antal Gyula szerint ugyanakkor a többségnél inkább az a probléma, hogy a szülők képtelenek jól beosztani a pénzüket: márkás ruhákra és műszaki cikkekre költenek, de új ceruzákat, füzeteket nem vesznek a gyerekeiknek.

"A szegénység öröklődik, és egyre rosszabb lesz" - vélekedett az iskolaigazgató. Nehéz a gyerekeknek úgy készülődni reggel az iskolába, hogy tudják, a család többi tagja otthon marad egész nap, mert már évek óta nincs munkája. A nagyobb diákok közül ez sokakat arra csábít, hogy a középiskolába már csak rendszertelenül járjanak be. A jól felszerelt nógrádmegyeri általános iskolában mindent megtesznek azért, hogy a gyerekek minél több időt töltsenek bent: az órák után 15-16 óráig különböző foglalkozásokkal kötik le a diákok figyelmét.

A szomszédos Magyargéc polgármestere is többszintű szegénységről beszélt: a falu egyik utcájában hét olyan ház van, amelynek lakói közül senki nem dolgozik. A súlyos szegénységen negyven gyerek kénytelen osztozni szüleivel. Velki Róbert polgármester szerint ezeket a gyerekeket már óvodáskorban, sőt annál is előbb kellene "kihúzni" legalább napi néhány órára ebből a környezetből. Segítségre szorulnak a fiatal édesanyák is, akik gyakran maguk sem tudják, hogy mit kezdjenek egész nap a gyerekeikkel.

Gyerekházban foglalják el a legkisebbeket

Gyerekházak létrehozása lehet az egyik megoldás a kiskorúak helyzetének javítására a gyerekszegénység felszámolásán dolgozó szakemberek szerint. Ezekben a házakban néhány órára felügyelnek az óvodából kimaradt vagy háromévesnél fiatalabb gyerekekre, de akár a szülők is ott maradhatnak és együtt játszhatnak gyerekeikkel. A gyerekházak másik célja, hogy az egyébként többnyire zárkózottan élő anyukák találkozzanak egymással. Ezekbe a házakba olyan szakemberek is ellátogatnak, akik praktikus gyereknevelési tanácsokat adnak a szülőknek.

A térségben nemrég kialakított három gyerekház közül a magyargéciben naponta 5-6 gyerek tölt el néhány órát. Ottjártunkkor egy három és fél éves kisfiú édesanyjával együtt vendégeskedett a házban, három szülő pedig épp hazafelé indult gyerekeivel. A gyerekház egy óvodára emlékeztet leginkább: babákkal, játékkockákkal teli polcok fogadják a gyerekeket. A megkérdezett szülők azt mondták, azért járnak a házba, hogy a gyerekek együtt játszhassanak a többiekkel.

Nem mindenki reménykedik

Magyargéc legszegényebb utcájának lakóinak körében ugyanakkor nem váltott ki nagy érdeklődést a gyerekház. "Öröm, ha játszik, de abból nem lakik jól" - mondta az utcán szaladgáló gyerekei felé mutatva a háza előtt álldogáló férfi. A vakolat nélküli nagy épületből egymás után sereglettek a gyerekek az utcára, a férfi először maga sem tudta megmondani, hányan vannak. Gyors számolás után kiderült, hogy összesen 11 gyerek és 8 felnőtt él egy fedél alatt.

Ők is hallottak az új gyerekházról, egyszer voltak is ott a legkisebb gyerekkel, de sok reményt nem fűznek hozzá. A családban senkinek nincs munkája, segélyből, családi pótlékból és a gyesből élnek. Hónap végén már kenyérre se telik, de gondot okoz a gyerekek öltöztetése is. "Komolyabb helyen nem tud megjelenni, nincs hozzá cipője" - mutatott a középiskolás korú fia felé. A férfi szerint rajta csak az segítene, ha állást kapna valahol.

Megállóban és kocsmában unatkoznak a kamaszok

A térségben élő gyerekek életében jellemzően a középiskolai évek alatt következik be törés, 15-16 évesen sokan egyre többet hiányoznak az iskolából, majd végleg lemorzsolódnak. Ez azzal is összefügg, hogy új környezetbe kerülnek: a falusi általános iskolából például a szécsényi középiskolába. A rossz buszközlekedés miatt gyakran egy óránál is több időt töltenek a buszmegállókban várakozva, unalmukban cigarettáznak, szotyiznak, üdítős palackokat dobálnak szét.

Sok választási lehetőségük amúgy sincs, hogy merre induljanak: kocsmába vagy haza - az általunk megkérdezett, Szécsényben és környékén élő tizenévesek általában ezt a két lehetőséget latolgatják iskola után. Sokan örülnének, ha a közelben uszoda vagy sportcsarnok létesülne, de a legtöbben nem is ábrándoznak ilyesmiről. "Ez a legszegényebb megye, az emberek napról napra élnek" - ezzel magyarázta egy 16 éves diáklány, hogy arrafelé miért ilyen kevés a lehetőség. Néhány év múlva szinte mindannyian máshol képzelik el a jövőjüket, oda költöznek majd, ahol munkát találnak.

A tizenévesekre vonatkozóan több elképzelés is felmerült: újra kinyittatni az évek óta kihasználatlanul álló kultúrházakat, a klubhelyiségekbe berakni legalább egy-egy csocsóasztalt, valamint kimondottan a diákok részére "kultúrváróterem" épül a szécsényi buszpályaudvaron. A klubhelyiségek kialakításába, felújításába a fiatalokat is bevonják: Magyargécen például tavasszal a diákok közösen festik ki a klubhelyiséget, ahol később iskola után vagy az iskolaszünetekben programokat szervezhetnek.

A háromévesre tervezett szécsényi modellprogram annak a folyamatnak a része, amely 2005 októberében indult, amikor a miniszterelnök felkérte Ferge Zsuzsa akadémikust, hogy munkatársaival együtt dolgozzon ki gyerekszegénység elleni programot.

A Nógrád megyei program még csak előkészítési fázisban van, de később majd az ottani tapasztalatokat hasznosítva terjeszthetik ki a programot más térségekre is - tudtuk meg a projekt felelősétől, Nagy Kálmántól. A fent említetteken kívül elterjedtebbé tennék a számítógép-használatot, illetve képzések indulnak a gyerekekkel foglalkozó védőnők és pedagógusok számára is. Az elképzelések hosszabb távú megvalósulása azonban még annak is függvénye, hogy a program megvalósítására sikerül-e pályázatokon pénzt nyerni.

Tiefenthaler Eszter

Fotó: Szabó Pál

Forrás:http://www.gyerekesely.hu/component/option,com_joomlaboard/Itemid,9/